Nagyinterjú: Hernán Crespo

 

Interjú Andy Mitten Portré Mattia Zoppellaro Fordítás Kovács Gergely

Gyönyörű a novemberi reggel (a cikk 2016. januárjában jelent meg – a szerk.) a 180 ezres északolasz Modenában, ahol Luciano Pavarotti is született, élt, majd meghalt, és ahol a világ legdrágább luxus sportautói készülnek. A 21 ezres Stadio Alberto Braglia zúg a szép, napsütéses reggelen, de nem autók motorhangja, netán tenor énekhang szól, hanem az egyik helyi iskola ezer diákja üvölt.
Menedéket jelent a stadion bárja, amelynek plafonját a Modena FC kék-sárga ereklyéi díszítik. Saját szemünkkel bizonyosodunk meg arról, hogy a klub legendái itt isszák reggeli kávéjukat, Massimo Taibi, aki rövid ideig a Manchester United kapusa is volt, meg is áll üdvözölni bennünket. Azért érkeztünk, hogy a csapat vezetőedzőjével beszélgessünk, ha már egyszer ő volt a világ legdrágább futbalistája. Hernán Crespót keressük.
A Buenos Airesből származó labdarúgó két évtizedet játszott a legmagasabb profi szinten, és ez idő alatt több mint 300 gólt szerzett. Az argentin válogatottban csak Gabriel Batistuta és Lionel Messi ért el több gólt. Crespo három világbajnokságon szerepelt, háromszoros olasz bajnok, és a Premier League aranyérmét is a nyakába akasztották José Mourinho irányítása alatt. A River Plate, a Parma, a Lazio, az Inter, a Chelsea, a Milan és a Genoa egykori kilencese júliusban töltötte be a negyvenet, és szeretné, ha edzői pályafutása is olyan sikeres lenne, amilyen a játékos volt.

Buenos Aires Florida nevű külvárosából származol. Jártál már az „igazi” Floridában? Jó szívvel javasolnád az argentin verziót turistacélpontnak?
Adam Lewis, Facebook
A mi Floridánk jó környék, a közép- és felső középosztály lakhelye. Mi is jól éltünk, magániskolába járhattam, és nem voltak különösebb problémáim. Buenos Aires gyönyörű. Lehet, hogy ma már nem olyan, mint 1996-ban, amikor eljöttem onnan, mert a válság ott is érzékelhető. De akkor is az enyém, és Argentína a hazám, aminek nagyon örülök. Természetesen jártam az amerikai Floridában, de az egészen más.

Argentína híres arról, mennyire rajong a tízes játékosokért, te azonban kilences voltál. Kikre néztél fel fiatalkorodban?
Julia, e-mail
1975-ben születtem, ezért teljesen természetes volt, hogy Mario Kempes lett a példaképem. Hároméves voltam, amikor Argentína hazai pályán világbajnok lett. Erről is vannak nagyon halvány emlékeim, de ami tisztán megvan, az 1982 és Olaszország, különösen Paolo Rossi. Az egész akkori generáció kiemelkedő futballistája Diego Maradona, játéka egészen más szintet képviselt. Maradona nem lehetett belőlem. Ezért nagyon bölcsen inkább Gary Linekerbe „szerettem bele”. Ő volt az igazi kilences (pedig valójában a tízes számú mezt viselte – a szerk.), micsoda játékos volt! Imádta a tizenhatoson belüli területet. Majd meghaltam azért, hogy találkozhassak vele, annyira csodáltam. Emlékszem az 1986-os vébén szerzett góljaira, és arra, hogy ő kapta az aranycipőt. Nagyon sokat kaptam a labdarúgástól, többek közt azt, hogy találkozhattam vele.

 

Mennyiben hasonlítható az argentin Superclásico a nagy európai rangadókhoz? Melyik meccshez fűznek a legkedvesebb emlékek?
Gonzalo Ortiz, Santa Fe
Amikor a River Plate ifjú focistája voltam, mindig játszottam a Boca ellen. Nagyon sokszor megmérkőztünk velük. Az első Superclásicómat a felnőttcsapattal 1994-ben vívtam, amikor tizennyolc éves voltam. Kettő nullára nyertünk. Nagyon ideges voltam a mérkőzés előtt, remegett a lábam, de nem tudtam, hogy miért. Aztán rájöttem, hogy a stadion remeg, mert a közönség ugrált felettünk! Gólt szereztem, ahogy Ariel Ortega is. Akkor már jó öt éve nem győzte le a River a Bocát, úgyhogy hihetetlenül jó érzés volt megverni őket a La Bombonerában. Szurkolóink legfelül ültek, valahol az egekben. Apám ekkor látogatott ki először életében a La Bombonerába. El tudom képzelni, mit érzett, amikor a fia betalált a Boca ellen annak otthonában a River mezében!

Az volt a pályafutásod csúcspontja, amikor 1996-ban kétszer is betaláltál a Libertadores-kupa döntőjében? Milyen volt a meccset követő buli?
Martin Light, Facebook
Egy álom vált valóra. A River Plate 1986-ban nyert először Libertadores-kupát. Akkor még ifi voltam, és az Estadio Monumental lelátójáról néztem a meccset. Ekkor kezdtem el arról álmodozni, hogy egyszer én is elnyerem ezt a trófeát. Tíz évvel később ugyanazt az ellenfelet, az América de Calit győztük le. Igen, tényleg két gólt szereztem, de abban az idényben összesen tíz gólt értem el a Libertadores-kupában. A győzelem nagy hatással volt az életemre. Húszéves voltam, addig nem játszottam máshol, csak a Rivernél, helybéliként sikerült megszereznem a legnagyobb trófeát. Ami a bulit illeti, nézd csak meg a videókat. Őrület!

Amikor 1996-ban a Parmába szerződtél, sejtetted, hogy ilyen sokáig lesz olasz melód? Mi fogott meg ennyire Itáliában?
Riccardo Poggi, Facebook
Az olaszok iránti rajongásom 1982-ben kezdődött, amikor láttam a válogatottjukat Argentína és Brazília ellen játszani. Amikor 1986-ban Argentína világbajnok lett, egyetlen meccsünk volt döntetlen: az olaszok elleni. Az 1990-es vébét Olaszország rendezte, akkor elődöntőt vívtunk ellenük. Diego Maradona is Olaszországban futballozott, akárcsak a kor legjobbjai. Csak olasz labdarúgást néztem. Akkoriban nem is tudtam semmit az angol vagy a spanyol bajnokságról. A tévé nem adta a meccseket.

A Parmában nagyon jó játékosok voltak, sokkal több trófeát szerezhettetek volna.
Martin Girven, Facebook
Ehhez muszáj megértenünk az akkori helyzetet. A Parma tényleg remek csapat volt, de nézd csak meg a többieket: a Juventusé volt a világ legjobb együttese, a Milan szintén nagyon erős volt, az Interben futballozott Ronaldo. Úgyhogy nem volt könnyű. Nem adatott meg, hogy három-négy éven át együtt maradjunk, és beérjünk. Nagyon sok változás történt. De így is három trófeát nyertünk meg száz nap leforgása alatt: az Olasz Kupát, az UEFA-kupát és az olasz szuperkupát. A csapat történetében először indulhattunk a BL-ben. De ettől a Parma még Parma volt: egy kisváros kis csapata.

Mitől sikerült olyan rosszul az 1998–99-es idény vége? Februárban még versenyben voltatok a bajnoki címért, majd az utolsó tizenegy mérkőzésből hatot elvesztettek. Végül a negyedik helyen végeztetek.
Lucio, Twitter
A Milan ellen a San Siróban kulcsfontosságú találkozót veszítettünk el. Mi vezettünk Abel Balbo gójával, de a második félidőben kettőt kaptunk. Ezzel elszálltak bajnoki reményeink. Néhány nappal korábban ugyanaz a tizennégy labdarúgó Madridban szerepelt az Atlético ellen az UEFA-kupában, és három egyre nyert, úgyhogy onnantól kezdve a visszavágóra koncentráltunk. Szintén ekkor játszottunk kupaelődöntőt az Inter, majd finálét a Fiorentina ellen. Elfáradtunk. Maroknyian túl sok nagy mérkőzést játszottunk. Nem nyerhettünk meg mindent, úgyhogy a Milan elleni vereséget követően elhatároztuk: a két kupára koncentrálunk, azokat meg is nyertük.

A Parmából világrekord összegért igazoltál a Lazióba. Befolyásolt döntésedben a pénz? Megnyugodtál, amikor két héttel később Luís Figo újabb csúcsot döntött a Real Madridba szerződésével?
Nick Kay, e-mail
Nem jelentett semmiféle terhet. Tudtam, hogy hatalmas pénz mozdul meg, és a mai napig ez a legnagyobb olasz összeg, amit játékosért fizettek. Engem sosem érdekelt, mennyi az annyi. Csak a futball számított. Amikor például húszévesen abban a bizonyos Libertadores-kupa-döntőben játszottam az América de Cali ellen, nem volt egyszerű lelkileg elviselni, hogy Kolumbiába utazunk. Két évvel korábban ölték meg Pablo Escobart. Az ország nem volt biztonságos, senki sem tudta, mi lesz. A média tele volt a medellíni és a cali drogkartellek híreivel. Ez volt az igazi teher, nem a pénz. Hetekig félelemben éltünk a meccset megelőzően. Aztán végül csodálatos volt minden, nem lett semmi baj. Az összeg tehát sosem zavart, annyit értem, és ez jó érzés volt.

Zlatan Ibrahimovic a labdarúgás egyik nagy ikonja. Milyen volt, amikor együtt játszottatok az Interben?
Giancarlo Genovesi, Facebook
Erős személyiség, ezzel egy időben törékeny is. Szép emlékeket őrzök róla. Nem tartom szerencsésnek, hogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi korában futballozik. A játéka nagyon sok tiszteletet érdemel, de ez a két labdarúgó tényleg jobb nála. Nem igazságos, hogy két „földönkívülivel” kell megküzdenie.

Milyen gyakran jut eszedbe, hogy majdnem összejött egy veretlen idény az Interrel 2006–07-ben? Egyetlen meccset veszítettetek a Roma ellen, a hajrában kapott két góllal. Idegesítő lehetett!
Michael Bird, e-mail
Annyira azért nem. Nagyszerű érzés volt visszatérni Olaszországba a Chelsea-vel megnyert bajnokságot követően. Boldogan búcsúztam Angliától. Új célom az lett, hogy meglegyen a scudetto. Akartam. Abban az idényben húsz gólt szereztem. Jobb lett volna, persze, ha veretlenek maradunk, de álljunk már meg, megnyertük a bajnokságot!

Ki nyerné meg az 1998–99-es Parma és a 2006–07-es Inter találkozóját?
Rob Needham, Twitter
Hoppá, ez igen nehéz kérdés! Mindkét csapatban voltak kiváló labdarúgók. És ha még a 2005–06-os Chelsea-t is bevennénk a játékba, akkor tényleg nagy bajban lennék. Szerencsés voltam, hogy ezekben a csapatokban szerepelhettem, nagyon élveztem.

Milyen volt a kapcsolatod José Mourinhóval? Amikor a csapathoz került, kölcsönbe adott a Milanba, majd a második idényére visszahívott.
Dave D., e-mail
Amikor megérkezett, azt mondtam neki, hogy ha számít rám, akkor maradok, bár azt is hozzátettem: hív a Milan. Úgy nőttem fel, hogy szájtátva néztem Marco van Bastent. Végül közöltem vele, hogy nem könnyű döntés, de ha a Chelsea és a Milan között kell választanom, akkor a Milant választom. Ő azt válaszolta, hogy minden rendben, egy hetet vár, ha addig nem intézem el a Milannal, amit kell, akkor számít rám. Ugyanis ha nem maradok, igazolnia kell valakit. Visszatértem Olaszországba, az érzelmeim és az álmaim befolyásoltak. Ekkor vette meg a Chelsea Mateja Kezsmant és Arjen Robbent.

 

Mi nem volt teljesen rendben a Chelsea-nél?
David Fisher, Facebook
Személyes gondjaim voltak akkoriban. A családomban két gyerek is meghalt. Ezen nagyon nehéz volt túltennem magam. Szakmailag nagyon nagy lehetőség volt abban a csapatban szerepelni. A szurkolók is nagyszerűek voltak. Azt énekelték, hogy: „Hello, hello, Hernán Crespo, Hernán Crespo!”. Szerettem volna visszaadni valamit, mert éreztem a tiszteletet. Jól éreztem magam a Chelsea-nél. Az angolok nagyon tisztelik a futballistákat. Londont is megszerettem. Rohannék, ha ott kapnék munkalehetőséget.

Milyen volt a hangulat a Milan öltözőjében a 2005-ös BL-döntő után? Tényleg már a félidőben, a három nullás vezetéseteknél ünnepeltetek?
Michael Gale, Twitter
Ez egy marhaság! Már fiatalon mindenkinek megtanítják, hogy a mérkőzés kilencven percig tart. Nagyon tehetséges játékosok küzdöttek a sorainkban, köztük Clarence Seedorf, Paolo Maldini, Alessandro Costacurta, Alessandro Nesta, Andrea Pirlo, Gennaro Gattuso, Andrij Sevcsenko. Szerinted ők elkezdtek ünnepelni a félidőben? Ezt sajnos a sajtó találta ki, hogy valahogyan megmagyarázzák a vereséget. Pedig valójában hiába vezettünk, pont azt beszéltük meg, hogyan játszhatnánk jobban. Isztambulban utolért bennünket a végzet. Ilyen a futball. Ez a szomorú, egyben a gyönyörű is a mi játékunkban. Aznap este teljesült egy álmom, mert a Milannal játszhattam BL-döntőt. Az első félidő csodálatosan alakult, jól futballoztunk, és minden úgy történt, ahogy mi akartuk. Úgy éreztem, jó formában vagyok, és két gólt szereztem. Aztán mégis veszítettünk. Még ma sem hiszem el. A meccs után olyan volt a hangulat, mint egy temetésen. Senki sem beszélt az öltözőben és a buszon, de még a szállodában sem. Kemény volt.

 

Inter vagy Milan?
„Nixonbelgrade”, Twitter
Mindig azt kérdezik tőlem, hogy az Internek vagy a Milannak drukkolok-e. Nagyon szeretem Olaszországot. Mindkét klubot kedvelem, mindkettő szurkolóit tisztelem. Az ilyesmi, igenis, elképzelhető. Amikor Londonban voltam, és taxival mentem a Stamford Bridge-re, a sofőr megkérdezte, tudom-e, hogy nagyon szeretnek engem. Visszakérdeztem, hogy miért skandálják a nevem, mire ő azt felelte: tudják, hogy vissza akartam menni Olaszországba, és a szívem az olaszoké, de mindent beleadtam a Chelsea-nél, és tiszteltem a szurkolókat is. A szívem tényleg az olaszoké, az ott élőké és a klubjaiké.

Játszottál Libertadores-kupa- és BL-döntőben is. Melyik versengés a nagyobb?
Jonathan Wyatt, Shrewsbury
Jó kérdés! Nem tudom a választ, de mivel Dél-Amerikából származom, kedvesebb a Libertadores-kupa. Felnőttként szerettem meg a Bajnokok Ligáját, de gyerekként nem is álmodhattam arról, hogy megnyerjem, mert nem tudtunk róla semmit Argentínában. Úgyhogy az álmom a Libertadores-kupa volt.

Nagyon megkönnyebbültél, amikor Carlos Roa kifogta Paul Ince tizenegyesét azt követően, hogy David Seaman elcsípte a tiédet az 1998-as világbajnokság nyolcaddöntőjében a tizenegyespárbajban?
Neil Baker, Wimbledon
Kemény percek voltak… Amikor Seaman megfogta a lövésem után a labdát, azt hittem, azonnal meghalok. De aztán Roa is remekelt, és ennyire még nem örült a csapat. Továbbjutottunk, de nekem személyesen elég rossz kedvem lett, tudtam, rengeteget kell még gyakorolnom, hogy ne hibázzak újra. Majdnem hazautaztunk miattam.

Nem frusztrált, hogy 2002-ben nem voltál kezdő az egyik világbajnoki mérkőzésen sem? Miért ment olyan rosszul Argentínának azon a tornán?
Ryan Davis, Twitter
Szégyen, ami ott történt. Olyan csapattal utaztunk ki, amelynek győznie kellett volna. Az első meccset megnyertük Nigéria ellen, de a másodikon kikaptunk Angliától. A sorsdöntő, svédek elleni találkozó döntetlen lett. Normális esetben tízből tízszer megvertük volna azt a svéd együttest, de ott most minden ellenünk volt. Lőttünk kapufát, kapusuk, Magnus Hedman mindent kifogott. Batistuta helyére álltam be, és szinte pontosan ekkor szerzett gólt Svensson. Én a nyolcvannyolcadik percben lőttem az egyenlítő gólt, de az kevés volt a továbbjutáshoz. Nem a mi meccsünk volt, és 1962 óta először estünk ki a vébén a csoportból. Borzasztóan kiábrándító volt.

Meglepődtél, amikor lecseréltek a németek ellen a 2006-os világbajnokság negyeddöntőjében? Szerinted José Pékerman azt hihette, hogy megvan a meccs?
Amy, Twitter
Nem tudom, mit gondolhatott, de el kellett fogadnom és tiszteletben kellett tartanom a döntését. Egyetérthetek, vagy nem, de ez is a futball része.

Kitől kaptad a legjobb gólpasszokat?
Jamie Allen, Twitter
Nézd csak meg, kikkel játszottam: Christian Vieri, Andrij Sevcsenko, Didier Drogba, Messi, Agüero, Tévez, Batistuta, Marcelo Salas, Abel Balbo, Claudio Caniggia. A legjobb nevek. Lehetetlen választanom. Válassz te!

Ki volt a legnagyobb őrült az öltözőben a válogatottban?
Steven John, Facebook
Mindig tele van őrült figurákkal, persze pozitív értelemben. Talán a kapus Germán Burgos a nyertes. Most ő Diego Simeone segédje az Atléticónál. Kily González is vicces srác volt.

Mint egykori argentin kilences, ma kit javasolnál a leginkább erre a posztra?
Silva John,Twitter
Most egy pillanatra hagyjuk Messit, ő utolérhetetlen játékos. Marad Carlos Tévez, Sergio Agüero és Gonzalo Higuaín. Szerencsére az argentin szövetségi kapitány számos csatár közül válogathat.

A védők aranykorában játszottál a Serie A-ban. Ki volt a legjobb?
Henry Wadsworth, Twitter
Kitüntetésnek éreztem, ha Francesco Baresit állították rám. (Ez az első olaszországi idényében volt így – a szerk.) Láttam a tévében, és tudtam, hogy nagy, a legnagyobb. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy ő fog engem a San Siróban. Azt gondoltam magamban: „Hát ez meg hogy lehet?”.

Hogyan értékeled azt, ami az utóbbi időben történt a Parmával? Szerinted visszajuthat még a csapat a Serie A-ba?
Tomas Piarais, Facebook
Igazán szomorú, ami a klubbal történt. Nagy fájdalmat okoztak a történtek azoknak, akik már régóta a klubnál dolgoznak. Sokan elveszítették az állásukat. A futball másodlagos, amikor a megélhetésed forog kockán. Nagyon remélem, hogy visszakerül a csapat. Még csak most kezdték újra a Serie D-ben, szerintem ügyesek a játékosok.

Melyik korábbi vezetőedződet követed edzői stílusoddal? Mik a céljaid?
Joshua King, Twitter
A legjobbaktól tanultam, a terveim nagyok: edzőként meg akarom nyerni a Bajnokok Ligáját. Mindig is nagyokat mertem álmodni, már gyerekkoromban is, amikor Marco van Basten, Diego Maradona, Gary Lineker, Paolo Rossi vagy Mario Kempes akartam lenni. A legnagyobb edzők lebegnek a szemem előtt, de önmagamat kell adnom. Meghatározó számomra Carlo Ancelotti, José Mourinho, Marcelo Bielsa. Tőlük sokat tanultam, de nem akarok olyan lenni, mint ők. Most a Modenát edzem a Serie B-ben, és nagyon élvezem. Remélem, ez csak az út kezdete.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)