Nagyinterjú: Henrik Larsson

Interjú Chris Flanagan Fotó Christoffer Lomfors Fordítás Kovács Gergely

Megérkeztünk Dél-Svédországba, alig néhány kilométerre onnan, ahol a nagysikerű A híd című bűnügyi sorozatot forgatták, és tényleg van valami baljóslatú a levegőben.Az interjú ősszel készült, Henrik Larsson második edzői idényének utolsó heteit töltötte a Helsingborgs IF élén. Már tudni lehetett, hogy a csapat kiesik, és a szurkolók a mérkőzés után össze is szólalkoztak az edzővel, és fiával, Jordannel, utóbbit bántalmazták. „Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna” – ismeri el a 45 éves szakember.

Pedig a világ minden részéről kapja a szurkolói leveleket. És ha egykori játékos-pályafutását nézzük, ezen nem is érdemes csodálkoznunk.

Ki volt a példaképed gyerekkorodban?
Samuel Lawrence-Joshua, London
Volt egy videofelvételem Peléről, egyfolytában azt néztem. Hazaértem a suliból, betettem, végignéztem, majd indultam az edzésre. Találkoztam vele néhányszor, és még egy közös képet is lőttem vele, hiába voltam negyvenegy vagy negyvenkét éves!

Mennyin múlott, hogy nem hagytad abba a labdarúgást, amikor azért küzdöttél, hogy bekerülj a Helsingborgs ificsapatába?
Anders Karlsson, Landskrona
Sosem került igazán szóba, hogy befejezzem. Nehéz időszak volt, a többiek nagyon gyorsan nőttek, én viszont nem, de túlzottan kedveltem a játékot ahhoz, hogy abbahagyjam. Sokan kiugranak, csak mert felbukkan néhány akadály, pedig muszáj állhatatosnak maradnod, ha szeretnéd sikerre vinni. Tizennyolc éves koromban kipróbált a Benfica, amelynek akkor épp Sven-Göran Eriksson volt a vezetőedzője, majd huszonegy évesen zöldséget pakoltam kamionra. Nem épp ez volt a vágyam, és szerencsére hívott is a Helsingborgs. A többit már ismerjük.

Tényleg bevágtál egy újságírót a medencébe akkoriban?
Steve McIntyre, Hamilton
Igen! Egy kicsit megtréfáltam egy helyi firkászt. Nemcsak én voltam benne, hanem játékostársaim is. Elhatároztuk, hogy kicsit megleckéztetjük. Teljes öltözetben volt, másképp nem is lett volna vicces! Korábban kritizált is engem, de nem ezért fürdött meg. Még ma is nevet, ha ez szóba kerül.

Svédország a harmadik helyen végzett az első világbajnokságodon 1994-ben. Ez volna az eddigi legnagyobb svéd válogatott?
Carl Jones, Bristol
Igen. Minden egyes alkalommal, amikor közeleg a világbajnokság, ezt emlegeti mindenki. Huszonkét évesen bekerültem a keretbe, minden gyerek erről álmodozik. A harmadik helyezés pedig egyenesen fantasztikus volt. Az is csodálatos, hogy a bronzmeccsen gólt szerezhettem, ahogy egy tizenegyest is értékesítettem a negyeddöntőben a Románia elleni párbaj során. Kicsit idegőrlő volt, de hatéves korom óta így lövöm a tizenegyest, igaz, ez most egy kicsit közel ment a kapufához! Az ilyen helyzetek kikészítenek, de azért jól is jött, mert később bármire mondhattam már, hogy az semmi ehhez a tizenegyeshez képest.

Milyen érzés volt öltönyben és nyakkendőben állni a bíróság előtt, csak hogy elhagyhasd a Feyenoordot a Celticért?
Lisa Muir, Glasgow
Furcsa volt. A Feyenoord sajátosan értelmezte a szerződésem egy záradékát, pedig az ügynököm és én is pontosan tudtuk, miről szól valójában. Akkoriban nem nagyon örültem az egésznek, de ma kimondottan jó viszonyt ápolok a klub körüli emberekkel. A dolgok amúgy sem mindig mentek jól a Feye­noordnál, és egy kicsit savanyú szájízzel álltam odébb Skóciába. De amint megérkeztem, már jól is éreztem magam, mert ott várt Wim Jansen.

Mit éreztél, amikor egy eladott labdádból gólt szerzett Chic Charnley, a Hibernian játékosa, és ezzel a celtices bemutatkozó mérkőzéseden kikaptatok?
Scott Collins, Edinburgh
Nem épp a legjobb kezdet, de egy kicsit Darren Jacksont is meg kell fednem, mert elszaladt. Megesik az ilyesmi. A mérkőzést követően azt nyilatkoztam az újságíróknak, hogy az egész az én hibám, vállalom. Pedig nem éppen ez a helyzet. Ma már egyértelműen Darren Jacksont hibáztatom, és ezt neki is megmondtam. De ez már csak ilyen. Túltettem magam rajta.

Mi a kedvenc emléked a Celticből?
Michael Kearney, Twitter
Rengeteg van! Például az a nap, amikor megakadályoztuk, hogy a Rangers megnyerje sorozatban a tizedik bajnoki címét, vagy az, amelyiken bebiztosítottuk a tripla sikerünket. De az sem semmi, hogy eljutottunk az UEFA-kupa döntőjébe. Még így is legalább ötvenet kihagytam. Nem sokat tudtam a Celtic­ről, amikor a klubhoz szerződtem, egyszerre heten érkeztünk, és nem igazán értettük, mire fel ez a nagy hajtás. Belecsöppentünk egy helyzetbe, amikor minden arról szólt, hogy a Rangers nem lehet egymás után tizedszer is bajnok. Semmit sem értettünk, így sikerülhetett. Ha már régebben ott vagyunk, sokkal nehezebb lett volna.

Ki volt a legjobb edző, akivel pályafutásod során együtt dolgozhattál?
Lindsay Hamilton, Stirling
Számos kiváló vezetőedzővel dolgoztam, ilyen volt Wim Jansen, Martin O’Neill, Frank Rijkaard és Alex Ferguson, hogy csak néhányat említsek közülük. Martin tudta, hogyan kell mindenkit motiválni. Emlékszem, amikor épp az Anfielden indultunk ki a gyepre abban az idényben, amikor az UEFA-kupa döntőjéig meneteltünk, és a Celtic Parkban egy egy lett az eredmény, úgyhogy mindenképpen gólt kellett szereznünk a Liverpool ellen. Olyan beszédet tartott, hogy beleborzongtam, és azt mondtam magamban, hogy rajtam ugyan nem fog múlni.

Bejárta a sajtót 1999-ben az a hírhedt fotó, amelyen gyakorlatilag az látható, hogy „leszakadt” a lábad. Tényleg annyira fájdalmas volt a sérülés, ahogy a képről sejthettük?
Damon Main, Facebook
Szétzúzta a lábmodell-pályafutásomat, pedig azt mondják, szép lábam volt! Ha nem is, de még mindig van egy titánrúd benne. Miután eltört, két dolgot tettem: egyrészt, mivel a játékvezető holland volt, szóltam neki hollandul, hogy azt hiszem, eltört a lábam. Majd még ott, a földön fekve elkezdtem megszámolni az Európa-bajnokságig hátralévő hónapokat. Ez októberben történt, a 2000-es Eb-t a nyáron rendezték. Az volt a célom, hogy akkorra rendbe jöjjek, és sikerült is pályára lépnem ott. De higgyétek el, sokkal jobban örülök, hogy mindez 1999-ben történt, és nem 1987-ben vagy 1979-ben. Akkor ugyanis tényleg mindennek vége lett volna.

A lábtörésed után sokkal jobb formában játszottál, mint előtte bármikor is. Hogy lehet ez?
Kevin Cherry, Edinburgh
Nagyon sokan tettek meg mindent azért, hogy ez így legyen. Többek közt Bill Leach, a sebészorvosom, a két fiziológus, Brian Scott és Kenny McMillan, a masszőröm, Graham Quinn és Jimmy Hendry, az erőnléti edzőm. Olyan dolgokkal is meg kellett küzdenem akkoriban, amelyeket teljesen természetesnek veszünk, például azzal, hogy kimenjek a vécére. Szerintem aki még nem volt ilyen helyzetben, nem is tudja, hogy ez miről szól. A történtek azt váltották ki belőlem, hogy sokkal keményebben eddzek, és mindent beleadjak a játékomba.

A felépülésedet követő első idényedben rögtön aranycipős lettél. Büszke vagy erre?
Ben Shimmin, Manchester
Nincs másik olyan skandináv futballista, aki erre képes lett volna, pedig akadt néhány kiváló játékos errefele. Ötvenhárom gólt szereztem, ebből harmincötöt a bajnokságban. Nagyon büszke vagyok, de a csapattársaim nélkül nem ment volna. Kellett hozzá Chris Sutton, Tom Boyd, Alan Thompson, Didier Agathe, Regi Blinker, Jackie McNamara és Lubo Moravcik is.

Olvastam valahol, hogy Chris Sutton volt a kedvenc csatártársad, pedig lettek volna más ragyogó jelentkezők is. Igaz ez?
Shawn Armstrong, North Shields
Igen, igaz. Chris és én remek csatárpárost alkottunk, ő volt a pajzs. Nagyon jól megértettük egymást a pályán, jóban voltunk, akárcsak a családjaink. A mai napig így van ez.

Mi volt a legrosszabb, ami beleragadt a raszta hajadba?
James Moore, London
A védők! Állandóan próbáltak belemarkolni. Ha túl nagyra nőtt, lenyestem néha, aztán nőhetett újra. De egy idő után beleöregedtem ebbe.

Hogyan jött a kinyújtott nyelves ünneplés?
Ameen Rabbani, Glasgow
Egyszerűen csak alakult. Láttam saját magamról egy fényképet, miközben így ünnepelek, és arra gondoltam, miért is ne csinálhatnám rendszeresen. Ám egy idő után leveleket kaptam csalódott szülőktől, akik arra panaszkodtak, hogy a gyerekük másol, úgyhogy gyorsan abbahagytam.

A 2002-es világbajnokságon az akkor húszéves Zlatan Ibrahimoviccsal játszottál egy csapatban. Már akkor is ilyen nagyképű volt?
Jimmy Fairbairn, Uxbridge
Akkor egy kicsit még naivabb volt, de már elég erős egyéniség. Látszott, mennyire tehetséges, de még nem állt össze a kép. Akkoriban, ha arról faggattak, hogy mire fogja vinni, mindig azt feleltem, hogy ez tőle függ, minden megvan benne ahhoz, hogy jó legyen. Most ő a világ egyik legjobb csatára, éveken át az volt.

A Porto elleni 2003-as UEFA-kupa-vereség lenne pályafutásod legnagyobb kudarca?
Andre Freitas, Guimaraes
Igen. Minden meglett volna a győzelemhez, én magam kettőt lőttem, mégsem tudtunk nyerni. Nehéz az ilyesmit elviselni. Nagyon sokat jelentett volna, ha nemzetközi sikert aratunk a Celtickel. Nemcsak nekem, a szurkolóknak is. Rengetegen belépő nélkül utaztak oda Sevillába, szerették volna látni a győzelmünket. De végül nem jött össze. A mai napig libabőrös leszek, ha erről beszélek. Az a Porto később Bajnokok Ligája-győztes lett. Ez is bizonyítja, mennyire jó csapattal álltunk ki abban az évben.

Nehéz döntés volt, hogy otthagyod a Celticet, és a Barcelonába igazolsz?
John Boyd, Dumfries
Nehéz volt, de úgy éreztem, ha nem szerzek gólt, a média előbb-utóbb elkezdi feszegetni a dolgot, és azt taglalni, hogy már nem vagyok a régi. Igyekeztem egy lépéssel előttük járni. Egy év volt még hátra a szerződésemből, és amilyen gyorsan csak lehetett, szerettem volna bejelenteni, hogy nem tervezek hosszabbítani a Celticnél. Több mint harminc klub érdeklődött irántam, és nagyon vágytam Spanyolországba, mert meleg helyen szerettem volna folytatni. Nem vágytam rá, hogy majdani csapatommal a kiesés ellen küzdjünk, úgyhogy beértem volna a közepével. Erre jött a Barcelona, és bejelentkezetett értem!

Amikor az Arsenal elveszítette a 2006-os BL-döntőt a Barcelona ellen, Thierry Henry azt nyilatkozta, hogy most majd biztosan mindenki Samuel Eto’óról és Ronaldinhóról fog beszélni, pedig az érdem az olyan szürke eminenciásoké, mint Larsson, aki két gólpasszt adott. Jólesett?
Jonny Ritchie, Fraserburgh
Nagyon jólesnek ezek a szavak egy ilyen nagy játékostól. Nagyszerű érzés volt, hogy csereként megfordíthattam a játékot. Amikor Eto’o és Belletti betaláltak, azt éreztem, hogy a gyerekkori álmom teljesült be. Kétségkívül ez volt pályafutásom legszebb pillanata.

Ronaldinho azt mondta, te vagy a példaképe. Milyen volt köztetek a kapcsolat?
Andy Evans, Hereford
Minden reggel azzal várt, hogy „Idolo, idolo!”. Azért ez jó érzés. Nemcsak azért, amit a pályán nyújtott. Azt is látnunk kell, mekkora teher nehezedett a vállára egy akkora klubnál, mint a Barcelona. Megemelem a kalapom, hogy minden reggel széles mosollyal az arcán tudott megérkezni. Hatalmas ember!

Láttad már Messin, hogy mire fogja vinni, amikor megjelent a Barcelona első csapatában?
Jim Savage, Twitter
Emlékszem, hogy egy ázsiai felkészülési túra alkalmával megkérdeztem Giovanni van Bronckhorsttól, hogy ki az a srác. Amikor ugyanott akcióban is láttam, azt gondoltam, ez nem semmi. Ahogy a labdát kezelte, abban már akkor is benne volt minden. Akkor még csak jó volt, ma már hatalmas. Akkor még nem volt meg az összes olyan képessége, amelyeket ma már használ, de azért néha így is azt gondoltam, hogy a mindenségit!

Miért hagytad ott a Barcelonát?
Xavier Tort, Tarragona
Nem akartam a padon ülni. Éreztem, hogy volna még bennem néhány jó év, játszani akartam. Ezért hazajöttünk, és az is szempont volt, hogy a fiam ekkor volt tízéves, és azt akartam, hogy az otthonának tekintsen valamit. Jól döntöttem. Kupát nyertem a Helsingborgs­szal, de ami ennél is fontosabb, a fiam barátokra lelt itt, és élvezi az életét.

A fiad, Jordan, januártól a NEC játékosa, és állítólag hívta a Rangers is. Kitagadnád, ha oda igazolna?
Steven O’Kane, Dublin
Sosem tenne ilyet! (FFT: És mi a helyzet a Celtickel?) Ő tudja, mi a jó neki. Ha elég jó, biztosan lesznek lehetőségei. Ügyes, de nagyobb teher nehezedik rá, mint más tizenkilenc évesekre Svédországban. Az előző idény első felében remekelt, de amikor egy kicsit gyengébben mennek a dolgok, megmakacsolja magát. De elég kemény ahhoz, hogy kezelni tudja a dolgokat.

Nem sajnálod, hogy csak két hónapot töltöttél el a Manchester Unitednál 2007-ben?
Paul Kay, Frodsham
De, ez az egyetlen, amit bánok a pályafutásomból. Maradnom kellett volna, és lenne egy angol bajnoki aranyam is. De érvényben volt a szerződésem a Helsingborgsszal, és ehhez tartanom kellett magam. A klubnál minden végtelenül profin működött. Amikor a testvérem gyerekének a keresztelőjére kellett hazautaznom, különgépet rendeltek nekem egy meccs utáni időpontra. A United minden játékosára odafigyel.

Melyik volt a legszebb gólod?
Anthony Moore, London
Azt hiszem, a Rangers elleni emelésem az egyik rangadó alkalmával. Azért szeretem nagyon, mert előtte bebőröztem Bert Kontermant. Ezt követően Stefan Klos kijött a kapujából, de már későn. A mai napig gyakran emlegetik azt a gólt.

Nem gondolod, hogy túl sokáig maradtál Skóciában, még úgy is, hogy nagyon szép eredményeket értél el?
Tom, Facebook
Nem. A legnagyobb tornákon lehettem ott résztvevőként, szerepeltem a Bajnokok Ligájában, az UEFA-kupában, eközben Európa- és világbajnokságon is. Mindenhol jöttek a gólok. Majd harmincöt évesen azt is bebizonyítottam, hogy újra tudom kezdeni. (FFT: A Barcelona és a Manchester United arról szólt, hogy bizonygass valamit?) Nem. A 2002-es világbajnokságon háromszor is betaláltam, és a 2004-es Eb-n is a jobb góllövők közé tartoztam. Majd a Barcelonába igazoltam, és hirtelen azt kezdték mondogatni, hogy nem is vagyok olyan rossz labdarúgó. Aki ért a futballhoz, az tudja, hogy nem voltam rossz csatár.

A világ legkeményebb rangadóin léptél pályára. Köztük volt az Ajax–Feyenoord, a Celtic–Rangers és a Barcelona–Real Madrid találkozó is. Melyik a legszenvedélyesebb összecsapás?
Jun Kaloustian, Facebook
Kétségkívül az Old Firm. Ilyen ricsajt még nem hallottam. Ha egymás mellett álltunk volna a pályán, nem hallottam volna, mit mondasz. (FFT: Nagyobb volt a lárma, mint az El Clásicón?) Igen. És nagyszerű érzés, ha nyersz is. Én többször nyertem, mint ahányszor veszítettem. Azt hiszem, tizenöt gólt szereztem harminc mérkőzésen, ez elég jó eredmény.

Edzenéd a Celticet, vagy esetleg úgy látod, ez kikezdhetné az ottani nimbuszod?
Anthony, Twitter
Ha maradok a pályán, akkor lesz még dolgom a Celtickel, de most épp kiváló vezetőedzőjük van. Két évvel ez előtt már megkerestek, de akkor rossz volt az időzítés. Itt, a Helsingborsnál egyszer fent, most éppen lent, de már csak ilyen az edzők élete. Meg kell tanulni kezelni. Edzőként ugyanazok a vágyaim, mint játékosként: próbálok annyira jó lenni, amennyire csak lehet, és igyekszem a nagy csapatokat keresni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. márciusi lapszámában.)