Szöveg Matt Barker Fotó Chris Lawrence Fordítás Kovács Gergely
A kapusok sem mindig olyan különlegesek. Gianluigi „Gigi” Buffon dögös kinézete ellenére is inkább átlagember, mint Superman. Az olaszok a legjobb énjüket tisztelhetik benne. Az olasz válogatott és klubcsapata, a Juventus csapatkapitányaként erősen központi figura (cikkünk 2014 szeptemberében jelent meg – a szerk.). Beletanult a szerepbe, egyszerre sármos és diplomatikus. Amikor tavaly év végén az olasz válogatott két szurkolója meghalt autóbalesetben, útban Palermóba egy barátságos mérkőzésre, úgy nyilatkozott, mint egy államférfi, aki mélyen átélte a gyászt. Ő a sok sebből vérző olasz futball egyik büszkesége.
A 36 esztendős játékos még ma is gyakran hasznos a kapuban. Hogy mi lesz majd, ha klubjában és a válogatottban is szögre akasztja a mezt, azt már most is jól mutatja a média aggodalmaskodása. Most mindenestre erőt adott neki, hogy ismét bajnokságot nyert a Juventusszal. A visszavonulásról beszélgetni pedig nem aktuális. Kényelembe helyezi magát a sikkes torinói szálloda társalgójában, és öblös hangja, könnyed nevetése visszaverődik a falakról.
Jó kedvvel üli végig az interjút, megnyitva olvasóink előtt élete fontosabb fejezeteit. Nézzük, különlegesek-e a kapusok!
Igaz, hogy középpályásként kezdted? Hogyan kötöttél ki végül a kapuban?
Ryan Stone, e-mail
Igen, igaz. Szerintem minden gyerek úgy kezdi, hogy gólokat akar rúgni, nem pedig hárítani azokat. Még csatár is voltam egy ideig. Nem is voltam annyira rossz, és élveztem is. Véletlenül kerültem a kapuba. Apám is ebbe az irányba terelgetett, és szerettem volna olyanná válni, mint Thomas N’Kono, a kameruni kapus. Kicsit vonakodtam az elején, de az 1990-es világbajnokságon láttam a nagyszerű kameruni válogatottat. N’Kono a csapat egyik legfontosabb játékosa volt.
Édesapád súlylökésben harmadik lett az atlétikai junior Európa-bajnokságon, édesanyád pedig bajnok súlylökő volt. Ők tanítottak, hogyan kell kidobni a labdát?
Ben Driver, e-mail
Apám, anyukám, a lánytestvérem: mindenki sportolt. Anyukám és a súlylökés? Nem, diszkoszvetés volt az. Ő tartotta az olasz rekordot. És igen, az édesapám is nagyszerű atléta volt. Az egész családom sportközpontú. Mindez szerepet játszott az életemben, a fejlődésemben. Ilyen körülmények közt az ember sokkal komolyabban veszi a sportot. És a családod is melletted áll, ami nagyon fontos.
Kik voltak a gyerekkori példaképeid? És szerinted ki minden idők legjobb kapusa?
Fiona Makepeace, e-mail
Nagyon sok példaképem volt, de általában nem a szokásos nevek. Például N’Kono és csapattársa, Roger Milla. Nagyon szerettem azt a Kamerunt, Olaszország után ők álltak nálam a második helyen. A teniszért is rajongtam, és nagyon szerettem Ivan Lendlt, Stefan Edberget és Pat Raftert. És még sok más is akadt.
Úgy hallottam, profiként rögtön a Milan – köztük Baggio, Weah és Szavicsevics – ellen mutatkoztál be. Tényleg így volt? Már a Parmánál is ilyen magabiztos voltál, és sokat kiabáltál a védőkkel?
Massimo Robinson, e-mail
Igen, igaz. Csodálatos nap, gyönyörű tapasztalat volt. Egy olyan álom vált valóra, amelyen évekig dolgoztam. Még jól is sikerült, nem kaptam gólt a nulla nullás döntetlenre végződő mérkőzésen. Igen, bíztam magamban, mindig ott voltam, ahol épp akartam. Hogy kiabáltam-e? Szerintem igen, legalábbis remélem. Ez a kapus dolga.
Elképesztő formája a Parmában 2001-ben bankot robbanttatott a Juventusszal
Elképesztő összegért, negyvenöt millió euróért igazolt téged a Juventus. Mit szóltál, amikor meghallottad ezt a számot? Mit üzennél azoknak, akik szerint egy kapus nem ér meg ennyit?
Leon Adams, e-mail
Hatalmas megelégedéssel töltött el. Semmi bajom ezzel. Az akkori piacon úgy tekintettek rám, mint nagy értékű vagyontárgyra. A Juventus látta, hogyan védek, és valószínűleg azt mondta magában: „Bakker, ez egy akkora játékos, hogy kell nekünk”, és kifizettek értem egy ekkora összeget. Ha csak ötmilliót fizettek volna, és nem negyvenötöt, nyilván nem szól ekkorát. De a piac szabja meg az árat. A jó kapus elengedhetetlen része egy jó csapatnak, van annyira fontos, mint egy jó csatár. És néha van annyira drága is. Persze, ötmillióért is a Juventushoz igazoltam volna. Mondjuk a Parma ennek már nem annyira örült volna.
Tíz évvel ezelőtt depresszióba estél, és már az is közel volt, hogy ne menj ki a pályára. Ki tudott minderről, és miért nem pihentél meg egy kicsit?
Graham Dowling, e-mail
Hogy ki tudott róla? Én. Magamban kellett tartanom, legalábbis amikor kezdődött, nem éreztem úgy, hogy beszélhetek róla, nem is tudtam, kinek beszélhetnék. Aztán szép fokozatosan elkezdtem elmondani a barátaimnak, a csapattársaimnak, a hozzám legközelebb állóknak, és közben én magam is megértettem, hogy olyan problémával küzdök, ami kezelhető, megoldható. Nem álltam le a focival, mert komoly felelősséget éreztem a csapattársaim, valamint azok iránt, akik bíztak bennem. Nem éreztem úgy, hogy képes lennék szüneteltetni. A BL-ben is szerepeltünk, felelősséget kellett vállalnom. (FFT: Változott végül ez az alaphangulat az idők során?) Igen, sokat számított, hogy segített egy pszichológus, de az igazán fontos az volt, hogy a barátaim és a csapattársaim mellém álltak.
Mennyire volt kiábrándító, amikor a 2006-os bundabotrány következményeként megfosztották a Juventust bajnoki címeitől? Mintha inspirálta volna mindez a válogatottat, és emiatt is született volna meg a világbajnoki győzelem. Szerinted megnyertétek volna a vébét, ha nincs a botrány?
John Kerridge, Kent
Egy profi játékosnak nagyon elkeserítő, ha elveszik tőle mindazt a sikert, amit elért. Az eset miatt elveszítettem a jövőbeli sikereket is, és két bajnoki címet a múltból. Tényleg a figyelem középpontjába kerültünk a németországi világbajnokságon. Azzal az érzéssel érkeztünk, hogy valami nagyot kell villantanunk, hogy válaszoljunk mindarra, ami történt. Nagyon elszántan vágtunk neki, de akkor még én sem tudtam volna megmondani, hogy győzni fogunk. Így aztán azt sem tudom, mennyi köze volt a győzelemhez a bundabotránynak.
Berlin, 2006. „Valami nagyot kellett alkotnunk a bundabotrányt követően”
Melyik a legkedvesebb védésed? Biztosan az az egykezes Zidane-nal szemben a 2006-os világbajnokság döntőjében.
Dominic Howe, Twitter
A legkedvesebb? Nos, hm… A Zidane elleni? Igen, talán az volt a legfontosabb, de nem vagyok benne biztos, hogy az volt a legnagyobb. Nem tudom. De igen, igaz, tényleg nagyon fontos volt az ott a döntőben.
Zidane dicstelen „fejese” előtt még Buffon védte meg tőle a hazát
Könnyen tudtál a Juventusnál maradni, amikor a csapat visszakerült a Serie B-be? Mit szóltál azokhoz, akik távoztak, például Patrick Vieirához és Zlatan Ibrahimovichoz? Élvezted a másodosztályt?
Ollie, Twitter
(Nevet.) Persze, hogy könnyű volt, hiszen egy csomó bundapénzt kaptam! Csak viccelek, természetesen. Pont ellenkezőleg… Nem volt könnyű döntés, de ezt ott a szívemmel hoztam meg. Mások másként döntöttek. Ez teljesen rajtuk múlott. A döntések, amelyeket az életünkben meghozunk, nem mindig egyszerűek, de ezektől leszünk azok, akik. A másodosztály is tapasztalat volt, de vegyes érzelmekkel gondolok rá vissza. Azt nem mondanám, hogy élveztem, de különleges volt.
Serie B-győzelem 2007-ben.
„Nem az a legjobb kifejezés, hogy élveztem”
Nem úgy nézel ki, mint aki bárkitől is megijed, de azért ki az, akivel a legkevésbé szereted szembetalálni magad?
Evanesce Insomniac, Twitter
A legeslegjobb játékos, akivel szembe kellett néznem, a brazil Ronaldo volt, ő volt a legnagyobb játékos kétségtelenül. Az olaszok közül? Ez nem lehet más, csak az olasz futball legnagyobb alakja, Roberto Baggio.
Hogyan tett nagyobb hatást rád Antonio Conte: csapattársként vagy edzőként? Nem volt furcsa, hogy valaki olyan dirigált neked, aki korábban a játékostársad volt?
David Robinson, Bromley
Csapattársként ragyogó játékos volt, karizmatikus futballista. A pályán kívül is ő volt a példakép, olyasvalaki, akit lehetett és érdemes volt követni. Edzőként is kiváló. Hogy fura volt-e? Nem, egyáltalán nem. Mindig megvolt benne ez a képesség, a szellemi kiválóság, ami a többiek fölé emelte.
Andrea Pirlo nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az ő öltözőszekrénye a legveszélyesebb hely Torinóban, mert közel esik az ajtóhoz, és a szünetben Conte gyakran robogott be eligazítást tartani. Ő lenne a legtüzesebb edző, akivel dolgod volt? Tuti, hogy Capello rosszabb volt nála!
Liam Towney, e-mail
Olyasfajta edző, aki nagyon szereti a benne dúló energiát átvinni a játékosokra. Ha dühíti valami, ami a pályán történt, azt biztosan szóvá is fogja tenni. Nem hiszem, hogy Capello rosszabb, talán azért, mert Conte még fiatalabb ember, fiatalabb edző, aki a teljes kilencven percet átéli, minden energiáját belerakja. Egy akkora tapasztalatú edző, mint Capello, néha kicsit távolságtartóbbnak tűnhet.
Conte: keményebb, mint Capello
Emlékszem, pimaszul megveregetted kicsit Steven Gerrardot a 2012-es Európa-bajnokság negyeddöntőjének pénzfeldobásánál a tizenegyespárbaj kezdete előtt. Ennyire nyugodt voltál, vagy inkább a pszichikai hadviselés része volt a gesztus? Akkor is ilyen nyugodt lennél, ha tizenegyest kellene lőnöd?
Tim Bradley, e-mail
Nem, egyáltalán nem voltam nyugodt. Ahogy sosem vagyok nyugodt, ha a küzdelem eljut a tizenegyesekig. A helyzet az, hogy ha tizenegyespárbajra kerül sor, akkor ötven százalék az esélyed nyerni, és ugyanannyi veszíteni. Viszont azok közé a kapusok közé tartozom, akiktől mindig elvárják, hogy legalább egy-két tizenegyest megfogjanak. Ha pedig nem így alakul, akkor a sajtó már kezd is keményen szapulni. Úgyhogy nem szoktam felengedni a párbaj előtt.
Igaz a hír, hogy a spanyolok elleni vesztes Eb-döntőt követően Mario Balotelli a Juventus játékosait okolta a vereségért, te pedig földre vitted őt az öltözőben, és birkóztál vele?
Trevor Jenkins, e-mail
Hogy mit csináltam? Birkóztam?! (Nevet.) Nem, ez nem igaz. Ilyet nem is mondhatott, alig volt Juve-játékos abban a csapatban. (Hat volt a kezdőben – a szerk.)
Még nem láttam labdarúgót olyan szenvedéllyel énekelni a himnuszt, mint téged. Mire szoktál gondolni, amikor behunyod a szemed, és olyan, mintha karaokéznál?
Luca Antonoli, e-mail
Arra, hogy boldog vagyok, hogy olasz lehetek, ez kitüntetés számomra, és abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy a hazámat képviselhetem. Karaoke? (Nevet.) Nos, ez a számtól is függ.
Ki a legnagyobb mókamester az eddigi csapattársaid közül? Fogadok, hogy Gattuso…
Bryan Henderson, e-mail
Igen, szerintem is Rino. A mai napig közeli barátságot ápolunk egymással, és tényleg mindig meg tud nevettetni. (Sóhajt egyet.) Ó, Rino!
Még Cassano sem veszi fel a versenyt Gattusóval hülyeségben
Egy kapusnak alapvető a megfelelő felszerelés. Miért viselsz rövid ujjú mezt?
Steve Mason, Facebook
Tényleg nem tudom, hogy miért. Egyszerűen az első, kapuban töltött percemtől így alakult. Mindig kényelmesnek találtam. És hát az sem mellékes, hogy ma már nagyon sok követőm van, úgyhogy divatot teremtettem.
Ha nem a futballban boldogultál volna, szerinted mivel foglalkoznál most?
Seb Moore, e-mail
Húú! Fogalmam sincs! Azért nincs, mert egészen kis koromtól fogva azt az álmot kergettem, hogy labdarúgó leszek, és eszembe sem jutott, hogy ez nem sikerülhet.
Nyilatkoztad már korábban is, élvezed, hogy látványosság vagy a pályán, és örömmel szórakoztatod a közönséget. Szerinted még ma is, hogy oly nagy lett az anyagi tét, értékeli ezt a hozzáállást a sportág?
Seb Moore, e-mail
Igen, ezek a dolgok nem csak a pénzről szólnak. Ha egy nagy klub játékosa vagy, kötelező nyerned, nem tehetsz mást. Emiatt normálisnak tartom, hogy az örömfoci szerepe csökken, és ma már nem annyira fontos. Viszont ha csak azért mész ki a pályára, hogy jól elverd az ellenfeled, az nem valami szórakoztató neked sem.
Úgy nézel ki, mint a fiatal Al Pacino! Találkoztál már vele? Melyik a kedvenc filmed tőle?
Neil Hendon, e-mail
(Döbbenten néz.) Kicsoda? Al Pacino? Tényleg? Dehogy is! (Hirtelen felderül.) De most tényleg?! Ez nem negatív, ugye? Rendben! Sohasem találkoztam vele. A kedvenc filmem tőle egyértelműen A sebhelyesarcú.
Az utóbbi időben az olasz csapatok csak szenvedtek a BL-ben. Szerinted miért van ez? És meddig kullog még a Serie A a La Liga és a Premier League mögött?
Jan Fairless, e-mail
Igen, ez tényleg így van. Olaszország nehéz időket él most gazdaságilag, és ezt a foci is megszenvedi. Nincs már annyi pénz a sportágban, mint tíz-húsz éve. Való igaz, visszacsúsztunk, de mi, a Juventus, az előző idényben nem jártunk túl messze a sikertől az európai porondon. Hogy lesz-e még jó a Serie A? Biztosan tudom, hogy igen, mert a történelem ciklikus.
Mostanság a kapusok idősebb korukig játszanak. Szerinted mikor ér el a csúcsra egy kapus, és még meddig tervezed a játékot? Száznegyvenkétszer szerepeltél a címeres mezben. Meglesz a százötven válogatottság?
Lenny Goodhall, e-mail
Nagyjából huszonnyolc, huszonkilenc, harminc éves korodig mész felfelé, ez a fizikai képességekre és az agilitásra vonatkozik, aztán bejön a rutin, amitől a dolgok megváltoznak kicsit. Tudod már, hogyan kell felkészülni a fontos mérkőzésekre. Ez csak rutinnal megy. Ehhez pedig harminc felett kell lenned. Ennek ára is van, mert már nem működhetsz úgy, mint fiatal korodban. Így aztán nem tudom, van-e csúcskorszak, mert mindkét életkor nagyon meghatározó, igaz, más-más okból kifolyólag. A jó kapusok gyorsan fejlődnek. A százötven válogatottság nagyon jó lenne. Majd meglátjuk.
Az utóbbi egy évtizedben te és Iker Casillas voltatok a két legjobb kapus a világon. Meg tudnád mondani, ki lesz a következő kettő?
BenIsAinDom, Twitter
Szeretem Joe Hartot. Fiatal még, és sokra viheti. A fiatalok közül pedig nagyon tetszik a belga válogatott tehetséges kapusa, Thibaut Courtois.
Felesége, Alena szintén futballmegszállott
Milyen tanácsot adnál egy pályakezdő kapusnak, aki szeretne professzionális szinten naggyá válni?
Jerry JD Redwine, Twitter
Ha csak egyet lehet, az az lenne, hogy gyorsan váltson posztot. Na jó, nem. Igyekszem komoly maradni. Tökéletesen mazochistának kell lennie ahhoz, hogy vigye valamire. Egy kicsit talán perverznek is. Gondod csak el: egy olyan játékban, ahol mindenki rúgja a lábát, neki az az ambíciója, hogy kézzel fogja meg.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. szeptemberi számában.)
