Nagyinterjú: Gareth Southgate

Interjú Sam Pilger Fotó Steve Orino Fordítás Kovács Gergely

Tizenhat évvel ezelőtt (az interjú 2012-ben készült – a szerk.) itt, a Wembleyben történt, hogy Gareth Southgate, pályafutása legkínosabb pillanataként kihagyta tizenegyesét a németek ellen az Európa-bajnokság elődöntőjében. Ő is elismeri, emiatt emlékeznek rá a legtöbben, és hogy nem telik el úgy nap, hogy valaki ne emlékeztetné az esetre, mégis, Southgate kiérdemelte, hogy más miatt is megidézzék nevét.

Ötvenhétszeres válogatottként ő volt az angol nemzeti tizenegy egyik legeredményesebb középhátvédje, a kapitányi szalagot pedig mindhárom klubjánál, a Crystal Palace-nál, az Aston Villánál és a Middlesbrough-nál is ő viselte. Menedzseri pályafutása ígéretesen indult a Borónál, de három év után kieséssel végződött. Southgate-ből azóta inkább meghatározó szakkommentátor és az Angol Labdarúgó-szövetség elitképzésének vezetője lett. Személyes hangvételű, tiszta és visszafogott nyilatkozatában őszintén beszélt arról a bizonyos büntetőről, a pizzareklámról, Gascoigne-ról és arról, milyen a viszonya Roy Keane-nel, miután megtaposta.

A Wikipédia szerint Watfordban és Crawleyban is születtél. Melyik az igaz?
Anton Scarsdale, e-mail
Watfordban születtem, de az életem inkább Crawleyban zajlott. Oda jártam iskolába is. Manchester United-szurkoló voltam, mert egy ideig Buryben is éltem. Egyik első emlékem az 1976-os FA-kupa-döntő. A példaképeim Steve Coppell és Bryan Robson voltak, és annyira szerencsés vagyok, hogy későbbi pályafutásom során mindkettejükkel dolgozhattam.

Emlékszem, a Crystal Palace-ban középpályás voltál. Mennyiben befolyásolta ez a játékodat, és melyik poszton érezted magad a legjobban?
Adam Schmidt, e-mail
Nagyon szerettem a középpályán játszani, de jobb voltam védőként. Ez csak akkor állandósult az életemben, amikor huszonöt évesen a Villához szerződtem, és az Ugo Ehiogu és Paul McGrath alkotta védősor harmadik tagja lettem.

És az a piros lap, ami mindössze fél órával a Palace Premier League-debütálását követte, és amit azért kaptál, mert Ian Rush ellen szabálytalankodtál az Anfielden? Nem gondoltad, hogy: „Na jó, hát a pályafutásomnak itt vége!”?
Tim Barnett, Beckenham
Annak valójában sárgának kellett volna lennie, de az tény, hogy nagyon gyors volt hozzám képest. Nem sokkal az előtt járt az Anfielden a Palace, és kilenc gólt szedett be! Így már az is nagy eredmény volt, hogy csak három pottyant be aznap.

Lőttél bármikor is szebb gólt annál, mint amit a Portsmouth ellen hoztál össze az 1993–94-es idényben? Előtte végigcselezted az egész pályát.
Andy Tooks, Warlington
Igen, tényleg az volt a legszebb gólom. A saját térfelemről indultam, otthagytam jó pár ellenfelet, és harminc méterről bevágtam.

Hogyan emlékszel vissza arra, amikor Éric Cantona a szemed láttára vert meg egy szurkolót 1995-ben a Selhurst Parkban?
Ray Crickle, Ashby-de-la-Zouch
Nagyon túlfűtött mérkőzés volt, mert agresszív csapat voltunk. Volt köztünk néhány srác, akik az amatőr világból érkeztek, és nagyon ki voltak éhezve. Fizikálisan vettük fel a versenyt a Uniteddal, és Éricre koncentráltunk a leginkább. Emlékszem, Richard Shaw szabálytalankodott ellene, Éric reagált, és őt küldték le. Nem láttam, hogy a lelátó felé megy, de hallottam a közönség reakcióját. Szürreális volt. A meccs után mi beültünk a játékosok bárjába, a United-játékosok viszont lezuhanyoztak, átöltöztek, és a kijáróban felöltözve várták Cantonát, akit a rendőrőrsre vittek. Én szereztem a Palace gólját, de erre már senki sem emlékszik!

Megbocsátottál Roy Keane-nek amiatt, hogy beléd taposott 1995-ben? Hogyan tudtok most együtt dolgozni az ITV szakkommentátoraként?
Shawn Armstrong, Facebook
Vicces, mert azóta is akárhányszor United-szurkolókkal találkozom, azt kiabálják felém, hogy „Keano”. Egyáltalán nem zavar. Kettő nullás vereségre álltunk az FA-kupa-döntő visszavágóján, én pedig elvesztettem a fejem, és egy csel során beleszálltam Royba. Nem volt túl bölcs döntés, főleg, hogy Keane-nek már a szünetben is problémái voltak a lábával, ezért rám taposott. De nem volt az egész anynyira vészes, ahogy kívülről látszott. Ma már nem téma ez az egész: jó a viszonyunk, ő a Sunderland menedzsere volt, amikor én a Middlesbrough-é, most pedig együtt dolgozunk az ITV-nél. Egyszer röviden szóba került az eset, és nevettünk rajta egy jót. Hogy elnézést kért-e? Erre semmi szükség nem lett volna. Sok minden megeshet egy meccsen, én pedig úgy álltam hozzá, hogy ha vége egy mérkőzésnek, akkor azzal le is zárult teljesen.

Hol voltál, amikor a fogorvosi székes eset történt az 1996-os Európa-bajnokság előtt?
Andy Popplewell, Hull
Ágyban, mert Stuart Pearce, akinek bölcs megérzései voltak, azt mondta, ne mozduljunk ki aznap este. A legélesebb emlékeim az 1996-os Eb idejére nyúlnak vissza Gazzával kapcsolatban. Tele volt energiával, felváltva kellett játszanunk vele a hotelben, mindegy, hogy tollaslabdáról, snookerről, teniszről, golfról vagy pecázásról volt-e szó. Ha épp egyiket sem csinálta, akkor egy fehér hálóköntösben járkált fel-alá a hotel körül.

Az 1996-os Európa-bajnokság volt az utolsó olyan esemény, amelyen az angol nemzet igazán felszabadultan gondolhatott a futballra. Te hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Andy O’Brien, Gateshead
Abban a tíz évben, amikor a válogatott tagja voltam, a legjobb meccsünk a Hollandia elleni, négy egyes győzelemmel végződő volt az Európa-bajnokságon. Sohasem fogom elfelejteni a Wembley látványát, színeit azon az estén. Ahogy azonban a torna végződött számunkra, azzal egész életemben együtt kell élnem.

Most hogy látod a ’96-ban kihagyott büntetőt?
Sandra Hopewell, St. Albans
Nem voltam nagy tizenegyeslövő, ez sohasem tartozott az erősségeim közé. Amikor kimaradt, elsőként a csapattársaimra gondoltam, arra, hogy mekkora lehetőség volt ez a számukra. Nagyon mélyen megérintett az eset, még ma is hatással van rám. Ha megyek az utcán, még ma is mindennap szóba hozzák. Természetesen ez idegesítő: ha valaki húsz évig játszott, de mindenkinek csak ez jut az eszébe, az elég lehangoló, mert rettentő keményen dolgoztam teljes pályafutásom idején. Sokan még ma is gyaláznak, ha szembe jönnek velem. Végső soron viszont megerősített az eset; ha egyszer sikerül egy ilyet feldolgozni, akkor már bármivel képes leszel megbirkózni.

Igaz, hogy anyukád azt mondta, jól el kellett volna porolni téged, amikor kihagytad a büntetőt?
Frankie Blanchard, Twitter
Persze, picit megilletődött, amikor a média ott tolongott a küszöbön, úgyhogy mondhatott valami ilyesmit nekik, aztán ő lepődött meg a leginkább, amikor a címlapokon látta a szavait. Úgyhogy nekik mondott ilyet, de nekem soha.

Nem sajnálod, hogy belementél a Pizza Hut-reklámba a kihagyott tizenegyes után?
Paul Barrett, Beckenham
De igen. Rengeteg ajánlatot kaptam akkoriban, és mindre nemet mondtam, majd azt gondoltam, meg kell mutatnom, hogy levontam a megfelelő következtetést. De természetesen mindenki félreértette. (Southgate a reklámban egy fejére húzott papírzacskóval jelezte, hogy még mindig nem mer az emberek előtt mutatkozni – a szerk.) Ma már örülnék, ha nem vállaltam volna el. Tanultam belőle.

Ki a legjobb csatár, aki ellen valaha is játszottál?
Ian Stewart, Elmers End
Kettő is van: Ronaldo és Romário, és mindkettejük ellen az 1997-es válogatott meccsünkön futballoztam. Különböző időpontokban, de ők voltak a világ legjobbjai, és nagyon nehéz volt ellenük focizni.

Igaz az, hogy a BEK-győztes Aston Villa képe volt kitéve a ruhafogasod fölé, mert úgy érezted, Doug Ellis nem értékeli igazán a csapat előmenetelét?
Holte End hero, e-mail
Igen, igaz. Igen, úgy éreztem, annak az együttesnek a nyomdokain kellene haladnunk, és sokkal több tisztelettel kellene hozzájuk viszonyulnunk. Ha egy csapatnak ilyen ragyogó esemény történik az életében, azt a játékosoknak is az eszükbe kell vésniük.

Miért hagytad ott a Villát? Tényleg úgy érezted, a Boróval több mindent nyerhetsz, vagy összevesztél John Gregoryval?
Ryan Veekshan, Halesowen
A 2000-es év nyarára elveszítettük Dwight Yorke-ot, Ugo Ehiogut, Mark Bosnich-ot és Andy Townsendet, Paul McGrath visszavonult, úgyhogy nagyon más lett a csapat, mint amiben kezdtem. Abban az évben Gianluca Vialli a Chelsea-hez akart vinni engem hétmillió fontért. Nagyon boldog voltam, de kötött a szerződésem, és nem voltam az a típus, aki balhét csinál, és nem hajlandó játszani, így még egy évet maradtam. Nem volt túl jó. Közben Viallit kirúgták, így ugrott a lehetőségem. A következő nyáron a Middlesbrough hatmillió fontot ajánlott, a Villa pedig elfogadta, gondolván, úgysem fogok odamenni, de addigra már nem volt felhőtlen a viszony köztem és John között. A többire már minden Villa-szurkoló emlékszik, egy picit zajosra sikerült. Talán kicsit cinikusabbnak kellett volna lennem, ahogy a játékosok többsége az is, és egyszerűen lelépnem, de én nem így működöm.

Glenn Hoddle edzői stílusa messze földön híres. Milyennek találtad őt?
Harvey Ainsworth, Boston
Kitűnő edző volt, rengeteg izgalmas, új ötlettel. És azt akarta, hogy jó futballt játszszunk. Szerencsétlenül jött ki, hogy az 1998-as világbajnokságon a csoportkörben kikaptunk Romániától, mert így a nyolcaddöntőben Argentína következett (11-esekkel a dél-amerikaiak győztek – a szerk.). Nagy vesztesége az angol focinak, hogy most nem dolgozik sehol.

Mit kezdtél azzal a helyzettel, amikor Kevin Keegan a középpályán játszatott a régi Wembleyben rendezett utolsó mérkőzésen?
Phil Shaw, Twitter
Le voltam törve. Sokszor szerepeltem már korábban is a középpályán, Terry Venables 1996ban is ott számított rám, és sokan mondták, milyen zseniális húzás, hogy egy középpályás hátra tud lépni a három emberből álló védősorba, ha kell. Kevin viszont azért kapott akkorát, mert kihagyta a csapatból Dennis Wise-t és Paul Ince-t. Rendben, nekem sem volt a legjobb, mert gyakrabban játszottam védőként, de tudtam a dolgom. Tovább nehezítette helyzetünket, hogy adott stratégiára készültünk fel Németország ellen, engem Mehmet Schollra akartak ráállítani, de végül teljesen más felállással kezdtek. Ha visszanézzük a meccset, kiderül, hogy nem voltam ugyan kirobbanó formában, de nem miattam veszítettünk.

A 2002-es világbajnokság idején azt mondtad Sven-Göran Erikssonról: „Winston Churchillre számítottunk, de Iain Duncan Smith-t (mai konzervatív brit politikus – a szerk.) kaptuk.” Micsoda szívtelenség volt ez! Göran egyébként azt nyilatkozta, hogy csak savanyú volt a szőlő, mivel nem kerültél be a csapatba. Igaz ez?
Ben Gandy, Rochester
A mai napig sem vagyok benne biztos, hogy ezt tényleg én mondtam, de tényleg gyakran tulajdonítják nekem. Vicces, és szívesen magamra vállalnám, de nem hiszem, hogy az én mondatom. Sven edzői stílusa nyugodt és kiegyensúlyozott volt. Ez a mondat nagyon eltalálhatta őt. A helyében mérges lennék. Azon a meccsen Brazília már az első félidőben gólt szerzett, és a srácok bizonyára sokat veszítettek hitükből, valamit ki kellett találni. Ma már másképp tekintek az egészre, mert magam is voltam menedzser, és tudom, hogy magad kell adnod.

Nagyon tetszett a könyved, a Woody and Nord. Még ma is barátok vagytok Andy Woodmannel? És mire utal a Nord?
Malcolm Harris, Facebook
Nordnak hívtak, mivel Wally Downes szerint hasonlítottam a tévébemondó Denis Nordenre. Igen, még ma is barátok vagyunk, Andy a kapusedző a Newcastle-nél. Nem akartam közönséges életrajzot írni, és elő akartam csalni a történeteit, mert úgy gondoltam, az ő élete sokkal izgalmasabb, mint az enyém. Az alsóligás napszámos története általában izgalmasabb, ahogy Garry Nelson könyveinek esetében is. Érdekes volt a kontraszt, hogyan indult el pályafutásunk ellentétes irányba.

Annak idején előre figyelmeztettél, hogy Steve McClaren még nem áll készen arra, hogy Anglia menedzsere legyen. Így nem is nagyon lephetett meg, ami történt.
Mark Villiers, e-mail
Mindig próbálok őszinte lenni az interjúkban. Ha megnézzük az akkori jelölteket – Alan Curbishley, Sam Allardyce és Steve McClaren –, egyiknek sem volt jelentősebb tapasztalata, én pedig mindig úgy gondoltam, hogy az angol válogatott vezetése elképzelhetetlen e nélkül. Steve maga is azt nyilatkozta nemrég, hogy túl hirtelen jött neki ez az egész. Nem vagyok rá büszke, hogy igazam lett, szerettem volna, ha jól megy Angliának. Akkor, amikor ezt mondtam, én voltam a csapatkapitány a Middlesbrough-nál, és rájöttem, ez nem volt túl lojális tőlem, okozott is problémát köztünk. A helyében azt gondoltam volna: „Miért nem fogja már be a csapatkapitányom, és végzi a dolgát?”.

Mindent egybevetve a Middlesborough-nál töltött menedzseri éveid sikernek vagy kudarcnak tekintendők?
Andy Smithson, e-mail
Összességében kudarc, hiszen kiestünk. Amikor átvettem a csapatot, hatalmas volt a várakozás: UEFAkupa-döntőt játszottunk, viszont a bajnokságban csak tizennegyedikek lettünk. Az első két idényemben a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik helyen zártunk, ami a klub költségvetéséhez képest remek eredmény volt. Nagyon nem egyszerű játékosból azonnal edzővé válni, és nem is ez a helyes út. Követtem el hibákat, de nem hiszem, hogy csak miattam estünk ki. Szégyen, hogy tíz év után úgy távoztam az egyesülettől, hogy a szurkolók fújtak rám, azt érzékeltetve, hogy én vagyok a hibás a kiesésért, ahelyett hogy arra emlékeznének, velem nyerték meg a klub első trófeáját. Szomorú, ahogy hosszú, szép emlékeim az oldalvonalnál értek véget.

Jelenleg az Angol Labdarúgó-szövetségnél dolgozol. Szoktad zrikálni Stuart Pearce-t, amiért nyolc egyre vertétek annak idején csapatát, a Manchester Cityt?
Patrick Velton, e-mail
Nem. Sven-Göran Eriksson volt az, aki aznap valószínűleg kiengedte a hangját az öltözőben a félidőben! Bizarr egy nap volt. Egy héttel korábban menekültünk meg a kieséstől, ezért felszabadultan tudtunk játszani. Akkor még thai tulajdonosai voltak a Citynek, és egyértelmű volt, hogy Svent kirúgják a meccs után.

Mindig is túl kifinomultnak tűntél ahhoz, hogy menedzser legyél. Ez álca lenne? Mitől tudsz begőzölni?
Vanessa Simonson, Bromley
Akkor leszek ideges, ha valaki nem végzi a dolgát, és a munkájában nincs erőfeszítés. Szerintem ha jó a modorod, és úgy bánsz az emberekkel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, akkor könnyen azt mondják rád: túl kifinomult vagy. Ezt gyakran hozzám vágták kezdő koromban is, pedig nem tudtam volna ilyen hosszan a legmagasabb szinten játszani, ha ez mindig igaz lett volna. Minden csapatnak, amelyben szerepeltem, egyben a kapitánya is voltam, és vannak helyzetek, amikor fülön kell csípni az embereidet.

Arséne Wenger egyszer azt mondta, voltál olyan jó, hogy te legyél a szövetségi kapitány. Vannak ilyen ambícióid? (az interjú még 2012-ben készült – a szerk.)
Paul Hammond, Wolverhampton
Ez a munka olyasvalakihez illik, akinek nagy tapasztalata van. Ehhez pedig az kell, hogy külföldi kluboknál dolgozz hosszú éveken keresztül, és tapasztalatot szerezz a kontinensen. Ez hosszú-hosszú időt igényel.

A szövetségnél biztosan megismerkedtél Fabio Capellóval. Mesélj valamit, amitől emberibb színben tűnhet fel!
Howard Hayes, Preston
Nem ismerem őt mélyen, nem keresztezték egymást az útjaink. Sajnos a karácsonyi ünnepségünkről sem tudok sztorizni, mert nem jött el!

Sir Trevor Brooking azzal töltötte idejét a szövetségnél, hogy a fejét verdeste a falba. Milyen az elitképzés főnökének lenni?
Jack Browski, Ealing
Szerencsésebb időben kerültem oda, mint Trevor, mert olyan elnök alatt dolgozhatom, aki maga is egy Premier League-klub élén állt, és jobb a kapcsolatunk az élvonallal, mint a korábbi vezetőségnek. Nagy hangsúlyt fektetünk az utánpótlásnevelésre és az edzőképzésre. Ez tíz vagy még több éven át nem így volt. Mindig a szövetségi kapitányt vádoltuk a kudarcért, ahelyett hogy a problémák gyökerét kerestük volna. Ez pedig a tehetségek hiánya. Néhány évre visszamenően számos angol edzőnk volt, úgy mint Don Howe, Terry Venables, Dave Sexton, Howard Wilkinson és Dario Gradi, és ők nyilván hatottak egymásra. Ezt most újra el akarjuk kezdeni. Ki kell nevelni a saját edzőinket, és meg kell teremteni a gyerekeknek a körülményeket, hogy fejlődhessenek.

Azt olvastam valahol, hogy költészettel is foglalkozol, jelentek már meg verseid. Dolgozol mostanában valamin?
Mickey Fernandez, Woking
Írtam egy verset egy gyerekkönyvbe, de higgyék el, nem vagyok koszorús költő.

Milyen érzés volt a magasba emelni a Ligakupa serlegét a Boro kapitányaként?
Arthur McLeish, Sunderland
Az angol válogatottban pályára lépni egy Eb-n vagy vébén mindennek a csúcsa, de igen, ez a serleg is hatalmas érzelmeket váltott ki mindenkiből, ugyanis a csapat még sohasem nyerte el korábban. Én már igen, a Villával, de az sokkal személyesebb élmény volt, mert a klub már nyert korábban ezt-azt. De a Borónál sokan nézték könnyes szemmel, amint felemelem, mert hatalmas teher esett le a vállukról.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. júliusi lapszámában.)