Nagyinterjú: Gaizka Mendieta

Szöveg Chris Flanagan Portré Leon Csernohlavek

Hétköznap délután London belvárosában az arra járókat nem mindennapi látvány fogadja: a korábbi középpályás, Gaizka Mendieta egy első emeleti ablakban gitározik.

„Biztosan azt hiszik, ugrani készülök” – mondja nevetve, miközben kattog a fényképezőgépünk. Nem sokkal később felugrik a magasba, de előbb a biztonság kedvéért elmegy a szoba közepére. Úgy tesz, mint a rocksztárok, és nagyon élvezi.

A spanyol veterán jó egy percen át csodálta a Gibson LP Gold Top gitárt, amellyel az interjúra érkeztünk a Sohó­ba. Nagy rockrajongó, egy alkalommal még a színpadra is kiállt a Los Planetas zenekar gitárosaként a spanyol Benicassim Fesztiválon.

„Mostanában Wolf Alice-t hallgatok – mondja. – Az angol könnyűzene rendkívül gazdag. Amikor Spanyol­ország­ban futballoztam, senkinek sem volt hozzám hasonló ízlése. Az öltözőben állandóan rapzene szólt, én meg gondoltam magamban, nem rossz, de igazán betehetnének valami keményebbet.”

Mendieta Spanyolországban és Angliában is sikeres labdarúgó volt, két alkalommal is BL-döntőbe vezette csapatkapitányként a Valenciát, és ott volt a Middlesbrough-ban, amikor az 143 éves története egyetlen nagy trófeáját hódította el.

Miután kiugrálja magát, leül velünk, és végre a futballról beszélgethetünk.

Tényleg nyerhettél volna olimpiai aranyat atlétikában?
Tomas Reyes, Castellón
Nagyon örültem volna, ha így lesz! Végül labdarúgásban indultam el az olimpián 1996-ban, de tizennégy éves korom környékén ejtettem a futballt, és inkább az atlétikára fektettem hangsúlyt. Nagyon jó voltam mezei futásban és a középtávokon. Spanyol bajnok voltam, és rekordok is kötődtek a nevemhez. Egy nap apám azzal keltett, hogy focizzunk, de azt mondtam neki, hogy többet nem akarok, csak az atlétika érdekel. Sejtem, azt gondolhatta magában: „Hát jó…”. Két évig egyáltalán nem foglalkoztam a labdarúgással, majd megkérdeztem apámat, hogy nem kezdhetném-e újra. Ekkor meg szerintem azt mondhatta magában: „Ez meg mi már?”. Segített elhelyezkednem a lakóhelyünk, Castellón kis klubjánál, és talán úgy volt vele, hogy ad még egy esélyt. A rákövetkező évben már a felnőttcsapatban szerepeltem. Mindössze négy-öt év telt el aközött, hogy vissza­mentem futballozni és a Valencia játékosa lettem.

A Király-kupa 1995-ös döntőjében kiállítottak, mert három nap különbséggel szereztél két sárgát. Ez meg hogy lehet?
Ellen Parsons, Harrogate
Elég hülyén hangzik, de tényleg így volt. Pályafutásom során ez volt az egyetlen piros lapom. A Deportivo ellen játszottunk döntőt Madridban, és a meccsen begyűjtöttem egy sárga lapot. Végül olyan felhőszakadás kerekedett, hogy a mérkőzést tíz perccel a vége előtt lefújták, és néhány nappal később fejeztük be. A folytatásban is kaptam egy sárgát, és már mehettem is le. Nem akartam elhinni! Tudom, hogy az első lap is számított, de ilyet akkor sem hallottam még soha!

Játszottál Pep Guardiolával és Diego Simeone oldalán is. Melyikükből nézted ki inkább, hogy edző válik belőle?
Shaun Hudson, Manchester
Mindkettejükből. Egyértelmű volt, olyan szenvedéllyel viseltettek a labda­rúgás iránt, és ez nem csak magára a játékra vonatkozik. Rögtön sejteni lehetett, hogy ebből a két fickóból edző lesz. Ami Guardiolát illeti, egy közös étkezés alkalmával végig a taktikáról beszélt, én meg gondoltam, menjen a fenébe, eszem! Hihetetlenül szenvedélyes volt már akkor is, akárcsak Simeone. Olyan játékosok voltak, amilyet mindenki nagyon akar a saját csapatába, mert mindenkiről tudtak mindent.

Kipróbáltad a parmót, az észak-angliai vidék emblematikus húsételét, amíg a Middlesbrough játékosa voltál?
Shaun Eggleston, Facebook
Természetesen igen! Mármint nem azt ettem mindennap, de többször is előfordult, és nagyon ízlett. Úgy vagyok vele, bárhova is megyek, muszáj megkóstolnom az ottani ételeket.

A Valencia a Barcelona ellen játszott, a meccsen Rivaldo fantasztikus ollózós gólt szerzett a Camp Nouban, mesterhármasa harmadik góljaként. Így aztán a Valencia éppen lemaradva nem indulhatott a Bajnokok Ligájában. Megállítottad volna Rivaldót, ha te is a pályán vagy?
Terry Keeley, Dublin
Vajon meg lehetett volna? Nem tudom. Rivaldo akkoriban megállíthatatlan volt, és elképesztő mérkőzést játszottunk velük. Sérült voltam, emiatt a kispadról kellett néznem, mégis úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Amikor feltette saját magának a labdát, azt mondtam, ez nem fog menni. Beleért mellel, de még mindig sokan vették körül. Majd hirtelen bevágta, én meg nem akartam elhinni.

Igaz, hogy jobbhátvédként kezdted a pályafutásod?
Ryan White, Darlington
Középpályásként, de különböző okokból a Valenciában jobbhátvédként jött el az én időm. Guus Hiddink volt a vezetőedző, ő tett arra a posztra. Így kerülhettem be a csapatba, és a következő idényig így is maradt, utána mehettem fel a középpályára. Nagyon utáltam ezt a szerepkört! Sokat kellett rohangálnom, de alig akadt dolgom a labdával. Részben végigkísért teljes pályafutásomon, mert valahogy minden edzőm a jobb oldalra akart tenni, pedig a középső középpályán szerintem sokkal jobb voltam.

Beszélj egy kicsit a híres, Barcelona elleni gólodról, amely egy szöglet után született kapáslövésből! Ez volt a legszebb gólod?
Kevin van Betlem, Twitter
Biztos, hogy az egyik legszebb. Nekem azonban többet jelentett két másik, az egyiket az Athletic Bilbao ellen szereztem a San Mamésben 1998-ban, a másikat a Király-kupa döntőjében a rákövetkező idényben. Ezekhez még több képzelőerő és tehetség kellett, de a Barca elleni tényleg nagyon látványos volt, így értem, miért emlékeznek inkább erre. Adrian Ilie pontosan elém ívelte szögletből a labdát, pedig sosem gyakoroltuk ezt külön. Észrevettem, hogy egyedül hagytak a tizenhatos szélén, így kerestem a szemkontaktust Iliével. Észrevett, de még mindig úgy voltam vele, hogy vagy nekem adja, vagy nem. Ellőtte, és láttam, hogy felém szálla labda. Csak az járt a fejemben, hogy ne menjen a nézőtérre, a többi már történelem. Pontosan a sarokba repült, és elképesztően nagy erő volt benne, Sergi a kapufánál szerintem remélte, hogy nem találja el. A mérkőzés annak a sorozatnak a része volt, amikor megnyertük a Király-kupát. A következő forduló első meccsén a Real Madridot vertük hat nullára, de a visszavágón a legerősebb csapatukkal találtuk szemben magunkat. Kettő nullára elmentek, és majd’ összetojtuk magunkat, de még mindig hat kettő volt összesítésben, úgyhogy nem volt mitől félnünk.

Melyik edződ volt a legnagyobb hatással a pályafutásodra?
Andy Jowett, Facebook
Kettőt kell mondanom: Luis Aragonés és Claudio Ranieri. A Valenciában még nagyon fiatal voltam, és Aragonés tisztességes, nagy tudású tréner volt. Aki tanulni akart, az csak odafigyelt rá, és felnyílt a szeme. Ez vonatkozott arra, ahogy a játékosokkal bánt, az öltözőre, a médiára, a klubra. Remekül viszonyult hozzánk, mindig védett bennünket, de azért megmondta a szemünkbe, amit gondolt. Ranierivel megnyertük a Király-kupát, a negyedik helyet szereztük meg a bajnokságban, kulcsjátékos lettem, jönni kezdtek a gólok. Csapatkapitányként egyre inkább fontossá váltam, annyira, amennyire mindig is akartam. De Guus Hiddinket sem szabad kihagynom. Az ő keze alatt nem mindig voltam kezdő, de meglátott valamit bennem, és ő vitt a Valenciába.

Két BL-döntőt is elveszítettél, 2000-ben a Real Madrid, 2001-ben a Bayern München ellen. Melyik fájt jobban?
Ronney Dellamare Jr, Facebook
Mindkettő nagyon fájt! A második talán egy kicsit jobban, mert ott az első perctől fogva jól támadtunk, jól védekeztünk, uraltuk a játékot, szóval minden úgy ment, ahogyan egy döntőben arról álmodni lehet, és amikor korábban a Real Madridtól kikaptunk, ez még nem így volt. A Bayern ellen jól ment minden, rettentően közel voltunk a sikerhez, végül tizenegyespárbajban kaptunk ki. Nagyon szerettem volna csapatkapitányként a magasba emelni a trófeát, fájdalmas volt a vereség. De egy olyan csapattól, mint a Valencia, az is hatalmas teljesítmény, hogy kétszer egymás után döntőbe jut.

Te lettél az UEFA legjobb középpályása az 1999–2000-es majd a 2000–01-es idényben is. Hittél benne, hogy a világ legjobbja vagy akkoriban ezen a poszton?
Enrique González, Valencia
Nem tudom. Amikor ezekre az időkre emlékezem, vagy korábbi játékosokkal beszélgetek, mindig az az érzésem támad, hogy a Bajnokok Ligája csapatai tele voltak világklasszisokkal. Nem mondom, hogy ma nem, de talán nem ilyen mértékben. Akkor minden gárdában akadt legalább egy. Hogy érezhettem-e magam a legjobbnak? Zinédine Zidane, Luís Figo és Rivaldo mellett? Bármelyikük lehetett a legjobb. Az előttem való idényben David Beckham nyert. Nyilván segített, hogy ebben a két idényben döntősök voltunk. Nagy megtiszteltetés volt ez a két elismerés.

Mekkora teher nehezedett a válladra, amikor a mindent eldöntő, utolsó tizenegyest lőtted a 2002-es világbajnokság nyolcaddöntőjében Írország ellen?
Brian O’Riordan, Cork
Olyan volt, mint bármelyik másik, de tényleg. Bármikor is lőttem tizenegyest, mindig ugyanakkora felelősséget éreztem. Volt egy módszerem: egészen az utolsó pillanatig vártam, amíg a kapus elmozdult, ha pedig csak állt egy helyben, választottam egy oldalt, és durr. Nem tudom, hányat lőttem pályafutásom során, de csak kettőt hagytam ki. Amit Írország ellen lőttem, nagyon közel volt ahhoz, hogy kimaradjon. Jobbra akartam elküldeni a labdát, de középre ment, nem sikerült jól a mozdulat. Ezzel együtt is szerencsére betaláltam. Ez volt a legkülönlegesebb pillanatom a spanyol válogatottban.

Megnyerhette volna Spanyolország a 2002-es világbajnokságot, ha a játékvezető nem a társházigazda Dél-Koreának fúj a negyeddöntőben?
Maks Chudzik, Facebook
Nem tudom, mi lett volna, ha…, de azt tudom, hogy ha azt a meccset nem fújják el, jó eséllyel a fináléba menetelhettünk volna. Mindig is ragyogó játékosaink voltak. Ha megnézzük az akkori csapatunkat, fiatal alakulatot láthatunk tapasztalt labdarúgókkal megtűzdelve, szóval az egyensúly tökéletes volt. Jól futballoztunk, simán döntőbe juthattunk volna. Ugyanez volt a helyzet a 2000-es Eb-n is, amikor attól a Franciaországtól kaptunk ki a negyeddöntőben, amelyik később megnyerte a tornát. Azon a mérkőzésen belőttem egy tizenegyest, de amikor újabbhoz jutottunk, már nem voltam a pályán. Talán többen is azt gondolhatták, de kár, mert biztosan bevágnám ezt is. Én meg úgy voltam vele, hogy Raúl is simán beveri. Végül fölé lőtte, de a futball sajnos már csak ilyen.

Milyen érzés, hogy kimaradtál Spanyolország későbbi nagy sikereiből?
Alexander Picken, Facebook
Nem tudom, mi a pontos kifejezés erre, és nem akarok rossz szavakat használni. Azt hiszem, egészséges irigység dolgozik bennem. Természetesen a sikerekért drukkoltam, de azt éreztem, hogy ezeknek én is a része vagyok. A megnyert világbajnokság és a két győztes Eb a legjobb, ami a spanyol labdarúgás történetében megesett. Nagyon jó lett volna benne lenni azokban a csapatokban, de közben meg minden egyes spanyol ember a siker részének érezte magát akkoriban.

Milyen volt, amikor Romário csapattársa voltál a Valenciában?
Andre Mota, Facebook
Ragyogó futballista volt! Olyan érzésem támadt, mintha egy PlayStation-­meccset néznék, és amit az edzéseken művelt, az is hihetetlen volt. Másik bolygóról érkezett közénk, elképesztő dolgokat tudott, fantasztikus gólokat lőtt, de szerintem nem illett bele a Valencia rendszerébe. Neki a Barcelona vagy más csapatok feleltek volna meg inkább. Nehezen hoztuk ki a legjobbat egy olyan csatárból, aki leginkább a tizenhatoson kívül élte az életét. A Valencia esetében más támadóra volt szükség. (FFT: Voltál vele bulizni?) Sosem mozdultunk ki együtt. Nem ivott egyetlen egy csepp alkoholt sem, de nagyon szeretett táncolni, szórakozni. Valencia nem túl nagy város, úgyhogy ha három fekete kis busz tűnt fel az utakon, akkor mindenki tudta, hogy ő az. Ezt jóformán minden este láthatták a helyiek. Amikor az első mérkőzése előtti sajtótájékoztatón egy újságíró közölte vele, hogy a helyiek aggódnak, mert túl sokat jár el szórakozni, azt felelte, azt várja tőle mindenki, hogy gólokat lőjön. Ha pedig ezt akarják, akkor engedniük kell, hogy eljárjon otthonról, mert a dolog így működik. Megígérte, hogy a soron következő meccsen két gólt szerez. És két gólt szerzett. Elképesztő volt!

Tényleg beosontál néha inkognitóban a szórakozóhelyekre, és dj-ként vetetted be magad?
Ángel Moyá, Northolt
Nos, ha akarom, igen, de így ebben a formában inkább nem. Van egy barátom, akinek lemezboltja van Valenciában, és dj is, úgyhogy amikor szombaton vagy vasárnap játszottunk, és az egybeesett egy olyan alkalommal, hogy ő meg valamelyik klubban fellépett, mentem vele. Akkoriban nem voltam még dj, csak lejátszottam néhány számot, aztán hagytam, tegye a dolgát. Azóta én magam is elmélyültem ebben a tudományban. Az igaz, hogy ilyenkor kalapot viseltem, és a lámpák sem égtek, úgyhogy nem ismertek fel. Nem akartam, hogy a gyengébb meccsek után bulizáson kapjanak, és esetleg vádaskodni kezdjenek.

Nem félsz a denevérektől?
Kevin Friars, Southend
Nem! Lehet, hogy többeknek kicsit rusnya állat, de Valenciában nagyon sok van, aki járt már nyáron a városban, biztosan láthatta. Ezért szerepel a klub címerében is.

Közel voltál hozzá, hogy a Real Madrid játékosa legyél?
Ugo Pelloni, Facebook
Mielőtt Olaszországba igazoltam, a Real Madrid tett egy kísérletet, hogy megszerezzen, bár tudtam, hogy erre alig van esély. Néhány évvel korábban a Real elvitte Predrag Mijatovicsot a Valenciából, de az eljárás korántsem volt szép, lényegében ott legyeskedtek körülöttünk, hogy megszerezzék, és ez az eset romba döntötte a két klub viszonyát. Tudtam, hogy ha a Real nem teljesíti a rólam szóló feltételeket a záradékban, az egészből nem lesz semmi. Nem is fizették ki. Éppen akkor igazolták Zinédine Zidane-t a Juventustól, nem akartak még egy ilyen nagy kiadást. A Real Madrid együtt játszatott volna engem és Zidane-t, ami klassz lett volna, de nem a Valenciának, nem is kezdték meg a tárgyalásokat. A Lazio és a Milan is érdeklődött irántam, utóbbi csapat épp akkor szerződtette Rui Costát, a Juventus pedig – mivel pénzre tett szert Zidane eladásából – megvette Pavel Nedvedet a Laziótól. Így aztán a római klub vitt el engem, mert ott meg megváltak Juan Sebastián Veróntól, aki a Manchester Unitedba távozott.

Mi nem működött a Laziónál?
Mick Mulvaney, Facebook
Sok minden. Az érkezésem előtt több trófeát is nyert, de utána eladták néhány kulcsjátékosukat, és újakat hoztak. Abban az idényben a Lazio két vezetőedzőt és két elnököt is elfogyasztott. Nem játszhattam minden mérkőzésen, miközben alkalmazkodnom kellett volna az új csapathoz és az új nyelvi környezethez is.

A Lazio több mint negyvenhétmillió eurót fizetett érted, de volt, hogy a szurkolók „Mendieta, egyetlen pesetát sem érsz!” feliratú transzparenst mutattak fel. Nem bántott az eset?
Salvatore Bertuzzi, Roma
Nincs miért szégyenkeznem, annyit edzettem a csapatnál, amennyit csak lehet. Mindent beleadtam. Az igazolási díj sosem számított igazán, nem érdekelt, mennyit fizetett értem a Lazio, profi voltam. Megértem az elégedetlenséget, de ennek számos oka volt. Amikor pedig a Barcelonába távoztam, sok szurkoló elköszönt tőlem.

A Barcelonában rendszeresen pályára léptél, amíg ott voltál kölcsönben. Miért nem szerződtettek az idény végén?
Harry Nolan, Swansea
Ott kellett volna maradnom, de csak a kölcsön jöhetett szóba, a Barcelona nem szívesen fizette volna ki értem az igazolási díjat, a Lazio pedig nem is vált volna meg tőlem. Én is úgy álltam hozzá, ahogyan kell ilyenkor: egy év, aztán meglátjuk. Az idény végén aztán a Barcelona háza táján is nagyon sok minden megváltozott, többek közt új elnök érkezett, így nem lett volna könnyű ott maradnom. Az idény sem ment valami fényesen, a csapat a hatodik lett, és Louis van Gaalnak távoznia kellett a végén. A Laziónál és a Barcelonában is rosszkor voltam rossz helyen.

Claudio López és Hernán Crespo társaságában szerepeltél a 2002-es vb idején sugárzott Nike-reklámban. Milyen volt a legnagyobb sztárok oldalán, miközben Éric Cantona figyelt?
Jason Holroyd, Bolton
Hihetetlen hirdetés volt. Vicces volt, mert akkoriban Olaszországban éltem, és a stúdió ott volt közvetlenül az otthonom mellett. Persze nem mindig volt ott éppen mindegyik nagy sztár, de ha akármikor odamentél, mindig találtál ott valakit, akivel meccselhettél egyet.

Lett volna esélyed, hogy az Athletic Bilbaóba szerződj? Nem bánod, hogy nem játszhattál szülővárosod csapatában?
Tom Wardle, Twitter
Többször is szóltak ilyesmiről a pletykák, a Valencia el is adott volna, de nem akartam menni. Állítólag az egyik vevő az Athletic Bilbao lett volna. Velem csak egyszer beszéltek személyesen ilyesmiről, miután a Lazio játékosa lettem, és még a téli igazolási időszak előtt tárgyaltunk 2001-ben, meg is állapodtunk, de aztán az olasz klub mindent felborított, és sosem lett semmi az egészből. Megtiszteltetés lett volna, ha az Athletic játékosa lehetek, mindig is nagy rajongója voltam a csapatnak és a filozófiájának, de sajnos nem jött össze.

Valójában miért írtál alá a Middles­brough-ba?
Richard Smith, Twitter
Miután letelt a kölcsönben töltött évem a Barcelonában, visszamentem a Lazióba, de tudtam, hogy nem akarok maradni és megkockáztatni, hogy még egy idényen át nem játszom. Steve McClaren megkeresett, és felvázolta, hogyan is festenek a Middlesbrough tervei. Nagyon jól hangzott, és úgy voltam vele, hogy két év bolyongás után jól jönne egy kis stabilitás, egy olyan hely, ahol hetente pályára léphetek, és visszarázódhatok. Nem vártam a nagy klubokra, inkább döntöttem. Más angol csapatok is érdeklődtek, nagyjából azon a szinten levők, mint a Boro, de én rájuk szavaztam a terveik és a nagy ambíciók miatt, továbbá a már megvett játékosaiknak, például Juninhónak és Boudewijn Zendennek köszönhetően. Úgy voltam vele, ők talán segíthetnek, hogy azt a focit játsszam, amelyet szeretek.

Milyen érzés volt, hogy néhány hónapon belül Barcelonából Észak­kelet-Angliában találtad magad?
Matthew King, Instagram
Mondhatom, nagy élmény volt! Yarmban laktam, és nagyon élveztem. Steve McClaren nagyon okosan ajándékozott meg szünetekkel. Hatalmas változás volt, ez kétségtelen, de ha a pályán jól megy minden, akkor előbb-utóbb a többi dolog is követi. Kiválóan alakult minden, úgyhogy az egész családom nagyon jól érezte magát. Szép életünk volt, nem panaszkodhatom. (FFT: Ez akár azt is jelentheti, hogy jobb volt az életed Middlesbrough-ban, mint Barcelonában?) Nagyon tetszett a környék és az ott élők, de ha őszinte akarok lenni, akkor nem. Barcelona és Middlesbrough picit különböznek egymástól.

Mi pályafutásod csúcspontja, és miért éppen a 2004-es angol Liga­kupa-győzelem az?
A Middlesbrough hivatalos Twitter-fiókja
(Nevet.) Nyilvánvalóan nem ez pályafutásom csúcsa, bár egyike azoknak, és tény, hogy nagyon fontos volt az a győzelem. Miután játszottam a Valenciában, a Lazióban és a Barce­lonában, sokan nem értették, mi a fene is folyik körülöttem. Rendkívül fontos volt számomra, hogy megmutassam a világnak, megbecsülnek Angliában, a Middlesbrough kulcsjátékosa vagyok, és a csapat képes velem mérkőzéseket nyerni. Ez már az első idényemben megtörtént. Futballoztam a Lazióban és a Barcelonában, de nem nyertünk semmit, majd a Middles­brough-val kapásból két kupadöntőbe is bekerültünk. A labdarúgás néha nagyon szórakoztató. Csodás volt az a győzelem a Bolton ellen Cardiffban.

Miért nem játszatott téged soha Gareth Southgate, amikor a Boro vezetőedzője volt? A mai napig nem értem. Neked megmagyarázta?
Ian Yates, Twitter
Nem. Olyan időszak volt az, amikor nem nagyon kedveltem, ahogyan a Middlesbrough és személy szerint Southgate bánt velem. Nem volt őszinte. Négy éven át voltunk csapattársak, egyszerűbb lett volna, ha odaáll elém, és azt mondja: „Nézd, ez meg ez a helyzet”. Azt hiszem, kicsit félrekezelt, amikor a tartalékcsapattal edzettem és léptem pályára. Hogy miért nem játszottam? Ezt tőle kellene megkérdezni. Ugyanez történt Juninhóval is, hiába tett olyan sokat a klubért, továbbá Massimo Macca­ronéval is. Másokkal is megtették, nem is nagyon örültem neki, és ha lehetőségem adódott, el is mondtam néhányszor a véleményemet South­gate-nek. Sosem válaszolt világosan. Nemrég viszont találkoztunk egy jótékonysági mérkőzésen, és bár nem magyarázkodott, de azt mondta, ha ma volna az edzőm, másként lenne minden. Ez így rendben is van, igaz, jobb lett volna, ha akkor történnek másként a dolgok. Távozhattam volna, hogy valahol másutt kapjak lehetőséget.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. júniusi lapszámában.)