Nagyinterjú: Franz Beckenbauer

 

 

Interjú Marc Baumann Fordítás Kovács Gergely

 

Az interjú 2011 novemberében jelent meg, ahol szükséges volt, frissítettük!

 

Az FFT előre sejtette, hogy a kétszeres Aranylabdás, háromszoros BEK-, egyszeres Eb- és kétszeres vb-győztes (egyszer játékosként, egyszer vezetőedzőként) Franz Beckenbauer nagy érdeklődésre tart számot bárhol, ahol megjelenik, de ez több ennél. Az adidas bajorországi főhadiszállására, Herzogenaurachba hívja munkatársunkat, ahol mindenki a Császárra kíváncsi.
Azt már megtudtuk, hogy egy közeli épület átadása után érkezett ide a tartományi miniszterelnökkel, és amikor a szobába lépünk, e szavakkal köszönt minket: „Boldog karácsonyt!”. Ha ez nem a tévékameráknak szólna, amelyek éppen egy téli reklámfilmet rögzítenek, tán meg is ijednénk. Ezután türelmesen dedikál 30 pár stoplist, majd újra a kamerák felé fordul, és elmélkedni kezd, hm, a kézilabdáról… Nagy jelenet, gyorsan kihátrálunk, és megpróbáljuk elfelejteni. Amikor a dicső bajor legenda végre letudja kötelezettségeit, csatlakozik hozzánk, és csupa mosollyal futja át olvasóink kérdéseit. Helikopterének még várnia kell egy kicsit…

Mikor lépett legutóbb pályára?
Babak Tabeshian, München
Rég volt már! Egészen pontosan az ötvenedik születésnapomon Münchenben, az Olimpiai Stadionban. Számos nagy név volt a hetvenes és nyolcvanas évekből, egyedül Pelé nem tudott eljönni. Ez volt az utolsó meccsem, még mindig játszom a kölykökkel a kertben, de velük jobb szeretek mezítláb rugdosni.

Milyen volt a második világháború utáni Münchenben felnőni?
Steve Miller, Edinburgh
München majdnem teljesen elpusztult. 1945-ben, nem sokkal a háború vége után születtem. Az utcákon játszottunk, vagyis ami maradt belőlük. Nem léteztek focipályák, és egy rendes labdát sem engedhettünk meg magunknak, így azzal játszottunk, amink volt: kövekkel, papírlabdákkal. Nem voltak a gyerekek számára hivatalos csapatok sem, de az ötvenes években elkezdett javulni a helyzet, ekkor már pinceablakokat használtunk kapu gyanánt, és teniszlabdákat rugdostunk. Sokan kérdezik, miért lettem labdarúgó, pedig a válasz egyszerű: gyerekként nem akadt más elfoglaltság. Később az atlétika is népszerűvé vált Németországban, de számomra a futball maradt az egyetlen, amivel foglalkozni akartam.

Igaz, hogy az édesapja nem nagyon örült focista vágyainak? Hogyan sikerült végül meggyőznie, hogy ez lesz a megfelelő pálya?
Mohammed Taguri, London
Apám nagyon konzervatív volt: a postánál dolgozott, és az életet a közszolgálat felől közelítette meg. Azt akarta, hogy szokványos munkát válasszak magamnak, amit meg is tettem: hivatalnok lettem. Akkoriban profi futballistának lenni bizonytalan életmód volt. Az első szerződésemet 1963-ban, közvetlenül a Bundesliga megalakulása előtt írtam alá. A német szövetség szigorú szabályokat állított fel, és mivel a Bayern akkoriban másodosztályú csapat volt, nem kereshettünk havi négyszáz márkánál többet. Nehéz volt vitába szállni azokkal, akik arra intettek, hogy kétszer is gondoljam meg, futballista akarok-e lenni. A biztosító – ahol dolgoztam – igazgatója is intett: „A fociban nincs jövő. Maradj nálunk. Lehet, hogy egyszer osztályvezető leszel.” De tudtam, hogy engem nem a hivatali munkára teremtettek, és ezt meg is mondtam neki.

Honnan kapta a Császár becenevet? Szereti?
Adam Powers, Facebook
Szóval még mindig vannak, akik ezt nem tudják! Nos, a hatvanas évek végén Bécsbe utaztunk a Bayernnel egy barátságos találkozóra. Egy biztosító szponzorálta a mérkőzést, és ezek a cégek már ekkoriban is lenyűgöző épületekben működtek. A központi irodájuk bejáratában állt egy szobor, ami I. Ferenc Józsefet, a korábbi osztrák uralkodót ábrázolta. Az egyik újságíró nagyon unatkozott, és megkért, hogy álljak a szobor mellé egy fénykép erejéig. Lefényképezett a császárral, és több lapnak is eladta a képet. Így lettem a Császár.

A Német Labdarúgó-szövetség főtitkára, Wolfgang Niersbach egyszer azt mondta: „Bárhol is tűnjön fel Franz Beckenbauer, az emberek nem egyszerűen csak felismerik, de egyenesen imádják is”. Mit gondol, miért kedvelik ennyire?
Michael Neudecker, Starnberg
Őszintén: nem tudom. Mindig próbáltam barátságos lenni mindenkivel, beszélgetni az emberekkel, meghallgatni őket. Én így működöm. Vannak, aki szeretnek kapcsolatba lépni az őket kedvelőkkel, és vannak, akik nem.

Senki játéka alapján nem tűnik annyira egyszerűnek a labdarúgás, mint Franz Beckenbauerének. Tudatosan bánt ennyire elegánsan a labdával?
Robert, München
Lehet, hogy vannak, akik egy gyengébb ellenféllel szemben nagyon kifinomultan próbálnak futballozni, de én sohasem gondolkodtam túl sokat azon, hogyan is mutathatok a pályán. A kezdeti időkben még nem voltak kamerák, és amikor megjelentek, akkor nem elemeztük annyit a meccseket, mint manapság. Egyszerűen csak úgy játszottam, ahogy.

 

 

Úgy csatlakozott a Bayernhez, hogy nagy riválisa, az 1860 München szurkolója volt, ráadásul ők akkoriban magasabb osztályban szerepeltek. Miért választotta a Bayernt? Olvastam valamit egy balhés U14-es meccsről is…
Jeff Stevens, Birmingham
Igen, egy 1860 Münchenben játszó ellenfelem megpofozott egy meccsen, ezt Bajorországban „watschn”-nak hívják. Nincs ennél nagyobb sértés nálunk – talán csak ha szembe köpnek –, úgyhogy ez a watschn elég is volt ahhoz, hogy azt mondjam a csapattársaimnak: „Nem fogok ezekhez a gyökerekhez igazolni”. Abban az idényben készültünk ugyanis öten az 1860-ba. Kijelentettem, hogy én nem megyek, társaim szintén maradtak, pedig én ezt nem is vártam el tőlük. Inkább a Bayernt választottuk.

A legendás Gerd Müller közel állt ahhoz, hogy az 1860 Münchenbe igazoljon, mielőtt végül a Bayern mellett döntött. Ha ő is és önök is ezt az utat választották volna, kimondhatjuk, hogy ma senki sem ismerné a Bayernt?
Thomas B., Twitter
Egyértelműen! Gerd Müllerrel és Franz Beckenbauerrel az 1860 München sorozatban ötször nyerte volna meg a BEK-et, és legalább hússzor bajnok lett volna! (Nevet.)

Oly hosszú időn át miért pont a Bayern volt Németország legjobb csapata?
Fabian Richter, Facebook
Az ott dolgozók miatt. Azóta, hogy a klub negyvenhat évvel ezelőtt feljutott az első osztályba, mindig is kiváló és stabil vezetősége volt. Az olyan embereknek köszönhetően, mint Uli Hoeness, aki harminc év után az előző idényben köszönt le a klubigazgatói posztról. Mi, a korábbi játékosok is elkötelezettek vagyunk az egyesület iránt, mindig a csapat az első. De szerencsések is voltunk. Az 1972-es olimpia után birtokba vehettük a csodálatos Olimpiai stadionunkat. Ez nagy előrelépés volt, akárcsak a 2005-ben felépült Allianz Arena.

Mennyiben hasonlítható az 1973 és 1976 közötti Bayern München a 2008 és 2011 közötti Barcelonához?
Jonathan Kan, Twitter
Nem sokban. A futball akkoriban és most szinte két külön sportág. A játékosok sokkal jobb felszerelésekben és sokkal több edzésben részesülnek. Modern a cipő, modern a labda, modern a taktika is: sokkal jobban összeáll a kép. Akkoriban is összeállt, de más szinten. Tudja, mit irigylek a legjobban a maiaktól? A pályákat. A hatvanas években a gyep a szezonkezdet után maximum egy hónapig volt jó állapotban. Utána már a sárban fociztunk, télen havon és jégen. A rövidpasszos játék ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen volt. Most pedig vessünk csak egy pillantást az Allianz Arena vagy bármelyik másik modern stadion gyepére. Annyira tökéletes, mint egy golfpálya. Van, hogy rá sem merek lépni!

Ma már bárhol figyelemmel lehet követni a Bundesliga-mérkőzéseket, és mindig lenyűgöz az atmoszférájuk, a hatalmas tömeg. Mi az, ami a német futballban jól, míg más nagy európai bajnokságokban rosszul működik?
Phil J., Bristol
A válasz egyszerű: meg kell nézni a stadionjainkat. A 2006-os világbajnokság után számos új arénát vehettünk birtokba, és ennek következtében új típusú nézők, szurkolók jelentek meg: családok, nők is. Persze vannak még ultrák, de egy modern stadion ma már egyben családbarát hely is. Harminc-negyven évvel ezelőtt még női vécé sem volt, most meg a szurkolók fele nő. Az emberek a gyerekeiket is kihozzák, és egy meccsnapon több órát eltöltenek még pluszban a stadionban. Ha kimegyek egy meccsre, én is egy órával előbb ott vagyok, eszem valamit, találkozom a barátaimmal, iszunk egyet, és ott maradunk estére is.

 

1980-ban Hamburgba igazolt. Milyen érzés volt a Bayern ellen játszani? És hogyan reagáltak erre a szurkolók?
Gary Buckley, Bolton
Három évvel azelőtt a New York Cosmoshoz csatlakoztam. Így, amire visszatértem a Bundesligába – amit egyébként már nem terveztem –, eltelt három év, és a kedélyek lecsillapodtak. Münchenben barátsággal fogadtak. Sohasem volt semmi zűr a szurkolókkal.

Egyszer azt mondta: „A német futball nem a varázslatról vagy a szépségről, hanem a kemény munkáról szól, ezért nyerjük meg a meccseinket”. Visszatekintve a legutóbbi vébére, ahol a német válogatott négy egyre lemosta Argentínát olyan sztárokkal a soraiban, mint Schweinsteiger vagy Özil, ez még mindig így van?
Jeff Lerner, e-mail
Már nem. A legutóbbi világbajnokság nagyon sok mindent átírt. Megjelent egy új generáció, és ott a követendő példa is: a Barcelona. Olyan mértékben határozzák meg a futballhoz való technikai és taktikai viszonyulást, ahogy semelyik más csapat a világon. A Bayern is olyan együttes, amelyik rövid passzos játékkal próbál dominálni a meccsein, és az, hogy épp a vébé előtt bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe, nagy hasznára vált Lahmnak, Schweinsteigernek vagy Müllernek.

Miért nem focizott soha angol vagy spanyol csapatban? Nagy örömmel láttuk volna Angliában!
Jason Bail, Reading
Legközelebb akkor voltam ehhez, amikor a Barcelona ajánlatott tett. A csapat edzője, Hennes Weisweiler érdeklődött irántam, de néhány hónappal később kirúgták (1976-ban – a szerk.), és így én is visszaléptem.

1974, 1990, 2006. Melyik volt az ön számára a legfontosabb világbajnokság?
John Hicks, Kent

Mindhárom felejthetetlen. 1974-ben játékosként, 1990-ben szövetségi kapitányként, 2006-ban a szervezőbizottság elnökeként élhettem át a vébét. Talán 2006 lehetett a legfontosabb, mert megváltozott az, ahogy a világ addig gondolt ránk. Még amikor az elődöntőben kikaptunk Olaszországtól, akkor is a legjobb oldalunkat mutattuk. De az 1990-es olaszországi torna is fantasztikus volt, hiszen egy futballfanatikus országban lettünk aranyérmesek. 1974-ben gyengén kezdtünk, de végül győzni tudtunk otthon. Nem szívesen hagytam volna ki egyik eseményt sem!

 

Szomorú még az 1966-os Wembley-beli világbajnoki döntő „gólja” miatt? Gól volt, vagy nem?
F. Klass, Dortmund
Nem, nem vagyok szomorú, és egyáltalán: 1966 miatt sosem voltam szomorú. Örültem, hogy százhúsz perc után végre lefújták. Bobby Charltonra voltam ráállítva, és akkoriban ő volt a legfittebb játékos. Majdnem meghaltam. Hogy átment-e a gólvonalon a labda? Azóta sem tudjuk, de számomra más a fontos: a német labdarúgásnak nagyon jó reklám volt, hogy az angolokat a saját országukban rendezett döntőn hosszabbításra kényszerítettük.

 

Nem gondolja, hogy a mai játékvezetők jobbak, mint az akkoriak voltak?
Kev Stile, Peterborough
A hatvanas és hetvenes években a bírónak a leshelyzeteket leszámítva egyedül kellett döntenie. Ma a vonalbíró és a telekommunikációs eszközök nagyon nagy segítséget jelentenek. Sokat beszélnek arról, hogy kellene még két játékvezető, akik csak a tizenhatos területét figyelik, és ez tényleg bölcs megoldás volna. Gondoljunk csak arra, hogy egy szabadrúgásnál vagy szögletnél húsz ember tülekedik, és mindenki lök mindenkit. Az ilyen helyzetekben sokkal igazságosabb ítéleteket lehetne hozni. De az én időm játékvezetőire sincs semmi panaszom. Nekik kicsit könnyebb volt, mert nem voltak kamerák, amelyekkel bizonyítani lehet, hogy valaki három milliméteres lesen volt.

Szembeötlő, hogy az 1970-es évek német válogatottjának számos tagja hosszú hajat viselt. Ezek voltak a diáklázadások és a baloldali mozgalmak évei Németországban. Mennyire foglalkoztak az akkori labdarúgók a politikával?
R. Wolff, Nürnberg
Emlékszem a hosszú hajakra. A diáklázadások inkább 1968-at jellemezték, de nem lehetett nem észrevenni a baloldali szélsőségeseket a hetvenes években. Minden a müncheni olimpia túszejtéseivel kezdődött. Ekkoriban a Vörös Hadsereg Frakció pokolgépes merényletetekkel terrorizálta Németországot. Mi, játékosok nem mozoghattunk szabadon. Az 1974-es világbajnokság idején végig rendőrök vigyáztak ránk. De hogy beszélgettünk-e politikáról az öltözőben? Nem, a vébét nem erre találták ki.

Az 1974-es világbajnokság döntőjében a holland válogatottban szereplő Johan Cruyff talán a világ legjobb játékosa volt. Ő lenne a legnagyobb, aki ellen valaha is futballozott?
T. Milligan, e-mail
Nem vitás, hogy ő volt ekkor a világ legjobbja. Ezért kellett ráállítani a legjobb védőnket, Berti Vogtsot. Ahogy telt az idő, Berti úgy nőtt fel egyre jobban a feladathoz.

 

Őszintén, Franz: a hollandok jobbak voltak 1974-ben, mint a németek?
The Equaliser, Twitter
Ha megnézzük a döntőt, ez az érzésünk támad. De azok után, hogy ők vezettek egy nullára, már nem igyekeztek gólt szerezni, mi meg az első félidő végére beállítottuk a végeredményt. A második félidőben feljebb hozták a söprögetőjüket, és nagyon veszélyes egy az egy elleni játékba kezdtek hátul. Ezáltal a támadásaik veszélyesebbek lettek, még ha gól nem is lett belőlük. Ezért gondolják még ma is sokan, hogy ők domináltak a második félidőben.

Kellett a szerencse az 1975-ös BEK-döntő megnyeréséhez a Leeds ellen? Elég ellentmondásos volt, amikor rávette a játékvezetőt, hogy konzultáljon asszisztensével, és érvénytelenítse Peter Lorimer gólját.
Jame Harrow, e-mail
Lorimer lesen volt. Semmilyen tisztességtelen eszközzel nem befolyásoltuk a játékvezetőt. Ő hozta meg a döntését.

 

A hetvenes években New Yorkban játszott. A viszonylag kicsi München után nem olyan volt a város, mintha egy másik bolygó lett volna?
Doug Earls, e-mail
Pelé volt az első nagy név, aki 1975-ben csatlakozott a New York Cosmoshoz, én követtem őt két évvel később. Igen, az élet Manhattanben és München Giesing nevű kerületében (itt született – a szerk.) nagyon más. A házak egy picit nagyobbak arrafelé!

 

A sikerek ellenére mindössze tíz évet töltött edzősködéssel. Miért szállt ki? Nem élvezte?
Charlie Fairclough, e-mail
Úgy éreztem, ennyi elég. Egy kicsit unalmas éveken át reggeltől estig ugyanazt csinálni. Ezért töltöttem rövid időt a Bayernnél és a Marseille-nél. A válogatottnál sokkal nagyobb volt a szabadságom, de hat év után eljött az új emberek ideje.

 

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. novemberi számában.)