Nagyinterjú: Fernandinho

Interjú Caio Carrieri

Fernandinho nagy utat tett meg. A kilencedik Premier League-idényét tölti, és csapatkapitányként vezeti a Manchester Cityt, amely a bajnoki címet készül megvédeni. A 36 éves brazil már négy alkalommal nyert bajnokságot Angliában. Emellett egy rekord is megdőlhet.

A 2021–22-es idény kezdetén csupán 14 mérkőzéssel maradt el a brazilként legtöbb angol élvonalbeli meccsen pályára lépő Williantól, így szinte biztosra mondható, hogy megelőzi honfitársát. Senki sem lesz meglepve. Szembetűnő, hogy a City aranykorában mennyire biztos pont, egyben nagyhatású személyiség Pep Guardiola sztárokkal tűzdelt csapatában, példakép a fiatalok számára is.

Egy közülük egészen közel áll hozzá. Egyetlenegy alkalommal szakítja félbe udvariasan az interjút, akkor, amikor tizenegy éves fia lábán kicseréli a kötést. A gyerek is a City akadémiáján nevelkedik. „Látta, hogy az apja mivel foglalkozik, és elkezdte utánozni” – mondja, és büszkeség ül az arcán.

Nagyon sok mindent kell át beszélnünk, többek közt, hogy miért ült a kispadon a már nagyon várt májusi BL-döntőben, miért hagyta ott majdnem a Cityt a nyáron, hogyan emlékszik vissza a Sahtar Doneckben töltött szép napokra, és miként értékeli válogatott pályafutását.

Ne értsd félre, de gondolom, Brazíliában felnőve nem éppen védekező középpályás szerettél volna lenni! Kitől kaptad az inspirációt?
Douglas Bell, Middlesbrough
Nemcsak, hogy nem védekező középpályás szerettem volna lenni, de ráadásul kapus! Az 1990-es világbajnokság idején ötéves voltam, de így is emlékszem rá, hogy akkoriban Claudio Taffarel volt a válogatott egyik legtöbbet emlegetett játékosa. Állandóan ment róla valamilyen felvétel a tévében, és ez felkeltette az érdeklődésem. Az utcán focizó baráti körben én voltam a legfiatalabb, emiatt is gyakran a kapuba tettek. Kezdtem nagyon élvezni, de egyszer apám elbeszélgetett velem, és azt mondta, szerinte jobbat tenne a jövőmnek, ha inkább mezőnyjátékos lennék. Ő maga is amatőr középpályás volt, ezért váltottam, elkezdtem őt figyelni. Cingár és gyors játékos voltam, emiatt sokat tudtam nyújtani a csapataimnak. (FFT: Évekkel később találkoztál is Taffarellel, amikor edző lett a válogatottnál.) Szinte nem is akartam elhinni! Elmondtam neki, hogy én is szerettem volna kapus lenni, és nevettünk rajta. Azt mondta, hála Istennek, hogy nem lettem az.

Egy alkalommal jártam a szülővárosodban, Londrinában, és csodálkozva láttam a piros telefonfülkéket, és más brit jellegű megoldásokat. Mit kell tudnunk erről?
Lee Pethers, Instagram
A város London után kapta a nevét. Zászlaja piros, rajta néhány csillag. A 20. század kezdetén, nem sokkal az előtt, hogy a várost megalapították, a régió a kávétermesztők fontos útvonala volt. A feljegyzések szerint arra vetődött egy angol, aki megállapította, hogy olyan az éghajlat, mint Londonban. Így kapta a nevét. Ha megnézünk egy légi felvételt, látható, hogy a városközpont olyan mintát rajzol, mint Nagy-Britannia zászlaja. Akárhányszor hazamegyek, mindig találkozom a gyerekkori barátaimmal, iszunk egy kávét, és felidézzük a régi történeteket. A legutolsó napon, amikor tizenhét évesen elindultam Curitibába, hogy az Athlético Paranaense játékosa legyek, egy pizzériában jöttünk össze. Az egyik barátom azt mondta, adjak neki egy autogramot, mert egyszer híres leszek. Rengeteg szalvétát írtam alá, azt se tudtam, hogyan kell. Nem is olyan rég otthon jártam, és az egyik barátom megmutatta az övét. Borzalmas aláírás volt!

Thiago Silva tavaly azt mondta a FourFourTwo-nak, hogy nagyon szeret sárkányt eregetni, amikor Brazíliában jár. Neked is van hasonló hobbid? Nem vagy esetleg sakknagymester titokban?
Kai Watts, Prescot
Sajnos fogalmam sincs, hogyan kell sakkozni. Volt, hogy dámáztam, de abban sem voltam valami jó. Amikor otthon vagyok, azt szeretem csinálni, amit gyerekkoromban. Volt egy életrevaló brigádunk. Bemásztunk kertekbe, hogy gyümölcsöt szedjünk, mangót, narancsot egyenesen a fáról. Előfordult, hogy elengedték a kutyákat, futnunk kellett, úgy ugrottunk ki a falon. Elég csintalanok voltunk. Ismét valami hasonlót éreztem, amikor otthon jártam. Szedtem egy kis guávát, olyan íze volt, mint a gyerekkoromnak. Az egyetlen különbség, hogy a fa az utcán állt, így nem kellett futnom!

Te szerezted a győztes gólt a FIFA ifi-világbajnokság döntőjében, de ki is állítottak. Mi történt?
@spursdab, Twitter
Brazília és Spanyolország egyaránt rendkívül jó csapat volt, mindkettő döntőbe jutott. Az ötödik percben kiállították az ellenfél egyik játékosát, mire azt gondoltuk magunkban, most ledaráljuk őket. Náluk azonban Andrés Iniesta volt a húzóember, és rengeteg munkát kaptunk tőlük. Az egész világbajnokság alatt a kispadon ültem, de szerencsére a döntőben elérkezett a lehetőség. Dani Alves szögletéből aztán fejes gólt szereztem. Majd kirobbantam az örömtől, szenvedélyesen ünnepeltem. A csatárunkkal, Dagobertóval szemben szabálytalanságot követtek el, ő pedig húzni kezdte az időt. Erre a spanyolok veszekedni kezdtek vele. Mi, brazilok azért mentünk oda, hogy megvédjük. Kléber leköpte az egyiküket, de a játékvezető nem látta őt, azt hitte, én voltam. Hiába mondtam, hogy nem, nem változtatott a döntésén. Ezt leszámítva még mindig büszkén emlékezem a győztes találatra.

„A CHELSEA ELLENI GÓL SOKAT SEGÍTETT A BRIT MUNKAENGEDÉLY MEGSZERZÉSÉBEN”

Mit gondolsz, miért indult be sok brazil pályafutása Ukrajnában, különösen a Sahtarban?
Sunsetsinmyhair, Instagram
Először is, amikor a Sahtarral zajlik tárgyalás, nagyon vonzó az anyagi része, méghozzá nemcsak a játékos, hanem ugyanúgy az eladó klub számára is. Olyanokkal is képesek versenybe szállni, mint a Porto, és gyakran magasabbak a fizetések, mint az olasz, a spanyol vagy a portugál kluboknál. A Sahtar ráadásul nagyon türelmes a fiatalokkal. Pontosan tudják, van olyan, akinek több idő kell a beilleszkedéshez, és ahhoz, hogy elérje teljesítménye csúcsát. A vezetőedző, Mircea Lucescu kiválóan kezelte a fiatal tehetségeket. Amikor szerződést kötöttem a klubbal, az volt a nagyvonalú terv, hogy minden Bajnokok Ligája-idényben ott legyenek, majd még magasabbra tették a lécet, és a cél a legjobb nyolc lett. Egyszer-kétszer sikerült is, 2009-ben pedig megnyertük az UEFA-kupát. Ezek a sikerek még vonzóbbá tették a klubot.

Biztosan brutális változás volt, amikor Brazíliából egyből Ukrajnába kerültél. Mi volt benne a legnehezebb: a nyelv, az éghajlat vagy a kultúra?
Rich Esteves, Facebook
Húszévesen érkeztem, és valóban sokkoló volt. Már megállapodtunk az ukránokkal, de fél évet maradtam még az Athlético Paranaensében. Eközben Jádson és Ivan, akik 2004-ig az Athlético játékosai voltak, csatlakoztak a Sahtarhoz. Akkoriban még nem volt WhatsApp, ezért gyakran hívtam fel őket, és kérdezgettem a városról, illetve a csapatról. Azt mondták, a legszembetűnőbb különbség, hogy bónuszt kapnak, ha nyer a csapat. Hétezer dollárt! Az rengeteg pénz volt. Csak összehasonlításképp, 2004-ben a Santos ellen küzdöttünk a bajnoki címért, és a bónusz 900 brazil reál volt. (A mai értéken nagyjából 50 ezer forintnak felel meg – a szerk.) Végül júliusban költöztem, ami Európában a nyár, és a város gyönyörű volt. A nyelv nagy problémát okozott, mindenhez tolmács kellett: a taxihoz és az ehhez hasonló alapvető dolgokhoz. Viszont a már ott lévő brazilok nagyon sokat segítettek, és az idők folyamán megtanultam a nyelvet. Csodálatos időszak volt, amit az is bizonyít, hogy végül nyolc évet töltöttem ott.

Te, Willian, Henrih Mhitarjan, Luiz Adriano… Ezt a Sahtart öröm volt nézni. Mitől voltatok ennyire különlegesek?
Adam Lawrence, Brent
Fiatalok voltunk, tehetségesek, tele ambícióval. Azt akartuk, hogy működjön, amit a klub szeretne, nyerjünk jelentős trófeákat, aztán valamelyik nagyobb csapatba kapjunk meghívást. Olyan tapasztalt edző irányított minket, aki már nagyon sok mindenen túl volt a labdarúgás terén. Gyakran előfordult, hogy a kezdőcsapatban hat-hét brazil is ott volt, ezért a brazil stílust képviselhettük, és még nyelvi akadály sem volt. Régóta játszottunk már együtt, ismertük egymást. Ez Lucescunál is hangsúlyos szerepet játszott. Néha tényleg nagyon hideg volt, de azért jól éreztük magunkat. (FFT: Lucescut nagyon tisztelte mindenki. Miért?) A múltja miatt. Edzette az Intert, a Bresciát, és Törökországban, illetve szülőhazájában, Romániában is jól ismerték a nevét. Amikor Ukrajnába került, a Dinamo Kijev volt a meghatározó csapat, sorra nyerte a bajnoki címeket az akadémiáról kikerülő fiúkkal. Akkor jött el a fordulat, amikor 2004-ben átvette a Sahtar irányítását. Akkor szeretett bele a brazil labdarúgásba, amikor az 1970-es világbajnokságon találkozott a nagy brazil válogatottal, és pályára lépett a Fluminese, a Vasco és a Flamengo ellen is. Később, amikor a klub anyagilag is megerősödött, lehetősége nyílt ígéretes fiatalokat megszerezni, akiket hatalmas rutinjával formálhatott.

Mekkora szerepet játszott a 2013-as Manchester Citybe igazolásodban, hogy a Chelsea ellen gólt szereztél?
Aaron Fenton-Hewitt, Instagram
Semmi kétség, része volt benne. Az a londoni mérkőzés a Chelsea ellen a Sahtarral ott volt a legjobb teljesítményeim között. Willian is remekelt, kétszer talált a kapuba. Az a gól később sokat segített a brit munkaengedély megszerzésében. A brazil válogatottba is meghívtak, de nem kaptam túl sok lehetőséget. Abban reménykedtem, hogy ha labdába rúgok valamelyik topbajnokságban, jobban észrevesznek. Ehhez kiválóan megfelelt a Manchester City a nagy ambícióival. Kiderült, hogy a Sahtar nem akart eladni, és még három év volt hátra a szerződésemből. Beszéltem az igazgatóval, a csapatkapitánnyal, de mindenki azt mondta, hogy szó sem lehet róla. Kétszer is találkoztam a klub elnökével, az első alkalommal nem jártam sikerrel. Öt évre ajánlott szerződést, és azt mondta, bármikor elkérhetem a teljes összeget egyben. Én azonban huszonnyolc éves voltam, és azt akartam, ami a legjobb nekem. Végül elfogadták a City ajánlatát, de egyáltalán nem ment könnyen.

Harcias védekező középpályás vagy, akit alig állítanak ki. Mi a titkod?
Jake Mier, Instagram
Nehéz kérdés. Az elmúlt nyolc évben két vezetőedzőm volt. Mindkettőnek megvolt a maga stílusa, én pedig igyekeztem alkalmazkodni. Szerencsére az első három évben Manuel Pellegrini, utána pedig Pep Guardiola idején minden jól ment, és én is hozzájárultam ahhoz, hogy bajnoki címek szülessenek. Nem szoktam statisztikákat böngészni. A mérkőzések után sietek haza, hogy együtt legyek a gyerekeimmel, másnap megyek dolgozni. Ha nyerünk, boldog vagyok, ha kikapunk, szomorú, de nem nagyon érdekelnek a számok.

Mit szeretsz a legjobban Manchester városában? Ha meglátogatna egy barátod, hová vinnéd el?
Andrei Rydz, Instagram
Valójában Manchester közelében lakom, rendkívül nyugodt környezetben. Ha otthon vagyok, egyedül a madárcsicsergést hallom. Manchester csodálatos hely, nagyon sok mindent lehet ott csinálni. Az ipari forradalomban betöltött szerepének köszönhetően kiemelkedik a Tudományos és Ipari Múzeum. Aztán ott van még a Nemzeti Futballmúzeum. Minden csak attól függ, mit keresel. Ilyenkor kötelező egy tipikus angol kocsma is, nem igaz? Úgyhogy biztosan elvinném Manchester legrégebbi pubjába, a The Old Wellingtonba.

Mit érzel, amikor azt a dátumot hallod, hogy 2014. július 8., azaz az egy hetes brazil–német vébéelődöntő napja?
Rei Do Norte, Twitter
Semmit. (FFT: Semmit?) Semmit. Értelemszerűen kemény egy nap volt, nyilván a szurkolóknak is, de különösen a játékosoknak. Ha világbajnokságról van szó, mindig hatalmas nyomás nehezedik a brazil válogatottra. Akkor már 2002 óta nem jutottunk elődöntőbe, és hazai pályán harcoltunk. A német válogatott egyértelműen jobb volt nálunk. Régebb óta játszottak együtt, a szövetségi kapitányuk régebben volt szolgálatban, sokkal jobban felkészültek. Abban reménykedtünk, hogy a szurkolók átsegítenek a nehézségeken, viszont a mérkőzés úgy alakult, ahogy senki sem gondolta volna korábban. Még a legnagyobb pesszimista sem merte volna ezt jósolni. Amikor egy világbajnokság elődöntőjében az ellenfél öt nullra vezet harminc perc után, az ember nyilván úgy reagál, hogy ez meg mi a fene. Még a valóság is megkérdőjeleződik. Nagyon súlyos kritikát kellett kiállnunk, de ez része a munkánknak. Ha megnézzük a csapatot, a klubjában mindenki sikeres volt, sokan maradtunk a válogatottban a kudarc után is, és lehetőséget kaptunk, hogy egy újabb vébén bizonyítsunk. Egy ilyen eset a személyes és a hivatásbeli életedet is nagyban megváltoztathatja.

Nagy csalódás volt, hogy az Oroszországban rendezett világbajnokságon csak a legjobb nyolcig jutottatok?
Reece Scott, Derby
Igen, valóban nagy csalódás volt. Akkoriban a csapat jól felkészült, és kiválóan edzésben voltunk. Amikor Tite 2016-ban a kispadra került, mindenki nagyon bizakodott. A szorult helyzet után csoportelsőként jutottunk ki a következő világbajnokságra. Minden rendben volt az önbizalmunkkal, de a kieséses rendszer kegyetlen: ha nyersz, te vagy a király, ha kiestél, nem érsz semmit. Másnap megnéztem az összefoglalót, és nem emlékeztem rá, hogy ilyen sok helyzetünk volt Belgium ellen. Németországot leszámítva, amely hét helyzetből hetet belőtt, nem vagyok benne biztos, hogy van még egy olyan csapat, amelyik ennyi tiszta lehetőséget alakított ki. Mit is mondhatnék. Kialakítottuk őket, de nem találtunk be a kapuba.

„KLASSZ, HOGY ÉN LEHETEK A CSAPATKAPITÁNY. NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁ!”

Lehetséges, hogy Pep Guardiola volt rád a legnagyobb hatással a pályafutásod során? Miben fejlődtél a legtöbbet neki köszönhetően?
Cal Pattinson, Instagram
Hiába voltam már harmincéves, valóban nagyon nagy hatással volt rám. Mielőtt megérkezett volna, mindenki arról beszélt, hogy távozni fogok, mert sehogy sem illek bele a csapatba. A vezetésével azonban magasabb szintre lépett a játékom. Egyszerűen hihetetlen, ahogyan elmagyarázza, amit szeretne. Az ember folyamatosan azt kérdezi magától, korábban miért nem így tanították. Lucescu is nagyon fontos szerepet játszott az életemben, mert fiatal voltam, és meg kell említenem Mario Sergiót is az Athléticónál, mert sokat tanított arra, hogyan kell viselkednie egy profinak. Titét se hagyjuk ki, szerintem ő a legjobb, akivel eddig dolgoztam. Fogalmatok sincs arról, milyen ember valójában. Ha egyszer edzőnek állok, én leszek a legboldogabb a világon, ha ezeknek a férfiaknak a legjobb tulajdonságait egyesíthetem magamban.

Milyen volt az a Manchester City, amelyik 2019-ben triplázni tudott? Az volt a legjobb együttes, amelyben szerepet kaptál?
Josh Gratton, Instagram
Nem lehet úgy a legjobbnak nevezni egy csapatot, hogy közben ne legyek igazságtalan másokkal. Nehéz kérdés, igyekszem általában kitérni előle. A triplázó alakulattal egy évvel korábban megnyertük a bajnokságot, és nagyon szerettük volna megvédeni az eredményeinket. Ezt tűztük ki célul. Előtte egymást követő két évben a United lett bajnok, 2008-ban és 2009-ben. Amikor az ember ilyesmit ér el, azon kezd gondolkozni közben, vajon mi jöhet ezután. A győzelem csodás érzés, ezért az ember többet akar belőle. A 2017–18-as idény szintén fantasztikus volt, száz pont a Premier League-ben nem semmi. Azt leszámítva, hogy a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében kikaptunk a Liverpooltól, hibátlan időszak volt. Talán azért sikerült, mert az volt az első évad, hogy Guardiola azt a csapatot rakhatta össze, amelyiket igazán szerette volna.

Néhány idényen át ádáz versengés zajlott a Liverpoollal. Erre hogyan emlékszel?
Danny Gregory, Southport
Időrendben úgy alakultak a dolgok, hogy Jürgen Klopp 2015-ben a Liverpool menedzsere lett, Guardiola a következő évben csatlakozott hozzánk, így a Németországban kialakuló versengésük Angliában folytatódott. Mindkét csapat a bajnokság legszebb játékát mutatta, elképesztően intenzívek voltak, mindkettőnek megvoltak a nagy játékosai, és még egy sor olyan különlegessége, amelyek miatt minden egyes összecsapás lenyűgöző volt. Tudjuk, hogy a történelmi rivalizálás a Liverpool és a Manchester United között alakult ki, de most a City lett a kihívó. Amikor a BL-negyeddöntő első mérkőzésén három nullra kikaptunk, Guardiola a legmerészebb összeállítással készült a visszavágóra, amelyet a City vezéreként valaha is összerakott: három védő egy védekező középpályással, én, és ezen kívül mindenki más támadó. Két perc alatt megszereztük a vezető gólt, és uraltuk az egész első félidőt. A második játékrészben már négy védőnk volt, és kikaptunk kettő egyre. Jó barátja voltam Lucas Leivának és Philippe Coutinhónak, aztán megérkezett hozzájuk Firmino, Fabinho és Alisson. Mi, brazilok úgy vagyunk vele, hogy szeretettel látjuk egymást, sütögethetünk együtt, de a pályán biztosan harcolni fogunk a saját színeinkért. Néhányszor lerúgtam Coutinhót, de ha egyszer ennyire gyors, mit tehettem volna? Fabinho és köztem zajlott néhány érdekes ütközet a középpályán, néha egymásnak ugrottunk, de utána csak nevetünk az ilyesmin. A tisztelet mindenekfelett.

Sérült voltál, amikor Brazília megnyerte a Copa Américát 2019-ben. Nehéz volt a pálya széléről nézni ezt a fontos tornát?
Carlos Santos, London
A belső oldalszalag sérült meg a térdemben 2019 áprilisában, emiatt ki kellett hagynom az FA-kupa döntőjét, mert nem sikerült teljesen felépülnöm. Ezt követően mentem a brazil edzőtáborba, és az ottani fiziológusok csodálatos munkát végeztek, így aztán nem gyötört fájdalom néhány barátságos találkozón, illetve a Bolívia elleni nyitó meccsünkön. Viszont a következő, Venezuela elleni találkozón pontosan ugyanazt a sérülést szenvedtem el, és emiatt lényegében az egész tornát kihagytam. Tite úgy döntött, hogy benne hagy a csapatban, mondván, a jelenlétem segít majd a többieknek is. Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy bajnok lehettem a brazil válogatottal. A szurkolókat is csak a siker érdekli, semmi más. Csodálatos emberekkel érhettem el.

Melyik futballista képességein lepődtél meg a legjobban, amióta a Manchester Cityben szerepelsz, illetve általában az angol labdarúgásban?
Jacob Hughes, Instagram
Nem mintha korábban nem találkoztunk volna, hiszen a Sahtar játékosaként léptem pályára ellene, amikor a Valenciával mérkőztünk, de a válaszom: David Silva. Lenyűgöző a technikai tudása, az ész, amellyel helyezkedik, az, ahogyan olvassa a játékot, és ahogy tudja, mikor kell gyorsítani, mikor lassítani. Semmi rosszat nem lehet róla elmondani róla, nem volt nagy egója, nem volt semmi kiváltsága. Ha tizenöt éven át fociztam volna vele együtt, akkor sem lett volna semmi problémám vele. A Citynél és a Sahtarnál is nagy szerencsém volt a csapattársakkal. Nem tudom, hogyan reagáltam volna, ha egy sor elbizakodott fickó ül körülöttem az öltözőben.

Mindig is érdekelt, hogyan kezeli a rá nehezedő nyomást egy olyan profi, mint te, aki hosszú éveken át játszott a legmagasabb szinten. Szoktad érezni egyáltalán? Hogyan boldogulsz vele?
Freddie Burke, Blackburn
Az évek során az ember megtanulja kezelni az ilyesmit, és Angliában olyan sok a mérkőzés, hogy nem is érsz rá ezen gondolkodni. Minden pillanatban nagyon oda kell figyelned. Gyakran javaslom a fiataloknak, hogy ne törődjenek vele, mi van az interneten, ne olvassanak híreket se a mérkőzés előtt, se utána. Amikor összeállítottuk a csapat viselkedési kódexét, az egyik első lépés az volt, hogy megtiltottuk a telefonhasználatot a mérkőzések előtt és után. Ha nem így lett volna, a srácok egyből azt nézték volna a lefújás után, hogy mit mondanak róluk. Ez már mindig így lesz: ha jól megy a játék, a határ a csillagos ég, de ha nem megy, mindenki téged gyaláz. Oda kell figyelnünk a játékosainkra, és a mögöttünk álló stábra. Rengeteg munka zajlik a színfalak mögött, mielőtt megkezdődik egy mérkőzés, és ezt értékelnünk kell.

Mindenki azt hitte, hogy kezdő leszel a Bajnokok Ligája-döntőben a Chelsea ellen, és nagyon sok kritikát kapott a döntés, hogy végül mégsem. Szerinted mennyire befolyásolta ez a végeredményt?
Fardan Fasya, Instagram
Én is azt hittem, hogy kezdő leszek! Nehéz lemérni, mekkora hatással van egy ilyen döntés a végeredményre. A csapatunk nagyon erős, és akkor is az lesz, ha Guardiola csukott szemmel válogat. A végső döntés mindig az apró részleteken múlik, figyelembe veszi, szerinte hogyan teljesít majd ez vagy az a játékos egy bizonyos ellenfél ellen. Szerintem nem a felállás miatt kaptunk ki. (FFT: Hogyan tudtad meg, hogy nem vagy kezdő?) A mérkőzést megelőző este megtartotta szokásos beszédét, és természetesen arra számítottam, hogy kezdő leszek. Hiszen az otthoni elődöntőben is pályára léptem. Amikor megtudtam, a legjobb, amit tehettem, az volt, hogy profin viselkedtem, és támogattam a társaimat. Nagy utat tettünk meg, mire eljutottunk odáig. Ezért is akartam motiválni a többieket. Tizenöt-húsz percet töltöttem a pályán, de ez sem volt elég. Brutális volt.

Mennyire kerültél közel a nyáron ahhoz, hogy otthagyd a Manchester Cityt?
Steve Lowe, Manchester
Nagyon közel voltam hozzá, ez az igazság. Nagyon sok mindent kellett figyelembe vennem. Holtpontra jutottam. Az elmúlt idény végén még nagyon szerettem volna teljes erőmmel a csapatra koncentrálni. Akkor még csak egyetlen klubbal tárgyaltam, ez pedig az Athlético Paranense volt. Elég jó ajánlatot tettek. A feleségemmel sorra vettük, mi vár ránk otthon, és mi, ha maradunk Angliában. Amikor a City is új szerződést ajánlott, néhány napon át csak számolgattunk. Az egyik fő indok, ami miatt a maradás mellett döntöttünk, az, hogy szeretnénk megkapni a brit állampolgárságot, de az is nagyon klassz, hogy én lehetek a csapatkapitány. Nagyon büszke vagyok rá. (FFT: Akkor hát a 2021–22-es lesz az utolsó idényed a Citynél?) Erről még korai lenne beszélni. Nem szívesen foglalkozom pletykákkal, és az egyetlen tény az, hogy 2022. június 30-ig szól a szerződésem. Nem akarok semmit sem bejelenteni, hogy aztán váratlan események miatt módosítanom kelljen. Már nem én állok az első helyen, hanem a gyerekeim.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi lapszámában.)