Nagyinterjú: Fabrizio Ravanelli

 

 

Interjú Matt Barker Fotó Chris Lawrence Fordítás Kovács Gergely

 

Azt hallottuk Fabrizio Ravanelliről, mielőtt felkerestük, hogy nagyon jó bőrben van. Egy ködös, tavaszi reggelen, amint belép a patinás torinói Borgo Po étterembe mi is meggyőződhetünk arról, hogy sokat ünnepelt, szinte ezüstszínű haját egészen rövidre nyíratta. Itt otthon van. A falakat borító fotókon többnyire a ’90-es évek közepének kiváló Juventusa látható. Illetve ő is, amint fehér szakácsruhában sürög a konyhában. Egy másikon pedig Attilio Lombardót és Angelo Peruzzit karolja.
Angelinóról kiderül, hogy Lazio-drukker, de Ravannelit ugyanúgy tisztelik a római klubnál is, ahol mindössze egy idényt töltött. Angliában is jól emlékeznek rá middlesbrough-i időszaka miatt, abban a hihetetlen 1996–97-es idényben a klub két kupadöntőig is eljutott, mindkettőt elvesztette, majd kiesett, pedig az olasz 33-szor betalált. Híres gólörömén (és haján) kívül azt is számon tartották a perugiai születésű játékosról arrafelé, hogy igencsak problémás figura, de ha panaszkodott, annak mindig oka volt, akár a gyenge tárgyi körülményekről, akár az étrendről, akár a gyenge csapattársakról volt is szó.
Most újra a Juvénál dolgozik, a 12 és 13 évesek korcsoportjáért felelős (cikkünk 2012-ben jelent meg, azóta a francia Ajaccio és az ukrán Arsenal Kijev edzője volt). Beszélgetésünk során gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az edzősködés lesz a következő lépcsőfok, akárcsak az, hogy egyes trénerekre jobban felnéz, mint másokra. De először persze a fejére húzott mezről kérdeztük. Na meg a hajáról.

Honnan jött a védjegyeddé vált, fejre húzott mezes gólöröm?
Matthew Nixon, Twitter

Egy Napoli–Juve meccsen kezdődött. Nem ment jól a meccs, és a szünetben Marcello Lippi azt javasolta, hogy lazuljunk el, gondoljunk arra, hogy bajnokcsapat vagyunk, és a szerencsénk hamarosan visszatér. Öt perccel később gólt lőttem, és ösztönösen jött a mozdulat.

Mikor őszültél meg ennyire? Gondoltál arra, hogy alkalmazod a Figo-eljárást, vagy engedelmesen rábíztad magad a Jóisten akaratára?
James Dickenson, Leeds

Ó, már gyerekkoromban. Tizenhárom-tizennégy éves koromban kezdtem őszülni. Majd néhány év múlva elkezdett fehéredni a hajam. Figo-eljárás? (Nevet.) Nem-nem. Számomra ez sohasem jelentett problémát. Sőt! Ez vagyok én. Szegény apámnál pont ugyanígy alakult. Ezzel is erősebben kapcsolódom hozzá, és erre nagyon büszke vagyok.

Szülővárosod klubjában, a Perugiában kezdted és fejezted be pályafutásod. Szerinted más játékosoknak is hasonlóképpen kellene cselekedniük? És mit szóltál ahhoz a felforduláshoz, ami a klub elnöke, Luciano Gaucci körül zajlott? Idegesített, vagy nevettél rajta, mint a többség?
Matt James, e-mail
Ez volt az álmom, de apámé is, mielőtt még meghalt volna 2000-ben. Sorsszerű volt. Hogy más játékosoknál hogy van, azt nem tudom, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy visszatérhettem, és a város színeiben léphettem pályára. Most jól is áll a szénájuk: feljuthatnak a negyedosztályból. Ez a városom, ez a csapatom, ha csak tehetem, kimegyek a meccseikre. Gaucci? (Nevet.) Igen, tényleg vicces volt.

Több kisebb klubon át vezetett az utad a Juventushoz. Miképpen hatott ez a pályafutásodra? Jobban meg tudod becsülni a sikert?
Laurence Turner, e-mail

Igen, ennek nagyon nagy hatása volt rám. Ha kisebb klubokban játszol, tényleg sokkal jobban becsülsz minden eredményt, különösen azt, amikor egy nagycsapatnál kapsz lehetőséget. Alapvető volt a fejlődésem szempontjából, hogy mindig mindennel az adott szinten tudtam foglalkozni, és hagytam időt a tanulásra. Hogy mit tanultam meg? A dolgok értékét. És
a barátokét.

 

 

 

Milyen érzés gólt szerezni a BL-döntőben? Mint érzelmeid által irányított játékosnak milyen volt, amikor betaláltál az 1996-os döntőben az Ajax ellen?
Tenkyu, Twitter

Egy álom vált valóra, tényleg egy álom. Nagyon-nagyon fontos gól volt, de nemcsak számomra, hanem az egész csapat számára is. Igen, tényleg hihetetlen érzelmek szabadultak fel. Még most, ebben a pillanatban is érzem, amit ott: mit jelentett mindez Juve-szurkolók millióinak és a családomnak.

Milyen érzés volt akaratodon kívül a támadások kereszttüzébe kerülni az 1996-os Eb-n? Zola és Casiraghi pihentek az első sikeres meccs után, rád és Chiesára épült a válogatott, kikaptatok, majd kiestetek. Hogyan érintett mindez?
Steve Collins, e-mail
Inkább azon lepődtem meg, hogy nem léptem pályára az első meccsen Oroszország ellen. Bár igaz, problémáim voltak az Achilles-ínammal, éreztem, hogy nem százszázalékosan megyek a tornára, ez érződött is a játékomon. Kiábrándító esemény volt a számomra, ugyanúgy a csapat számára is. De ez talán érthető, nem?

Hogyan látod utólag az olasz válogatottbeli szereplésed? Boldog vagy a huszonkét válogatottsággal és nyolc góllal, vagy inkább sajnálod, hogy egyik nagyobb tornán sem hagytál mély nyomot? Az, hogy külföldön játszottál, rontotta az esélyeidet?
Simon Morgan, e-mail
Nagy megelégedéssel tekintek vissza. Az egyetlen, amit sajnálok, az 1998-as világbajnokság, ahova mehettem volna, de a torna előtt elkaptam a kanyarót a kisfiamtól. Ez így alakult. Azt, hogy külföldön játszottam, sohasem éreztem hátránynak.

 

 

Mi az ördög vitt arra, hogy a frissen BL-győztes Juventusból a Middlesbrough-ba igazolj 1996 nyarán?
Craig Wijckaans, Twitter
Azért esett a választásom a Middlesbrough-ra, mert izgalmas kihívásnak tűnt. Valami volt a levegőben. Nem sokat tudtam a
helyről, mielőtt odaköltöztem volna. Tudtam, hogy ipari város, mégis tetszett, és könnyen beilleszkedtem. Az első, amit megláttam, egy hatalmas olasz zászló volt, és a szurkolók állva énekelték a nevem. Mind a fejükre húzták a pólóikat. Majd az első meccsemen a Liverpool ellen összehoztam egy mesterhármast. Tökéletes volt. Az egyetlen keserű emlékem a kiesés. De még ennek ellenére is csodálatos évet töltöttem ott, jó formában voltam. Több mint harminc gólt szereztem.

 

Igaz, hogy átfaxoltattál egy edzéstervet a Juventustól a Boróhoz, mert annyira gyengének találtad az edzéseket?
Luke McLaughlin, e-mail
Igen, ez igaz. Kezdetben a tréningek messze nem olyanok voltak, mint reméltem. Nem készültünk rendesen, nem volt étrendünk. Az a helyzet, hogy még egy normális edzőpálya sem volt. Így aztán megkértem a Juventus egyik edzőjét, hogy küldjön egy személyemre szabott tervet, amihez igazodhatok a hétköznapokon, legyen benne sok kondi- és fitneszmunka. Vialli ezt úgy fogalmazta meg, hogy Olaszországban a futball munka, Angliában viszont játék. Tényleg nagy a különbség.
Angliában a futballisták kimozdulhatnak este, normális életet élhetnek. Olaszországban nem. Nálunk a foci elég stresszes meló. És ez rendjén is van. Csak profi munkával lehet eredményeket elérni.

Mi történt az 1997-es FA-kupa-döntő előtt? Összevesztél csapatársaddal, Neil Coxszal? Tényleg sérült voltál?
Mike Brown, Twitter
Nem, nem, csak egy kis… Nézd, Cox szerintem elég középszerű játékos volt. A Premier League túl magas volt neki. Néhány hónappal azelőtt egy újrajátszott meccsen elveszítettük az angol Ligakupát a Leicester City ellen. Ha jól emlékszem, Heskey szerezte a gólunkat (az első meccsen Emile Heskey szerezte a gólt, az újrajátszott mérkőzésen Steve Claridge – a szerk.). Erre most itt az FA-kupa döntője a Chelsea ellen, mindannyian jól akarunk játszani, mindannyian nyerni akarunk. Aznap kicsit rosszul voltam. És Cox, ki tudja, miért, nem hitt nekem. Attól, hogy ez a gyerek ítélkezett felettem, mérges lettem. És hát ő lett volna a csapat szóvivője? Na, ne!

 

Neked személyesen nagyszerű idényed jött össze a Middleborough-nál. Elcserélnéd tíz akkori gólodat a két elvesztett kupadöntőért vagy azért, hogy maradj a Premier League-ben?
Sarah Rodger, e-mail
Igen, persze. A Ligakupáért különösen. Az már ott volt a zsebünkben. Történelmet írtunk volna a Middlesbrough-nak, valamit visszaadtunk volna az embereknek. Micsoda idény volt! Két elveszített döntő és a kiesés… Hogy mi tetszett a legjobban a Premier League-ben? A sport öröme. Angliát egyszerűség jellemzi. A Premier League bellissimo, igazán.

Rav, igazak a pletykák, hogy a Borónak még a tejesemberedet és a gázszámládat is fizetnie kellett?
Lee Huskinson, Twitter
Micsoda? (Röviden elmagyarázzuk neki, ki is az a tejesember.) Nem! Ez nem igaz! (Nevet.) Egyáltalán nem. Mindig befizettem a számláimat. Talán az újságok írhattak ilyesmiket, mert mindig reflektorfényben voltam.

Ettél parmót Angliában? És igaz, hogy szerettél dartsozni?
Nelson Penaherera, Twitter
Mit? (Az FFT elmagyarázza, hogy a parmo a Parmigiana északkeleti változata, sült krumplival és úgy nagyjából 2600 kalóriával.) Tényleg? Nem. Dartsot játszottam a szomszédommal, Gordon McQueennel. Nagyon élveztem azokat az
időket. Néha meg is vertem őt. (Nevet.)

Jó barátom, Hayley McQueen mesélte, hogy többször adtál kölcsön nyakkendőt az apjának, Gordonnak, amikor meghívták őt a tévébe, mert szerinted az ő nyakkendői elég bénák voltak. Igaz ez?
Kay Murray, Madrid, Spanyolország
(Nevet.) Igen, igaz. Muszáj volt odaadnom az én nyakkendőimet, az övéi borzasztóak voltak. Nagyon mély baráti viszony volt a családjaink között. Ó, grande Gordon! De a nyakkendői rettenetesek!

Nagy edzők keze alatt dolgoztál: Lippi, Sacchi, Eriksson, Trapattoni, Zoff. Melyikük volt a legjobb?
Maia Okoro, e-mail
Sacchi messzemenően a legjobb volt, mert tudta, hogyan kell a játékosokból és különösen belőlem kihozni a legtöbbet. Ő a futball nagymestere.

 

A Middlesbrough elhagyása után két idényt töltöttél a Marseille-nél. Hiányzott egy kis napfény a ködös Anglia után? De komolyan, milyen volt Marseille más futballvárosokhoz képest? A szurkolók mind ütődöttek, ugye?
Oscar Xavier, Sao Paulo, Brazília
Nagyon jól ment minden, két nagyszerű évet töltöttem ott. Veretlenül jutottunk az UEFA-kupa döntőjébe, bár sajnos, amikor a Parma elleni fináléra utaztunk Moszkvába, több játékosunk sem jöhetett velünk, és ez nagyban megnehezítette a dolgunkat. Majd egy ponttal lemaradtunk a bajnoki címről. De nagyon szép emlékeim vannak. Marseille mindig megdobogtatja a szívem. A szurkolók tényleg szenvedélyesek, a Napoli szurkolóira emlékeztetnek. Nagyon erősen kimutatják a szeretetüket. Soha semmilyen problémám nem volt velük.

Rövid laziós időszakod alatt olasz bajnok lettél. Akkor hát miért hagytad ott ilyen hamar a klubot? Ráadásul pont a Derbyért, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető Rómának.
Tim Fisher, e-mail
A Lazio nagy klub volt, miért ne lehetett volna utána a Derbybe igazolni? Nem is volt sok választásom, érdeklődött még irántam a Leicester City, de addigra már túl voltam egy megbeszélésen Joe Smith, nem, várjunk csak, Jimmy Smith edzővel. És ott volt Stefano Eranio, akit már ismertem a válogatottból. Igen, Róma tényleg csodálatos város, de a Derbyben adódott lehetőség arra, hogy minden héten pályára lépjek, míg a Laziónál hetente változott, játszhatok-e, vagy sem. És nagyon szívesen tértem vissza Angliába.

 

Milyenek voltak a derbys idők? Milyen volt a légkör, főleg a klub anyagi problémáinak ismeretében? És igaz, hogy majdnem menedzser lettél?
Michael Harrison, e-mail
Gyönyörű élmény volt, nagyon sok jó emberrel találkoztam. Csak azt sajnálom, ahogy véget ért, de hát sosem könnyű, ha a menedzserek egymásnak adják a kilincset. Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Elküldték Jimmy Smith-t, jött Colin Todd, majd ő is ment, és jött egy másik tag… (John Gregory – a szerk.) Tényleg voltak feszültségek a pályán kívül, és
ez mindenkit rosszul érintett, ugyanakkor összetartóbbak is lettünk hatásukra. Én mint menedzser? Azt hittem, ez is megtörténhet, hogy talán szükség lesz a tapasztalatomra, de a klub erre nem tartott igényt.

Hogy megy az angol mostanság, Rava? Sikerült folyékonyan megtanulni akkoriban? Régi csapattársad, Gianluca Vialli még egy dialektust is elsajátított!
Sivaram Sukumar, e-mail
(Továbbra is olaszul folytatja.) Nem rossz, én elégedett vagyok vele. Biztos, hogy ha visszatérek Angliába, tökéletesen fog menni. Pusztán néhány hónapra, egy kis előszezonra van szükségem, hogy mindent felfrissítsek, és akkor minden rendben lesz. Vialli mint londoni? Ha-ha!

Hogyan emlékszel vissza a dundee-s időkre? Van valami őrült vagy vicces történeted a hírhedt üzletemberről, Giovanni Di Stefanóról, aki odavitt téged?
John Brown, e-mail
Keserű emlék. Nagy lelkesedéssel mentem oda, bizonyítani akartam, de nem fizettek ki. Azt hittem, a klubnak nagyratörő tervei vannak, de szó sem volt ilyesmiről. Nagyon gyorsan kiderült, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy menniük kellene. Di Stefano? Hát ő nagyon… (Nevet.) …hihetetlen volt. Hogy is mondjam? Az a fajta figura, aki folyton azt sorolja, mennyi mindent tett, közben pedig nem tett semmit. Krónikus hazudozó. A szurkolóknak is hazudott.

 

Valld be, Rav! A Dundee színeiben szerzett mesterhármasod a Clyde ellen jobban esett, mint a Liverpool elleni, amikor a Boróban játszottál. Vagy az esett volna a legjobban, amikor ötöt vágtál a CSZKA Szófia hálójába egy UEFA- kupa-meccsen a Juventus játékosaként?
Ryan Kinnear, Twitter
Nem, a Middelsbrough-ban szerzett mesterhármas volt a legjobb. Önbizalmat adott, külföldi játékos voltam, aki próbált beilleszkedni. Az ötgólos meccs egészen különleges volt. Pont erre a helyre jöttünk ünnepelni Angelinóval. A feleségem terhes volt az első gyerekünkkel, így még emlékezetesebb az a mérkőzés.

Néhány éve olvastam a FourFourTwo-ban, hogy egész komolyan elkezdtél kerékpározni. Ez tart még, vagy a juvés munkák miatt nem jut rá idő? Mennyire voltál jó?
Gary Edwards, e-mail
Nagyon. A csapat még mindig megvan, benne a testvéremmel és a sógorommal meg más barátokkal. Olasz, illetve külföldi versenyekre is eljárunk, de számomra ez mostanában már tényleg csak szabadidős tevékenység.

Láttam pár képet rólad néhány éve, modell voltál egy kifutón, és nagyon jól néztél ki. Hogy csinálod?
Aaron Giambattisti, New Orleans, Egyesült Államok
Rendszeresen edzek, nem szeretem, ha pocakom van. A kerékpáros csapatba is visszatértem, reggel öt körül kelek, és kezdem a munkát. Nagyon szeretem a sportot, ez az életem, ezért igyekszem fitt maradni. Tavalyig modellkedtem a belga Dirk Bikkembergsnek, és nagyon élveztem.

Az olasz futballról mindig úgy tartották, hogy nem becsüli eléggé a fiatalokat. Te mint egy olasz topklub fiataljainak edzője hogyan látod ezt? Ha igaz, változik valami ez ügyben?
Richard Barnes, e-mail
Igen, igaz. Az olasz foci mindig is nehézkesen adott lehetőséget a fiataloknak. Ez sem úgy működik, mint mondjuk Angliában vagy Spanyolországban, ahol sokkal több a türelem, és megadják az időt a fiataloknak a fejlődésre. Lassan változik ez, de szerintem ez még inkább gazdasági kérdés, mint bármi más.

Az angol labdarúgás nagyon sok mindent sajátított el az olaszból 1990 óta. Mit tanulhat ma az olasz foci – ami az utóbbi időben kicsit hanyatlott – a Premier League-től?
Peter Fitzgerald, e-mail
Leginkább azt a felismerést, hogy a futball sport. Hogy sokkal nyugodtabban kell venni ezt a játékot, és levetni mindazt a stresszt, ami övezi. A Premier League az egész világ számára példa lehet.

Ki a legjobb csatár, akivel, és a legjobb védő, aki ellen valaha is játszottál? És mitől voltak annyira jók?
Anton Burns, e-mail
Ó, Roberto Baggio a tökéletes csatár. Hihetetlen játékos, elképesztő fantáziával és ötletességgel. A védő pedig Pietro Vierchowod. Kemény volt, nagyon durva. Mindig borsot tört az orrom alá.

Ha ma is lőnél gólokat, ugyanúgy ünnepelnél, vállalva a sárga lapot is?
Josh Waugh, e-mail
Semmi esetre sem. Elgondolni is nehéz, hány sárga lapot kapnék…

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. májusi számában.)