Nagyinterjú: Éric Abidal

72pacek

 

Miért veszítette el Guardiola a fejét? Milyen volt a hangulat a franciák között 2010-ben? Milyen érzés büntetőt lőni vb-döntőben? Elfogadta Dani Alves máját?… A FourFourTwo magazin 2016. márciusi számának Kérdezd meg pacekba! című rovatában Éric Abidal válaszolt az olvasók kérdéseire.

Szöveg Andy Mitten Fotó Pep Avila Fordítás Kovács Gergely

Barcelona kitüntetett helyen szerepel Éric Abidal életében. Az elmúlt évtized nagyobbik részében ezt a várost nevezte otthonának a Monaco, a Lille, a Lyon, a Barca és az Olympiakosz egykori játékosa. Itt jár iskolába három lánya, és két éven át itt kezelték májdaganatát is. Harcát az egész futballvilág mellszélességgel támogatta. Továbbá a 67-szeres válogatott játékos a katalán fővárosban élte meg pályafutása legragyogóbb pillanatait.
„Csak a ti kedvetekért” – mondja angolul, amikor az Éric Abidal Alapítvány irodájában beteszi a 2011-es BL-döntő videóját. Ezen a mérkőzésen 90 percet játszott, pedig mindössze 71 nappal korábban esett át az első májműtéten. A mérkőzést 3–1-re nyerte a Barcelona a Manchester United ellen, és a lefújást követően Carles Puyol átadta a kapitányi karszalagot Abidalnak, hogy ő emelhesse a magasba a trófeát. Pályafutása csúcsára érkezett ekkor, a mérkőzésen egyenesen remekelt.

Ha nem futballista lettél volna, szerinted mivel foglalkoznál most?
Gale Williams, Facebook
Minden álmom a labdarúgásról szólt, de tizenhét éves koromban mindkét lábamat eltörtem, így ez az álom veszélybe került. Lyonban festőnek, dekorátornak tanultam. Nem voltam rossz, de nem is a legjobb az osztályban. Tizennyolc évesen kupameccset játszottam az amatőr AS Lyon Duchere csapatával a másodosztályú Nice ellen. Remekeltünk, és négy nullára nyertünk. Emiatt a Monaco megkereste a csapatomat: elvinne egy hét próbajátékra. Ez februárra esett. A végén azt kérték, hogy térjek vissza júniusban. Így is történt, és ötéves szerződést kötöttünk. Teljesült az álmom.

Huszonnégy évesen kerültél a Lyonba, de előtte még játszottál a Lille-ben és a Monacóban. A Lyon volt a szíved csücske?
Mike Keller, Facebook
A városban nőttem fel, úgyhogy gyerekként a Lyonnak drukkoltam, néha meccsekre is kilátogattam. A jegyek elég sokba kerültek, és a mi környékünkön olyanok éltek, akik nem igazán engedhettek meg maguknak ilyesmit. Volt azonban egy alapítvány, amelyik néha jegyeket ajándékozott nekünk. Ludovic Giuly volt akkoriban a csapat legjobb játékosa, végül ő is a Barcelonában kötött ki. Gyerekkoromban nagyon szerettem volna, ha kipróbál a klub, de mindig azt a választ kaptam, hogy túl vézna vagyok. Ez minden évben elhangzott úgy négyszer-ötször. Úgyhogy végül másutt kötöttem ki.

Igaz, hogy az első professzionális, a Lyon mezében a Lille ellen lőtt gólodnak köszönhetően házasodtak össze a szüleid, mert hárman így állapodtatok meg? Nem emelte ez meg egy kicsit a tétet?
Taimour, Hull
Dehogynem! Azt mondtam, ha betalálok, összeházasodnak. Éveken át mondogattam ezt nekik, de sokat kellett várniuk, mert nem szereztem gólt. Már négy vagy öt éve játszottam, amire végre bekövetkezett. Azt hiszem, ők is nagyon örültek!
A Lyon mindhárom ott töltött idényedben bajnok lett, sőt a csapat hétszer egymás után hódította el akkoriban a címet.

 

Szerinted nem érdemelt volna többet a Bajnokok Ligájában?
Karel Beaudry, Lyon
Az ördög a részletekben rejlik. A Lyon volt akkoriban Európa egyik legjobb csapata, igyekeztünk évről évre jobbá válni, de mindig gazdagabb és tapasztaltabb klubokkal találtuk szembe magunkat. Ha lett volna egy kiemelkedően jó csatárunk, talán minden másként alakul. A sorozat végén került a klubhoz Karim Benzema, és amikor a Lyon az utolsó bajnoki címét nyerte, ő is a csapat tagja volt, de aki a legjobbakat akarja megverni, annak a legjobb játékosokra van szüksége. A Lyon azóta sem nyert címet, de a közeljövőben újra nagyok lehetnek, mert sok a fiatal játékos, és a 2016-os Európa-bajnokságra elkészül az új stadion is.

Úgy hallottam, akkor sikerült végre megkötni a szerződést a Barcelonával, amikor bejelentetted a Lyonnál, hogy addig nem edzel, amíg el nem készülnek a papírok. Nem sajnálod utólag, hogy így alakult? Van, amit ma másképp csinálnál?
James Burgess, Birmingham
Nem így történt. Leültettem az elnököt és az alelnököt, és elmondtam nekik, hogy szeretném a Barcelonában folytatni. Azt mondtam nekik, hogy a Barcelona szerződtetne, úgyhogy muszáj valami megoldást találnunk. Valójában pont a katalán fővárosban nyaraltam a feleségemmel, amikor hívtak, hogy ne menjek sehova, mert a két klub megegyezett, és mehetek aláírni. Már felvitték a bőröndjeinket a gépre, úgyhogy a reptéri személyzetet kértem, hogy adják vissza, mert még ruhám se volt! Nem voltak hozzászokva az ilyesmihez, de szívesen megtették, mert Barcelonában mindenki boldog, ha a csapatért tehet valamit. Ismét kivettünk egy szobát, és másnap aláírtam a szerződést.

Frank Rijkaard és Pep Guardiola keze alatt is játszottál a katalánoknál. Mi az alapvető különbség a két edző között?
Andre, Twitter
Minden trénernek saját terve és taktikai elképzelése van. Rijkaard nagyon szép eredményeket ért el, bajnokságot és BL-t is nyert. Erről nem szabad megfeledkeznünk, azóta csak két csapat volt képes triplázni. Guardiola egészen más volt: egyrészt fiatalabb, másrészt épp akkor vonult vissza. Egészen új filozófiával töltötte meg a futballt. Nagyjából annyit mondott: „Játszd meg a labdát, passzolj, passzolj, passzolj, vedd át, vedd át, vedd át, majd az utolsó harminc méteren tégy valami különlegeset”. Nagyon keményen dolgozott, de szerencse is kellett hozzá, hogy már az első idényében mindent megnyert. De néha a szerencsére is szükség van.

 

Mitől lehetett ennyire sikeres Pep Guardiola? Önbizalmat táplált a futballistákba, vagy a taktikában és a játékstílusban múlt felül másokat? Láttad őt úgy, hogy elveszítette a fejét?
Aaron Fry, Twitter
Persze, láttam őt idegesnek. Ebből a szempontból minden edző ugyanolyan. A legeslegelső hazai, Santander elleni meccsét követően összehívott bennünket az öltözőbe. Akkorra már elveszítettük az első idegenbeli meccset a Numancia ellen, erre jött egy döntetlen a Camp Nouban. Guardiola így szólt hozzánk: „Nézzétek, srácok, keményen edzettünk a felkészülési időszakban, de hinnetek kell a tervemben, ha azt akarjátok, hogy bajnokok legyünk, és megnyerjük a BL-t”. Ettől fogva a csapat úgy játszott, ahogyan Guardiola akarta. Elsőre nagy egókkal és némi ellenállással szembesült. A labdarúgók azt akarták, hogy úgy focizhassanak, ahogy kedvük tartja. De a megbeszélést követően minden megváltozott. A következő idegenbeli meccsünket hat egyre nyertük meg a Sporting Gijón ellen. Guardiola nagyon keményen dolgozott. Reggel nyolctól este nyolcig ott volt az edzőpályán, nézte a fiatalokat. Új taktikával állt elő, nagyon alaposan megtervezte a részleteket. Emiatt volt annyira sikeres.

Nem unalmas védőként szolgálni egy olyan csapatban, amelyik ennyit birtokolta a labdát? Nehezebb volt koncentrálni?
Hassan, Twitter
Soha. A Barcelona védőjének mindig maximális figyelemmel kell lennie, nemcsak az ellenfél csatáraira, de arra is, ha saját támadói elveszítik a labdát. Ez rendszeresen megtörtént. Egy védő sosem alhat el. Része az akciónak, állandóan nyomnia kell.

Melyik volt annak a nagy Barcelonának a legszebb eredménye? Talán az öt nullás győzelem a Real Madrid ellen a 2010-es El Clásicón?
Rogerio, Twitter
(Gondolkodás nélkül.) Az öt nulla és a hat kettő 2009-ben. Nem könnyű betalálni a madridiak kapujába, az meg, hogy ilyen eredményekkel nyertünk, egyszerűen hihetetlen. El tudod képzelni, milyen az, amikor hatszor találunk be a hálójukba a Bernabéuban? Guardiola mindig hatalmas szerepet játszott a Real Madrid elleni taktikában. A 2011-es Király-kupa döntőjében Cristiano Ronaldo a hosszabbításban szerzett gólt ellenünk, így veszítettünk. Guardiola ekkor azt mondta: „Az én hibám. Változtatni akartam a taktikán, de nem lett igazam. Felejtsétek el, két meccs vár ránk ellenük a BL-elődöntőben. Változtatunk a taktikán ezekre a találkozókra, és meglátjuk, mi lesz.” Így is tett. Megkérte a védőket, hogy ne lépjék át a felezővonalat, mert a Real kontrázni fog. Még Dani Alves sem épp szélsőt játszott akkor. Hátrahúzódtunk, még az előttünk játszó Busquets is. Mi lett a vége? Viszlát, Madrid! (A Barcelona 3–1-es összesítéssel jutott tovább – a szerk.) Guardiola másként gondolkozott. Mindenki azt mondja, hogy a Barcelona mindig ugyanúgy játszott, de apró változtatásokat eszközölt a taktikán. Egyszer azt mondta Víctor Valdésnek és nekem egy El Clásico előtt: „Víctor, add a labdát Abidalnak, és támadjunk azon az oldalon, mert Ronaldo nem fog védekezni”. Így is tettünk, és működött. Mögéjük kerültünk.

Te és Dani Alves nagyon közel álltatok egymáshoz. Szoktatok még találkozni? Kik még a barátaid a futball világából?
Luis, Twitter
Számos barátom van. Dani gyerekei ugyanabba az iskolába járnak, amelyikbe az én lányaim is, így elég sűrűn találkozunk. Felajánlotta a máját, amikor a betegséggel küzdöttem. Felfoghatatlan gesztus, és komolyan gondolta. Természetesen fel sem vetődött, hogy elfogadjam. A most is aktív játékosokat igyekszem nem zavarni, mert van elég dolguk, de jóban vagyok Carles Puyollal, Franck Ribéryvel, Seydou Keitával, Benzemával és másokkal is. Ami a barátságokat illeti, szép időszak áll mögöttem.

 

Mi a legviccesebb, amit Lionel Messitől láttál?
Freesia, Twitter
Az egyik edzést követően szabadrúgásokat gyakoroltunk, José Manuel Pinto állt a kapuban. Messi minden egyes lövés előtt megmondta, hogy pontosan hova fog menni a labda, és szólt Pintónak, hogy álljon oda, mert így elcsípheti majd. Pinto nem hitt neki, de Messi tényleg mindig pontosan oda lőtte, ahova előzőleg mondta. Messi mondta is neki: „Elárultam, hova fog menni, miért nem oda állsz?”. Ez tízszer megismétlődött, és tízszer betalált. Mindenki szakadt a röhögéstől.

Csökkentette a 2009-es triplázás feletti örömöd, hogy eltiltás miatt nem játszhattál a Király-kupa és a Bajnokok Ligája döntőjében? Milyen érzés volt a lelátóról nézni Rómában, ahogy a Barcelona elverte a Manchester Unitedot?
Laura Matthews, Twitter
Nem volt épp kellemes, mert ha belépsz a stadionba, akkor már focizni is akarsz, de tudtam, hogy ez a játékvezető hibája. Sokkal fontosabb, hogy a csapat jól futballozott, és megnyerte a BL-t. A Manchester United erősen kezdett, és igyekezett meccsben maradni, de a Barcelona ellenfelének fel kell készülnie a legrosszabbra is. Biztosan tudhatja, hogy harmincöt százaléknál többet nem fogja birtokolni a labdát. Szerintem két évvel később a Wembleyben még jobban játszottunk a United ellen. Hetvenkét százalékban volt nálunk a labda! Egy erős csapat ellen. Wayne Rooney volt a legjobbjuk, mindig keményen küzdött. Jó mentalitással focizott, de talán túl sokat futott. Nagyon jók a játékosaik, nem véletlen, hogy 2008-ban megnyerték a BL-t, 2009-ben és 2011-ben pedig a döntőbe jutottak. 2008-ban is játszottunk ellenük. Nem szívesen beszélek a visszavágóról, és az a rohadt gól Paul Scholestól!

Amikor 2011 márciusában rákot diagnosztizáltak a májadban, gondoltad volna, hogy még valaha pályára léphetsz?
Dan Ayling, Crawley
Igen. Sosem gondoltam, hogy ez nem sikerülhet. Az volt a célom, hogy először is visszanyerjem az egészségemet, másodszor pedig, hogy újra pályára léphessek. Kemény harc volt, de nagyon sokan álltak mellettem: orvosok, fiziológusok, a családtagjaim. Sikerült nagyon gyorsan visszatérnem. Aztán jött egy újabb, még súlyosabb műtét, ami tovább tartott. Új májat kaptam, az unokatestvérem volt a donor. Negyvenkét napot töltöttem kórházban, és elvesztettem minden erőmet. Két évvel később a Barcelona elnöke így szólt hozzám: „Nem hittem, hogy ez lehetséges”. Kiderült, szakértőkkel beszélt, akik azt mondták, májátültetés után lehetetlen visszatérni. Az Isten megadta nekem, hogy újra futballozhassak, meggyógyuljak, és most egy alapítványt vezethessek. Ez utóbbi tölti ki az időm nyolcvan százalékát. Részt vettem a harcban, tudom, mit jelent. Van tapasztalatom, tudok segíteni másokon is.

Mennyire jelentett nagy élményt a 2011-es BL-döntő? Mikor találtátok ki, hogy te leszel az egyik, aki felemeli a serleget a Wembleyben?
Lisandro Vela Pina, Barcelona
Először is arra gondoltam, hogy visszakaptam a 2009-es, kihagyott döntőt. Meglepetés is ért aznap, mert Puyolnak kellett volna játszania, én ültem volna a padon. Úgyhogy nagy köszönettel tartozom Guardiolának, akitől megkaptam ezt az esélyt, pláne, hogy nem is voltam csúcsformában, noha fejben teljesen rendben voltam. Átadták nekem a kapitányi karszalagot, így én emelhettem a magasba a serleget a Wembley lépcsőin. Nagyra értékeltem és értékelem most is a gesztusukat. Két hónappal korábban műtöttek meg, eltávolították a májamból a daganatot. Az orvosok sem hitték, hogy játszhatok, de nagyon eltökélt voltam.

Milyen érzés volt kilépni a Camp Nou gyepére 2013. április hatodikán, több mint egyévnyi kihagyás után?
Mourad Kourbaj, Facebook
Azt a meccset nem magamnak köszönhetem, hanem a családomnak, és mindazoknak, akik mellettem álltak. Egyedül nem ment volna. A második visszatérésem sokkal nehezebb volt, mint az első.

Olyasvalaki, aki súlyos betegségből tér vissza, másként látja a játékot?
Trevor Spillane, Facebook
Nem, hiszen nem azért vagyok labdarúgó, hogy csak futballozgassak. Aki így áll hozzá, jobb, ha otthon marad. Mindig is hittem a versenyben, szeretek küzdeni. A futball számomra több egyszerű játéknál. Természetesen a rák megváltoztatott, jobb ember lettem, azzal foglalkozom az első helyen, ami fontos, és igyekszem életem minden másodpercét kiélvezni.

 

Ellentmondásos hírek keringenek azzal kapcsolatban, hogy kaptál-e fizetést a Barcelonától a betegséged idején. Ezeket most tisztázhatnád. Ha nem fizettek, szerinted kellett volna?
Eric Wardon, Facebook
Ez nem a pénzről szól. Inkább a távozásom körüli, 2013-as időket nem értem egészen, miután sokat küzdöttem a Barcelonáért. Hogy adhattak-e volna még egy évet? Nem tudom. Ők hozták meg a döntést, nekem pedig el kellett fogadnom azt. Ők arra hivatkoztak, hogy „profi” döntés született, de engem pont egy pokolian nehéz időszakban talált el. Annyit elmagyarázhatnának, mit jelent az, hogy „profi” az ő olvasatukban, mert szerintem nem sok nálam profibb játékosuk volt.

Észrevetted, milyen elégedett fejjel lépett ki helyetted Alex Song, amikor Puyol gesztus gyanánt meg akart lepni téged a 2013-as bajnoki serleggel? Kikapott ezért később?
Kev Moss, Facebook
(Nevet.) Nagyon vicces volt, tényleg azt hitte, hogy ő kapja a serleget! Akkor észre se vettem, csak a tévében láttam később. Kicsit ugrattam ezzel. Ugyanakkor hatalmas érzés elhódítani egy ilyen trófeát, és Alexnek igaza volt, hogy minden pillanatát kiélvezte.

Nem kerestek a Premier League-ből, amikor elhagytad a Barcát? Állítólag a Liverpool és az Arsenal is érdeklődött irántad. Ha volt megkeresés, miért nem fogadtad el?
Jamie Hodge, Dulwich
Nem kerestek Angliából a távozásomat követően. A Liverpool még korábban érdeklődött, Gérard Houllier, egykori edzőm a Lyonban, jelezte, hogy várna. Azt mondtam neki, tudom, hogy a Liverpool nagy klub, de szeretnék a Barcelonában játszani. Pedig a harcos természetem jól kibontakozhatott volna ott.

Aláírtad a szerződésed kétéves meghosszabbítását a Monacóval, majd két nap múlva inkább az Olympiakoszhoz szerződtél. Mi történt?
Marc Howard, Facebook
A monacós szerződésem az egyik záradék szerint automatikusan megújult huszonöt mérkőzés után. De még mielőtt aláírtam volna, megtudtam, hogy a vezetőedző másfajta, gyorsabb védőre vágyik. Ugyan tudtam, hogy én vagyok a leggyorsabb védő a csapatban, de azt mondtam, rendben, tiszteletben tartom a döntését. Az Olympiakosz pedig hívott, és jól éreztem magam náluk. Nagyon tetszett a klub és annak szervezettsége, de öt hónap után rájöttem, hogy a futball már nem az én világom. Régebben, amikor edzésre mentem, küzdeni akartam, és ez kihalt belőlem. Nem tudom, miért, talán elhasználtam minden energiámat. A klub elnöke nehezen fogadta el, hogy ilyen rövid idő után befejezem, de arra kértem, higgye el, hogy nem vagyok rossz gyerek, egyszerűen nem akarok csak a pénzért játszani.

Hogyan reagáltál abban a pillanatban, amikor Zinédine Zidane lefejelte Marco Materazzit a 2006-os világbajnokság döntőjében? A többi játékos nem keseredett el nagyon?
Aimee Hunt, Twitter
A mérkőzés után rögtön elnézést kért az öltözőben. A fejelésre nem emlékszem, mert nem láttam. Csak a védekezésen járt az eszem. Világbajnoki döntőt játszottunk, mindenkinek nagyon figyelnie kellett. Még mindig azt hittük, hogy nyerhetünk, hiába maradtunk csak tízen, de sajnos végül tizenegyesekkel veszítettünk.

Te vállaltad el ebben a döntőben a harmadik tizenegyest. Mindvégig biztos voltál benne, hogy be fogod lőni?
Indy Dhaliwal, Twitter
A tizenegyesek mindig kétesélyesek, de én kértem a szövetségi kapitányt, hogy lőhessek. Ennek nem mindenki örült, volt, aki azt mondta, ha én is lövök, az biztosan kimarad. Nem nevezném meg őket, de komolyan gondolták. Bennem viszont nem volt semmi kétség. A futballban mindig akadnak fontos pillanatok, ezekért játszunk. Minél nagyobb a nyomás, annál jobb. Én így álltam hozzá. Arra lennék kíváncsi, vajon hányan mernek odaállni egy világbajnoki döntőben. Persze, amikor négy nullára vezet a csapatod, olyankor könnyű. Csak tökös gyerekek merik elvállalni. Egy percig sem féltem.

 

Mennyire uralkodott rossz hangulat a francia csapaton belül a 2010-es világbajnokság idején? Csak pletyka az egész, vagy tényleg annyira szörnyű volt?
Francois, Twitter
A szövetségi kapitány és a francia szövetség hatalmasat hibázott, amikor hazaküldte Nicolas Anelkát, és mi, játékosok nem tudtuk elfogadni a döntést. Ezt követően nagyon nehéz időszak következett, a játékosok és a stáb nem jöttek ki túl jól egymással.

Egyszer ezt nyilatkoztad: „Védőként az a legfőbb célom, hogy felbosszantsam az ellenfelet”. Szerinted kit sikerült a leginkább felhúznod?
Rik Foulkes, Twitter
Cristiano Ronaldót, amikor a Lyon a Manchester United ellen játszott 2004-ben. Oldalt kellett miattam váltania. A barátaim így riogattak: „Hé, vigyázz, jön Cristiano Ronaldo, és ő nem semmi”. Mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, és amikor meccs közben oldalt cserélt, arra gondoltam, ez szép volt.

Mi következik? Amikor visszavonultál, azt mondtad, lenne egy melód a Camp Nouban. Áll még az ajánlat?
Gloria, Twitter
Most az alapítványom a legfontosabb, és belevágtam egy UEFA-képzésbe is, amivel sportigazgató lehetek majd valahol.

+1
kérdés
Láttad a fejem, amikor elindultál át­­venni a BL-serleget a Wembley­ben?
Patrice Evra, korábbi válogatott csapattárs
Nem láttam az arcát, de nem sokkal később beszéltünk, amikor találkoztunk a válogatottnál. Azt mondta: „Igaz, hogy veszítettünk a BL-döntőben, de nagyon örülök, hogy meggyógyultál”. Evra több mint barát, igazi testvér.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. márciusi számában.)