Nagyinterjú: Eidur Gudjohnsen

 

 

Interjú Andy Mitten Fotó Manu Fernandez Fordítás Kovács Gergely

 

Sötétített ablakú autó áll meg Barcelona egyik mellékutcájában, az ablak leereszkedik, a vezető kinéz rajta. „Gudjohnsen! – üvölti. Izland eddig élt legnagyobb játékosa visszanéz rá. – Hatalmas király vagy, igazi legenda!” – mondja a sofőr, majd újra a gázra lép.
A 37 éves (cikkünk 2016-ban jelent meg, most már 42 éves, és azóta visszavonult – a szerk.), még mindig aktív, mosolygós játékos négy gyermek édesapja, és egy kivételével mindnyájan Barcelonában élnek, egy újabb porontya járja a Barcelona akadémiáját. Nyolcvannégy válogatottság és húsz év után még mindig az izlandi nemzeti tizenegy játékosa, és feltett szándéka, hogy pályára lép a 2016-os Európa-bajnokságon (így is lett, csereként pályára lépett a magyarok elleni csoportmeccsen is – a szerk.)
A Da Greco olasz étteremben ül le a FourFourTwo munkatársaival, mert ez volt egykori csapattársa, Thierry Henry kedvenc vendéglője. Őszintén és energikusan válaszol olvasóink kérdéseire.

Előnyt jelentett pályafutásodban, hogy válogatott labdarúgó fia vagy? Mi lett volna belőled, ha nem a futballt választod?
Tom Collins, Gloucester
Nem azért lettem labdarúgó, mert focista fia vagyok, hanem azért, mert ez a sport genetikus, és én már a játékkal a véremben születtem. Azt mondják: amióta megpillantottam az első labdát, nem is tudtam ránézni másra. Hároméves koromban tudtam, hogy labdarúgó leszek! Egyszerűen csak éreztem, és teljesen természetesnek tűnt a gondolat. A labdarúgás megszállottja voltam. Olyan közegben nőttem fel, ahol mindenki focizott. Nagyon szerettem nézni az apámat, és minden lehetséges mérkőzésre kilátogattam. Sosem gondoltam, hogy mással kellene foglalkoznom.

 

 

Milyen volt Ronaldóval egy csapatban szerepelni a PSV Eindhovenben, amikor mindössze tizenhét éves voltál?
Andre Dutra, Twitter
Ő is még csak tizenkilenc esztendős, de már kész férfi volt. Elképesztő dolgokat művelt hihetetlen sebességgel. Az átlagos játékosoknak, köztük a legjobbaknak is lassítaniuk kell, hogy bizonyos dolgokat megcsináljanak, ő azonban maximális sebességgel tette ezeket. Olykor megállíthatatlan volt. Az a fajta tehetség, akivel kapcsolatban eszembe se jutott, hogy esetleg lehetnék én is olyan. Vele tanultam meg kényszerítőzni. Amikor ketten támadtunk, biztos voltam benne, hogy rálövi, erre visszakaptam a labdát. Egy lépéssel mindig előrébb gondolkodott.

 

Ki volt a legjobb csatár, akivel együtt játszottál?
Kingiesta, Twitter
Szép kis listát állíthatnék össze, amin ott lenne, Jimmy Floyd Hasselbaink, Gianfranco Zola, Didier Drogba, Hernán Crespo, Samuel Eto’o, Lionel Messi, Ronaldinho és Ronaldo. És tudom, hogy sokat ki is felejtettem. Oh, igen, például Thierry Henryt! Ha másokat is, elnézést kérek. Mind közül Jimmy Floyd Hasselbainkkal élveztem a legjobban a játékot, hozzá kötődtem a legjobban. Pedig tűz és víz voltunk, ennek ellenére valamiért működött. A két fél kitett egy egészet.

Emlékszel arra, amikor édesapád az Anderlecht játékosaként sorsdöntő tizenegyest hibázott az 1984-es UEFA-kupa-döntő tizenegyespárbajában a Tottenham ellen? Nem gondoltad huszonhat évvel később, hogy emiatt esetleg jobb lenne, ha nem játszanál kölcsönben a Spursnél?
Richie French, Essex
Nem emlékszem a pillanatra, de felvételről láttam. Biztosan nehéz lehetett neki. Épp akkor gyógyult fel sérüléséből. Ketten-hárman rontottak akkor, de az ő lövése volt az utolsó, általában mindenkiben az maradt meg. Ettől még szívesen mentem a csapathoz, nagyra tartom őket, jó döntésnek gondolom. Apám kiváló játékos volt, akkoriban még csak három külföldi léphetett pályára egy csapatban, úgyhogy nem volt könnyű érvényesülnie. Húsz éven át volt aktív, az Év játékosa és gólkirály is lett Belgiumban. Harmincnégy éves korában minden idők legjobb külföldi labdarúgójának választották Svédországban. Nem volt szerencséje a sérülésekkel, de így is nagyon szép pályát futott be.

Nem féltél, hogy a pályafutásod végét jelenti a sok sérülés, és emiatt távoznod kell a PSV-ből?
Mohamed, Twitter
Nem mondom, hogy nem féltem, főleg az után, hogy az orvosok közölték: valószínűleg sosem játszhatok már a legmagasabb szinten. Viszont legbelül éreztem, hogy még nem lehet vége. Időre volt szükségem, mert eltört a bokám, adódtak komplikációk, összesen hétszer műtöttek meg.

Milyen volt csereként beállni az apád helyett az izlandi válogatottba? Sejtetted volna, hogy még vetélkedőben is szerepel majd ez a kérdés?
Darren Finkle, Facebook
Még belegondolni is hihetetlen, hogy apámmal voltam egy csapatban. Nagy pillanat volt, és amikor cseréltünk, adott egy puszit. Még nálam is idegesebb volt. Van, aki azt mondja: a szövetség akkori elnöke, Eggert Magnússon nem engedte, hogy együtt játsszunk, de ez így nem igaz. Hat héttel később ismét odahaza lépett pályára a válogatott, és szerette volna, ha mindketten kezdünk. A két mérkőzés között azonban megsérültem. Ezt követően apám még két évet játszott. Néhány esztendeig lehettünk volna együtt is a pályán.

 

Melyik volt pályafutásod legszebb gólja? Talán a Wimbledon elleni szólógólod az 1999-es Ligakupában a Bolton mezében?
Colin Moody, Facebook
Az nem volt rossz. A Wimbledon a Premier League-ben játszott, nagy figyelem övezte. Az az idény hozta el a felemelkedésemet, és ennek az a gól is a része. Az egyik kedvencem. De van egy másik is, amit a Chelsea-ben szereztem a Southampton otthonában a 2004–05-ös idényben. A középpályán kaptam meg a labdát, ahová José Mourinho tett be. Kényszerítőztünk egy kicsit Jirí Jarosíkkal, majd lepasszoltam Lampardnak, akitől Drogbához került a labda, végül vissza hozzám, és bevágtam. Van még egy emlékezetes ollózásom is a Leeds ellen.

Nem haragudtál Dean Holdsworth-re, boltonos csapattársadra, amiért kihagyott egy ajtó-ablak helyzetet a 2000-es FA-kupa-elődöntőben, holott te tálcán kínáltad a labdát? Mit mondtál neki később?
Mike Jones, Warrington
Nem voltam mérges, csak csalódott. Nagy meccs volt egy nagy idényben. Az FA- és a Ligakupában is a négy közé jutottunk. A bajnoki rájátszásban is elődöntősök voltunk. Talán azért nem tudtunk kupát nyerni vagy feljutni, mert minden fronton nagy harcot vívtunk. Én még fiatal voltam, Dean Holdsworth pedig idősebb, már csak ezért sem mondok rá semmit.

 

Mi a titka a Chelsea-nél alkalmazott „nyitott tenyeres” gólörömednek?
Sam Thompson, Twitter
(Nevet.) Szerintem a Jóbarátok tévésorozatból származik. Nagyon sokat néztem. Az egyik részben Joey Chandler összes alsóneműjét viselve jelent meg, mondott valami vicceset, és tett egy olyan mozdulatot, amire azt mondtam: laza, és lemásoltam.

 

Hihetetlen páros voltatok Jimmy Floyd Hasselbainkkal. Mitől ment ennyire jól? Meglep, mennyire jól muzsikál menedzserként is?
Tom Harrison, e-mail
A pályán kívül nagyon hamar egymásra találtunk, és szerintem ez sokat számított. Jimmy és én más stílusban játszottunk, de ugyanazt gondoltuk a futballról. Ő rendkívül erős volt, én meg inkább a pozíciómat igyekeztem elfoglalni, hogy tömhessem a jó passzokkal. Jó barátok lettünk. Még a karácsonyt is együtt töltöttük a barátnőinkkel. Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy megállja a helyét menedzserként, mert nagyon tiszta gondolkodású, és pontosan tudja, mit akar. Makacs és elszánt, olyan, amilyen futballistaként is volt. Tipikus holland.

 

Ha Jimmy és te összeakaszkodnátok, őt sokat segítené tölgyfa méretű combja. A tiédet mi jellemzi?
Danny Mac, Twitter
(Nevet.) Az enyém nagyon sok összehasonlításban a legvaskosabb, de az ő hátizma és combja elképesztő. Ha előállna egy ilyen helyzet, muszáj lenne az eszemmel operálnom, mert a nyers erejével elpáholna engem. Talán szemen kellene őt böknöm.

2003–04-et írunk, a Chelsea épp most jut be a Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé. Versenytársai a Monaco, a Deportivo La Coruna és a Porto. Elhiszed, hogy megszerezhetitek a trófeát? Milyen érzés volt végül a Monacóval szemben alulmaradni?
Darren Finkle, Facebook
A döntőbe kellett volna jutnunk. Monacóban rontottuk el, méghozzá a taktikánknak köszönhetően. Nem jól gondolkodtunk. Emberelőnyben is csak egy egyes döntetlenre futotta. A cserékre nagyon nagy szerep hárult a mérkőzésen. Nem lett volna szabad alulmaradnunk; a Stamford Bridge-en három egyre kaptunk ki, ez azért túl sok.

Nagyon sokan gondolták, hogy José Mourinho egyik első döntése lesz az első Chelsea-nél töltött idénye legelején, hogy elküld téged, ehhez képest oroszlánrészed lett a 2005-ös bajnoki diadalban. Mit mondott a menedzser, amikor megérkezett a csapathoz? Meg kellett győznöd?
Adrian Evans, Watford
Egy nappal azt követően, hogy kinevezték, felhívott Peter Kenyon, és közölte, Mourinho beszélni szeretne velem. José behívatott, és közölte: szüksége van rám, és azt szeretné, hogy a legjobb formámat hozzam.

Milyen érzés volt, amikor megnyerted az első Premier League-aranyérmed? Hogyan ünnepeltetek aznap este a Chelsea-vel?
Sarah Brown, Facebook
Pusztán az a tény, hogy bajnokok lettünk, már önmagában nagyon sokat jelentett, de számomra még inkább emlékezetessé tette, hogy a Bolton-szurkolók is az én nevem skandálták. Nagyon szeretem Boltont és az ottaniakat. Kétszer is játszottam a csapatukban. Az ünneplés nem tartott sokáig, mert néhány nap múlva következett a Liverpool elleni összecsapásunk a Bajnokok Ligájában.

 

Mennyiben különbözött az a Chelsea, amelyet 2006-ban elhagytál, attól, amelyikhez 2000-ben csatlakoztál?
Pat Whittle, e-mail
Ami a minőséget illeti, semmiben, bár 2006-ban inkább jellemzett minket a győztes mentalitás. Claudio Ranieri nagyon kedves figura volt, és remek edző, Mourinho viszont sokkal motiváltabb, a csapat magja pedig a legjobb korban volt. A Vialli-féle csapat, amelybe annak idején megérkeztem, tapasztalt játékosokból állt ugyan, de kevesen érték még el a huszonnégy és huszonhét év közötti csúcsidőszakot.

Amikor Angliában éltél, gyakran vásároltál az Iceland szupermarketben? Izlandon is annyira népszerű a csirkés lasagne, mint Angliában?
Jenny, e-mail
(Nevet.) Természetesen! Akárhányszor csak honvágyam támadt, elugrottam az Icelandbe! Valójában nem. Csak egyszer jártam ott, de akkor sem vettem semmit.

Tényleg a Real Madrid visszautasításával kerültél a Barcelonába?
Alan Fitch, Stourport
Az első klub, amelyik tényleges érdeklődött irántam Spanyolországból, a Real Madrid volt. Viszont éppen elnökválasztást tartottak náluk, és nem volt edzőjük sem, úgyhogy elképzelni sem tudom, mennyire lehetett komoly ez az érdeklődés. Hívott a Barcelona is, a csapat épp akkor nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Már egy éve hallottam a pletykákat a katalánokkal kapcsolatban, azóta, hogy kiütöttük őket a Bajnokok Ligájából.

Nem volt túlzottan nagy nyomás rajtad amiatt, hogy a rendkívül népszerű és nagy tiszteletnek örvendő Henrik Larssont kellett váltanod a Barcelonánál?
Tomas Hedberg, via Facebook
Nem érzékeltem akkoriban, hogy azt várják tőlem: helyettesítsek valakit. Aztán rájöttem, hogy mindketten északi országból származunk, ugyanaz a mezünk száma, úgyhogy ha beállok, és bevágom a győztes gólt, az a Barcelona szurkolóinak pontosan ugyanolyan, mintha Larsson lőtte volna. Így emlékeztek ott rá, és ha megfeszültem, se tudtam megúszni az összehasonlítgatást. Hatalmas játékos volt. Még ma sem érzem ezt nyomásnak, de az, hogy a Barcelonába kerültem, éppen elég nagy nyomást jelentett. Már a Chelsea-nél is magas szinten edzettünk, de itt még egy picivel feljebb tették a lécet. Minden egyes apró mozdulatot a legnagyobb részletességgel dolgoztunk ki.

 

 

 

Azon kevesek közé tartozol, akik José Mourinho és Pep Guardiola irányítása alatt is játszottak. Mi a különbség és a hasonlóság a két edző között?
Geraint Matthews, Twitter
A legfőbb egyezés: mindkettejüknek szeme van a részletekre. Mourinho egy kicsit többet ad a védekezésre, nem mániákus, de alaposan kielemzi az ellenfelet. Guardiolát sokkal inkább érdekli, hogy a saját csapata hogyan játszik. A két ember személyisége pedig mindenben különbözik. Guardiola félénkebb, kerüli a konfliktust, José harcosabb, „ide a rozsdás bökőt” mentalitású. José kicsit konfrontálódik, majd kicsit vitatkozik, utóbbi magas hőfokon. Guardiola teljesen más.

 

Mennyire álltál közel ahhoz, hogy a West Ham játékosa légy 2010-ben, és végül miért a Tottenhamet választottad?
Mitch Waddon, Twitter
Tárgyaltam Gianfranco Zolával, a West Ham menedzserével, de útban Angliába felhívott Harry Redknapp. Beszélt az ügynökömmel és az apámmal is. Amikor a gépem leszállt Londonban, döntenem kellett: West Ham vagy Tottenham. Végül azt a csapatot választottam, amelyik a Bajnokok Ligája felé menetelt, és nem azt, amelyik a tabella másik végén harcolt. A West Ham tulajdonosai utána kicsit belelendültek, és elég szókimondóak lettek, de tényleg csak ennyi állt a döntés mögött.

Miért maradtál ennyire rövid ideig kölcsönben a Tottenhamnél? A tapasztalatodra a BL-ben is nagy szükség lett volna.
Richard Miller, Enfield
Ez például egyike azoknak a dolgoknak, amelyeket bánok. Lehet, hogy a Chelsea szurkolói most nem fognak örülni, de jól éreztem magam a Tottenhamnél. Jó csapattal álltunk ki, tagja volt Gareth Bale, Luka Modric, Peter Crouch, Ledley King, Niko Krancjar és Heurelho Gomes. Igazán jó játékosok. Mielőtt elindultam volna a nyári szünetre, Redknapp (jobbra) azt firtatta: találkozunk-e a felkészülési időszakban. „Nagyon sokat dobtál a csapaton, a következő idényben is szükség lesz rád” – mondta. De már nem tértem vissza. Élő szerződésem volt a Monacóval. Hogy a két klub a pénzen nem tudott-e megállapodni, azt már sosem fogom megtudni.

 

Játszottál a Premier League-ben és a La Ligában is. Melyik az erősebb?
Ameen Jega, Twitter
Technikai szempontból a spanyol bajnokság. Fizikálisan az angol durvább.

Mennyiben volt más a Reebok-, később Macron-stadionban vagy a Camp Nouban pályára lépni?
Blair Cockburn, twitter
Ha az időjárás is úgy akarja, nagyon hasonló. A Boltonnál izzik a levegő, a Barcelonánál inkább azt mondják a szurkolók: „Előbb szórakoztass bennünket, majd utána éljenzünk”. A Boltonnál minden vibrál, és huszonhétezer drukker is képes olyan hangulatot teremteni, mint kilencvennyolcezer. Sajnos sosem játszottam a Boltonnal a Premier League-ben, de az előző idényben pályára léptünk a Liverpool ellen az FA-kupában, és őrület, hogy mi volt a stadionban.

Olyanokkal játszottál együtt, mint Harry Kane, Frank Lampard, Lionel Messi, amikor ők még igencsak fiatalok voltak. Meg tudod mondani egy fiatalról, hogy melyik jut el a csúcsra, és melyik tűnik majd el? Van olyan egykori csapattársad, aki később gyengébben vagy jobban muzsikált, mint ahogy azt egykor gondoltad volna?
Kai Jones, Cardiff
Harry Kane végül sokkal jobb lett, mint ahogy azt gondoltam volna. Ez is azt bizonyítja, hogy nem tudsz a helyi értékén kezelni egy olyan játékost, akit nem ismersz személyesen, és nem tudod, milyen a hozzáállása. Néha a felnőttekkel edzett, figyelgettem őt, és azt mondtam magamban: „hát, nem tudom”. Az ember általában felfigyel a tehetségre, de nem tudja eldönteni, mi lesz az illetővel. Egy játékos elméje lehet a legerősebb vagy a leggyengébb pontja. Frank Lampard is sokkal jobbnak bizonyult annál, amit elsőre hittem. Amikor a Chelsea-hez került, láttam, hogy jó játékos, de azért a tizenegy millió font egy kicsit túlzás. Majd kiderült, hogy a klub történetének legjobb vétele volt. Idényről idényre jobb lett. Elképesztő munkamorál jellemezte, és nagy futballistává nőtte ki magát. Lionel Messivel kapcsolatban senkinek sem voltak kétségei.

Mi vitt rá, hogy Kínába igazolj? A vágy, hogy a lehető legtovább a pályán maradj?
Jamie Lay, Sutton
Nem akartam megismételni az eggyel korábbi idényt, amikor csak novemberben lettem a Bolton játékosa. Szerettem volna rögtön az elejétől játszani. Amikor véget ért az évad, vártam, hogy a Bolton vezetői aláírassák velem a szerződést. Ők azonban ezt nem tették meg, és ma már tudom, hogy ennek anyagi okai voltak. Közben kerestek Kínából, és úgy döntöttem, elfogadom az ajánlatot. Legyünk őszinték: aki Kínába igazol, az tudja, hogy anyagilag nem fog rosszul járni. De engem ennél is jobban motivált, hogy nem kell leállnom. Tizennégyszer léptem pályára, minden meccsen telt ház, negyvenezer ember előtt küzdöttünk, a légkör egyszerűen hihetetlen volt. Szervezett csapatunk volt, kontrára játszottunk, ami nekem nem feküdt igazán. Néha balszélső voltam, rohangáltam fel-alá, miközben rájöttem: öreg vagyok én már ehhez.

Meddig menetelhet Izland a 2016-os Európa-bajnokságon? Ha az ország méreteit is figyelembe vesszük, mekkora siker a kijutás?
Ben Wills, Twitter
Csodálatos siker! Állítólag tizenötezer szurkoló készül Franciaországba, ez a teljes népesség öt százaléka! Ez is az izlandiak futball iránti rajongását mutatja. Kicsik vagyunk, szabadon növünk fel, alig van bűnözés, a nyáron a gyerekek akár egész éjjel is az utcán maradhatnak. Aki rajong a fociért, addig játszhat, amíg a nap le nem megy, az viszont nem megy le!

Van rá esély, hogy addig folytasd, amíg egyszer csak az egyik fiaddal lépsz majd pályára, ahogy annak idején te és az apád?
Robert Stead, Leicester
Ezt azért kétlem. Az Európa-bajnokságot követően visszavonulok a válogatottságtól. A klubfocival még várok, attól függ, mennyire megy majd a futball, és hogyan érzem magam. Alig várom, hogy részt vehessek életem első nagy tornáján Izlanddal! Még mindig nagyon szeretem a labdarúgást, még mindig élvezem az edzéseket. Harminchárom évesen nagyon súlyos sérülést szenvedtem, és mindenki azt mondta: ebből már nem jövök vissza. Bennem viszont azt súgta valami, hogy nem így fogom befejezni. Ezt követően már a negyedik idényememet élvezem a pályán. Nem lesz olyan hosszú a pályafutásom, mint Ryan Giggsé. Ahhoz még két év kellene, de az én esetemben az már nagyon sok.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. áprilisi számában.)