Nagyinterjú: Dombi Tibor

 

 

Interjú Szilágyi László Fotó FFT, Getty, MTI

A cikk 2014-ben jelent meg, ahol szükséges volt, frissítettük!

 

„Volt egy kóla meg két gőzölgő víz” – valahogy így rendezte Dombi Tibor a számlát a Viktória étteremben. Az FFT ekkorra már meggyőződött arról, hogy nem telefonnyomogató, zselébe áztatott, teletetovált sablonfocistával van dolga. Dombi tisztában van önmagával, nem bonyolítja túl a dolgokat. Van Kami, az aerobikozó kislánya, akinek édesanyja excsapattársával, Czvitkovics Péterrel él. Van a Loki, ahonnan nyugdíjba megy, és van a Wyrfarkas, ahol dobol. Pluszpont jár Dombinak a pontos érkezésért, és növekvő tetszésindex az önkéntes városfelfedező túráért.

Miért nem lett belőled sprinter? Jobban megy labda nélkül?
P. Balázs, sms
Nyilván jobban lehet sprintelni labda nélkül. Gyerekkoromban minden sportágat kipróbáltam, többek között az atlétikát is. Az egyik debreceni versenyen megnyertem a százméteres síkfutást. Mondták, hogy menjek, legyek atléta, de szó se lehetett róla. Mindig is focista akartam lenni. (FFT: Civil foglakozás eszedbe sem jutott? Elvileg hentes vagy.) Húsfeldolgozó, bocsánat! Mindkét bátyám pincérsuliba járt, anyám kitalálta, hogy én menjek hentesiskolába. Elég hamar kiderült, hogy a hentes meg a húsfeldolgozó nem ugyanaz. A hentes a boltban dolgozik, a húsfeldolgozó pedig „gyilkolászik”. Én az voltam, az utóbbi, nagyon utáltam. Emlékszem, serdülőben elfertőződött az egyik sebem, melegítőalsót húztam – olyan jó parasztosan –, mert tele voltam sebbel. Nagyon utáltam, nem is értettem hozzá. A serdülőedzőm, Sidó Csaba bácsi javasolta, hogy menjek át másik suliba, dolgozzak a tejiparban. De hát akkor már minek, kérdeztem én. Új osztálytársak… Maradtam. Anyám miatt végeztem el a hároméves szakmunkásképzőt. Mikor befejeztem, felkerültem a felnőttcsapathoz.

 

 

Van kutyád? Gyorsabb, mint te?
papp kriszta, sms
Nincs, egyébként semmi bajom a kutyákkal, de régimódi gyerek vagyok. Nálunk falun az volt a divat, hogy a kutyát láncon, sárban, kint az udvaron tartjuk. A mai napig ezt jelenti nálam a kutyatartás, nem akarnám, hogy nálam összevissza rohangáljon az állat… Kertes házban lakom, de az udvar szép zöld füvére nagyon odafigyelek. Mániákus rendszerető vagyok. (FFT: Volt-e bármilyen háziállatod korábban?) Az emberekkel sokkal jobban kijövök. Már külön élek az „asszonykámtól”, de amikor még együtt voltunk, és pici volt a gyerek, akkor voltak halaim. Aztán mindig „meghalt” valamelyik, és egy idő után nem foglalkoztam velük.

Hívott-e más magyar klub, és miért nem váltottál, ahogy például Madar Csabi?
juanfran111, email
1993-ban fiatal gyerekek voltunk, amikor feljutottunk az NB I-be, és nyolc forduló után vezettük a bajnokságot – végül hetedikként zártunk. Akkoriban budapesti dominancia volt jellemző az élvonalban. Minden fiatal debreceni évről évre kapott ajánlatot, Sándor Tominak, Pető Zolinak, Madar Csabinak, nekem is voltak megkereséseim. Engem sokszor hívott a Fradi, Havasi Mihállyal többször beszéltem, jólesett az érdeklődés, örömmel hallgattam, de sohasem gondoltam komolyan, hogy elmegyek Debrecenből. Pedig a Fradi akkor sokkal nagyobb klub volt, mint a Loki. Akkor a Fradi volt a csúcs, de anyagilag nem jártam volna jobban, ha odamegyek. Az ajánlat „lényege” az volt, hogy a Fradi–Újpesten lila és zöld füst lesz, igazi focihangulat. Oké, de Debrecenben jobban kerestem, ami egyébként tényleg furcsa. (FFT: A Fradi BL-szereplése előtt vagy után kaptál ajánlatot?) Előtte és utána is. A kilencvenes évek végén Várszegi az MTK-t vette meg, ők is hívtak 1999-ben, amikor szinte tönkrement a DVSC, vállalkozók vették át az irányítást, mindenki minimális fizetést kapott. Ekkor mentem el Frankfurtba. Ha nem megyek a Bundesligába, akkor az MTK-ba igazolok. Már tárgyaltam velük. Elgondolkodtam. (FFT: Akkor nem lennél akkora klublegenda, mint amilyen most vagy.) Fiatalon Tobéval (Sándor Tamás – FFT) kijelentettük, hogy Magyarországon nem akarunk más klubban játszani, csak a Debrecenben, de így utólag egyértelmű, hogy ehhez ku…ára kellett egy csomó szerencse is.

 

Tényleg igaz az, hogy Felix Magath annak idején azért küldött el az Eintracht Frankfurttól, mert „zavartad/akadályoztad az edzéseken a többieket”?
Lajos Lendvay, Facebook
Ezt már sokan kérdezték, és mindig azt válaszoltam, hogy utálom az olyan focistákat, akik azt mondják, hogy azért küldték el a klubtól, mert az edző felesége magyar volt, majd elváltak, és ezért utálta a magyarokat. Erre mi történt? Leírták, hogy én azért nem játszottam, mert az edző felesége… Nevetséges. Nem tudom, hogy zavartam-e az edzést. (FFT: Nem ment a német? Tudtad, mi a jobb és mi a bal?) Azért annyira nem voltam gáz! Nyilván anyanyelvi szinten nem beszéltem a németet, de azt tudtam, hogy mi a jobb meg a bal. Egyszerű vagyok, de ennyire azért nem. Pláne a futballban annyira egyszerűek a szavak, hogy nem tudod összekeverni őket. Sokkal egyszerűbb oka volt. Ki lehet találni mindent, de szerintem Felix Magath nem tartott olyan jó focistának, mint akik akkor a keretben voltak, vagy az én posztomon játszottak. (FFT: Ezt mindig ilyen higgadtan kezelted?) Huszonhat évesen mentem ki, az elején élveztem az egészet. (FFT: Aztán kikoptál a csapatból.) Igen, ez volt Utrechtben is. Az elején lelkesedtem, mentem, csináltam a dolgom. Bekerültem a csapatba, és megelégedtem. Innentől kezdve mi bajod lehet?! Hétvégén játszol, néha lecserélnek, de aztán megint játszol. Mármint itthon, na de kint nem így volt. Igaz, amit mindenki mond: nap mint nap bizonyítanod kell. Mai fejjel másképp csinálnám, meg volt még valami: egyedül voltam kint, hazavágytam. Akkor még nem volt asszony, mert már túl voltam az első válásomon. Szóval, kimentem Frankfurtba, elég gyorsan haza is jöttem, majd néhány hónap után mentem Utrechtbe, ahol ugyanez játszódott le, csak kicsit lassabban. Pedig jól indult, a meccsen hozzám került a labda, és már ordítottak a szurkolók és várták, hogy történik valami, tizenegyes vagy „szétcselezek” valakit… Mindig így kezdtem külföldön: tizenegyesek, kiállítások zsinórban… Utrechtben türelmesebbek voltam velem, eleve nem kölcsönadtak, mint Frankfurtban. Két évig voltam Hollandiában. A mai fiatalok sokkal jobban hozzá vannak szokva a külföldi élethez. Én mindkét helyen egyedül voltam. Ma már külföldről jönnek haza a gyerekek a korosztályos válogatottakba, nyelveket beszélnek. (FFT: Ki volt akkor a legnagyobb név a holland bajnokságban, és volt-e olyan, aki azóta befutott?) Ibrahimovic akkor az Ajaxban futballozott, és Dirk Kuyt nálunk játszott. Kissrác volt, akkor került néha a csapatba, aztán a Feyenoordba, majd a Liverpoolba igazolt. Kuytön látszott, hogy nem egy született tehetség, de mindent megtanult, amit lehetett. Látszott, ahogy dolgozott edzésen, mindent erővel akart megoldani, de mindent megcsinált. És egyszer csak BL-győztes lett.

 

Az atlantai olimpia volt az utolsó olyan világesemény, amelyen a magyar válogatott képviselte az országot. Milyen emlékeket őrzöl ezzel kapcsolatban? Szerinted is többre volt hivatott az a generáció?
deep purple, fourfourtwo.hu
Nagyon jó volt az egész selejtezősorozat, az olimpia hangulata, a falu. Amerika egyébként is a kedvencem, ahova járok nyaralni. Dehogy nyaralni, már negyedik éve megyünk decemberben NFL-meccsekre. Az egész szervezés nagyon profi volt, és ez örök élmény marad. Hogy többre volt hivatott ez a generáció? Igen, mindig ment a vita, hogy ki legyen a csapatban, de ezt már sohasem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha X vagy Y játszik. Erről mindig az öregebb megyei focisták jutnak az eszembe, akik jönnek ezzel, hogy mi lett volna, ha. Hát, persze, sok minden… (FFT: Mondják, hogy hatalmas hiba volt Bicskei részéről, hogy az atlantai csapatot nem hagyta meg egy az egyben. Lisztes, Dárdai, Szanyó, Sándor Tamás a középpályán… Jobb lett volna, mint az Illés, Halmai duó?) Miután az ő generációjuk sem ért el semmit, ezért lehet, hogy meg lehetett volna próbálni, hogy a mi alapembereink mellé tesznek két-három embert. De ez mind spekuláció. Az eredmények tudatában jobb lett volna, ha megpróbálják. Öt irányítónk volt, Vincze Ottó, Lisztes, Sándor, Szanyó és Dárdai. Pali nem is volt klasszikus irányító. Érdekes, hogy az a korosztály, amelyik akkor járt a mi meccseinkre, ma már nem meccsre járó. Kicsit hasonló az eset, mint Debrecenben: az első bajnokcsapatot nagyon szerették, de ahogy telik az idő, az utóbbiakat már nem érzik annyira magukénak. (FFT: Akkor több volt az ősdebreceni.) De most is van! Azért lehetett az annak idején, mert mi voltunk az elnyomott „parasztcsapat”, amit mindenfélével sújtottak, például a szotyolaüggyel. És ezért (is) összeállt az egész város, és nagyon megszerették az együttest. Mostanra hatszoros bajnokok vagyunk. Most már jóval kevésbé érdekli az embereket, ha bajnokságot vagy kupát nyerünk. A Real Madrid harminckettedjére nyerte meg a Király-kupát, az emberek ötszázezren ünnepeltek a téren. (FFT: Melyik volt a legerősebb bajnokcsapat?) Mindenki abból indul ki, amelyiknek aktív részese volt. Nekem az első maradt meg, a 2005-ös. Utána játszottunk a Manchesterrel… Ami a legjobb idény volt, a veretlenül megnyert bajnokság, hát, akkor ment nekem a legrosszabbul. Összeállt a társaság, nem volt sérülés, alig akadt eltiltás, és én alig léptem pályára. Igaz, hogy a foci csapatsport, de ha jól szerepel a csapat, és te alig játszol, az mégse ugyanaz, mintha számítanak rád. (FFT: Nem vagy csapatember?) Dehogynem. A közelebbi barátaimnak elmondom, hogy mi a helyzet. Szerintem az a „hülye”, aki nem játszik, és boldog. Ilyen nincs.… (FFT: Tobéval megbeszéled?) Nem kell, látja, tudja, fölösleges is lenne. Alig beszélünk fociról.

 

Milyen volt a BL? Gólt alig rúgtatok. Mészárost és Polekszicset eltiltották.
Bombastics, e-mail
A Lyon ellen gyalázás volt sajnos, a Liverpool elleni két meccs sikerült jobban. Csereként álltam be általában, de voltak gólpasszaim a selejtezőben, például a Levszki ellen. Mészivel (Mészáros Norbert – FFT) egy szobában voltam, én is tanúskodtam Svájcban. Hát, mekkora vicc volt az egész! Húsz percen keresztül vezette fel a bíró az ügyet. Felszólítottak: maga Debrecenben játszik ezer éve, maga egy legenda, mondjon igazat. Kérdezte, hogy Mészáros Norbert ott volt a szobájában? Mondom, igen, erre köszönte szépen. Mindent helyben hagytak. Volt egy bűnös szerb ember, aki az egész ügyet „mozgatta”, és valahol mondta vagy sms-ben írta, hogy a 17-es. Ugye, ez Mészi mezszáma… Tiszta vicc az egész, neki kellett bebizonyítania, hogy nem hagyta el a szobáját. Ez ment évekig… Az lett a vége, hogy kiderült, a szerb hazudott. (FFT: Besározták a Debrecent?) Nyilván nem tett jót nekünk. (FFT: Megbíztál a csapattársaidban?) Mészi egyszerű parasztgyerek, benne száz százalékig megbíztam.

 

Hogyan emlékszel a Varteks elleni bombagólodra? A legfontosabb gól volt a pályafutásod során?
deep purple, fourfourtwo.hu
Eleve nem rúgok sok gólt, a tizenhatoson kívülről ritkán, a léc alá ballal meg pláne. Nem azt mondom, hogy a legfontosabb, de emlékezetes volt. Mérföldkő volt, a szurkolók kiabálták nekem, hogy „Bombázó”, akkoriban ez ment egy évig. Nem vagyok egy netzseni, de megmutatták nekem a Varteksnek lőtt gólomat. Hát, nagy gól volt.

Melyik a kedvenc beceneved: igaz, hogy Frankfurtban Speednek hívtak?
futfanatic, e-mail
Hívtak engem mindennek. Kicsinek a serdülőben, de nincs túl sok becenevem. (FFT: Gyerek van?) Kamilla, nyolcéves. Aerobikozik, megvan hozzá a testalkata, rosszcsont kis csaj, nagyon szeretem. Elváltunk az asszonnyal, de jóban vagyunk. Ő Czvitkoviccsal él együtt Pesten, de sokat utazgatunk és látjuk egymást. Anitával jóban vagyunk, Cicóra sem haragszom. Békesség van a szívemben: mindig úgy fogadok el mindent és mindenkit, ahogy van, nem csinálok semmiből tragédiát. Ismerjük egymást, egész jóban vagyunk. Nemrég rockpólókat rendeltem Pestről, ő hozta el, aztán Kami meg nekem adta Debrecenben.

 

Negyvenévesen is játszol. Minek köszönhető ez, és eltervezted-e már, hogy meddig futballozol? Ha igen, mikor vonulsz vissza?
Attila, e-mail
Sok összetevője van annak, ha valaki ilyen sokáig focizhat, megfelelő adottság, elhivatottság és szerencse is kell hozzá. Egyelőre nem terveztem visszavonulni, de tudom, hogy hamarosan el fog jönni az idő, elvégre a számokkal nem lehet játszani, a negyven az negyven. Nem tűztem ki konkrétan, hogy mikor jön el ez a pillanat, remélem, még nem most nyáron, de mindenkinek, aki negyvenéves koráig a pályán volt, utána általában már csak egy-két év jutott. Csinálom, ameddig bírom.

Sosem fogom elfelejteni, amikor egy válogatott meccsen az ellenfél csatára egy kontra után ziccerben vezette rá a labdát a magyar kapura, amikor egyszer, szinte a semmiből tűntél fel, és sikerült leszerelned. Neked mindig is a gyorsaságod volt a fő „profilod”? Esetleg az, hogy „jól tudtál esni” a tizenhatoson belül?
deep purple, fourfourtwo.hu
Nincs meg, hogy melyik meccs lehetett az, de van ilyen. Mindig besegítettem a védekezésbe, válogatott szinten és a klubomban is. Persze, a gyorsaság a fő profilom! A tizenegyesek? Ezt is elmondtam százszor, de elmondom még egyszer, hogy nem a bírókat vertem át, inkább kihasználtam a gyorsaságomat, és kicsit becsaptam a védőket. Odasprinteltem, eljátszottam, hogy a kapu felé indulok a labdával, és beadom. Jött a védő, de hál’ Istennek olyan gyors voltam, hogy tudtam vele játszani, elhitetettem vele, hogy el tudja rúgni, és amikor lendült a lába, nem a labdát rúgta el, hanem engem talált el. Ezek nem műesések voltak, hanem kiharcolt szabálytalanságok. Mindig fault volt. Jó, oké, olyan is volt, ami nem volt az. (FFT: Az atlantai selejtezősorozatban összehoztál vagy ötöt, aztán az olimpián egyet sem. Szóltak Anti bá’-ék, hogy nem nagyon kéne színészkedni?) Öt vagy hat biztosan összejött, általában sorsdöntő meccseken, például Debrecenben a svédek ellen, aztán Svájcban, amikor három kettőre nyertünk. Törökország, Izland és Skócia ellen is a selejtezőben. Az olimpia más műfaj volt, Brazília és Nigéria ellen sem volt rá alkalom, hogy összehozzak egy tizenegyest. Más kávéház.

 

Gyerekkorodban volt kedvenc csapatod? És példaképed?
Zivatar, sms
1989 óta vagyok Milan-szurkoló, Van Basten volt a kedvencem. De nem volt példaképem! Olyan sem volt, akire felnéztem. Itthon Kiprichet szerettem, felraktam egy Kipu-posztert a falra, és amikor az egyik vébéselejtezőn kihagyott egy helyzetet, hozzávágtam a papucsomat.

Egyszer azt mondtad, hogy Csank volt a legjobb edződ a válogatottnál. Miért? És klubszinten? Garamvölgyi?
Lokiforever, sms
Szerencsém volt, mert tőle hallottam olyan dolgokat, amiket alapigazságoknak fogadtam el. Nemcsak taktikáról, hanem magáról a futballról. Nagy hatással volt rám! Az edzői állás nem egyszerű, arra születni kell. (FFT: Lennél edző?) Most azt mondom, hogy nem. Aztán ha elfogy a pénzem, akkor leszek. (Nevet.) Szerintem erre születni kell. Ha a kedvenc NFL-csapatom, a New England Patriots edzője, Bill Belichick azt mondaná, hogy rohanjak neki a falnak, akkor nekirohannék. Ilyen típus Kemény Dénes is a fantasztikus kisugárzásával, érte is mindent megtettek a játékosai. Jó csapatembernek tartom magam, sőt ha háborúban csatáznék, biztosan elöl szeretnék lenni, ha lenne olyan ember mögöttem, aki igazi vezér. Ezért szeretem Sándor Tomit is, a pályán belül vezér volt, aki után feltétel nélkül ment az ember (azóta már a DVSC II pályaedzője – a szerk.). (FFT: Amikor a csapattársa voltál, sejtetted, hogy belőle edző lesz?) Nem gondoltam rá, de biztos, hogy sokkal több edzői vonása van, mint nekem. El sem tudnám képzelni, hogy elmenjen egy másik városba vezetőedzőnek. (FFT: Garamvölgyi?) Az apánk volt. Vele jutottunk fel, a kezdetekben vele értünk el mindent. De bírtam a cseheket, Scasnyt és Beráneket is, Herczeg Bandi is jó volt. Nálunk inkább helyiek voltak. (FFT: Szentes nem volt helyi.) Jó szakember, aki sok olyan dolgot mondott, amit később elfogadtam. Például hogy minél öregebb vagy, annál többet kell edzened. Hamarabb ki kell jönnöd külön munkát végezni. (FFT: Ki a legjobb focista haverod?) Eleve nem szeretek bratyizni ellenfelekkel a meccs előtt. A válogatottban sokakkal beszélgettem, de mostanra nincs senki az NB I-ben az én korosztályomban. Régebben Szanyó Karcsival voltam jóban.

 

Csajoztál azzal diszkóban, hogy focista vagy?
KarloviMari, sms
Diszkóba eleve nem teszem be a lábam, legfeljebb kocsmába megyek, rockkoncertre járok, és sohasem nyomultam azzal, hogy focista vagyok.

Harmincöt válogatott meccsen egy gólt szereztél. Hiányérzet van esetleg?
poster5, e-mail
Igen! Lehetett volna sokkal több is, de Matthäus kapitánysága alatt lemondtam a válogatottságot. Abban az időben mindenki úgy volt vele, hogy először NB I-es játékos, aztán válogatott, majd légiós akart lenni. De ha kiment az ember, ezt többektől hallottam, hogy már nem akart hazajönni a válogatottba légiósként, mert akkora amatőrizmus volt itthon. Persze azóta sok minden változott a válogatottnál és az MLSZ-nél is. (FFT: Mi a véleményed a Pintér-féle összetartásról?) Különösebben nem érdekel. Lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz. Nem tudom. Ha megnézzük a nagy átlagot, szinte sehol sincs ilyen Európában.

 

Voltál már gólkirály?
poolprofessor, e-mail
Nem, de már nem is leszek. Egyszer Kamival csináltunk egy villámtornát, de ott is második lettem… (Nevet.)

Megvan már a Wyrfarkas két új gitárosa?
alleeka, e-mail
Persze, és a gitárosunk tegnap küldte e-mailen az új szám alapjait. Amikor hazajöttem Hollandiából, Böőr Zolival bandáztam, Fejes Tomi, a Tankcsapda dobosa megtanította az alapokat. Nem vagyok bonyolult dobos, és technikás sem, de a kettő-négyet el tudom játszani. Emlékszem, milyen volt az első fellépésünk 2004-ben. Böör Zolival meg egy gitáros-énekes sráccal játszottunk a Lovardában. Eljött Tobe is, aki annak idején megjósolta, hogy a kertben fog rohadni a dobszerkóm, pedig neki is mondtuk, hogy vegyen hangszert. Amikor felléptünk, láttam rajta, hogy megbánta, így hát miután Böőr Zoli kiment Törökországba, belépett a zenekarba. Ő sem tudott zenélni, utolért minket.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. májusi számában.)