Nagyinterjú: Dirk Kuyt

Interjú Arthur Renard Fotó Antim Wijnaendts van Resandt Fordítás Marosi Gábor

2015-ben, kilenc külföldön töltött idény után Dirk Kuyt hazatért oda, ahol először vált sztárrá.

Hat évet töltött a Liverpool csapatában, hármat a Fenerbahce játékosaként, és mindkét helyen remek hozzá­állásával harcolt ki magának elismerést. Az a fajta játékos, akit a szurkolók becsülnek. Korábban sohasem ápolt még ennyire szoros viszonyt a Feyenoord kemény magjával. Amúgy meg mindig is az volt a vágya, hogy egy szép napon visszatérhessen Rotterdamba.

Úgyhogy nem is választhattunk volna jobb helyszínt a beszélgetésünkhöz, mint a Feyenoord otthonát, ahol mindenki azon dolgozik (az interjú még 2017-ben készült – a szerk.), hogy meglegyen a csapat 15. bajnoki címe, amiből az 1998–99-es idény óta egyet sem sikerült megszerezni. Egy átlagos, hétköznapi edzés után ültünk le a stadion egyik szobájában, hogy átbeszéljük még mindig nagyon dinamikus pályafutását.

Milyen foglalkozást képzeltél el magadnak, mielőtt úgy döntöttél, hogy labdarúgó leszel?
Alana Clark, Twitter
Mindig is a futball volt a szenvedélyem. Öt- és tizenhét éves korom között a helyi Quick Boys csapatában játszottam, és az volt a legfőbb vágyam hogy bekerüljek az első csapatba. Többre nem is mertem volna gondolni. Akkoriban szobafestőként is dolgoztam, úgyhogy pontosan tudom, milyen az, ha valakinek polgári állása van. Tizenöt és tizenhét éves korom között négy napot töltöttem munkával, egyet pedig az iskolában. Csak akkor adtam fel az állásomat, amikor 1998 ban az FC Utrecht csapatába igazoltam.

Számos poszton megfordultál a pályafutásod során. Melyik volt az első?
Jamie Cox, Facebook
Gyerekkoromban állandóan csatárként játszottam. Még akkor is támadó voltam, amikor az Utrechtbe igazoltam, amikor néha már feltűntem a szélen is. A Feyenoordban középcsatár lettem, és amikor meghívást kaptam a válogatottba, akkor is a támadósor jobb szélét erősítettem. Marco van Basten idején szinte kizárólag a széleken vitézkedtem.

Tizennyolc éves korodig amatőr futballista voltál Hollandiában. Miért nem figyelt fel rád valamelyik nagy klub?
Henk Mulder, Facebook
Főként kerületi csapatokban játszottam, és érdeklődtek irántam profi csapatok is, különösen a másodosztályból. Ilyen volt például a Haarlem és a Telstar. De nagyon szívesen játszottam a Quick Boys akadémista csapatában is, ott is magas szinten zajlott a munka. A holland válogatottba már tizenhat éves koromban meghívtak, de az egyik első próbaedzés után elküldtek. Éreztem már, hogy nem vagyok rossz, de akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utam.

A Feyenoord ellen a 2003-as Holland Kupa-döntőben nyújtott teljesítményed miatt döntött úgy a klub, hogy megvesz téged az Utrechttől? Akkor érezted először, hogy sikerült révbe érned?
Rupert Lay, Facebook
Már a finálé előtt is tudtam, hogy a Feyenoord játékosa leszek. Elég fura helyzet volt ez, egy kicsit mindenkit megzavart. A mérkőzésen nagyon nagy nyomás nehezedett rám, de számomra egy percig sem volt kétséges, hogy még egyszer, utoljára szeretnék mindent beleadni az Utrecht mezében. Inkább úgy fogtam fel az egészet, hogy már itt megmutathatom a Feyenoordnak, mire számíthat a személyemben. Én is szereztem egy gólt, és végül négy egyre nyertünk. Jó érzés volt, hogy így fejeztem be az Utrecht csapatában. Az meg különösen jólesett, hogy az Utrecht és a Feyenoord szurkolói is állva tapsoltak. Ezen a napon kezdődött el a kapcsolatom a Feyenoord kemény magjával.

Azt olvastam, hogy 2001 és 2006 között rekordot jelentő, 179-szer szerepeltél sorozatban. Hogyan sikerült összehoznod?
Krishnan Tvm, Facebook
Pályafutásom során mindig épnek éreztem magam. Ennek ellenére szinte egy olyan meccsre sem emlékszem, amikor ne lettek volna fájdalmaim. Ha valamit nagyon el akarsz érni, muszáj áldozatokat hoznod. A futball megkívánja a fizikai kontaktust, emiatt számos kihívásnak kell megfelelned. Megtanultam kezelni a fájdalmat.

Más klubok is érdeklődtek irántad, amikor 2006-ban a Liverpoolba szerződtél?
Mike Canning, Facebook
Egy évvel az előtt, hogy oda kerültem, mehettem volna a Tottenhambe is, mivel Martin Jol vezetőedző és Daniel Levy klubelnök is érdeklődött irántam. De akkor még nem akartam máshova igazolni, úgyhogy maradtam. Utána már a Liverpool keresett a legintenzívebben, ám a tárgyalások így is jó hosszúra nyúltak. Az Atlético Madrid is jelezte szándékát. Őket is nagyon kedvelem, de miután megtudtam, hogy a Liverpool kinézett magának, már csak oda vágytam. Gyerekkorom óta szeretem ezt a csapatot.

Hogyan reagáltál, amikor Rafa Benítez megkért, hogy életedben először játssz a jobb szélen?
Storm Simpson, Facebook
A Liverpoolnál csatárként kezdtem meg a munkát, és minden nagyon szépen indult, mivel már az első időkben én lettem a csapat gólkirálya a Premier League-ben. Amikor éppen Arubában nyaraltam 2007-ben, azt olvasom az újságban, hogy a klub leigazolt egy bizonyos Fernando Torrest. A következő idényben nem indultak jól a dolgok. Édesapám meghalt, és az első néhány hónapban megszenvedtem a játékkal is. Torres és Steven Gerrard kitűnően kezdtek, az utóbbi mindjárt a tízes mezben. Így lett helyem a jobb szélen. Az egyik első, igazán fontos mérkőzésemet az Inter ellen játszottam, és attól a perctől kezdve minden jóra fordult. Szereztem néhány igen fontos gólt, és adtam néhány fontos gólpasszt. Minden a helyére került, és jól illettem bele abba a rendszerbe.

Egy átlagos héten hányszor hozta szóba Steven Gerrard a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőt?
Tommy Harper, Twitter
Általában nem sokat szokott kérkedni a pályán elért sikereivel, de az is elmondható róla, hogy rendkívül céltudatos, és hogy a Liverpool az élete. A legjobb futballista, akivel valaha is játszottam. Minden megvolt benne, ami kell: gyorsaság, lövőerő, emellett kilencven percen át kitartott, és bátran beleállt a kihívásokba. Született vezető volt a maga módján. Elképesztő labdarúgó, csodálatos volt vele játszani. Kimondottan jó kapcsolatot ápoltunk egymással. Hat éven keresztül voltunk munkatársak, és azóta is jó viszonyban vagyunk. Büszke vagyok rá, hogy meghívott a visszavonulására rendezett mérkőzésre, ebből kiderült: becsült engem, holott rengeteg jó futballistával volt dolga a pályafutása során.

Nagyon ideges voltál, amikor elvállaltad a tizenegyesed a Chelsea ellen a 2007-es Bajnokok Ligája-elődöntőjében?
Andre Green, Lambeth
Mi tagadás, tényleg idegtépő volt, ahogyan az egész mérkőzés is. A hosszabbítás perceiben szerzett gólunkat nem adták meg, pedig azzal eldőlhetett volna. Miközben ment a párbaj, mindvégig csak arra gondoltam, hogy be kell kerülnünk a döntőbe. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a negyedik lövőként el is dönthetem a mérkőzést. Még ma is a fülembe cseng az a zaj, ami a stadionban uralkodott el, miután betaláltam. Ez volt az egyik legemlékezetesebb estém az Anfielden. A BL-meccsek mindig is emlékezetesek maradnak, és volt néhány nagy csatánk a Barcelona és a Real Madrid ellen is. Abban az időben rengetegszer kerültünk össze a Chelsea-vel. Mindez José Mourinho idejében történt, akiről köztudott, hogy szeretett egy kis olajat önteni a tűzre. Nyolc éve a legjobb nyolc között találkoztunk velük, akkor Guus Hiddink irányította a csapatot. Odahaza három egyre kaptunk ki, de idegenben őrült, négy négyes döntetlent játszottunk. Akkoriban a Liverpool sosem adta fel.

Nem volt idegesítő úgy kikapni a 2007-es Bajnokok Ligája-döntőben, hogy gólt szereztél a Milan ellen?
Andy G., Merseyside
Fantasztikus teljesítmény, hogy eljutottunk a fináléig, ám rendkívül nagy csalódás, hogy kikaptunk. Nem mi uraltuk a játékot, nem tudtunk odacsapni nekik. Sikerült két gólt szerezniük a döntő pillanatban. Én már egy kicsit későn találtam be azon a mérkőzésen. Hogy őszinte legyek, örültem, hogy egyáltalán játszhattam, mivel előtte nem sokkal történt egy baleset, ami miatt majdnem ki kellett hagynom a meccset. A döntő előtti edzőtáborozás során a csapat elment gokartozni. Nem vettem részt ebben, mert szerettem volna felépülni egy kisebb sérülésből. De elmentem velük, és biztonságos távolságból néztem őket Rafával. Egyszer csak a semmiből feltűnt Peter Crouch, és úgy jó ötven kilométer per órás sebességgel száguldott felém. Nem tudott lassítani. Hirtelen annyit tudtam csak tenni, hogy felugrottam a levegőbe, és valahogy átrepültem felette, miközben ő belevágódott a mögöttem lévő kartondobozokba. Nem sokon múlott, hogy apró darabokra töri a bokámat, de valami csoda folytán még időben észrevettem őt. Crouch falfehér arccal ült a kisautóban, valószínűleg egy pillanatra kihagyott az agya. Szerencsére azonban nem történt nagyobb baj.

Fernando Torres vagy Luis Suárez? Melyikük volt jobb, amíg a Liverpool játékosa voltál?
Rob Kennedy, Dublin
Nehéz kérdés, nem lenne igazságos, ha választanék közülük. Abban a kitüntetésben lehetett részem, hogy akkor láthattam Torrest, amikor a pályája csúcsán járt. Akkoriban senki sem jutott el olyan magasra, mint ő. Sajátos játékstílus, robbanékonyság jellemezte. Ha szemben állt az ellenfél kapujával, életveszélyt jelentett. Ha megfelelően kiszolgálták, mindig benne volt a siker lehetősége. Luis egészen más, ugyanakkor ő is fantasztikus csatár. Játék közben és a pályán kívül különböző karakter. A játékon kívül kimondottan nyugodt figura, aki két lábbal a földön jár. A pályán viszont mindent megtesz a győzelemért. Ez a jellemvonása néha problémákat is okozhat, de pont ettől annyira jó. Mielőtt megvette volna a Liverpool, kikérték az én véleményemet is. Természetesen nagyon pozitívan beszéltem róla. Amikor megtudtam, hogy hamarosan aláírják a szerződést, csak akkor hívtam fel, hogy gratuláljak. Azt is hozzátettem, hogy ha neki vagy a családjának bármire szüksége volna akár a lakhatással kapcsolatban is, azonnal hívjon. Az első pillanattól kezdve volt köztünk valami kapocs, ami a családjainkra is igaz. Ez a pályán is megmutatkozott. Az első hat hónapban ragyogó párost alkottunk elöl, és nagyon jól ment a játék. Mindketten szórtuk a gólokat, és nagyon sokat hozzátettünk a csapat sikeréhez.

Melyik tetszett jobban: a Manchester United elleni mesterhármas 2011-ben a bajnokságban, vagy a 88. percben szerzett győztes találatod szintén ellenük az FA-kupában 2012-ben?
Alex O’Leary, Facebook
Mindkettő nagy pillanat volt, úgyhogy nehéz lenne választani közülük. Ez a mesterhármas a párját ritkítja. Nem sokan találnak be a Manchester United ellen egy mérkőzésen háromszor, és mindezt a Liverpool mezében csodálatos volt megélni. Mindhárom gólt közelről lőttem, és az elsőhöz nagyon kellett Luis Suárez is. Amikor tíz hónappal később azt a győztes gólt lőttem az FA-kupában, sokkal nagyobb volt a tét, mert nem léphettem olyan gyakran pályára, ahogy szerettem volna. Kenny Dalglish akkor behozott az utolsó huszonöt percre. Csodálatos érzés, hogy én dönthettem el azt a mérkőzést, ráadásul saját közönségünk előtt.

Szerinted beférnél Jürgen Klopp jelenlegi keretébe?
Josh Hamer, Facebook
Így, távolról szemlélve az eseményeket, azt hiszem, hogy igen. Nem ismerem őt igazán, nem tudom, milyenek az edzésmódszerei, de úgy érzem, szívesen játszanék érte.

Azt mondják, Törökországban a futball gyakran az őrülettel egyenlő. Mi volt a legvadabb, ami veled történt, amíg a Fenerbahce játékosa voltál?
Will Newman, Oxford
Játszottunk egy mérkőzést a Trabzonspor ellen, és teljesen elszabadult a pokol. Olyannyira elfajultak a dolgok, hogy a meccs végeztével négy órán keresztül kellett még rejtőzködnünk az öltözőben az ellenfél szurkolói elől. Végül egy felfegyverzett rendőrautóban vittek ki a repülőtérre. A törökök rendkívül mélyen megélik az érzelmeiket, ami általában pozitív, de azért van, hogy nem olyan jó.

Akad olyasvalaki, akinek sajnálod, hogy nem csaptál oda egy kicsit a 2006-os világbajnokság Portugália elleni mérkőzésén?
Darren Walsh, Facebook
Elképesztő meccs volt. Én magam nem keveredtem harcokba, inkább a többieket csitítottam. A legfőbb, amire emlékszem arról a mérkőzésről, hogy kihagytam egy égbekiáltó helyzetet, ami talán mindent megváltoztatott volna. Végül sajnos kikaptunk.

Hogy az ördögbe lehetséges az, hogy a hollandok elverték Olaszországot és Franciaországot a 2008-as Európa-bajnokságon, majd a negyeddöntőben kikaptak a teljesen átlagosnak mondható Oroszországtól?
Alfie Griffiths, Twitter
Az első három mérkőzés csodálatosan alakult, majd kifogtunk egy nagyon rossz napot az oroszok ellen. Mélyen alulteljesítettünk azon a meccsen. A legtöbbünkön görcsösség és fáradtság lett úrrá. Nekem személyesen is csalódást okozott az a találkozó, mert a félidőben lecseréltek. Pedig azt gondoltam, hogy a vége felé szerephez juthatok, mert a pályafutásom során számtalanszor döntöttem el egy-egy találkozót a végén. Általában van bennem valami, ami az utolsó pillanatokhoz kell.

A 2010-es világbajnokság döntőjében kilenc holland játékos kapott lapot. Lehet, hogy a fegyelem hiánya miatt nem sikerült legyőzni Spanyolországot?
Jordan, Facebook
Nem hiszem. Emlékszem, nagyon kemény mérkőzés volt, de tiszteltük az ellenfelet. Miután véget ért a találkozó, a holland és a spanyol játékosok együtt vitatták meg a történteket, nem volt ellenségeskedés. Egy ennyire fontos meccsen a játék hevében megtörténik néha, aminek nem kellene. A mérkőzés kimenetele az apró részleteken múlott. Ha egy kicsivel tovább kitartunk, eljutottunk volna a tizenegyespárbajig. Utána meg ki tudja, mi lett volna?

Pályára léptél egy-két igen szenvedélyes rangadón a Liverpool, a Feyenoord és a Fenerbahce mezében. Hol volt a legforróbb a hangulat?
Jun Kaloustian, Facebook
Mindegyiknek más adta a karakterét. Liverpoolban az tetszett, hogy béke volt. Ugyanez nem mondható el Hollandiáról vagy Törökországról. Emlékszem, ha gólt szereztem a liverpooli rangadón, az Everton szurkolóinak elvörösödött a fejük, a mieink meg örültek, de amikor mentek ki a stadionból a két csapat szurkolói, már szent volt a béke. Egyszer a sógorom is kijött egy meccsünkre, és azt hitte, utána megverik, de nem történt semmi. Ugyanez elképzelhetetlen lett volna még akár Hollandiában is. Ha a Fenerbahce elveri a Galatasarayt, népünnepély veszi kezdetét. Volt ilyen élményem a Feyenoord Ajax elleni mérkőzésein is. Egyszerűen felrobbant a stadion.

Mindig is keményen edzettél. Találkoztál olyannal a pályád során, aki még nálad is keményebben készült?
Martin Thompson, Oldham
Összehozott a sors olyanokkal, akik szorgalmasan edzettek, és mindig ott voltak a szeren. Természetesen ismét megemlíthetem Steven Gerrardot, de John Arne Riise sem volt kivétel. Elsőként mégis a dél-amerikaiak jutnak az eszembe, Luis Suárez és Javier Mascherano például, akik, ha visszaérkeztek egy válogatott mérkőzésről, már másnap gyakoroltak. Úgy alakítottuk a tréningeket, hogy az időeltolódástól és az utazás fáradalmaitól meggyötörten is velünk tarthassanak. Sohasem panaszkodtak. Nagyon jól álltak hozzá.

Mit tartogat számodra a jövő? Meddig maradsz még pályán? Belevágsz az edzősködésbe, ha visszavonulsz? (Az interjú 2017-ben készült – a szerk.)
Jim Orchard, Chester
Klassz lenne elkezdeni az edzői pályafutásomat, de semmi garancia nincs arra, hogy jó tréner válik belőled, ha jó futballista voltál. Ha úgy érzem, szívesen csinálnám, ki fogom próbálni. A továbbiakban is oda akarok figyelni az alapítványom munkájára. Ezt azért hoztam létre, hogy a mentálisan vagy a fizikailag sérült emberek sportolását segítsem vele. Volt már, hogy külföldieket is támogattunk. Robin van Persie 2012-ben harmincezer fonttal járult hozzá, miután megnyerte a Premier League-t.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. áprilisi lapszámában.)