Nagyinterjú: Christian Ziege

Interjú Chris Flanagan Portré Richard Cannon Fordítás Marosi Gábor

Ragyog a nap Mallorcán, Christian Ziege a stábunk fényképezőgépe előtt gesztikulál, ugyanis erre kérjük.

„Azt akarjátok, hogy színészkedjek, mint Vinnie Jones?” – teszi fel a kérdést az egykori német válogatott csillag. Pár másodpercen belül már a Keresztapában hallható stílusban, olaszul mondja képzelt beszédét csapatához. „Márpedig így lesz, ezt fogod csinálni, ha nem, ki vagy dobva” – mondja, bár a Keresztapában, aki ilyen helyzetbe kerül, az a halakkal vacsorázik.

Ziege, ha akar, tud nagyon keményen is nézni, de jó hangulatban találjuk a spanyol harmadosztályú Athletic Baleares kispadján töltött utolsó napjaiban, így barátságos hangnemben kezdjük el átbeszélni a Bayern, a Milan, a Liverpool és a Tottenham egykori játékosának díjakkal szegélyzett történetét.

Nyugat-Berlinben születtél. Messze laktál a faltól?
David Mills, Colchester
A házunk a fallal szemben állt, és délutánonként a tövében fociztunk gyerekkoromban. Nekünk ez teljesen normális volt így, ahogy az is, hogy néha elveszett egy-egy labdánk a fal mögött. Ezek sohasem kerültek elő! Emlékszem, először 1989-ben mehettünk át a Brandenburgi kapun. Én is átmentem, fantasztikus élmény volt.

Igaz, hogy kapusként kezdted?
Andreas Brandt, München
Mezőnyben kezdtem, de a csapatunk gyenge volt, még kapusunk sem akadt, ezért az edzőnk megkérdezte, ki állna be. Jelentkeztem, és talán egy idényt töltöttem ott. De aki egyszer kikap huszonegy nullára, az többet nem akar már beállni.

Melyik a legkedvesebb és a legborzalmasabb pillanatod a Bayern Münchenben?
Dr. Tenywa Costantine, Uganda
A legrosszabb az 1991–92-es idény, amikor a tízedik helyen végeztünk. De ezt követően jött Franz Beckenbauer, aki csodálatos volt, remekül motivált. A legszebb két pillanatom a két bajnoki cím megnyerése volt, az egyik 1994-ben, a másik 1997-ben. De az is csodálatos volt, ahogy UEFA-kupát nyertünk a fantasztikusan játszó Bordeaux ellen, ahol Zidane is futballozott. A legjobb nyolc között a Nottingham Forest ellen léptünk pályára, és talán ekkor döntöttem el, hogy egyszer Angliában játszom majd. Már öt egyre vezettünk, de az angol drukkerek maradtak, és végig buzdították a csapatukat.

Emlékszel, amikor kikaptatok a Norwichtól?
George Barnes, Wymondham
Igen, emlékszem. 1993-ban az UEFA-­kupában. Nagyon kiábrándító volt. Majd a rákövetkező héten a Német Kupából is kiestünk. Jelentős problémákkal küzdöttünk abban az idényben. A rákövetkező évadban én lettem a csapat gólkirálya, noha balhátvédet játszottam. Többé-kevésbé én voltam a legjobb csatár, ezért gyakran mentem előre, ami nem tett túl jót a védelmünknek.

Mi volt pályafutásod csúcsa?
Orally z-Ikenna, Abuja, Nigéria
Az, hogy megnyertük az 1996-os Európa-bajnokságot a Wembleyben. Én szereztem az első gólunkat a nyitómeccsünkön a csehek ellen. A döntőt is ellenük játszottuk, és az én szabadrúgásomból egyenlített Oliver Bierhoff. Nagyon furcsán éreztem magam, amikor bement az aranygól. Egy percig arról tanakodtak, hogy les volt-e, vagy sem, és ez volt az első aranygól a tornán. Aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy Európa-bajnok vagy. Azon a tornán mindent az angolok dala, a Three Lions eléneklésével ünnepeltünk meg. A buszon kezdődött az egész, amikor továbbjutottunk a csoportból.

Milyen érzés volt, amikor betaláltál az angolok elleni tizenegyespárbajban, amely az elődöntőt zárta?
Steve Harris, London
Nagy nyomás nehezedett rám. Miközben mész a labdához, pontosan tudod, hogy a hazádban mindenki a meccset nézi, és ha kihagyod, te vagy a hülyegyerek. Aztán elkezdesz koncentrálni. Nagy dolog volt a döntő megnyerése is, de az Anglia elleni meccs megnyerése mindent vitt. Azóta többször is megnéztem, ahogy Gazza kihagyta a ziccerét, és ha egy kicsit hamarabb indult volna rá, belőtte volna. Nekem jól jött, mert a Middlesbrough-nál együtt dolgoztam Paule Ince-szel és Gascoigne-nyal, és mondhattam nekik, hogy ők kiestek, mi meg továbbmentünk, és nyertünk, úgyhogy be is foghatják!

Össze tudnád hasonlítani azt a német válogatottat azzal, amelyik megnyerte a 2014-es világbajnokságot?
Sean Low, Ausztrália
Nem lehet összehasonlítani, mert azóta a futball sokkal gyorsabb lett, de szerintem a 2014-es csapat jobb volt. Nálunk a csapatszellem volt inkább erős, mindenki azonnal a csapattársak rendelkezésére állt. Ezért nyertünk, és nem azért, mert a miénk volt a legkifinomultabb játék.

Az Arsenallal is hírbe hoztak, mielőtt 1997-ben a Milanba igazoltál volna. Mennyin múlott, hogy nem Angliába kerültél akkor?
James Linehan, Stevenage
Számos csapattal hírbe hoztak, de mindenképpen Olaszországban szerettem volna folytatni. Szinte minden jó játékosunk odaigazolt, mert Anglia öt évig nem játszhatott az európai porondon. Érkeztek ajánlatok a Barcelonától, a Juventustól, a Milantól, az Atlético Madridtól és a Newcastle-tól is. Tárgyaltam Alex Fergusonnal is, de akkor már tudtam, hogyan fogok dönteni. Mondtam is neki, hogy hívhatott volna korábban, mert a United akkoriban rendkívül erős volt, de örültem hogy a Milanhoz igazolhatok.

Miért nem ment jól a Milannál?
Rosalia Bonomi, Monza
Mindig nagyon nehéz elkezdeni az életet külföldön, először is alkalmazkodni kell, majd megtanulni a nyelvet. A vezetőedző folyamatosan beszél, te pedig állandóan azt kérdezgeted a többiektől, hogy mit mondott. Az első évem tele volt problémákkal. Az edzőnk megkérte a tíz évet ott játszó Paolo Maldinit, hogy menjen ki a jobb szélre. Paolo sosem mondott rám semmi rosszat, még csak dühös sem volt, ő a legprofibb, akivel valaha találkoztam. Azonban hatalmas volt a nyomás. A második idényre nagyon sok minden megoldódott, megnyertük a bajnokságot, ami külföldiként hatalmas élmény volt.

Azok után, hogy a Bayern München és a Milan játékosa voltál, hogyan köthettél ki a Middlesborough-nál 1999-ben?
Damien Edwards, Galway
Kicsit fura volt, miután elhagytam a Milant. Azt a döntést akkor a klub emberei hozták meg, de nem az edzők. Világossá tették, ha nem távozom önként, nem kapok játéklehetőséget. Még ekkor is a maradás mellett döntöttem, aztán olyan dolgok történtek, amelyekről nem beszélhetek nyilvánosan, de amelyek hatására azt mondtam, ami elég, az elég. Ekkor már távozni akartam. Bryan Robson tárt karokkal várt a Middlesbrough-nál. Semmit sem tudtam arról a helyről, de azt mondtam a feleségemnek, menjünk, aztán meglátjuk mi lesz. Csodálatos a klub.

Milyen érzés volt Paul Gascoigne oldalán játszani a Middlesbrough-ban?
Andy Murphy, Lincoln
Mókás, nagyon mókás! Csodálatos idő voltak, nagyon közel kerültünk egymáshoz, ráadásul ő az egyik legjobb labdarúgó, akivel valaha is dolgom volt. Mindannyian tudjuk, hogy voltak problémái a pályán kívül, amit azért sajnálok nagyon, mert egyszerűen briliánsan játszott. Később az Evertonba került, én pedig a Liverpoolba igazoltam, és három hónapon keresztül ugyanabban a szállodában laktunk. Amikor beköltözhettünk a házunkba, meghívtam, hogy nézzünk együtt meccseket, mert állandóan a szállodában tartózkodott. Ott is maradt nálunk egy ideig.

Már az elején is gondoltad, hogy Middlesbrough ugródeszka lesz a nagyobb angol klubok irányába?
Chris Lofthouse, Stockton-on-Tees
Egyáltalán nem. Nagyon szép időszakot töltöttem ott. Csodálatos idényem volt, többen is észrevették, mennyire jól megy a játék. Akkoriban újra meghívtak a német válogatottba, és a Premier League is sokkal több volt, mint amennyit kezdetben gondoltam róla. Ennek ellenére a kiesés ellen küzdöttünk, mégis nagyon élveztem, és becsültem azokat, akik körbevettek.

A te neved volt rajta a Boro-mezemen. Miért mentél el?
Crouch59, Twitter
Nehéz döntés volt. De mennem kellett a Liverpoolhoz, a sokkal nagyobb és annál is nagyobb történelemmel rendelkező klubhoz. Ott viszont problémáim akadtak, méghozzá a vezetőedzővel, Gerard Houllier-vel. A mai napig nem tudom mi volt a baja velem. Egyszerűen nem szólt hozzám, és hamar rájöttem, hogy nagyon rosszul döntöttem, mert a Borónál nagyon jól éreztem magam. A Liverpool akkoriban indult az UEFA-kupában, és meg is nyerte. Ugyancsak megnyertük az FA-kupát és a Ligakupát is, továbbá kivívtuk az indulás jogát a Bajnokok Ligájában. Úgyhogy nagyszerű volt. Ennek ellenére is azt mondom, hogy rossz döntést hoztam, és végül nem is játszottam eleget.

Tényleg volt egy olyan titkos záradék a szerződésedben, amelyet kiszúrt a Liverpool, hogy hozzájuk kerülj?
Rik Williams, London
Fogalmam sem volt, mi történik, de egyszer csak hatalmas felfordulás közepén találtam magam. Mindenki harcolt és vádaskodott, nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy minden arról szól, a színfalak mögött zajlik a küzdelem, hogy a Liverpoolban folytassam. Ez nem az én világom. Sokkal jobban szeretem az egyenes beszédet. Nagy volt a felfordulás, nem is szívesen beszélek arról az igazolásról. (FFT: Végül bíróságon kötöttek ki, és a Liverpoolt megbírságolták, mondván, nem jogszerűen környékezett meg téged. Találkoztál velük, amikor még a Middlesbrough játékosa voltál?) Nem, senkivel sem találkoztam. Mondom, hogy nem szeretem azt az időszakot, ez nagyrészt annak köszönhető, hogy bíróság elé kellett állnunk. Komoly hatással volt az életemre, állandóan érkeztek a kérdések, a middlesbrough-iak sem örültek az egésznek, amit meg is értek. Rossz döntést hoztam, tanultam belőle.

Milyen érzés volt, hogy játszottál ugyan a Liverpool Ligakupa-győztes csapatában 2001-ben, amikor a döntőben a Birminghamet győztétek le, viszont nem válogattak be az FA-kupa- és az UEFA-kupa-döntős csapatokba.
Neil Sinclair, Southport
A Ligakupa-döntő? Csak a végére, tizenegyes párbajra álltam be. Aztán a dortmundi UEFA-kupa-döntőben sem játszhattam, ezt már egy kicsit keményebb volt elviselni, de hát ilyen a futball.

Így visszanézve, most már tudsz örülni annak, hogy nem hívtak be 2001 szeptemberében abba a német válogatottba, amely öt egyes vereséget szenvedett Angliától?
Archie Green, Kent
Magam is meglepődtem, mert azt hittem, játszani fogok, de végül Rudi Völler úgy döntött, nem kellek. David Beckham remekül futballozott akkoriban a jobb szélen, de amikor egymással találkoztunk a pályán, akkor sohasem volt jó formában. Nem az én döntésem volt, a Schalke játékosa, Jörg Böhme került a bal szélre. Akárhogy is nézzük, én csak egy játékos lehettem volna a többi közt, és Anglia remekül játszott aznap, Németország pedig pocsékul.

Az a Tottenham, amelynek te is tagja voltál 2001–02-ben, és amelyet Glenn Hoddle irányított, néha gyönyörűen játszott, hatalmas gólokat is szerzett, mégsem volt képes egyenletes teljesítményre. Szerinted miért volt ez így?
Jonny Marshall, Enfield
Az a csapat nagyon a támadásra alapozott, ha pedig mindenki elöl nyom, adódhatnak problémák hátul. Leggyakrabban ez volt a gond, pedig tényleg nagyon jó csapat volt. Mielőtt a Tottenhambe szerződtem volna, gyakran találkoztam Steffen Freunddal, és ilyenkor azt mondogattuk, hogy egy nap majd egy csapatban futballozunk. Az esély ekkor jött el. Nagyon élveztem Glenn Hoddle stílusát, és a csapattársak is fantasztikusak voltak.

Te lőtted az egyenlítő gólt 2002-ben a Blackburn elleni Ligakupa-döntőben a Tottenham labdarúgójaként. Nem lehet, hogy túlzottan elbizakodottak voltatok, miután az elődöntőben legyőztétek a Chelsea-t?
Darren Walsh, Facebook
Szerintem nagyszerű döntő volt, és Les Ferdinandnak háromszor is esélye adódott, hogy betaláljon. Végül nem sikerült nyernünk, és a csapat egy kicsit depressziósan fejezte be azt az idényt.

Igencsak furcsa tarajt viseltél a 2002-es világbajnokságon. Ezt mégis hogyan gondoltad?
Ralph Seelman, Heidelberg
Nem gondoltam komolyan! Egyszerűen csak otthon nyírtam a hajam, amikor a feleségem azt javasolta, hogy egy kicsit hagyjam meg középen. Én meg azt mondtam, rendben, miért ne. Aztán odafestettük a német zászlót is. Végül annyit izélgettek vele a világbajnokság során, hogy utána levágtam. A végén annak örülhettem, hogy Ronaldónak még rondább frizurája volt, mint nekem.

Nem fájt, hogy csak hat perccel a 2002-es világbajnoki döntő vége előtt állítottak be a brazilok ellen, amikor már minden eldőlt?
Jan Willem Spaans, Ayr
Az első csalódást az okozta, hogy nem játszottam Dél-Korea ellen az elődöntőben. Előtte mindegyik mérkőzésen pályára léptem, leszámítva azt, amelyikre eltiltást kaptam. Majd a szövetségi kapitány megváltoztatta a formációt, három öt kettő helyett négy négy kettőt kezdtünk el játszani. Emiatt maradtam ki. A döntőre végül beállhattam, és annak ellenére, hogy kikaptunk, ez volt a legjobb mérkőzésünk a tornán. Nem sokan játszhatnak világbajnoki döntőben. Nekem sikerült, ez óriási.

Igaz, hogy nem sokon múlt 2002-ben, hogy egy sérülés miatt elveszítsd a lábad?
Stuart Symons, Barnet
Majdnem meghaltam. A Tottenhamben harcoltam a Charlton ellen, és kaptam egy ütést a combomra. Nem volt nagy, de a mérkőzés végére bedagadt a lábam. Rettenetesen fájt. A feleségem mondta is, hogy hívjunk orvost, de karácsony másnapja volt, nem volt képem. Ő viszont felhívta, és a doki azt javasolta, haladéktalanul menjek kórházba. Megoperálták, és a következő néhány napra nem is nagyon emlékszem, mert folyamatosan fájdalomcsillapítókon éltem. Azt mondták, ha még harminc-negyvenöt percet várunk, le kellett volna vágni a lábam, de akár bele is halhattam volna. Öt hónappal később újabb operáción kellett átesnem, mert elhaltak az izmaim. Mindent elölről kellett kezdenem. Kemény időszak volt.

Miért döntöttél úgy 2004-ben, hogy otthagyod a Tottenhamet, és visszatérsz Németországba?
Tom Burton, Walthamstow
Amikor visszatértem a sérülésemből, David Pleat volt a vezetőedzőnk, és nem sokat játszatott engem. Majd beállított, és hozzátette, nem is tudta, hogy balhátvéd vagyok. „Micsoda?” – gondoltam magamban. Ha nem tudja, akkor nem is lehetek annyira fontos. Nagyon szerettem volna játszani, és közben megvetettük a lábunkat Angliában, a gyermekeim ott jártak iskolába. Végül mégis hazaköltöztünk, és minden szerencsésen alakult a Gladbachhal.

Melyik volt életed legszebb gólja?
Jimmy Gorton, Southampton
Az a szabadrúgás, amelyet a Tottenham mezében az Arsenal ellen szereztem 2002-ben. Az edzéseken mindig is gyakoroltam a távoli lövéseket, különösen Oliver Kahnnal. Ő csak állt a kapuban, én pedig lövöldöztem. (FFT: Khan tényleg olyan rémisztő volt, mint ahogy kinéz?) Nem. Minden mérkőzést meg akart nyerni, ahogy mi is, csak ő másképp mutatta ki. Még akkor is mérges lett, ha az edzésen kikapott.

Melyik edző intézte hozzátok a legjobb beszédet?
Eric Scholz, Kiel
A legjobbakat Franz Beckenbauertől és Otto Rehhageltől kaptuk a Bayern Münchennél, mert akkora baromságokat beszéltek, hogy azokat egyszerűen nem lehet komolyan venni. Nem is értem, honnan vették a történeteiket. Rehhagel például egyszer azt mondta, amikor kilencvenezer ember előtt készültünk játszani Portugáliában, hogy virágokkal várnak majd bennünket a pályán, de a tüskét rajtuk hagyják. „Mi van?” – gondoltam magamban. Aztán rájöttem, ez azt jelenti, hogy nem szeretnek bennünket.

Mi lennél szívesebben, szélsővédő Mauricio Pochettino Tottenhamjében, vagy balhátvéd Jürgen Klopp Liverpooljában?
Paul Stevens, Dél-Dakota
Mindkettő. Alapvetően középső védő vagyok, azért lettem balhátvéd, mert ott volt hely, amikor a Bayernbe kerültem. Az 1996-os Eb döntőjében középen játszottam, és az volt életem egyik legjobb mérkőzése. 1999-ben is odakerültem Észak-Írország ellen, és három gólt szereztem.

Edző lettél. Nem nehéz olyan játékosokkal, akikről tudod, hogy nem olyan jók, mint te voltál egykor?
Dave Reid, Welwyn
Néha talán nehéz. Amikor ugyanis játékosokkal beszélsz, jogosan várod el, hogy bizonyos szinten legyenek, ahol már értik, amit mondasz. De nem mindenki érti. A Bielefeld kemény dió volt 2010-ben, anyagi problémák miatt egy csomó játékost el kellett engednünk. Az Unterhachingot élveztem, majd következett az Atlético Baleares, amelynek francia elnöke edzőt keresett, én meg mondtam, persze, miért ne. Miután visszavonultam, sportigazgató lettem a Mönchengladbach csapatánál, így minden szinten hatalmas tapasztalatra tettem szert. Szeretem átlátni, hogy mi történik egy klubnál, de leginkább az edzősködést élvezem.

Szívesen vezetnéd az angol válogatottat?
Joseph Jenkins, Dronfield
Volna rá esélyem, kétségtelen. Az egész családom úgy áll hozzá, hogy szívesen visszatérne Angliába.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. júniusi lapszámában.)