Nagyinterjú: Chris Sutton

Interjú Chris Flanagan Fotó Richard Cannon

Chris Sutton éppen az interjúnkhoz készülő fotózásra tart a BT Sport stratfordi stúdiójában, amikor az ajtó kivágódik, és megérkezik Robbie Savage.

„Mit csinálsz azzal a nagy mosolyjellel? Hogy te milyen érzelmes vagy!” – kiáltja Savage, és gyorsan elviharzik. Sutton ellenáll a kísértésnek, és nem szól vissza kommentátortársának, röviden elmosolyodik, majd visszaveszi a faarcot, és gondolatban is visszatér a fotózáshoz. Találkozásunkkor is kiderül, hogy a rezzenéstelen arcú riporter póza nemcsak színjáték, az életben is ilyen. „A legtöbben egy szerencsétlennek tartanak, de akik ismernek, tudják, hogy boldog szerencsétlen vagyok” – mondja viccelődve. Valóban, a Premier League-bajnok különösen jó hangulatban ül le, hogy válaszoljon olvasóink kérdéseire.

Apád, Mike a Norwich labdarúgója volt. Te is arról álmodoztál, hogy bekerülj a csapatba?
Kevin Mann, Cromer
Apám volt a legnagyobb hatással a pályafutásomra. Futballozott a Norwich-ban, a Carlisle-ban és a Chesterben, de
huszonnyolc éves korában abbahagyta, beiratkozott az egyetemre, lediplomázott, és tanár lett egy norwichi iskolában. Visszaköltöztünk, és a Great Yarmouth Town játékosa lett. Gyakran jártam el a meccseikre, de már gyerekként is felfogtam, és megerősíthetem: remek labdarúgó volt. Tizenkét éves koromban visszautasított a Norwich, de tizenhat évesen lehetőséget kaptam.

Mit gondolsz arról, hogy Norwich központja sétálóutca lesz? Szerintem borzalmas.
Gregg Patterson, Middlesbrough
Szeretem a várost, és tetszik a sétálóvá tett városközpont gondolata is. Norwich sosem fogja lerázni magáról Alan Partridge-ot, ezért tetszik a gondolat. Szeretem Alan Partridge-ot is.

Középhátvéd és középcsatár is voltál pályafutásod során. Hogyan lehetséges ez, és melyik poszt tetszett jobban?
Tom Rosenhammer, Richmond, Egyesült Államok
Néha még középpályás is voltam. Lehet, hogy azért alakult ez így, mert az edzőim nem tartottak elég jónak az egyik poszton, és szerettek volna a másikon is kipróbálni. Amúgy mindig középcsatár voltam, mígnem történt egy sérülés a középhátvéd posztján a Norwich ificsapatában, és mivel magas voltam, engem vetettek be ott. A felnőttek közt aztán mindkét pozícióban pályára léptem. A First Divisionben aztán már inkább középhátvédként vetettek be.

A norwich-os időszakodban megpróbáltál megpuszilni egy malacot a pályán. Nos, kíváncsiak volnánk, miért is.
Stephen Cross, Hunstanton
Gyakran csaptuk agyon az időt Ruel Foxszal és Lee Powerrel, az utóbbi ma a Swindon elnöke. Volt, hogy érmékkel játszottunk, és aki veszített, annak meg kellett tennie valamit. A malacos dolog is egy ilyen fogadás eredménye volt. Voltak ennél rosszabbak is, de nem fogom elmondani, hogy mik. Szerencse, hogy akkoriban nem voltak mobiltelefonok!

A Norwich 1992–93-ban nyolc ponttal vezette a Premier League-et karácsony előtt, majd tizenkét ponttal a Manchester United mögött végzett. Nem kellett volna megnyernetek a bajnokságot?
Graham Notman, Derby
Meg kellett volna, meg is lehetett volna, de azt mondom utólag, nem volt meg hozzá a hitünk, mert mi a Norwich voltunk: az a kicsi klub, amelyik ide-oda járt az első és a másodosztály között. Jó kis csapatunk volt, de igazából annak örültünk, hogy ott lehetünk. Persze azért tudatában voltunk annak, hogyhová is jutottunk. Tényleg nem emlékszem arra, hogy bármikor is elhittük volna, megnyerhetjük a bajnokságot. Szerintem csak reménykedtünk benne. A United lett a bajnok abban az idényben, és húsvétkor kellett játszanunk ellenük a Carrow Roadon. Középső védő voltam, és fél óra után már három nullára vezettek. Az idényt végül negatív gólkülönbséggel zártuk, és ez lehet, hogy miattam alakult így, hiszen a leggyakrabban hátvéd voltam! Megvoltak a megfelelő játékosaink, és ha jó napot fogtunk ki, bárkit megvertünk. A védelmünk viszont korántsem volt ennyire megbízható.

„AMINT LEFÚJTÁK A MÉRKŐZÉST, BESZALADTAM AZ ÖLTÖZŐNKBE, ÉS BEZÁRKÓZTAM A VÉCÉBE. OTT BIZTONSÁGBAN ÉREZHETTEM MAGAM!”

Alan McInally azt mondta, hogy a Bayern München úgy tíz góllal nyer majd a Norwich ellen az 1993–94-es UEFA-kupában. Mennyiben jelentettek motivációt a szavai?
Eddie Brown, Wymondham
Hogy őszinte legyek, mi is így gondoltuk. Aztán kettő egyre vertük a Bayernt Németországban, majd három kettőre összesítésben. Mike Walker vezetése alatt sajátos taktikával léptünk pályára, és Münchenben három védővel plusz egy söprögetővel álltunk ki. Jó volt a csapat, és megbíztunk egymásban. A végeredmény sok mindenkinek meglepő lehetett, hiszen a Bayern Münchenről volt szó, de mi nem annyira lepődtünk meg azon, hogy egy kilencvenperces meccsen sikerült nyerni ellenük. Jeremy Goss korán a hálóba talált, és bár Bryan Gunn-nak védenie kellett egy hatalmasat, ezzel együtt megérdemeltük a győzelmet. Csak utána fogja fel az ember, micsoda elképesztő eredmény ez. Nem hiszem, hogy túlzottan sok angol csapat győzte le a Bayernt, különösen nem a saját otthonában. Mégiscsak ez az a meccs, amiről a mai napig beszél mindenki. Ami talán ugyanekkora teljesítmény, hogy a visszavágón is tartani tudtuk magunkat, és egy egyre kihúztuk. Utána elég kellemetlenül érezték magukat, de ez maximálisan érthető. Lothar Matthäus különlegesen pocsék hangulatban volt, mi pedig nagyon örültünk.

Mi a véleményed Robert Chase-ről, aki a Norwich elnöke volt 1996-ig?
Ian Stuart Michael, Norwich
Megoszlanak róla a vélemények, de szerintem jó elnök volt. Akaratos vénember. 1993–94-ben jó idényt zártam, és bejelentkeztek értem nagyobb klubok is. A Manchester United és a Liverpool is érdeklődött, a Blackburn és az Arsenal az árat is elfogadta értem, és végül úgy döntöttem, a Blackburnt választom. Erre az elnök megkért, hogy ne beszéljek erről senkinek, mert azt mondta korábban, hogy ha eladna engem, akkor le is mond. Valószínűleg azon töprengett, hogyan kecmeregjen ki a csapdából. Úgy döntött, hogy sajtótájékoztatót hív össze. Ezen azt mondta, hogy amennyiben Chris Suttont az akkor rekordnak számító ötmillió fontért eladnák, akkor ő is mehet. Ott ültem, és fogalmam sem volt, mit felelek, ha valaki megkérdez. Hazudnom kellett volna, ez nem normális! Készült is egy fotó, amin összetörve ülök mellette, mint aki nem érti, miről beszél.

„HOGY MELYIK VOLT A NAGYOBB PÁROS? NOS, A SUÁREZ, STURRIDGE PÁROS SOSEM NYERT PREMIER LEAGUE-ET, ÚGYHOGY A VÁLASZT EZZEL MEG IS ADTAM”

Igaz, hogy a Blackburnbe igazolásod előtti éjjelen börtönben kötöttél ki?
Tony Barnes, Accrington
Igen. A pályafutásomban történtek oda nem illő dolgok is, és ez ilyen. Elugrottunk kicsit italozni Bryan Gunn-nal és néhány másik cimborával. Utána volánhoz ültem, és letartóztattak. Mindvégig a szerződésem miatt aggódtam, attól féltem, hogy Kenny Dalglish visszalép. Ami ennél is borzasztóbb, arra gondoltam, hogy apám nagyon kiakad majd. Ki is akadt.

Az a pletyka járta, hogy te és Alan Shearer nem a legjobban jöttök ki egymással a Blackburnnél. Igaz volt?
Ian Lainton, Bolton
Ez többször is előkerült az évek során, pedig jól megvoltunk Alannel. A futballöltözők vicces helyek. Shearer Mike Newell-lel ápolt baráti viszonyt, én meg alapvetően azért kerültem a csapatba, hogy a helyére tegyenek. Ez nem a legjobb kezdet. Ennek ellenére sosem volt köztünk semmi zűr. Ez nem jelenti azt, hogy együtt jártunk sörözni, de jól kijöttünk egymással, és többek közt azért is igazoltam a Blackburnbe, hogy a csapattársa lehessek.

 

Melyik volt a nagyobb páros: a tiéd Shearerrel vagy Luis Suárezé Daniel Sturridge-dzsal?
Sarah Preston, Bristol
Nos, a Suárez, Sturridge páros sosem nyert Premier League-et, úgyhogy a választ ezzel meg is adtam. Shearer és én kerültünk a legtöbbször címlapra, de a Blackburn igazi csapat volt, mindenki számított. A szélsőink, Stuart Ripley és Jason Wilcox csodálatosan tették be a labdákat a tizenhatoson belülre, mi pedig hatékonyan játszottuk meg őket. Meglehet, nem mi voltunk a legjobban festő csapat, amelyik Premier League-et nyert, de Kenny Dalglish kiválóan megszervezett bennünket. Igyekeztünk az erősségeinket az előtérbe helyezni.

Milyen volt a magasba emelni a Premier League serlegét a bajnokság utolsó napján az Anfielden aratott győzelem után?
Susan Doyle, Blackburn
Az volt a legjobb az egészben, hogy bajnokok lettünk. A legrosszabb pedig az, hogy hat meccsel a vége előtt még kilenc ponttal vezettünk, és így is majdnem elszúrtuk. Felfoghatatlan lett volna, ha nem mi nyerjük a bajnokságot, ez volt az első gondolatom. Pedig nem is kellett volna ilyesmin gondolkodnom, hiszen a miénk lett az aranyérem. Mindenki azt gondolta, hogy a Liverpool hagy majd nyerni bennünket, tekintettel régi „jó viszonyára” a Uniteddal. De nem hagytak, és végül a Manchester United szúrta el a West Ham ellen. Nem rajtunk múlott. Jó lehetett nézni, de a pályán nem volt annyira jó.

A Blackburn kis csapatnak számított akkoriban a vetélytársakhoz képest. Nem gondolod, hogy olyasmi volt az a bajnoki győzelem, mint két évvel ezelőtt a Leicester Cityé?
Sean Stevens, Facebook
Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, hogy a Manchester United után a Blackburn volt a favorit abban az idényben. Úgyhogy talán nem is jelentett akkora sokkot, hogy mi nyertük a bajnokságot. Igaz, korábban ez nyolcvanegy évvel azelőtt sikerült. A Leicester esetében azonban nem volt előjele az egésznek, úgyhogy az ő sikerük komolyabb. Voltak, akik azt gondolták, a Rovers megvette a bajnoki címet, ez nem volt túl korrekt vélemény. A Premier League-ben rengeteget költöttek az elmúlt húsz évben, de a sikert nem lehet megvenni. A tulajdonos Jack Walker lokálpatrióta volt, ő fedezte a sikereinket. Ha innen nézem, a Blackburn teljesítménye is természetfeletti.

„HUSZONÖT MÉTERRŐL ÁTEMELTEM STEFAN KLOS FELETT. EGYIKE VOLT PÁLYAFUTÁSOM KEVÉS SZÉP TALÁLATÁNAK. KERESSEN RÁ, AKI AKAR!”

Miért zárkóztál be egy vécébe a Highburyben az egyik mérkőzéseteket követően 1997-ben?
Greg Taylor, Barnet
Nos, valójában Martin Keown zárt be. A Blackburn csak küszködött abban az idényben, és a mérkőzésen egy nullás vereségre álltunk a kilencvenedik percben. Akkoriban, ha az ellenfél sérülés miatt kirúgta a labdát, szokás volt visszaadni nekik. Ám, amikor Patrick Vieira leült a földre, és csak ült ott, tudtuk, hogy az időhúzásra megy ki a játék. Amikor visszaadtuk nekik, mondtuk, hogy dobják be Nigel Winterburn fejére, és onnantól lépünk mi játékba. De nem pont így tettünk. Fogtam Nigelt, így szögletre ment ki róla, innen már jött minden magától. Érkezett a szöglet, Garry Flitcroft hatalmas gólt szerzett belőle, és elszabadult a pokol. Rengeteg fenyegetést kaptam, ezért az utolsó másfél percet már a bal oldalon töltöttem a játékoskijáró közelében. Amint lefújták a mérkőzést, már lódultam is kifele, ezek meg utánam. Beszaladtam az öltözőnkbe, és bezárkóztam a vécébe. Ott biztonságban érezhettem magam! Engem okoltak, hogy az Arsenal nem indulhatott a BL-ben abban az idényben, pedig volt még hátra három meccsük, amelyeken pontokat vesztettek a Coventry és a Newcastle ellen. Talán vállalhattak volna egy kicsit több felelősséget, esetleg védekezhettek volna jobban a szögletnél, ahelyett, hogy engem vádoljanak.

1998 októberében kiállítottak, mert páros lábbal csúsztál be Patrick Vieirának az Ewood Parkban. Mi volt ez az egész?
Alan Grennan, Finsbury Park
Nagy játékos volt, de belém könyökölt egy szögletnél. A földre rogytam, és könnyezett a szemem. Amikor felnéztem, azt láttam, hogy vigyorog. „Ezt még megkapod” – gondoltam magamban. Amikor öt perccel később be akartam csúszni neki, elvétettem a lábát, de még fel sem álltam, mire a játékvezető mutatta a sárgát. Emmanuel Petit még meglökött, és arcra estem.

Nem sajnálod, hogy visszaléptél a B-válogatottban való szerepléstől a Chile elleni mérkőzés előtt, amikor Anglia az 1998-as világbajnokságra készülődött? Paul Merson maradt, és végül bekerült a vb-keretbe is.
Stuart Steelyard, Doncaster
Igen, nagyon sajnálom. Mérges voltam, hogy így alakultak a dolgok, úgy éreztem, megérdemelnék egy helyet a vb-keretben. Ahhoz sem volt jogom, hogy felhívjam Glenn Hoddle-t, teljesen igaza volt, hogy nem foglalkozott velem, és nem is hívott többet. Néha egy kicsit lobbanékony vagyok. Nem viselkedtem jól, és ez később hatalmas hibának bizonyult. De ha teljesen őszinte akarok lenni: vajon egyéb esetben hívtak volna még valaha is az angol válogatottba? (FFT: Jóban vagy Hoddle-lal? Munkatársak vagytok a BT Sportnál.) Igen, jól kijövünk egymással. Amikor visszavonul az ember, tovább kell lépni, nem lehet hordozni a sérelmeket. Játékos nem viselkedhet így, ahogy én.

Az angol válogatottban manapság nem hemzsegnek a topcsatárok. Téged csak egyszer hívtak be, szerinted mi lenne ma a helyzet?
James Pickup, Harrogate
Jó kérdés. Természetesen minden csak találgatás, de az megállapítható, hogy akkoriban tízes mennyiségben beszélhettünk első osztályú csatárokról. Ilyen volt Alan Shearer, Teddy Sheringham, Robbie Fowler, Les Ferdinand, Ian Wright, Andy Cole, Michael Owen, Stan Collymore és Dion Dublin. Könnyen lehet, hogy valakit kihagytam. Nagy volt a tülekedés elöl. Azt hiszem, ma sokkal több lehetőséget kapnék, és ez elég szomorú a mai időkre nézve, legalábbis, ami a csatárainkat illeti.

Szerinted miért nem működött úgy a Chelsea-be igazolásod 1999-ben, ahogyan azt sokan remélték volna?
Roman Taylor, Facebook
Csak magam okolhatom. Senkit sem okolhatok a Chelsea-nél. Szerintem alábbhagyott az önbizalmam. Nagy összegért kerültem oda, és nem akarok kifogásokat keresni, de előtte fél évig rendszertelenül játszottam sérülés miatt. Abban a környezetben, azokkal a csapattársakkal még így is sokkal jobb teljesítményt kellett volna nyújtanom. Nem kezdtem jól, nem hittem magamban, és tétováztam. Ezen a szinten már nem lehet tétovázni, különösen, ha csatár az ember. Nehéz idők voltak, de nem hibáztatok senkit, ahogyan a körülményeket sem. Az én hibám volt.

Igaz, hogy a Leeds is le akart igazolni egy hónappal azt követően, hogy aláírtál a Chelsea-hez? Nem kísértett meg a gondolat?
Steve Wallingham, Leeds
Igaz, hogy így volt, és talán meginogtam egy pillanatra, de elkötelezett voltam a Chelsea-nek, semmi sem téríthetett el onnan. Hosszú és eredményes éveket terveztem a londoni csapatnál, de sajnos nem így alakult.

Kivel alkottál jobb párost: Alan Shearerrel vagy Henrik Larsonnal?
Henrik Richard Caldwell, Cumbernauld
Larssonnal. Ő a legjobb labdarúgó, akivel valaha is dolgom volt. Shearer csodálatos kilences, a gólok tekintetében a legnagyobb Premier League-csatár, aki valaha volt. Egész egyszerűen verhetetlen. De Larsson bármire képes volt. Jól állt neki a kilences szerepe, ügyes volt a szélről, megállta a helyét a tízes mezben is. Olyan dolgokra volt képes, amilyet láthattunk tőle a 2006-os Bajnokok Ligája-döntőben is. Mindketten elképesztő dolgokra voltak képesek, de Larssonban egy kicsit több patron volt.

Hogyan emlékszel vissza az UEFA-kupa 2003-as döntőjében elszenvedett vereségre José Mourinho Portójától? Úgy látod, a jobb csapat győzött, vagy inkább elkerülhető vereségről beszélhetünk?
David Aneurin Shearan, Hebburn
Nem szeretném, hogy a csalódottság beszéljen belőlem, de vajon tényleg jobb csapat lett volna a Porto nálunk? Nagyon jók voltak, de nem hiszem, hogy jobbak, mint mi. Jobb napjuk volt, és ez számos körülménynek betudható. Hihetetlen nap volt: hatvan-hetvenezer Celtic-szurkoló özönlött Sevilla utcáin, a mérkőzés előtt zöld-fehérben úszott a stadion. Úgyhogy nagyon szomorú, hogy kikaptunk.

Húsz Old Firmön is pályára léptél. Melyik volt a legemlékezetesebb?
Craig Storer, Glasgow
Életem legemlékezetesebb mérkőzése az első skóciai rangadóm. Csak hogy jól értsük: az előző idényt huszonegy pont előnnyel megnyerte a Rangers, aztán a Celtichez megérkezett Martin O’Neill, és úgy mentünk neki ennek a találkozónak, hogy se a Celtic, se a Rangers nem veszített mérkőzést. Fogalmunk sem volt, mire számítsunk, de végül egy percen belül gólt szereztem, és hat kettőre nyertünk. Ez a meccs fordulópontot jelentett a Celticnek, és lezárt egy Rangers uralta időszakot. A legemlékezetesebb Old Firm-gólom a 2003–04-es idényben született, amikor minden egyes meccsünkön megvertük a Rangerst. A kilencvenkettedik percben nulla nulla volt az állás, amikor leráztam Frank de Boert, és huszonöt méterről átemeltem Stefan Klos felett. Csodálatos gól volt, mert pont így akartam. Egyike volt pályafutásom kevés szép találatának. Keressen rá, aki akar!

Mi nem működött a Celticnél, amikor Gordon Strachan megérkezett?
Stuart Macrie, Dumfries
Hú, ez úgy egyórás válasz lesz! Az a fajta menedzser volt, aki megérkezik, és minden megváltoztat maga körül. Ez így rendben is van. Fogalmazzunk úgy, hogy volt köztünk egy kis nézeteltérés a szerződésemmel kapcsolatban, amelyet még ez előző vezetőedző kötött meg, ezért otthagytam a Celticet. Nem akartam eljönni, sőt nagyon szomorú voltam öt és fél idény után. De nem is akarok igazságtalan lenni, szép munkát végzett a Celticnél.

Hogyan fogadtak az Aston Villa szurkolói, miután 2006-ban a klubhoz igazoltál a Birminghamből azok után, hogy gólt is szereztél ellenük a városi rangadón?
Junior Leoes, Facebook
Talán nem a legjobb igazolás a Birminghamből az Aston Villába, de nem is hiszem, hogy bárkinek feltűnt!

Milyen érzés volt, amikor elvesztetted a látásodat az Aston Villa csapatában?
Shaun Marston, Birmingham
Sokan úgy vélik, hogy ott veszítettem el, pedig már sokkal korábban. Azért kellett abbahagynom, mert károsodott a látásom, de ez már a Celticnél megtörtént, akkor, amikor Gordon Strachan az első mérkőzését töltötte a kispadon. Neil Lennon beletérdelt a szemembe az Artmedia elleni BL-találkozón, ahol öt nullára kikaptunk. Négy helyen tört el az arcom, úgy operáltak meg, hogy a fejemben turkáltak. Nem volt utána térlátásom, de ez helyrejött magától. Az utolsó mérkőzésem a Manchester United ellen játszottam, ott ugyanis Nemanja Vidics lekönyökölt. Nem direkt tette, ez is része a játéknak, de hamar rájöttem, hogy vége.

Volt egy próbálkozásod az edzői pályán, de több aztán nem. Miért hagytad végleg abba a Lincoln után?
Joseph Bruton, Peterborough
Miből gondolod, hogy végleg abbahagytam? Ez csak feltételezés. Igazából semmit sem zárnék ki. Egy évet töltöttem a Lincolnnál, és élveztem a munkát. Egyelőre azt is élvezem, amit most csinálok, de sosem lehet tudni, mi lesz.

Szerinted a mai Celtic még mindig csukott szemmel verné a Rangerst?
Alan Fyvie, Glasgow
Amikor ezt mondtam, akkor egy adott kupa-elődöntőről beszéltem, ebben az összefüggésben kell nézned. A Celtic aznap egy libalegelőn verte meg a Rangerst kettő nullra. Hogy ma is megvernék-e? A Celtic ma bármilyen rendszerben képes játszani, és el tudja verni a Rangerst. A nagy kérdés csak annyi, meglesz-e a csapatnak a tíz bajnoki cím egymást követően. Hogy mondjak valami mást is, a Rangersnek is több az esélye, miután megszabadult Pedro Caixinhától, mivel az ő teljes uralkodása maga volt a tréfa. Már korán felhívtam a figyelmet rá, hogy csak a hülyeség dől a szájából. Fogalmam sincs, hogyan kaphatta meg ezt az állást.

Kerültél bármikor is összetűzésbe Rangers-szurkolókkal?
Brian Whittaker, Falkirk
Voltak próbálkozások, hogy elgázoljanak, de az ilyesmi megesik. Azt szeretem Glasgow-ban, hogy az emberek mindig azt mondják, amit gondolnak. Ez nem mindig az, amit hallani akarsz, de legalább nem kertelnek. Volt, hogy szóváltásba keveredtünk Rangers-drukkerekkel, de a végén mindig igazat adtak nekem. Például Mark Warburtonnal és Pedróval kapcsolatban, de ezt úgysem fogják elismerni.

Érdekesek a kommentárjaid. Mit gondolsz, milyen kép alakult ki rólad a képernyőn keresztül?
Kristian Bruce, Chertsey
Azt mondom, amit látok. Nincsenek kész paneljaim. Tisztelem mások véleményét, de nekem a sajátomat kell elmondanom és megvédenem. Nem mindig vagyok a helyes állásponton. Ugyanakkor egy kicsit álszent is vagyok, mert egyszer azt mondtam Neil Lennonnak és John Hartsonnak, hogy ha egyszer írnék vagy feltűnnék a tévében, nyugodtan verjenek fejbe egy ásóval!

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. februári számában.)