Nagyinterjú: Bölöni László

 

 

Kérdéseidre válaszol: Bölöni László

Interjú Szilágyi László Fotó Takács József, Getty Images, Reuters

Bámulatosan nagy közhellyel élve itthon mindenki tudja, még Végh Antal is tudta, hogy „miért beteg a magyar futball”. Ezúttal egy nem itthon élő klasszikus, a jelenlegi legsikeresebb magyar edző, a román és francia állampolgár, BEK-győztes, civilben fogorvos Bölöni László adott kórképet, és vázolt megoldást. A FourFourTwo minden idők harmincegyedik legjobb magyar játékosának választotta a korábbi középpályást, aki alaposan felforgatná a magyar futball uram-bátyám rendszerét, egyelőre azonban Katarban váltja meg a világot. Megtudtuk, hogy Csányi Sándorral egy kávé is elég, hogy elhiggye az ember, hogy jó vezető, készül a Bölöni-könyv, valamint azt is, hogy Valentin Ceausescu hiper­intelligens, túlkapások nélküli drukker.

Kérem, oszlassa el a kételyeket! Ön fedezte fel Cristiano Ronaldót?
deep purple, fourfourtwo.hu
Amikor a Sportinghoz kerültem, már ismertem néhány egészen fiatal, tizenhét éves játékost. Egy izraeli ifitornáról kaptam jelentéseket, amelyeket később egy Franciaország–Portugália ifimeccsen ellenőriztem. Akkor még nem tudtam, hogy Hugo Vianát, Custodiót és Valdirt én fogom edzeni egy év után. A Sporting táborozásakor szóltak, hogy létszámkiegészítésként hoznak pár napig egy fiatalt. Nehezen tudtam megjegyezni a nevét, Quaresmának hívták. Két edzés után többet nem engedtem vissza az ifikhez. Kijártam az ifik mérkőzésére is. Találkozni akartam az előbb említett fiatalokkal. Nem csalódtam bennük. Aztán valamivel a bajnokság kezdése után a vezetőség jelezte, hogy felépült egy profi, beteszik egy mérkőzésre az egészen fiatal tizenhat évesek csapatába, és ha tetszik, behívhatom a keretbe. Ha nem, kölcsönadják. Felültem egy „nevenincs” stadion lelátójára, és végig élveztem a mérkőzést. Utána szóltam, hogy a profira nincs szükségem, de amikor a válogatott játékosokat behívják, akkor azt a vékony kilencest adják nekem, és akkor vele is kiegészítjük a csapatot. Ő volt Ronaldo. Soha többet nem engedtem ki a kezemből, bár hivatalos mérkőzést abban az évben nem játszhatott a nagyokkal. Nem én adtam neki tehetséget. Mondhatnám, nem csiszoltam a technikáját. Azt is, hogy nem volt mit csinálnom vele, csak kidolgoztunk egy állandó izomerősítő programot. Viszont megváltoztattam a helyét. Kitettem a szélre, hogy több tere legyen, és több egy egy ellenes párharca, mert abban fenomenális volt. Mertem ezt tenni, mert azt észleltem, hogy semmit nem veszített ez által az eredményességéből. Lecsipkedtem pár vadhajtást, amikor a labdaátlépést túlzásba vitte. Óvatosan kellett ezzel bánni, nehogy az erényétől fosszam meg. Legtöbbet taktikailag kellett vele foglalkozni, de szerencsére hamar tanult. Igen, mert zseniális volt. Később, amikor már játékengedélyt kapott, az edzésről való elkergetése volt a nehéz. Borzasztó munkabírással és hasonló lelkesedéssel edzett. Tizenévesen húzta maga után a társaságot, és nehéz volt vele tartani a ritmust. Nem, Ronaldót nem én kreáltam, csak jó pillanatban tudom, hogy jó tanácsokat adtam neki, helyes irányba vezettem őt. Ronaldo édesanyjával kétszer állt elém köszönetet mondani. Először Madeirán, amikor ott játszott a Sporting, másodszor Párizsban, az Aranylabda átadásakor. Az édesanyja mellett ültem, és nagyon büszke voltam.

 

Távoli rokonok vagyunk, negyedik unokatestvéred, Bölöni Károly révén. Azt szeretném kérdezni, hogy Cristianóval milyen a kapcsolatod, amióta nem vagy az edzője?
Bölöni Barna, e-mail
Ronaldóval igen-igen közeli viszonyban kell lenni, hogy állandó jelleggel kapcsolatban lehess vele. Nagyot változott körülötte a világ, és ezt normálisnak tartom. Amikor a közelébe kerülünk, például a Real itt játszott Dohában, ha szükségem van valamire, mindig megtalálom felé az utat. Mondjuk jótékonysági akción Ronaldo-mez árverésre, erről Böjte atyát lehet megkérdezni. Néha egyenesen, néha a titkárnőn keresztül. Hadd dicsekedjek egy keveset: nagyon feszítettem, mikor három Real-játékos, Ronaldo, Pepe es Varane gyűrűjében álltam, akikkel együtt dolgoztam.

Igaz, hogy színésznő a felesége? Gyakorolja a hivatását? Vagy egy futballedző mellett ez lehetetlen?
Maniac10, e-mail
Igen, a feleségem, Zakariás Klára színésznő volt Marosvásárhelyen. Amikor 1987-ben Belgiumban egyéves profi szerződést írtam alá, nem gondoltuk, hogy az egy évből szép lassan harminc lesz. A változás elsősorban számára jelentett törést. Ő hozta a hatalmas áldozatot a család érdekében. Neki kellett eltávolodnia a színpadtól, ő mondott le az ígéretesen alakuló pályafutásáról, a hírnévről, az ezzel együtt járó kritikáról, de elismerésről és tapsról is. Kőkeményen állt és áll mellettem ma is. Fantasztikus lelki erő volt és van a törékeny testében. Jó volt őt magamhoz ölelni a könnyebb vagy nehezebb pillanatokban.

Melyek azok a magyar futballt érintő reformjavaslatai, amelyekkel saját bevallása szerint is érdekeket sértett volna?
K. András, sms
A magyar foci gödörből való kibillentéséhez egyszerre több szinten is változtatni kellene, még akkor is, ha azok éppen nem feltétlenül szimpatikusak. Hogy ne ijesszek el magam mellől mindenkit, csak néhányat említenék. A futballbázisok további fejlesztésére is gondolok, bár ezen a téren mindenképp jó úton járnak. Csak elismeréssel lehet adózni a jelenlegi kormánynak az eddigi megvalósításokért. Tudom, hogy „nevelési költség” címen központi támogatást kapnak a klubok és a kiemelt akadémiák. Arról is hallottam, hogy ez nem mindig jut oda, ahová azt a központ irányítja. „A kontroll jó…” – mondta Sztálin. Természetesen Sztálint elvetem, de gondom lenne arra, hogy a központi pénz oda jusson, ahova azt irányították. Páran megharagudnának ezért… A technikai, szakmai bizottságnak nem szerepet, hanem feladatot, munkát adnék, azért, hogy utána célunk is legyen. A magyar elitet nemzetközi mércével mérném, hogy nemzetközi mércére emeljem. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék, annyit elmondok (és nem a nagyképűség mondatja velem), a mércét kell ismerni, érezni, tudni, hogy mi szükséges az eléréséhez. Még lenne mit mondanom ezekről, de most legyen elég ennyi.

 

Egyszer azt mondta: ha jó irányba haladnánk, minimum nyolc év kell a magyar foci fellendüléséhez. Ekkora lenne a baj? Mit tenne nyolc esztendő alatt?
Soproni77, e-mail
Nyolc évet említek, mert én a futballt tágabban értelmezem, és a mélységét is keresem. Attól, hogy a válogatott megveri a dánokat vagy épp a görögöket, csak attól a foci még nem lesz jó. Még attól sem tartom jónak, amikor valamelyik magyar bajnok – mert mindig van egy – Bajnokok Ligája-selejtezőt játszik, és eljut a harmadik körig. A fejlődés számomra mást jelent. Mindenekelőtt el kell mozdulni a gödörből, ez felemésztene vagy három évet. Utána illene megkapaszkodni, ez kettőt-hármat, hogy aztán meglegyen a stabilitás. Az első fázisban a legfontosabb feladatok: ki kell fejlesztenünk a sportbázisokat, több magyar fiatalt akarunk látni a bajnokságban, meg kell teremtenünk és futballszakosítani az edzőképző tanári kart, ki kell írni a továbbképzési vizsgákat a diplomás edzőknek, és ezeket a vizsgákat kizáró jelleggel kell elfogadtatni az oktatásüggyel vagy a sportminisztériummal. Meg kell teremteni az elittel foglalkozó sportpolitikát, ennek „vizsgafeltételeket” teremteni. Támogatnunk kell a klubokat, hogy eljussanak az Európa-liga- vagy a Bajnokok Ligája-csoportmérkőzésekig. A megkapaszkodás idején ki kell alakítanunk a specializálódást az edzőnevelésben, ki kell tűznünk, hogy az U19-es, U20-as Európa- vagy világbajnokságon az első négy közé jusson a magyar válogatott, majd a játékosokat szakmai törés nélkül kell eljuttatnunk a nagyválogatottba. Ki kell tűznünk a rendszeres Európa-liga- vagy Bajnokok Ligája-szereplés elérését a csoportkörben, az erősebb klubok költségvetésének minimum huszonöt-negyven millió euróra emelését. A válogatottnak ki kell jutnia Európa- vagy világbajnokságra. Fontos a nézőszám emelése és a budapesti nagy klubok feltámasztása… Olyan sokat árultam már el a stratégiámból, hogy le is állok. Valamit azonban még hozzátennék: mindezt nem Bölöni hajtaná végre. Maximálisan megértetné a dolgokat olyanokkal, akik akarnak és/vagy tudnak hallani és érteni.

 

Hogy korlátozná a külföldi játékosok számát az NB I-ben? Tucatlégiósokkal semmire sem megyünk…
Yessir, e-mail
Néhány évvel ezelőtt a Diósgyőr–Vasas mérkőzésen a tartalékok között is alig találtam magyar nevet. Ez hosszú távon sem az akadémiák, sem pedig a válogatott munkáját nem segíti. Természetesen tudom, hogy mennyire nehéz ilyen téren ellavírozni az európai törvények között. Ebben a labirintusban „diktatórikusabb” lennék… Tudom, hogy megtámadhatók a javaslatok, de legalább időt nyernénk vele. Túl rég dolgozom már Nyugaton ahhoz, hogy idegenfóbiával lehessen engem vádolni. Nincs kifogásom az idegen focisták ellen, de felemelem a hangom a legfeljebb harmad- vagy negyedrangú, Magyarországra szerződő külföldi játékos ellen. Feltétlenül igényelném, hogy az MLSZ korlátozza a benevezhető, de nem beválogatható játékosok számát. Azaz szerződtessen a klub annyi külföldit, amennyit akar, de csak nyolcat nevezhessen egy mérkőzésre. Ugyanilyen elv alapján a klubok fizessenek annyi külföldit, amennyit csak akarnak, de hogy jó életfeltételei legyenek a külföldről szerződött játékosnak, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, kötelezném a klubokat, hogy fizetésük minimum kettőszázezer euró kell, hogy legyen! Borzasztó zúgolódást váltanék ki ezzel. Ezt az összeget a klubnak kell átutalni a szövetségnek, amit a szövetség majd átutal a játékos számlájára. „Az ellenőrzés hasznos!”, mondta Sztálin, és értsen mindenki ebből azt, amit akar. Gondolom, egy hat-nyolc millió eurós költségvetéssel dolgozó klub párszor átgondolná, hogy kit szerződtet. Átéltem, megismertem, tehát tudom, hogy vannak egyéb kiskapuk is, amelyekkel segíteni lehet a honi futball előnybe helyezését anélkül, hogy gyengítenénk az átlaghelyzetet… Amit amúgy már nem is nagyon lehet tovább gyengíteni.

Tisztelt Bölöni úr! Ön egy nemzetközileg is elismert edző. Mi lehet a baj a magyar szakemberekkel? Mi lehet a baj a magyar futballal?
deep purple, fourfourtwo.hu
Biztos magyarázatot nehéz találni, mert mindig van példa és ellenpélda. Nem esem neki sem az edzőknek, sem a vezetőknek és végképp nem a játékosoknak. Azt hiszem, az egész mulasztás kérdése. Úgy érzem, hogy a rendszerváltással megszűnt állami segélyt a magánszektor nem tudta pótolni. A futball adta lehetőségek megszűntek, és megjelent a hirtelen meggazdagodási lehetőség. Megszűnt a foci varázsa. Körülbelül ugyanebben az időben vált nyugaton iparággá a futball, míg otthon még mindig csak a magyar virtusban –elnézést –, a magyarországi arroganciában bíztak felelőtlenül és kevesebb érdeklődéssel a futballért felelős és a futballban dolgozó emberek. Azt hiszem, ekkor és így alakult ki az a hatalmas szakmai és felfogásbeli különbség, ami azóta is visszahúzza a magyar futballt.

 

Ki volt a leghülyébb magyar futballvezető, akivel tárgyalt?
Belamester, e-mail
Bélamester, Ön nagyon durván fogalmaz. Nem hiszem, hogy a magyar futballvezetők hülyék lennének. Lehet, hogy a látószögük lehetne szélesebb, merészebb, de Európához képest nagyon hátrányos helyzetben vannak. Gondolok itt a magyar foci aktuális notoritására, a költségvetési korlátaira, nemzetközi lemaradására, játékoshiányra, és még sorolhatnám.

Mit szólt Csányi a reformelképzeléseihez?
Mekki, sms
Párszor beszéltem Csányi úrral. Remélem, még lesz alkalmam vele kávézni. Nem mondom meg miért – nem is hangzott el ilyen jellegű kérdés az olvasó részéről –, de nagyon jó vezetőnek tartom.

Ki volt közelebb, kinek mondott volna inkább igent: Kistelekinek vagy Csányinak?
Charles Monsun, fourfourtwo.hu
Csányi úr ajánlata közelebb állt a szívemhez. Nem kellett volna elszakadnom a pályától, és beleszólhattam volna egyéb szakmai célok kitűzésébe is.

Úgy tudjuk, néhány éve majdnem a Videoton edzője lett?
Optic, e-mail
A sógoromék Székesfehérváron laknak. A Vidi tuladonosa meglátogatott Franciaországban, és merész ajánlatot tett… Nekem még több merészségre lett volna szükségem ahhoz, hogy ajánlatát felcseréljem azzal, amit előtte máshonnan kaptam. Szeretettel gondolok vissza az összes beszélgetésünkre, és Székesfehérvárnak is köszönöm, hogy egy pillanatig rám gondolt.

Igaz a pletyka, hogy a miniszterelnök úrral nem jutott közös nevezőre, ő nem akarta igazán bevonni a magyar futball vérkeringésébe?
Snickeyboy, e-mail
A miniszterelnök úrral ilyen témában sohasem beszélgettem. Sokkal fontosabb kaliberű dolgokkal foglalkozik ő, és szerény véleményem szerint nagyon jók az eredményei. Ha egyáltalán a fülébe jutna az én esetem, meglepődnék, ha Bölöni-ellenes lenne. Tudom, hogy sokat tett a magyar sport, a magyar futball felemeléséért. Azt hiszem, igazán megérdemelne egy „ajándékot” a magyar labdarúgástól.

Mit szólt ahhoz, hogy Paolo Sousát kiközösítette a magyar edzői kar és Egervári kapitány. Önre is ez a sors várt volna?
Saci, sms
A futballvilág irigy, ellenséges, mert benne van a versengés és a pénz. Sehol sem fogadják tárt karokkal a betolakodókat. Mint edző, tulajdonképpen csak külföldön, vagyis idegenben dolgoztam, így mondhatom, hogy hozzászoktam a ferde szemekhez. Nem hasonlít az én esetem Sousáéhoz, ennek ellenére biztos, hogy nem ölelne mindenki a keblére. Ahhoz is hozzászoktam, hogy aki igazán ezt tenné, arra kellene a legjobban vigyáznom. Eleve az lenne az elvem: nem azért megyek, hogy szeressenek, hanem hogy tiszteljenek, aztán kedveljenek esetleg. A befogadás csak egy utolsó álomfázis lenne.

Ha nem köti szerződés 2014 nyaráig a katari al-Hor csapatához, akkor most ön a magyar kapitány?
Semmimacie, e-mail
Néhány pontosítás elmaradt, de épp a még életben lévő szerződésem miatt. Nem volt igazán véletlen, hogy rövid idejű megállapodást írtam alá Katarban. Mint már említettem, nem számítottam, számítottunk arra, hogy ennyire sürgőssé válik a kapitányi szerep. A vébészereplésről beszélt az ország, és jött a holland–magyar. Azt hiszem, hat hónappal később, tehát áprilisban már más választ adhattam volna. Meg kell érteni, hogy egy ajtót becsapni mindig kellemetlen. Hát még egy katari kaput…

 

Úgy tudom, legalább négy nyelven beszél. A magyar edzők között ezzel hányadik lenne a sorban? A többiek jó, ha magyarul tudnak…
Kris22, e-mail
Öt nyelvet ismerek, hármat közülük anyanyelvi szinten beszélek. A másik kettő bőven elég a munkámhoz. Biztos, hogy a magyar edzők is beszélnek más nyelveket. Habár fontos a nyelvismeret, a hiánya nem kizáró kritérium.

Legendásak az 1986-os BEK döntőjének büntetői. Duckadam kapuja bevehetetlen volt! Milyen esélyeket adtak maguknak, hogy megnyerik a sorozatot?
deep purple, fourfourtwo.hu
Mi egy szót sem szóltunk a végső győzelemről. A vezetőségünk is elsősorban azt hangoztatta, hogy a nagy ellenfelet, a Dinamót kell utolérni, vagyis eljutni a negyeddöntőig. Egyetlen ember mert végső győzelemről beszelni. A fiúk számára a legfontosabb valaki: Valentin C. Hiperintelligens, művelt, megértő, túlkapások nélküli, építő típusú, nyugodt, gondolkodásbarát, menedzser, drukker. Az olvasó biztosan kitalálja, kiről beszelek. Rengeteg rosszat mondtak róla. Mert rosszat kellett mondani. A véleményem róla azóta sem változott, sőt! Ő préselte belénk a hitet, és szabadította fel azt az erőt, arroganciát, azt a sikervágyat, ami aztán repítette a társaságot. Nélküle túl kishitűek maradtunk volna egy ekkora feladatra. Amúgy erről, ha többet kíván az olvasó, majd vegye kezébe a készülő könyvemet.

 

A BEK-döntőben nem kellett volna azt a tizenegyest bölőni?
M. Bálint, Nagykanizsa, sms
Maradjon köztünk, Bálint: nem aranyérmes osztályzatú a kérdése. Igen, azt a tizenegyest a BEK-döntőben be kellett volna rúgni. Áruljon el nekem egy titkot! Melyik tizenegyest nem kell berúgni?

2001-ben leárulózták a magyarok és a románok, 2013-ban nem árulta el, kinek drukkol a magyar–románon. Miért nem?
Otto, sms
Úgy érzem, hogy egyik tábornak sem tartozom magyarázattal. Egyik részről sem érdemeltem hasonló elbánást, és hálás vagyok a sorsnak, hogy mindkét tábornak bizonyítottam. Akiben egy cseppnyi intelligencia van, az megértett. Szélsőséges, bunkó embert mind a két oldalon lehet találni. A 2013-ban feltett kérdésre nem válaszoltam, mert azt felelőtlen, „stupid” kérdésnek tartottam és tartom ma is. Az újságírók gyakran provokálnak hasonló buta kérdésekkel, amin a felelőtlenül hőbörgő olvasó szívesen elcsámcsog.

 

Volt gyerekkorában példaképe? Hogyan viszonyult akkoriban a magyar labdarúgáshoz?
deep purple, fourfourtwo.hu
Nem, példaképem nem volt gyerekkoromban. Már első osztályú játékosként az újságírók nyomására Rivelinót választottam, erős ballábas lövése miatt. A magyar labdarúgás gyerekkoromban csak neveket jelentett. Egy recsegő rádióból szálltak felém azok a nevek, amikor édesapám ráhajolva az öreg készülékre Szepesi közvetítését hallgatta. Grosicstól Puskásig, Buzánszkytól Kocsisig, beleértve Szepesit is. Később Mészöly, Albert, Bene, Farkas, Fazekas… ezek mind hősöket jelentettek számomra.

Hány válogatott meccset vettek el tőle abban az időszakban, amikor „elfelejtette” beválogatni a román válogatottba az akkori szövetségi kapitány, Valentin Stanescu? Kedvenc játékosom, volt szerencsém látni élőben Kolozsváron.
Kiss István, hexy, fourfourtwo.hu
Mintegy tizenöt mérkőzésről lehet szó. Így írták meg ezt bizonyos elvtársak. Ha pontosabbat szeretne erről megtudni, akkor várja meg, és olvassa el majd a könyvemet is.

Nehéz a hazai közegben érvényesülni, amennyiben az ember pozitív szemléletű és sikeréhes. Mit gondol, itthon miért nem hajlandóak kihúzni a homokból a fejüket az edzők, és modern edzésmódszereket alkalmazni? Remélem, lesz itthon szövetségi vezető/klubvezető, aki észbe kap, és felkéri önt a szakmai munkára.
Gaboo, fourfourtwo.hu
Magyar klubban, a magyar futballban dolgozni nem feltétlenül szimpatikus szerepkör manapság. Nem népszerű döntéseket foganatosítani, átlátni a problémákon, megérteni azokat, és megoldást keresni rájuk, valamennyire szentimentális alapon is közeledni a megoldásokhoz. Azt hiszem, van bennem képesség ezeknek megfelelni. De tévedés volna azt gondolni, hogy erre egyedül képes lennék. Ám egy jó, igényes csapatban benne lennék, miért ne?

IGAZOLVÁNY

Született 1953. március 11., Marosvásárhely
Posztja Középpályás
Klubjai játékosként 1970–1984 ASA Tirgu Mures (román) 406 mérkőzés (64 gól); 1984–87 Steaua Bucuresti (román) 97 (24); 1987–88 Racing Jet Bruxelles (belga) 16 (0); 1988–89 US Créteil (francia) 11 (2); 1989–92 US Orleans (francia) 77 (4)
Klubjai edzőként 1994–2000 Nancy (francia); 2000–2001 Románia (szövetségi kapitány); 2001–03 Sporting Lisbon (portugál); 2003–06 Stade Rennais (francia); 2006 AS Monaco (francia); 2007–08 al-Dzsazíra (egyesült arab emírségekbeli); 2008–10 Standard Liége (belga); 2010 al-Wahda (egyesült arab emírségkbeli); 2011 RC Lens (francia); 2011–12 PAOK (görög); 2012–15 al-Hor (katari); 2015 al-Ittihad (szaúdi); 2017– Royal Antwerp (belga)
Válogatottság 1975–88 Románia 102 (23)
Sikerei játékosként BEK-győztes 1986; európai Szuperkupa-győztes 1986; 3x román bajnok 1985, 1986, 1987; 2x román kupagyőztes 1985, 1987; Eb-résztvevő 1984; az Év játékosa Romániában 1977, 1983
Sikerei edzőként belga bajnok 2009; portugál bajnok 2002; Portugál Kupa-győztes 2002; portugál Szuperkupa-győztes 2002; belga Szuperkupa-győztes 2008, 2009; Öböl-kupa-győztes 2007; francia másodosztályú bajnok 1998; az Év edzője Belgiumban 2009

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júliusi számában.)