Nagyinterjú: Böde Dániel

Interjú Pietsch Tibor

„Félig ember, félig gép Böde Dani példakép!” Így szól a Böde Dániel tiszteletére született szurkolói rigmusok egyike. Kétségkívül van valóságalapja, ámbár hosszú út vezetett odáig, hogy az 1986. október 24- én világra jött támadó afféle népmesei hőssé váljon. A szülőfalujához, Madocsához ezernél is több szállal kötődő gyerkőc imádott focizni, az óvodában reggeltől estig rúgta a labdát, holott nem is az volt a jele. Akkor még csak a dadusok rimánkodtak neki, hogy az ebéd idejére hagyjon fel a játékkal, később már a szülei fohászkodtak azért, hogy ha már besötétedett, legalább éjszakára intsen búcsút a futballpályának, mégiscsak úgy illendő, ha együtt vacsorázik a család.

A helyzet akkor fordult még komolyabbra, amikor felfigyeltek rá a Paksi SE vezetői. A mese a PSE színeiben íródott tovább: minden tornáról hazavihette a gólkirályt vagy a legjobb mezőnyjátékost megillető trófeát. Vagy mindkettőt. A szóbeszéd szerint alig bírta kivárni azt a napot, amikor a hétvégi meccsek után megküldték a különböző tabellák és góllövőlisták állását. Ami az utóbbiakat illeti, aligha meglepő, hogy a rangsor így kezdődött: 1. Böde Dániel…

A paksi U19-es együttes tagjaként történelmi tettet hajtott végre: az egyesület történetében az a csapat jutott fel először az NB I-be. A Hévíz elleni 5–1-es győzelem után 2006. június 4-én már a felnőttgárda is eldicsekedhetett ugyanezzel, naná, hogy Böde Dániel is a kerethez tartozott. Három hónappal később, 2006. szeptember 16-án a szó szoros értelmében élvonalbeli labdarúgónak vallhatta magát: a Diósgyőr elleni 2–1-es siker jelentette számára a premiert. Hogy győztes típus, a későbbiekben is egyértelművé vált, nem véletlen, hogy Nyilasi Tibor az egyik parádés gólját követően elkeresztelte „Madocsai Messinek”. A ferencvárosi legenda 2012-ben már annak örülhetett, hogy Böde Dániel az Üllői útra igazolt.

Nem vitás, jól járt vele a Fradi, ahogyan ő is jól járt a Fradival: bajnokot, Magyar Kupa-, Szuperkupa- és Ligakupa-győztest, valamint gólkirályt tisztelhetünk a személyében. No meg a szurkolók egyik kedvencét, aki a válogatottban hol egymaga intézi el Feröert, hol pofára ejti a norvég bekket, mint a zsíros kenyeret, hol az izlandi védővel együtt rúgja be a labdát a marseille-i kapuba. És akit rettentően motivál, hogy pályára lépjen egy Madocsa–Bölcske meccsen… És aki szívesen válaszolt az FFT-olvasók kérdéseire.

Pakson a cselgáncsnak és a kosárlabdának is jelentős hagyománya van. Gyerekként nem gondoltál arra, hogy cselgáncsozó vagy kosaras legyél, ne futballista?
Takács Lajos, e-mail
Bármilyen hihetetlen, gondoltam rá. Olyannyira, hogy dzsúdóztam is. Amikor a paksi Bezerédi Általános Iskola tanulója voltam, heti egy óra kötelező volt, de még külön edzésekre is eljártam. Idővel azonban csak a foci maradt. Nem bántam meg, hogy így alakult.

Mi az első labdarúgással kapcsolatos emléked?
Lukács Róbert, e-mail
Hűha! Ami magát a játékot illeti, a madocsai pályán rúgtam folyton a labdát, a szüleim állítólag sokáig könyörögtek esténként, hogy ugyan már, legyek kedves hazafáradni, megvacsorázni és lefeküdni, mert másnap suli van. Arra emlékszem, hogy az 1994-es világbajnokságot már néztem, a Brazília–Olaszország döntőben a braziloknak szurkoltam, ami azért érdekes, mert ha dél-amerikai fociról van szó, az argentinokat kedvelem.

Emlékszel az első edződre?
atomicstrike, Facebook
Az iskolában Lukács tanár bácsi, Pakson Péter Norbert. Norbitól rengeteget kaptam, hálás vagyok neki! Nemcsak az utánpótlásban, a felnőttcsapatnál is dolgoztunk együtt, ma ő az utánpótlás-szakágvezető a PFC-nél. A szülőknek nem kell aggódniuk, jó kezekben vannak a gyerekek.

Ki volt a legjobb edződ? És ki a legrosszabb?
Réti Márton, Budapest
Nem emelnék ki senkit, ám azt elmondhatom, hogy többnyire jó edzőim voltak. Nincs olyan edző, akire haragudnék, bár nincs kizárva, hogy lenne rá okom. Annyit azért megjegyeznék, hogy dolgoztam olyan szakemberrel, aki szakmailag a topon volt, de emberileg – fogalmazzunk finoman – kevésbé.

Melyik edződet hívnád meg legszívesebben egy korsó sörre?
Tarjáni Péter, Budapest
Ricardo Monizzal bármikor szívesen találkoznék. A hozzáállása, elszántsága példaértékű volt, nemcsak az én felfogásomat változtatta meg, sok mindenkiét. De ha ő nem ér rá, nincs gond, egyedül is meg tudok inni egy sört…

Igaz, hogy gyerekként Vasas-drukker voltál?
Farkas Péter, Debrecen
Igen, igaz. A Gellei Imre vezette csapat nagyon jó volt, szép focit játszott. Mónos Tamás, Juhár Tamás, Galaschek Péter, Szilveszter Ferenc, no és Váczi Zoli. Utóbbi volt a kedvencem. Egyébként a bátyám és édesapám is Vasas-szurkoló volt, mi több, még most is az. Nálunk afféle családi hagyomány, hogy a férfiak a Vasasnak, a nők a Fradinak drukkolnak. Hogy most melyik a kedvenc csapatom? A Madocsa!

Tényleg volt arra esély, hogy fiatalon abbahagyd a focit?
Gálos Dezső, Budapest
Volt… Hovatovább abba is hagytam, csaknem másfél év kimaradt a pályafutásomból. A középiskolát Dunaújvárosban kezdtem el, úgy volt, hogy az Újvárosba igazolok. Végül a városi bajnokság legalsó osztályában játszottam. Szerencsére Péter Norbi és Karszt József, a technikai vezető eljött értem Paksról, meggyőztek arról, hogy térjek vissza. Amikor télen visszamentem, Jozsó bá’ még fogadást is ajánlott: ha az idény végéig beérem a házi góllövőlistát tizenkét góllal vezető Tóth Ákost, kapok egy mezt. Az első két meccsemen rúgtam tizenkettőt… A végén megnyertem a fogadást, kaptam egy fehér PSE-dresszt, a hátán a nevem és a tízes szám virított. Gyönyörű mez volt!

Amikor elkezdtél focizni, gondoltál arra, hogy ilyen messze juthatsz?
Szabó Tihamér, e-mail
Vitt a szívem előre, voltak álmaim. Gyerekfejjel arról ábrándoztam, hogy lesz egy szép házam és egy Ferrarim. Ferrarim nincs, de már nem is vágyom rá. Van viszont egy szép házam Madocsán, legalábbis nekem tetszik.

Mit szóltál a Madocsai Messi titulushoz? Hálás vagy érte Nyilasi Tibornak?
B. Péter, Facebook
Jót mosolyogtam rajta. Tibi bá’ egy siófoki meccs után ragasztotta rám, amikor egy cselsorozat végén szép gólt lőttem. Azért nem hittem el, hogy én vagyok Messi, nem is nagyon foglalkoztam ezzel, jóllehet nagy ritkán még ma is hallom itt-ott. Poénnak mindenesetre jó volt.

Ki a jobb, a Madocsai Messi vagy a Madocsai Rooney?
Antal István, Tolna
Ez nem is lehet kérdés! Madocsai Rooney-nak, ugyebár, a bátyámat, Istvánt nevezték el, aki százszámra rúgta a gólokat a megyei bajnokságban. Jó kis csatár volt! Imádtunk egymás ellen játszani, de nem tudtam veszíteni ellene sem. Mivel Pista négy évvel idősebb nálam, gondolhatjátok, mennyi melót kellett beleraknom abba, hogy legyőzzem. Volt, hogy sikerült, de ha nem, a nagy késsel kergettem…

Kinek köszönhetsz a legtöbbet?
B. Zsolt, Győr
Sok mindenkinek lehetek hálás, de ha két embert kellene kiemelnem, akkor Karszt József és Péter Norbert nevét említeném.

Voltál már hátvéd, középpályás, csatár is. Kapus is leszel?
Horváth Antal, e-mail
Ifiben már voltam kapus! A kapusunk sérült volt, vállaltam, hogy beállok. Hármat kaptam egy félidő alatt, az egyikben benne voltam. Egy szabadrúgást követően meg kellett volna fognom a labdát, ám az kipattant rólam, az ellenfél meg beverte. Hú, de idegesített! Szerencsére akadt egy-két bravúrom is. A második félidőre kijöttem a kapuból, három nullról visszajöttünk három kettőre, az egyik gólunkat én lőttem. Más kérdés, hogy a meccs idő előtt véget ért számomra, mert kiállított a bíró. Ennyi a Vác–Paks NB II-es ifimeccs története az én szemszögemből.

Mennyire volt nehéz megszoknod, hogy Bognár György immár nem középcsatárként, hanem középső védőként számít rád?
Csémy Dávid, Facebook
Nem volt probléma, hamar átálltam. Annál is inkább, mert pályafutásom elején sokáig védekező középpályásként számoltak velem, mi több, az ifjúsági csapatban, majd a Ligakupában belső védőként is szóhoz jutottam. Jól érzem magam hátvédként is. Élvezem a focit, örülök annak, hogy harmincnégy évesen is az NB I-ben játszhatok.

Ami a szíveden, az a szádon. Volt ebből gondod?
Őri Zsolt, Budapest
Hogyne lett volna! Sokan nem szeretik azt az embert, aki nyíltan elmondja a véleményét. Más lapra tartozik, hogy nem érdekel, ők mit gondolnak rólam.

Kivel játszanál szívesen egy csapatban, akivel eddig nem adatott meg?
Lajos, e-mail
A fiaimmal. Dani kilenc-, Gergő hatéves, esztendők múltán talán kispályán még szerepelhetünk egy csapatban. Már ha engedik, hogy a fater beszálljon közéjük…

„A TISZTELET MEGMARADT, HA KIMEGYEK EGY FRADI-MECCSRE, SENKI SEM ZAVAR EL”

Van olyan csapat, amelyik ellen nem léptél pályára, holott vágytál rá?
Gergő, Budapest
Gyerekként a Milannak is szurkoltam. A haverok között sok Juventus-drukker volt, nem akartam beállni a sorba, ezért is lettem Milan-drukker. Szóval, a San Siróban boldogan játszottam volna Paolo Maldini és társai ellen. Annak lett volna varázsa.

Melyik gólodra és melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?
Egy paksi drukker
Az összesre! Nemigen tudok különbséget tenni köztük, mindegyik fontos nekem. Nemrég olvastam, hogy negyvennél is több, meccset eldöntő gól fűződik a nevemhez. A válogatottban is szereztem ötöt, a törökországi gól azért különleges, mert címeres mezben az volt az első, az észtek elleni egész szépre sikeredett, míg a másik hármat Feröernek rúgtam két mérkőzésen – az Eb-selejtezőn elért dupla ugyanúgy győzelmet ért, mint a világbajnoki selejtezőn lőtt gólom. Ami a sikereket illeti, a Fradival megnyertem mindent, amit idehaza lehet, erre éppúgy büszke vagyok, mint arra, hogy a Pakssal a bajnokság második helyén zártunk a 2010–11-es idény végén. Az az ezüst felért egy arannyal.

Számos aranyköpés fűződik a nevedhez. Ezek csak úgy jönnek?
Levendel Alajos, Székesfehérvár
Ilyenre nem készül az ember. Ez nem úgy megy, hogy fogok egy tollat és papírt, a meccs előtti este leülök, és kitalálom, hogy mit mondok, ha másnap engem kérdeznek. Ez vagy jön magától, vagy nem. Kedvencem nincs, ámbár amikor a franciaországi Eb-n azt mondtam, hogy „a nap végén számolják a tyúkokat”, az nagyot futott.

A Norvégia elleni Eb-pótselejtezőn kaptál egy sárgát, mert „lebirkóztad” az egyik norvég védőt, a lefújást követően megjegyezted: pofára esett, mint a zsíros kenyér… Norvégiából nem kerestek utána?
Muray András, e-mail
Nem, dehogy. Szerintem azt sem tudják, mi az a zsíros kenyér. Sajnos a mai gyerekek sem, nem esznek már ilyet. Holott az régen úgy volt, hogy jól megkented zsírral a kenyeret, aztán ha véletlenül leejtetted, az bizony pofára esett…

Madocsa vagy Paks?
Tóth Károly, e-mail
Madocsára születtem, ott lakom ma is, odaköt szinte minden, a legtöbb rokonom és barátom is ott él. Persze Paksot is nagyon szeretem, mondhatom, Madocsa az otthonom, de Paksra is hazajárok. (Paks vagy Fradi? – FFT) Jelen pillanatban Paks. Ahol játszom éppen, nekem mindig az az első. A Ferencvároshoz is csodálatos emlékek fűznek, ha valahol érdemes futballistának lenni, az a Fradi. A tisztelet megmaradt mindkét fél részéről, ha manapság kimegyek egy Fradi-meccsre, senki sem zavar el.

Pályád egyik legnehezebb vagy éppen legkönnyebb döntése volt, amikor Paksról a Ferencvárosba igazoltál?
T. Artúr, e-mail
Biztos, hogy nem a legkönnyebb, de az is biztos, hogy a legjobb. Imádtam Pakson játszani, de amikor 2012-ben megkeresett a Fradi, úgy éreztem, eljött az idő a váltásra. Jól éreztem: hét csodálatos évet töltöttem az Üllői úton. Mindjárt az első meccsemen meggyőződhettem arról, hogy jó helyre kerültem. A Kecskemét elleni bajnoki idénynyitóra mentem ki melegíteni, amikor egyszer csak azt hallom a Fradi-táborból: gyerünk, mutassuk meg az újaknak, hova jöttek! A következő másodpercben úgy zengett az aréna, hogy beleborzongtam. Arról a szeretetről, amit az FTC futballistájaként kaptam, álmodni sem mertem volna. Remélem, nem hangzik nagyképűen, ha azt mondom, nem sok embernek adatik meg, hogy ilyen sokan szeressék. Gyerekfejjel, amikor a madocsai pályán rugdostam a labdát, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy egyszer derbiken válhatok főszereplővé. Bízom abban, hogy a magam módján példát mutattam a srácoknak azzal, hogy egy kétezer lakosú községből is elég messze el lehet jutni. Ami tőlem telt, megtettem a Fradiban is, és emelt fővel igazoltam vissza Paksra. Nem mellesleg: az is jó döntés volt. Mehettem volna máshová is, de a hazatérés tűnt a legkézenfekvőbbnek. Haraszti Zsolttal, a Paks ügyvezetőjével is remek a viszonyom, régóta ismerem őt is. Mindent megtett, hogy visszatérjek, én pedig örömmel mentem. Játszani akartam – és játszom is.

A Paksból vonulsz vissza?
Viski Tamás, e-mail
Minden bizonnyal igen. Mérget csak azért nem vennék rá, mert a futballban bármi megtörténhet. Maradjunk annyiban, valószínűleg a Paks lesz az utolsó profi csapatom. Meg is lenne a bája annak, hogy ott fejezem be, ahol elkezdtem.

Nem bánod, hogy légiósként nem tehetted próbára magad?
Pippó, Facebook
Ma már nem. Volt idő, amikor figyeltek, akadt lehetőség, nem is egy. Két ukrán csapat is nézett. Akkoriban jól ment a játék, a Zorja Luhanszkon kívül a Csernomorec Odessza is képben volt, végül egyik csapat sem tett ajánlatot. Ennek az lehetett az oka, hogy a próbajátékon nem lőttem gólt. Hiába játszottam jól a két tesztmeccsen, kihagytam a ziccereket. Pedig szerezhettem volna akár négy gólt is, de nem jött össze. Ez van. Azaz hogy: ez volt.

Madocsán játszottál valaha? Ha nem, tervezed, hogy játszol?
M. Réka, Székesfehérvár
Hivatalosan nem játszottam, nem hivatalosan igen… Gyerekként egy-két néven megfordultam a csapatban, egyszer Hódos voltam. Nem titok, egyszer szeretnék még a Madocsában futballozni – hivatalosan is. Egy Madocsa–Bölcske derbin való részvétel speciel rettentően motivál. Sok a bölcskei ismerős és haver, de azért jó lenne egyszer ellenük játszani. Jóllehet már ezeknek a meccseknek sem olyan az atmoszférája, mint régen volt. Ráadásul most osztálykülönbség van a két csapat között, fájdalom, a Bölcske javára. Ugyanakkor azt se feledjük, hogy a legutóbbi tíz mérkőzésből kilencet mi nyertünk meg!

Mit gondolsz, kihoztad a maximumot a pályafutásodból?
Angyal Tibor, Facebook
Több szemszögből lehet ezt nézni. Én onnan nézem, hogy tízévesen még csak álmodni sem mertem volna mindarról, amit elértem, igaz, tizenöt esztendősen már arról ábrándoztam, hogy egyszer-kétszer megmutatom magam az NB I-ben. Az élet végül úgy hozta, hogy voltam bajnok, Magyar Kupa-, Szuperkupa- és Ligakupa-győztes, elhódítottam a gólkirályi címet, megválasztottak az Év játékosának, magamra ölthettem a válogatott szerelését, szerepelhettem Európa-bajnokságon – a tizenöt esztendős Böde Dani ennél többre aligha vágyhatott volna. Sem szakmai, sem anyagi szempontból nincs okom panaszra, mondom, ma már az sem szomorít el, hogy nem szerződtem külföldre. Én akkor érzem jól magam a bőrömben, ha játszom. Ki tudja, mi lett volna velem légiósként? Lehet, hogy a padon, rosszabb esetben csak a lelátón jutott volna hely nekem. Hiába kapom meg a tisztes fizetésemet, nem lettem volna boldog.

Mikor voltál a csúcson?
P. István, Budapest
Jó kérdés! Azért voltak szép éveim. Mindjárt az első idény, amit a Fradiban töltöttem, jól sikerült. Az első öt meccsemen nem találtam a kapuba, már kezdtem ideges lenni, de a hatodikon megtört a jég. Mire befejeződött a bajnokság, tizenhét gólig és tíz gólpasszig jutottam, megválasztották az Év játékosának. Akkor tényleg jól ment. A 2015–16-os idényben szintúgy. Akkor lettem gólkirály, úgy, hogy menet közben zsinórban kilenc mérkőzésen szereztem gólt.

Igaz, hogy már gyerekként is az hajtott, hogy gólkirály legyél?
Somogyi Ernő, Szombathely
Igen! Gólt lőni mindig jó. A válogatottban, az NB I-ben, az ifiben, a kispályán a haverok ellen – mindig. Vallom, az egyik legszebb öröm a gólöröm. Eltökélt voltam, mindenben győzni akartam. Mindenben a legjobb akartam lenni.

Hajdanán megérte a kuglibábukat rakosgatni a madocsai kocsmában?
Béla, Madocsa
Hogyne érte volna meg! Jozsó bá’ egyik kedvenc története, hogy amikor tizenévesen vitt haza az egyik tornáról, megkérdezte tőlem, hol tegyen ki. Mondtam, hogy a kocsmánál. Kissé megijedt, de megnyugtattam, hogy ne aggódjon, azért megyek oda, hogy a kuglibábukat állítgassam, amiért pénzt kapok, a pénzből meg vehetek egy új futballcsukát. Az már megint csak a történet szomorú része, hogy mára a kuglik is eltűntek.

Madocsa csakugyan királyság?
Imre István, Budapest
Az egyik barátomtól kapott tábla szerint igen! A Sarki Kocsmában van kitéve, bárki megcsodálhatja.

Az egyik szurkolói rigmus így szól(t): „Félig ember, félig gép, Böde Dani példakép”. Az vagy?
Tomtattoo, e-mail
Erre nehéz bármit is mondani, de ha valaki esetleg miattam választja a tizenhármas mezszámot, már megérte, nem?

Marseille-ről mi jut eszedbe?
Sz. György, Budapest
Nem az Olympique Marseille! A franciaországi Európa-bajnokság fantasztikus volt, az Izland elleni marseille-i csoporttalálkozó pedig maga a csúcs. Ami akkor történt, nem lehet leírni, azt át kellett élni. Amiben aznap részünk volt, annál többet a futball aligha adhatott volna nekünk. Nemrég egy riportban kérdeztek arról, nincs-e bennem keserűség amiatt, hogy csupán két mérkőzésen kaptam lehetőséget az Eb-n, ráadásul mindkétszer csak csereként léptem pályára. Azt feleltem, hogy sokan elcserélnék velem azért a harmincvalahány percet.

Haragszol Birkir Már Saevarssonra, hogy elrúgta előled a labdát Marseille- ben?
balsorsakit, e-mail
Jó lett volna, ha én váltom gólra Nikolics Nemanja beadását, és nem öngóllal egyenlítünk, de a lényeg, hogy az izlandi kapuba került a labda. Persze tudjuk, hogy van ez a csatároknál: mindegy, ki lövi a gólt, csak én legyek az! Egy Európa-bajnokságon főleg…

„AZÉRT SOKAT NEM SÉTÁLGATTAM A NEGYEDIK KERÜLETBEN, NEM MINTHA BÁRMITŐL IS TARTOTTAM VOLNA”

Ki a legjobb barátod a futballban?
Kováts Ferenc, Pécs
Karszt József és Éger László. Rájuk mindig számíthatok.

Az ellenfelek szurkolói is elismernek, tisztelnek téged, ezt mivel érdemelted ki?
T. András, Budapest
Talán a hozzáállásommal.

Igaz, hogy amikor a Fradiban játszottál, Újpesten laktál?
Leposa András, Budapest
Igen. Az egy szomszédom, Sanyi bá’ nagy Újpest-szurkoló, a ma napig tartjuk a kapcsolatot, jóban vagyunk. Azért sokat nem sétálgattam a negyedik kerületben, nem mintha bármitől is tartottam volna, de vagy a Népligetben voltam, vagy otthon, ha pedig szabadnapom volt, már mentem is Madocsára.

Hiányzik a Ferencváros?
K. Gábor, Budapest
Hát… igen. Többször is utaltam már arra, hogy a Pakshoz is ezer szállal kötődöm, de a Fradi az más. Órákon át regélhetnék arról, mit éltem át fradistaként. Az Újpest elleni csatákat, míg élek, nem feledem. Kiváltképp azokat, amelyeken győztes gólt szereztem.

Mi motivál még?
Th. Müller, Paks
Az, hogy Éger Laci rekordját megdöntsem. Az én barátom 416 NB I-es fellépéssel a háta mögött vonult vissza, én pillanatnyilag 396-nál járok. Ha minden jól megy, a következő idényben megelőzhetem. Remélem, nem haragszik majd meg. És hajt az is, hogy minden meccsen, minden edzésen győztes csapatban legyek. Ha nem vagyok az, idegbeteg tudok lenni.

Ha jól tudom, két fiad is van. Szeretnéd, hogy ők is focizzanak?
Botond, e-mail
Örülnék neki, de ez az ö döntésük lesz. Danus Madocsán pallérozódik, a Bozsik-programban vesz részt, le is van igazolva. Lám, ő hamarabb lett Madocsa-játékos, mint én!

Ha befejezed, edző leszel?
Harczi Zoltán, Szeged
Ez még a jövő zenéje. Az edzői papírokat mindenesetre szeretném megszerezni, a B-licences képzésre már jelentkeztem is, remélem, felvesznek. De ha nem edző leszek, akkor is maradnék a fociban. (Böde Dániel Focisuli – jól hangzik… – FFT) Nem hangzik rosszul, de ilyesmiben nem gondolkodom.

Ha egy csapatot kellene összeállítanod azokból, akikkel együtt játszottál, hogy állnátok fel?
Tóth Ivett, Budapest
Óriási bajban lennék, nem tudnám, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak-e. Bő keret lenne, annyi szent. A csapatkapitányi karszalagot meg odaadnám Éger Lacinak. Vagy megtartanám magamnak…

Tavaly szeptemberben, miután a vírushelyzetben kikaptatok a Groupama Arénában a Fraditól öt nullra, kissé keményen nyilatkoztál. Nem bántad meg utólag?
D. Csaba, Facebook
Nem, mert ott is csak az igazat mondtam.

Melyik a kedvenc szurkolói dalod?
Mona Gáspár, Debrecen
Nincs kimondott kedvencem, ha jó a hangulat, az már elég nekem. Bár van egy rigmus, amit a minap a Ferencváros kézilabdacsarnokában hallottam, az nagyon jól hangzott: „Izzik a csarnok, itt a magyar bajnok!”.

Ha film készülne a pályafutásodról, és levetítenék neked, elégedetten állnál fel a székedből a végén?
Szilágyi Norbert, e-mail
Attól függ, ki játszana engem… Összességében eddig rendben vagyunk. Boldog vagyok, mert a játék öröme mindmáig megvan bennem. Ha már nem lesz meg, abbahagyom, de hiszem, hogy ez még odébb van. Tisztában vagyok azzal, hogy egy-két év múlva már nem ütöm meg az élvonalban megkövetelt szintet, ám azt sem fogom majd fel tragédiaként. Már csak azért sem, mert akkor végre jöhet a Madocsa–Bölcske!

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)