Nagyinterjú: Bixente Lizarazu

Interjú Chris Flanagan Fotó Richard Cannon Fordítás Marosi Gábor

Bixente Lizarazu épp csak, hogy megérkezik a FourFourTwo főhadiszállására, de máris felfordulást okoz. Előbb örültként tép szét néhány FourFourTwo-t, majd bivaly erővel szorítja magához a fejünket.

Normális esetben ez azt jelentené, hogy az interjú rossz csillagzat alatt születik, de Lizarazu esetében más a helyzet.

„Nem vagyok pszichopata” – mondja nevetve a világbajnok játékos, aki először jár Londonban a Bayern nagyköveteként. Ami azt illeti, valójában mi kértük meg arra, hogy tépjen szét egy magazint, mert így találtuk ki a fotózást. Viszont a fejszorongatást már ő találta ki, miután humora átvette a hatalmat nálunk, és jónak látta egy kicsit megcsillantani harcművészeti tudásából. Szerencsére az interjú már nem ilyen fájdalmak árán készült el.

Tisztázzuk: Bixente vagy Vincent a neved?
Anthony Stevens, Hull
Bixente. Franciaország baszk részén születtem, és a szüleim hivatalosan is Bixentének szántak. Viszont a hatóságok nem engedélyezték ezt, mert a baszk neveket ekkoriban tiltották, úgyhogy a francia változatát, a Vincent-t jegyezték be. Baszkföldön mindenki Bixentének hívott. Ám amikor híres lettem a futball világában, az újságírók elkezdtek Vincent-nek nevezni, én meg kezdetben nem is tudtam, kiről beszélnek, soha senki nem hívott így. Segítségül hívtam az ügyvédem, és papírra vetettük, hogy a nevem Bixente, ahogy a szüleim akarták. A fiamat Tximistának hívják, a lányom Uhaina, mindkettő baszk keresztnév.

Milyen volt Éric Cantona, amikor együtt futballoztatok a Bordeaux-nál?
Ian Ross, Manchester
Nem játszottunk együtt sokáig, de minden rendben volt vele. Tudom, hogy Angliában elhíresült: egyrészt gyönyörű gólokat szerzett, másrészt akadt az a problémája a szurkolóval. Olvastam azt is, amit a FourFourTwo-nak nyilatkozott, amely szerint még nagyobbat kellett volna adnia neki. A Bordeaux-nál semmi szokatlant nem produkált, leszámítva egy kupameccset, amelyen tizenegyest értékesíthetett, de a szél erősen fújt, és ellene dolgozott. Elhatározta, hogy megpróbálja bepanenkázni, de a labda még csak a gólvonalig sem jutott el.

Az, hogy a Bordeaux a döntőig menetelt az UEFA-kupában 1995–96-ban, segített abban, hogy könnyen találj magadnak új klubot?
Steffen Reiter, Augsburg
Igen, azt hiszem, igen. Nem a Bayern München elleni döntő, mert annak a második mérkőzésén sérülés miatt le kellett jönnöm, hanem az egész széria. Egész Európa látta, hogy mire vagyunk képesek. Ezt követően Zinédine Zidane a Juventusba igazolt, Christophe Dugarryt vitte a Milan, engem pedig az Athletic Bilbao, majd a Bayern München vásárolt meg.

Mennyire volt jó játékos Zinédine Zidane?
Theo Lecroix, Marseille
Amikor Zizou megérkezett a Bordeaux-ba, nem volt valami jó kondiban. Még a kilencven percen is nehezen verekedte át magát, de kőkeményen elkezdett dolgozni. Viszont született zseni volt. Az edzéseken olyan dolgokat művelt, amelyek enyhén szólva is furák. Nem olyan volt a technikája, amilyent az akadémiákon oktatnak, sokkal inkább olyan, amit az utcán tanult, és rajta kívül más nem tudott megcsinálni. Egyedül is képes volt megváltoztatni egy mérkőzés menetét. Ennek ellenére a csapatért harcolt. Ha háromszor is előre futsz, de nem kapod meg a labdát, előbb-utóbb elgondolkodsz, hogy a fene egye meg, ez a figura nem passzol. Ilyesmi Zidane-nal sosem fordult elő, mindig jött a labda, és mindig pontosan ugyanoda, két méterrel a lábad elé, tökéletesen időzítve. Tudta, hogy a csapattársai nem szívesen rohangálnak a semmiért, és amikor valaki így gondolkozik, mindenki szívesen fáradozik érte. Ha védekezni kellett, nagyon érdemes volt neki adni a labdát, mert tudtuk, hogy biztosan megtartja. Még akkor is, ha rossz az átadás.

Te voltál az első francia, akit igazolt az Athletic Bilbao. Büszke vagy, hogy olyan csapat vett meg, amelyik csak baszk futballistákat foglalkoztat?
Jun Kaloustian, Facebook
Nehéz arról az idényről beszélnem, mert akkor kezdtem sérüléssel bajlódni. Szakmai döntést hoztam, amikor oda szerződtem, mert a spanyol futballt néztem kis gyerekkorom óta, a spanyol határon laktunk, és gyakran látogattam ki a Real Sociedad mérkőzéseire. Ki akartam próbálni, milyen Spanyolországban focizni, de sokan nem rólam akartak beszélni, hanem az első franciáról, aki az Athletic Bilbao játékosa lett. Majd megsérültem, és már nem tudtam úgy játszani, mint előtte, úgyhogy nem volt valami jól sikerült idény.

Inkább franciának vagy inkább baszknak érzed magad?
Tom Grant, Facebook
Franciának és baszknak. Franciaországon belül vannak eltérő kultúrájú helyek, ilyen például Korzika vagy Bretagne, ezek teljesen más életet élnek, mint Párizs. Baszkföld is más.

Mennyire játszott fontos szerepet Aimé Jacquet a pályafutásod alakulásában?
Julie Frayssinous, Rouen
Az ő keze alatt lettem profi futballista a Bordeaux-ban, kezdetben a bal szélen játszottam. A válogatottban is az ő vezetése alatt töltöttem a legszebb napjaimat. Az a fajta edző, akiért a lábad is eltörnéd, ilyen volt még Ottmar Hitzfeld a Bayern München élén. Nagyon jó viszonyt ápoltam Jacquet-val, rengeteget beszélgettünk, mivel én olyan labdarúgó voltam, aki szeretett érteni is mindent. Érdekelt a taktika, sokat foglalkoztunk is vele az edzéseken. Könnyen szót értettem vele, ő segített aztán a pályafutásom egy nagyon fontos pillanatában. Amikor az első idényemet töltöttem a Bayern Münchenben, még mindig sérülések gyötörtek, és romokban hevert az önbecsülésem. Jacquet eljött, meglátogatott, a következőt mondta: „Ha teljesen felépülsz, te leszel a francia válogatott bal szélső védője”. Ebből erőt merítettem, és nagyon keményen kezdtem edzeni. A világbajnokságra rendbe jöttem, és szerintem egész ügyesen helytálltam. Egy idényen belül kerültem a mélypontra, majd lettem világbajnok.

Két évvel korábban Franciaország az elődöntőig jutott az Európa-bajnokságon, de ott kikapott Csehországtól. Nagy bukásnak tekintetted a történteket?
Danny Clarke, Stevenage
Önbizalmat merítettünk az esetből. Tizenegyesekkel veszítettünk, úgyhogy majdnem sikerült a fináléba jutás. Ekkor indult el az úton egy új generáció. David Ginola és Éric Cantona visszavonult, ekkor lett a válogatott tartópillére Zidane és Djorkaeff. Az 1996-os Eb-n melegítettünk be a következő világbajnokságra. Az első mérkőzésen nem léptem pályára, de utána végig ott voltam. Igaz, hogy már az 1992-es Eb-n is szerepeltem, de ekkor, Angliában éreztem először, hogy a csapat fontos embere vagyok.

Úgy vágtál neki a hazai földön rendezett világbajnokságnak, hogy remélted a végső győzelmet?
Jamie Frampton, London
Nem tudtuk, mire számítsunk, lehetetlen volt bármit is tippelni. Úgy vágtunk neki a tornának, hogy esküdni mertünk a védelmünkre, de a támadóképességeink már nem voltak ilyen egyértelműek. Végül minden csapatrészünk szerzett gólt: a hátvédek, a középpályások és a csatárok is. Lilian Thuram két gólt ért el az elődöntőben. Laurent Blanc is betalált, és én is Szaúd-Arábia ellen. Csodálatos élmény volt, már csak azért is, mert olyan mélyről jöttem vissza. Mintha azt mondták volna odafönt: sokat szenvedtél, most süssön egy kicsit a nap.

Játszottál Lilian Thuramal, Laurent Blanc és Marcel Desailly mellett is. Mennyire volt jó ez a francia védelem?
Andy Kearnley, Belper
Négyünkkel és Fabien Barthezzel a hátunk mögött sosem veszítettünk, és ez hihetetlen. Külön is erősek voltunk, de együtt még sokkal erősebbek. Amikor elrontottam egy szerelést, Marcel megszerezte a labdát. Ha fordítva történt, én segítettem. A védelem miatt is lehettünk világbajnokok. Ugyanúgy a középpálya is kellett a sikerhez. A jó védelem sosem csak a hátsó négyesből és a kapusból áll.

Mit gondoltál arról, hogy Laurent Blanc minden egyes alkalommal megpuszilta Fabien Barthez fejét? Kicsit fura, nem?
James Meredith, Needham Market
Szerintem vicces volt. Olyan ez, mint a többi babona például a zoknikkal vagy fehérneműkkel. Nem hagyhatták abba, mi is azt vártuk tőlük, hogy csinálják. Szerencsét hozott. A futballban sokan hisznek az ilyesmiben.

Milyen emlékeket ápolsz a Brazília elleni vb-döntőről?
Thomas Barnes, Southampton
Nyugodtak voltunk, ami nagyon fontos ekkora nyomás idején. Akkor már tapasztalatból tudtam, hogy minél nagyobb a nyomás, annál nyugodtabban kell viselkedni. Egy vébédöntő előtt nincs értelme azt mondogatni, hogy „gyerünk, győznünk kell”, sokkal jobb elsütni néhány poént, és lazulni. Nincs értelme az „ez az életem nagy meccse” típusú gondolkodásnak. Ha túl sok ilyet mondogatsz, nem fog menni. A döntő napján végig Ronaldóról beszélgettünk, elemeztük, hogyan játszott addig, és mire kell vigyáznunk vele kapcsolatban. Bámulatosan nagy játékos volt, nem is jutottunk semmire, megoldás nélkül léptünk pályára. Végül úgy alakult, hogy mentálisan jobban bírtuk, és mi uraltuk a játékot. Ez volt a torna legkönnyebb mérkőzése számunkra, pedig az ellenfél tele volt kiváló futballistákkal. Amikor kimentünk átvenni a trófeát, megláttam apámat a nézőtéren, és sírt. Amikor felemeltük a serleget, Zizou átadta nekem. Továbbadtam, és azt mondtam magamban, hogy ez már megvan, soha senki nem veheti el tőlem! Nincs olyan, hogy exvilágbajnok. Ez már örökre megmarad.

Mit éreztél, amikor a franciák sorra elkezdték Bixentének hívni gyermeküket a világbajnokságot követően?
Julien Delon, Reims
Mókás volt! Nem csak a Bixente futott, hanem a Zinédine és a Lilian is. Nem tudjátok elképzelni, mi ment a világbajnokság után. Minden a feje tetejére állt. Hat hónapon keresztül minden felbolydult. Őrület volt az egész.

„Amikor felemeltük a serleget, Zizou átadta nekem. Továbbadtam, és azt mondtam magamban, hogy ez már megvan, soha senki nem veheti el tőlem!”

Szép volt az 1998-as világbajnoki győzelem, de vajon számítottatok arra, hogy két évvel később az Európa-bajnokságot is behúzzátok?
Freddie Norton, Carlisle
Azt is nehéz még elhinni, hogy legyőztük Olaszországot a döntőben, méghozzá aranygóllal. Csodálatos torna volt, jó védekező játékkal álltunk ki, de az olaszok is briliánsan játszottak a döntőben. Gólt szereztek, nem volt egyszerű visszajönni utána.

Igencsak multikulturális csapattal léptetek pályára. Szerinted ennek is lehetett szerepe a sikerben?
Jerome Girault, Brussels
Ezzel nem foglalkoztunk, azzal sem, ki honnan érkezett. Jó barátok voltunk, senkit sem érdekelt, hogy van köztünk ghánai vagy baszk is. Mindannyian ugyanazt a nyelvet beszéltük, jókat mókáztunk, és élveztük egymás társaságát.

Nagyon rossz érzés volt, hogy ki kellett hagynod az 1999-es BL-döntőt?
Neil Burton, Stockport
Nagyon. A válogatottban megsérült a térdem. Három hónapra kiestem, és nem játszhattam a döntőben sem. Mi voltunk a jobbak azon a mérkőzésen. Semmit sem tehettem, csupán annyit, hogy miután lefújták, kimentem a pályára, és vigasztaltam a társaimat. Rossz volt abban az állapotban látni őket. Viszont biztos vagyok benne, hogy az ott szerzett harag és dac miatt nyerhettük meg két évvel később a Bajnokok Ligáját. Vittük magunkkal a frusztrációnkat 1999-ből, és a San Siróban elbántunk a Valenciával.

Mekkora teher nehezedett rád a 2001-es tizenegyespárbaj idején a Valencia ellen?
Matthias Herrmann, München
Nem voltam ott az öt kijelölt játékos közt, mert 1998-ban hibáztam Olasz­ország ellen, és akkor azt mondtam: soha többet ilyet. Aztán elérkezett ez a Bajnokok Ligája-finálé, és azt mondtam: rendben, gyerünk. Öt lövés után még mindig nem dőlt el, és amikor én kerültem sorra, mindent beleadtam abba a lövésbe, tele volt érzelemmel. Bement, de még ez sem volt elég, meg kellett várnunk Oliver Kahn védését. Na, az csodálatos pillanat volt! Ötven méterre állt tőlünk Kahn, de úgy szaladtunk felé, mint az őrültek. Szerintem még Usain Boltot is lehagytuk volna. Felejthetetlen percek voltak. Örökké emlékezni fogok ezekre a pillanatokra.

Te lettél a világon az első, aki világbajnoki, Európa-bajnoki és BL-címvédő volt egyszerre. Kitüntetésnek tartod?
Ibrahim Ayyub, Facebook
Igen, valóban én vagyok az első azzal, hogy 1998-ban világbajnok, 2000-ben Eb-győztes, 2001-ben Bajnokok Ligája-aranyérmes lettem. Ezt követte aztán az Interkontinentális-kupa Japánban, ahol a Bayern München megverte a Boca Juniorst. Ezen a ponton mindent megnyertem, mindent elhódítottam, amire csak vágyhattam. 2001-ben a Schalkéval álltunk harcban, és az utolsó pillanatban nyertük meg a német bajnokságot. Ekkor megválasztottak a világ legjobb balhátvédjének, úgyhogy az az év tényleg nem volt semmi. Olyan, mintha 1998 után másodszor is megmásztam volna az Everestet.

Ki volt a vezéregyéniség abban a Bayern Münchenben, Kahn vagy Effenberg?
@rivaoul, Twitter
Mindketten azok voltak. Ha ilyen emberekkel vagy körbevéve, nem fogsz félni a pályán. Lehet, hogy nálunk nem játszott annyi tehetség, mint a 2013-ban triplázó Bayern Münchenben, de mentálisan rendkívül erősek voltunk, és hat Bundesliga-címet nyertünk. Amikor ott volt a pályán Kahn, Effenberg, Jens Jeremies és Sammy Kuffour, nagyon nehéz volt megverni bennünket.

Tényleg meglegyintetted Lothar Matthäust egy edzésen, amikor a Bayern játékosa voltál.
Oliver Bracken, Bielefeld
Nem kellett volna, igaz, ő ért hozzám először, ezt azért fontos hozzátennem. Reagáltam valamire, az ilyesmi megesik. Akárhányszor találkozunk Lotharral, elnevetgélünk rajta. Már utána is megittunk egy sört. Adódnak olyan pillanatok az életben, amikor meg kell mutatnod, hogy te is ott vagy, és van saját személyiséged. Nagyon fontos, hogy ez a csapatban is egyértelmű legyen. Baszk vagyok, úgyhogy van személyiségem. Ezt a csapatomnak is tudnia kellett. Matthäusnak is van, ráadásul fantasztikus játékos volt.

Lett volna rá bármikor is lehetőséged, hogy a Premier League-ben dolgozz?
@spursdab, Twitter
Azt hiszem, 2001-ben, de lehet, hogy 2002-ben lett volna lehetőségem a Manchester Unitedhoz szerződni, de nagyon hamar elhalt a váltás esélye, mivel a Bayern nemet mondott az ügyletre. Alex Ferguson nagyon akart, de a Bayern rövidre zárta a kérdést, úgyhogy maradtam. Boldog voltam Münchenben.

Az volt a legnagyobb hibád futballistaként, hogy a Marseille-be szerződtél?
Benjamin Reynaud, Twitter
Aki nem próbálkozik, az nem is hibázik. Amikor Ottmar Hizfeld távozott a Bayern­től, úgy éreztem, nekem is leáldozott ott, és jó lenne Franciaországban befejezni a pályafutásomat. De amikor Marseille-be érkeztem, ott rengeteg probléma várt. A csapatnak két elnöke és három edzője volt, úgyhogy eljött a pillanat, amikor már nem volt ínyemre, amit ott tapasztaltam. Az utolsó edzővel, Philippe Troussier-vel rendkívül rossz viszonyt ápoltam, és rájöttem, ezt így nem tudom folytatni. Nem ilyen lovat akartam, úgyhogy visszamentem Münchenbe. Az a vicces, hogy pont öt hónapot voltam itt, majd öt hónapot ott. A Bayern bajnok lett, engem pedig megválasztottak a legjobb balhátvédnek Németországban. Miközben Marseille-ben már mindenki azt mondogatta, hogy nekem végem. De nem volt végem, és nagyon büszke vagyok erre. Lehetnek problémáid, de nagyon nem mindegy, hogyan reagálsz.

Amikor visszatértél a Bayernbe, miért a 69-es mezt kaptad? Nem volt ezzel viccelődés?
Andy Moody, Wrexham
Dehogynem, volt! Azért kaptam ezt, mert Lucio vitte a hármast, ami korábban az enyém volt. Minden szép pillanatot abban a dresszben értem el, úgyhogy azon gondolkodtam, basszus, vajon melyiket kellene választanom. Nem tudom miért, de ez a hülye ötletem támadt, talán mert 1969-ben születtem, 169 centiméter magas vagyok, a súlyom pedig 74 kiló volt, de mindenkinek 69-et mondtam emiatt. Persze azért sokan sejtették, hogy más oka is lehetett… Vicces volt. A futballnak viccesnek is kell lennie.

Mi nem ment Franciaországnak a 2002-es világbajnokságon és a 2004-es Európa-bajnokságon?
James Demarco, Stirling
Rendkívül nehéz hosszabb ideig a topon maradni. Nekünk két világversenyen sikerült, Spanyolországnak hármon, de mindnyájan láttuk, hogy jártak 2014-ben. Négy éven keresztül mi voltunk a világ legjobbjai, ami nem rossz. De van a sikernek egy olyan foka, amikor már mindenhonnan jönnek az ajánlatok, és kicsit elveszted a fejed, fegyelmezetlenebb leszel. A 2002-es kudarc volt a legborzasztóbb, mert még mindig remek csapatunk volt, de nem sikerült átmentenünk a korábbi formánkat. Rosszul kezdtünk, kikaptunk Szenegáltól, és utána már minden csak arról szólt, hogy visszajöjjünk valahogy.

Amikor a francia televízió kommentátora voltál, Patrice Evra csavargónak nevezett. Mire reagált ennyire szerencsétlenül?
Mike Foden, Warrington
Nem tudok olvasni a fejében, és nem is szeretnék. Mondta, amit mondott, legyen ez az ő baja. (FFT: Azt is mondta, hogy sosem választottak meg téged a világ legjobb balhátvédjének, pedig megválasztottak.) Szerintem elfelejti, én és mások viszont sosem fogom, hogy megnyertem a négy legjelentősebb viadalt ezen a bolygón. Ez már sosem fog megváltozni.

Ki a kedvenc ma is aktív balhátvéded, és ki az, akit még tisztelsz?
Jess Clapham White, Facebook
David Alaba. Igaz, ő több poszton is megfordult a Bayernben, amikor Pep Guardiola volt a vezetőedző, és az osztrák válogatottban is pozíciót váltott a tavalyi Eb-n. Ennek ellenére hatalmas lehetőségek rejlenek benne. Emlékszem még, mennyire remekül odatette magát a 2012-es Európa-bajnokságon. Az elmúlt tíz év legjobb balhátvédje viszont Philipp Lahm volt, ő bal és jobb oldalon egyaránt megfordult, és rendkívül okos futballista.

Igaz, hogy miután visszavonultál, alaposan elkalapáltál néhány embert?
Shawn Armstrong, Facebook
(Egy kicsit zavartan néz, mire elmagyarázzuk neki, hogy miről szólhat ez a kérdés.) Ó! A dzsiudzsicu nem csak arról szól, hogy elkalapálod az embereket. Ez rendkívül izgalmas és intelligens küzdősport. Tíz éve csinálom, és nagyon élvezem. A tapasztalat, amit a sportból merítettem, rengeteget segített a védekezésben, mivel megtanultam, hogyan hasznosítsam az ellenfél energiát, vagy éppen miként blokkoljam azokat.

Tényleg Európa-bajnok vagy dzsiu­dzsicuban? Mit gondoltak az ellenfeleid, amikor rájöttek, hogy egy futballvilágbajnokkal állnak szemben?
Greg Bruce, Wolverhampton
Meg akartak ölni! Három tornán vettem részt, és amikor az egyik elkezdődött, egy versenyző azt kiabálta felém, hogy meg fog ölni. Ennek ellenére én nyertem. Őrült egy élmény volt. Ötszáz nagyon marcona arcú fiatalemberrel álltam szemben, de még így is tiszta móka volt az egész.

Mi a feladatod a Bayern München nagyköveteként?
Martin Weininger, München
Az én időmben még a Bayern inkább német, esetleg európai brand volt, ma már világszerte elismert, mint az Adidas vagy a Nike. A Barcelona, a Real Madrid, a Manchester United és a Bayern a legjobb klubok a világon, ha csak arra gondolunk, hogy mit értek el a futballtörténelem során, és milyen erősek manapság. Úgyhogy világszerte népszerűsítjük az egyesületet. Sokat utazom Kínába, New Yorkba, Dél-Amerikába, még Indonéziába is. Jelenleg négy nagykövetünk van, Paul Breitner, Hasan Salihamidzic, Giovane Elber és én. Lehetne több is, mert rengeteg munkánk van. A Bayern München családias klub bajor szellemiséggel átitatva, és hiába vagyunk jelen világszerte, ezt a szellemiséget meg kell őriznünk. Érdekes munka, és mivel kilenc éven át játszottam a klub mezében, nagyon szeretem.

Ha a futball az első sportszerelmed, mi lenne a második?
Des Goh, Facebook
Nagyon szeretem a sportot, annak mindenféle ágát. Fiatalkoromban teniszeztem, fociztam, szörföztem, síeltem, vitorláztam, rögbiztem, kézilabdáztam, atletizáltam, pelotáztam, ez utóbbi egy ősi baszk játék. Nagyon szerettem mindent. A sportot kezdetben azért űztem, mert hajtott a versenyszellem, de ma már a megélhetésemről beszélünk. Ráadásul így vagyok boldog, és ez a kapcsolatom a természettel. El sem tudjátok képzelni, milyen gyönyörű egy szörfözés Polinéziában. Nemsokára megyek síelni a francia Alpokba, és kerékpározni a Pireneusokba. A legfőbb problémám, hogy még ötszáz évre lenne szükségem, hogy megcsináljak mindent, amit szeretnék, bár tudom, hogy ez lehetetlen. Körbe tudnám utazni a világot egy jó szörfözésért vagy búvárkodásért. Legutóbb Polinéziában szörföztem, miközben kétszáz cápa úszkált körülöttem. Fantasztikus élmény, és még csak félni sem kell tőlük. Számomra elképzelhetetlen, hogy ne sportoljak. Az utolsó pillanatig szeretném csinálni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. augusztusi lapszámában.)