Nagyinterjú: Alan Pardew

Interjú Chris Flanagan

Ha vetünk egy pillantást azok névsorára, akik elnyerték az Év edzője elismerést a Premier League-ben, akkor nem sokat találunk majd közöttük, akiknek úgy indult volna a pályafutása, hogy 180 méter magas tornyokról lógtak lefele. Alan Pardew úgy kezdte munkásságát, mint Pep Guardiola, Antonio Conte és társaik, ennek ellenére csapataival három FA-kupában is ott volt, és ő az egyetlen angol edző, aki egyszerre nyerte el a Premier League és a ligamenedzserek szervezetének (LMA) az elismerését. Még az angol válogatottal is összefüggésbe hozták 2016-ban. Mindezt úgy, hogy üvegesként kezdte. „Volt néhány mindenki által ismert munkám tizenhét-tizennyolc éves koromban. Köztük van a NatWest Tower, a Sea Containers épülete és a GPO-torony – mondja az FFT-nek. – Az állványzaton állva raktam a helyükre az üvegeket. Nem félek a magasságtól, de aki üvegesnek áll, annak nem is szabad.” Miután sikerült kitörnie a non-league keretei közül, az élvonalban lett játékos, később pedig öt Premier Leagueklubot irányított. Tavaly novemberben a bolgár CSZKA Szófia technikai igazgatója lett. Ezzel azonban még nem értek véget tervei. Most azonban olvasóink kérdéseire válaszolt a labdarúgásban töltött négy évtizedéről.

Mi a kedvenc emléke a non-league-ből?
Lucien Okill, Facebook
Csak huszonhat éves koromban lettem profi futballista, úgyhogy minden tudásom a non-league-ből ered. Egész nap dolgoztam, utána pedig indultam edzeni. A Yeovil játékosaként két és fél órát vezettem a meccsekre London központjából, majd éjszaka utaztam haza, reggel pedig keltem, mentem dolgozni. A Corinthian-Casualsszal egy alkalommal nagyot mentünk az FA-kupában, ez indította el a pályám. Az első körben a Bristol City ellen álltunk ki. Fizikálisan csak későn kezdtem el fejlődni, de huszonegy-huszonkét évesen már erőm teljében voltam, és a játékom is gyorsan fejlődött. Akkor már azt gondoltam, hogy a hajó elment, és nincs esélyem a profik közt, de bekerültem az angol non-league válogatottba, és egyszer csak bejelentkezett értem a Crystal Palace.

Igaz, hogy alacsonyabb fizetéssel kellett beérnie, amikor a Crystal Palace-ba került, hiába játszott a csapat a Second Divisionben?
Nicholas Day, Maidstone
Teljes mértékben igaz. Ron Noades hívott meg a stadionba aláírni a szerződést, majd elém rakta a papírt, én meg úgy voltam vele, hogy ez a pénz kevesebb, mint amit már akkor megkerestem. Közölte, hogy ennyit fognak fizetni, de élnem kell a lehetőséggel. Megígérte, ha jól megy minden, akkor újra foglalkozik majd az ügyemmel. Így is lett, de azért hozzátartozik, hogy nem volt ügynököm, és emlékszem, amikor hazamentem, azon gondolkodtam, vajon rosszul csináltam-e valamit. Visszatekintve, azt hiszem, jól döntöttem.

Milyen érzés volt belőni a győztes gólt, amikor a Crystal Palace négy háromra verte meg a Liverpoolt az 1989–90-es FA-kupa-elődöntőben?
Sharon Morton, Tulse Hill
Nem akármilyen mérkőzés volt. Először úgy voltunk vele, hogy hoppá, ezt megnyerjük! Aztán úgy, hogy hoppá, elveszítjük. Végül visszajöttünk a meccsbe. Amikor belőttem a gólt, felnéztem az órára, és még volt hátra öt perc. Teljesen kivoltunk, mozdulni sem tudtam. Az a tudat, hogy az enyém lehet a győztes találat, egy kicsit feltüzelt, és emiatt tudtam még futni valamennyit. Ezzel szereztem nevet magamnak a Crystal Palace szurkolói közt, a mai napig mondogatják, hogy ott voltam. Abban az idényben kilenc nullra kaptunk ki az Anfielden. Akkor mindannyian csak ültünk bánatosan az öltözőben, és mondtam John Pembertonnak, hogy ez egyszerűen hihetetlen, hét null. Rám nézett, hogy szórakozok-e vele, és mondta, hogy kilenc. A gólok csak úgy záporoztak, el sem akartam hinni.

A Crystal Palace története első FA-kupa-döntőjében kiharcolta az újrajátszást a Manchester United ellen, de végül ők szerezték meg Alex Ferguson első trófeáját a csapat élén. Lett volna esély a trófeára?
Jason Worthington, Stockport
Emlékszem, beléptem a játékoskijáróba, és láttam Ferguson arcát az első döntetlen után. A régi Wembleyben az öltözők szemben voltak egymással, az ajtóban állt hamuszínű arccal. Ez lehetett volna a nagy lehetőségünk. A második mérkőzésen viszont nem játszottunk jól.

Hogyan lehet, hogy a Crystal Palace a harmadik helyen végzett a bajnokságban 1991-ben?
Karl Chadwick, Epsom
Micsoda eredmény volt az Steve Coppelltől! Ez a kupadöntő utáni idényben történt. A nagy részét a padon töltöttem, de folyamatosan nyertünk, fantasztikus volt. Nem engedtük ki a kezünk közül a gyeplőt, bárkivel harcba szálltunk, és gyakran megvertük a Wimbledont. Ian Wright a csúcson járt, és briliáns párost alkotott Mark Brighttal. Wright nagyon feldobta a csapatot, bár egyszer túllőtt a célon: a szertáros gyakran adott nekünk egy korty whiskyt a meccsek előtt, de amikor a Newcastle ellen álltunk ki, ő hármat-négyet is megivott. Kupameccs volt, mindannyian rá voltunk kattanva, de Wright ittasan ment fel a pályára. Az első félidőben a legrosszabb teljesítményt nyújtotta, amit válogatott játékostól valaha is láttam.

Milyen volt a Tottenhammel az 1995-ös Intertotó-kupában?
Darren Walsh, Facebook
Sokan ráncolják a szemöldöküket, amikor szóba kerül a pályafutásom, és benne van a Tottenham is. Már a pályám végén jártam, amikor felhívtak, hogy nem segítenék-e. Korábban voltak azok a meccsek, mint hogy a csapat visszatért volna a nyaralásról, ha pedig visszajönnek, akkor semmi szünetük nem lett volna. Három-négy profit tudtak összeszedni, az egyik én voltam, a többiek az U23-as csapatukból jöttek. Nem volt valami jó felállás, meg is szenvedtünk. Megtiszteltetés volt a Tottenham mezében játszani, de a Köln nyolc nullra vert meg bennünket az utolsó meccsen. Közvetítette a német televízió, igazi trauma volt.

Miért döntött úgy, hogy elvégzi az edzői tanfolyamot? Segített a non-league-ben szerzett tapasztalat?
Brightonleccytv, Instagram
Határozottan. Tudtam, hogy megvannak a képességeim ehhez a munkához. Hamar megszereztem a szükséges papírokat, akkoriban én voltam az egyik legfiatalabb A-licences edző. A Mertonnál kezdtem mint helyi srác, kezdetben nyolcan voltak ott, majd harminchatan lettek, nem volt egyszerű! Azok a korai idők jó felkészülést jelentettek, gyorsan kellett alkalmazkodnom.

Első edzői megbízatása során feljutott a Readinggel, mégis viharosan távozott. Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, ismét így menne el a West Hambe?
@nmullett08, Twitter
Igen. Azt hittem, simán fog menni, mivel – minden tiszteletem ellenére – a West Ham az West Ham, a Reading pedig Reading. Az előbbi kifizette volna értem a pénzt, de John Madejski nem engedett el. Ekkor döntenem kellett, vajon akarok-e maradni egy olyan elnökkel, aki nem enged, vagy menjek mindenképpen. Lehet, hogy maradnom kellett volna, de a West Ham volt annyira nagy, hogy ne utasítsam vissza. Viszont a Readingnél is sikerült leraknom az alapokat, amire aztán építhettek, és nagyon szerettem ott lenni.

Nem volt nehéz a West Ham élén úgy, hogy nagy meglepetésre nem sokkal azelőtt estek ki?
Johnny Vincent, Basildon
Nehéz volt, és Trevor Brooking nagyon jó munkát végzett ideiglenes edzőként. Nagyon szerettem őt, de egészen más, mint én. Olykor belemegyek konfliktusokba. Az idősebb játékosok közül többen nem akartak a Championshipben szerepelni, én meg úgy voltam vele, hogy akkor menjenek. Kemény időszak volt, talán el sem fogadtak igazán. A West Hamnek addig talán nyolc vagy kilenc edzője volt összesen, mindenki helybeli, gondoljunk csak Harry Redknappre vagy Billy Bondsra. Tony Cottee még nyilatkozott is a klub saját lapjában, és kifejtette, hogy szerinte nem engem fognak kinevezni edzőnek. Ma már minden rendben, de akkor nagyon haragudtam rá.

Nagyon nagy volt a nyomás, hogy meg kell nyerni a 2005-ös rájátszás-döntőt a Preston ellen?
Liz Hadfield, Grays
Az elnökség felől igen. Kimondottan kemény volt a helyzet, mert egy évvel korábban veszítettünk a Palace-szal szemben, és tizenkét hónap alatt nagyon sokat romlott az anyagi helyzetünk. Szerencsére egy nullra nyertünk.

Vannak még rémálmai Steven Gerrarddal az FA-kupa döntőjéből?
Tony Lainton, Liverpool
A segédedzőm, Peter Grant azt mondta, hogy már megnyertük a mérkőzést, elég lesz csak Steven Gerrardra odafigyelni, úgyhogy ráállítottuk Nigel Reo-Cokert az utolsó nyolc percben. Mivel ebben a szakaszban Gerrard nem tudott labdába érni, inkább előrehúzódott. Nigel otthagyta, és persze Gerrard be is vágta. Muszáj elfogadni valahogy. Nem szoktam rá úgy gondolni, hogy „ó, pedig meg is nyerhettük volna”. Ilyen a futball. Megesik.

Nem adott játéklehetőséget Javier Mascheranónak a West Hamben. Ennek mi volt az oka?
Graham Russell, Instagram
Amikor Mascherano és Carlos Tévez megérkezett, az elnökség nagy nyomás alá helyezett engem. Szerettem volna James Milnert a Newcastle- ból a jobb szélre, ők ketten nem szerepeltek a terveim közt. Egyikük sem játszott már hosszú ideje, nem beszéltek angolul, és szokniuk kellett a Premier League-et. Tévez még nem állt készen, miután távoztam a kispadról, még hosszú időbe tellett, amire Alan Curbishleynél bekerült. Kulturális sokkot éltek át, én pedig próbáltam kiegyensúlyozni a csapatom. Hayden Mullins nagyszerű fickó volt, mindenki nagyon szerette, nekem pedig el kellett ismernem valahogy, amit a középpályán tett. Hogy játszhatott volna-e többet Mascherano? Talán így kellett volna lennie. De a csapatnak volt egy dinamikája. A sajtó is tudta, hogy valami volt azzal az igazolással, a játékosaim is érzékelték, az egész nagyon szerencsétlen helyzet volt. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy aki akkoriban meg akarta vásárolni a West Hamet, Mascherano és Tévez „tulajdonosa” is volt. (FFT: Kia Joorabchianról van szó?) Igen. Végül mások jöttek helyette, engem pedig kirúgtak, mert nem velem képzelték el a folytatást. Dean Ashton szörnyű sérülést szenvedett a felkészülési időszakban. Valószínűleg megtartottak volna, ha Ashton és Tévez játszik elöl. Dean talán a legjobb labdarúgó, akit valaha is edzettem. Számomra ő az angol csatár az Alan Shearer és Harry Kane közötti időszakban.

Mi történt akkor, amikor a Charlton kiesett a Premier League-ből?
Samuel Day, Facebook
Nagyjából tíz pontunk lehetett, amikor karácsony környékén kineveztek, szóval nem egyszerű helyzetbe csöppentem, és úgy éreztem, hogy nagyon jól megy. Darren Bent sérülés miatt kiesett, ez elég nagy pofon volt, de még így is négy nullra vertük a West Hamet februárban. Akkor azt éreztem, hogy megmenekülünk. Kaptam néhány olyan ígéretet, ami sajnos nem teljesült, végül el kellett adnunk a legjobb játékosainkat, majd az idény közepén megváltunk Andy Reidtől, aki a csapat kapitánya volt. Ez különösen fájt. Amikor megtörtént, már csak egyetlen választásom maradt, a távozás. Szégyen, ami történt.

Hogyan érez a Southampton iránt mostanság? Szép idényt töltöttünk együtt, és megnyertük a Football League-et, ám ekkor hirtelen távoznia kellett.
Fraser Smedley, Twitter
Egyszerűen csak összevesztem Nicola Cortese vezérigazgatóval. Jól éreztem magam Southamptonban. Tíz pontot levontak tőlünk a League One-ban, de volt néhány remek igazolásom, például Rickie Lambert, Dean Hammond, Jason Puncheon és José Fonte, ők később mind a Premier League-ben próbálták ki magukat. Az idény harmadik meccsén négy nullra nyertünk a Bristol Rovers otthonában, amikor egyszer csak behívattak hétfőn. Arra gondoltam, hogy Nicola talán elégedetlen volt valamelyik cserével, vagy valami ilyesmi. Nem számítottam rá, hogy kirúgnak. Amikor azonban megérkeztem, már tudtam, hogy ez lesz, mert ott volt a teljes vezérkar. (FFT: Gondolt arra, hogy esetleg a teljes pályafutása veszélybe került?) Igen, természetesen. Azt nem mondanám, hogy a Charlton élén minden tökéletesen ment, mert voltak problémák, azt viszont igen, hogy a Southamptonnál minden stimmelt. Aztán szerencsére jól alakultak a dolgok.

Milyen volt Mike Ashley alatt a Newcastle-ban?
Constantine Drentcheff, Facebook
Először találkoztam vele, és megkérdeztem, hogy mik a követelmények. Azt mondta, feszes a költségvetés. Elmondta, hogy minden egyes mérkőzést ennek tudatában kell végigharcolnunk. Erre azt gondoltam magamban, hogy ez rendben lesz. Ahogyan a West Hamnél, itt sem fogadtak a legjobban, de ha bárki megkérdezi, hogyan szereztem meg a Newcastle edzői székét, akkor azt kell mondanom, hogy Derek Llambias ügyvezető igazgatónak köszönhetem. Nagy West Ham-drukker, és megmaradt az emlékezetében az FA-kupa-döntő. (FFT: Hogyan értékeli azokat a pletykákat, amelyek szerint már korábban is ismerte Ashleyt?) Ez egy olyan téma, amelyben ha elkezdek tagadni, csak rontok a helyzeten. Sosem találkoztam vele kaszinóban, ez teljes marhaság volt. Az emberek mondanak mindenfélét, meg kell szokni. Ashley nagyon bízott Graham Carrban, aki az új szerzeményekért volt felelős. Én mondhattam ki a végső szót, de ő kutatta fel őket, és jól dolgozott. Hozott néhány tényleg nagyon értékes embert. Néha voltak viták, de az ilyesmi minden klubnál előfordul. Amikor visszatértem a Palace-hoz, körülbelül egymillió font volt az éves költésem. Nem volt egyszerű, de volt néhány fantasztikus játékosunk. Például Cheick Tioté, Isten nyugosztalja, Fabricio Coloccini, Yohan Cabayé és Tim Krul.

Mit mondott a játékosainak a szünetben, amikor az Arsenal négy nullra vezetett, de a végeredmény négy négy lett?
Joe Quigley, Facebook
Ez az egyik jobban sikerült félidei beszédem volt… Szerepelt benne, hogy a Newcastle-t képviseljük, otthon játszunk, és éppen négy nullás vereségre állunk, szóval nem ártana csinálunk valamit, mert bele kell néznünk a szurkolók szemébe. Volt benne néhány ronda szó is. Szerencsénk volt, mert egy emberüket kiállították. Azért volt néhány szurkoló, aki később azt mondta nekem, hogy a félidőben hazament. Tioté egyenlített, és a stadion felrobbant, mivel ő még sohasem szerzett gólt. Állandóan azt mondtam neki, hogy ne lője rá húsz méterről. Másnap a főcímekben szerepelt, mert nagyon szerethető figura volt, egyben a legfontosabb játékosunk. Ha csúcsformában volt, egészen más csapat volt a pályán.

Melyik játékos jelentette a legnagyobb kihívást: Joey Barton, Hatem Ben Arfa vagy Nile Ranger?
Steven Smith, Hexham
Hú, Joey Bartonnal könnyen ment, Hatem Ben Arfávak nehezen, Nile Rangerrel pedig lehetetlen volt. Ha Barton rossz hangulatban volt, tudtam, hogy nehéz nap elé nézünk, ha viszont jóban, akkor egy kicsit jobb elé, előbb felhúz mindenkit magához, és csak utána engedi el őket újra. Nem volt hozzá kulcsom. A mai napig jó barátok vagyunk. Ben Arfával inkább a körülötte lévők jelentettek problémát, nem annyira ő maga. Rangernek súlyos problémái voltak a pályán kívül valamivel, amit nem ismerek, és sohasem értettem. Ezeket magával hozta az edzésekre is, és teljes volt a káosz.

Mennyire volt jó az a Newcastle-keret, amelyik az ötödik helyen végzett 2011–12-ben, ugyanakkor, amikor önt az idény legjobb edzőjének választották.
Gavin Richardson, Twitter
Volt önbizalmunk. Három nullra megvertük Sir Alex Ferguson Unitedját, pedig akkoriban senki sem nyert ellenük ennyivel. Ha jó napunk volt, ugyanolyan jók voltunk, mint bárki más, és nagyon nem volt szerencsénk, hogy nem indulhattunk a Bajnokok Ligájában. A sajtó persze megint bennünket kritizált, hogy miért rontottuk el ennyire, pedig amit abban az évben elértünk, az szinte hihetetlen. (FFT: Azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy csak a Leicester bajnoki győzelmet érő idénye volt nagyobb teljesítmény…) Ha megnézzük, hogy milyen költségvetésből gazdálkodott a csapat, akkor csak megismételni tudom. A Leicestert soha senki nem fogja lepipálni, amit ők véghezvittek, az bámulatos. Szinte nem is volt sérülésük, velünk is ez volt a helyzet, de kell egy kis szerencse is. Eljutottunk az Európa-liga negyeddöntőjéig, ahol viszont nem volt szerencsénk, és kiestünk a Benficával szemben. Talán ezt sajnáltam a legjobban a Newcastle-nál töltött időszakomban. Meg kellett volna nyernünk azt a párharcot.

Mit gondolt, amikor a Newcastle United nyolcéves szerződést ajánlott 2012 szeptemberében?
Steve Robarts, Facebook
Fura volt, még nekem is. Mike Ashley nagyon szerette volna stabilizálni a klub helyzetét. Amikor egy elnök kirúg vagy éppen nyolcéves szerződést kínál, az nem a te döntésed. Butaság lett volna visszautasítani, úgyhogy azt mondtam, rendben. Viszont hozzátettem, hogy a stábomnak is kell hasonló megállapodás. Ezt is teljesítették. Nyolc esztendő mindenkinek. Nem voltak záradékok. Lenyűgöző volt, amit Ashley megtett értünk. Ugyanannyira meglepődtem, mint bárki más.

Milyen érzés a futballőrült Newcastle-ban edzőként dolgozni?
@spursdab, Twitter
Stresszes. Nem lehet elmenekülni, mert reggel és este is megjelenik az újság. A város hihetetlenül fanatikusan áll hozzá a csapathoz. Egyszer egy benzinkúton belebotlottam egy teljes szerelésben lévő felnőtt emberbe, volt rajta sportszár, rövidnadrág, minden. Elképesztő. Egyedül Newcastle-ban láttam ilyet. Nagyon tetszett. Azért néha kemény is volt ez. Nagyon sok ellenérzés szabadult fel Ashleyvel kapcsolatban, majd, mint munkatársával, velem szemben is. Úgy éreztem, hogy nagyon jól dolgoztam elég nehéz körülmények között, de folyamatosan kritizáltak is. Amikor a Palace bejelentkezett értem, elmondtam Ashleynek, hogy szerintem nincs értelme ott maradnom. Amikor távoztam, talán a kilencedik helyen álltunk. Az utolsó mérkőzésemen megvertük az Evertont, de már úgy éreztem, a játékosoknak sem jó, ha ott vagyok. (FFT: Ashley nem szomorkodott amiatt, hogy távozik?) Talán az elején igen, de neki is be kellett látnia, hogy ez a helyes döntés. A Palace nagy lehetőséget jelentett. Szerintem nem teljesítettek jól, és éreztem, hogy ennél többet is ki lehet hozni belőlük.

Az a Crystal Palace-gól a 2016-os FA-kupa-döntőben… Honnan leste azokat a táncmozdulatokat?
Owen Coe, Facebook
Csodálatos volt az a menetelés a döntőig, utána viszont meg kellett hoznom egy szörnyű döntést, és nem adtam játéklehetőséget Jason Puncheonnak. Rendkívül csalódott volt, és szerintem nem vette észre, hogy én is. Nagyon szeretem őt emberként, de valahogyan meg kellett fékeznünk a Manchester Unitedot. Azt mondtam neki, amit bármelyik edző mondana: „majd beállsz, és megmutatod, hogy mit tudsz”. Amikor a végén neki köszönhetően vezettünk egy nullára, az tényleg nagy pillanat volt. Egy kicsit megbántam azt a táncot. A lányom mutatta korábban, hogy van ez az új mozgás, ez járhatott a fejemben. Nem kellett volna, de Puncheon életében nagy pillanat volt ez, én pedig együttéreztem vele. Viszont ahogy 2006-ban Steven Gerrard, most is a legjobb futballista bánt el velem, mert Rooney megváltoztatta a mérkőzés menetét. A három FA-kupa-döntőm egyikén sem a csapatom volt az esélyes, de ez a vereség igazán fájt, mert akkor szereztük meg a vezetést, amikor a Manchester Unitednak tíz játékosa maradt a pályán.

Az angol szövetségi kapitányi poszttal is kapcsolatba hozták 2016-ban. Erre hogyan emlékszik?
Jess Barnes, Warwick
Mivel huszonhat évesen érkeztem meg a profik közé a non-league-ből, elképesztően büszke voltam. Végül Sam Allardyce kapta meg az állást, aztán Gareth Southgate ülhetett a székbe. Az utóbbi nagy barátom, a Crystal Palace-ban voltunk csapattársak. Minden tudása és a személyisége is megvan ahhoz, hogy az angol csapatot irányítsa. Nagyszerűen teljesít.

Ha megváltoztathatná egyetlen döntését, amelyet a West Brom élén hozott, melyik lenne az?
Dulceyouare, Instagram
Nem kellett volna odamennem, ilyen egyszerű a válasz. Nem mértem fel az ottani helyzetet. Nagyon rossz volt a hangulat. Igyekeztem becsületesen dolgozni, de nagyon nehéz volt. Kemény tapasztalatot szereztem. Ez volt az első alkalom volt, hogy egy klubnál nem az lett, amire számítottam.

Mi történt azon a barcelonai kiruccanáson, amelyiken négy játékos ellopott egy taxit?
Dan Shorthouse, Instagram
Azért mentünk oda, hogy egy kicsit összerántsuk a csapatot, de olyan rémálom kerekedett belőle, amit nem is sikerült kiheverni. Két héttel korábban megvertük a Liverpoolt a kupában, erre gondoltam, alkothatnánk valami nagyot. Az eset után újra megromlott a hangulat a csapatban, és nem tudtam rajta változtatni. (FFT: Meglepődött azon, hogy a taxis incidensben négy kiemelten tapasztalt válogatott játékos, Jonny Evans, Jake Livermore, Gareth Barry és Boaz Myhill volt érintve?) Igen, de nemcsak emiatt kerültem kellemetlen helyzetbe. Döntenem kellett, hogy kiálljak-e mellettük, vagy ejtsem őket. Profik voltak, akik súlyos hibát követtek el. Más csapattagok szerint jobban meg kellett volna büntetni őket. Nem kis dilemmát okozott az ügy.

Hogy tetszett a rövid kaland a holland bajnokságban az ADO Den Haag élén? Volt rá esély, hogy tovább is marad, mint az előző idény vége?
Chris Sergeant, Twitter
Borzalmas helyzetben volt a csapat, de vágytam valami új élményre, és mindig is nagyon tiszteltem a holland labdarúgást, úgyhogy elvállaltam. Lehet, hogy a West Brom után nem kellett volna, de élveztem, hogy Chris Powell munkatársa lehetek. Az volt az egyetlen feladatunk, hogy bent tartsuk a csapatot, és hittünk benne, hogy sikerülni fog. A járvány azonban véget vetett a történetnek. Lefújták a bajnokságot, a csapat maradt az élvonalban, de olyan feszes volt a költségvetés, hogy mennünk kellett.

Hogyan került a CSZKA Szófiához?
Viktorio Szerdarov, Facebook
Kaptam néhány ajánlatot a Championshipből, de úgy voltam vele, hogy a technikai igazgatói szerepkör egy kicsit felvillanyozna. Ezzel még nem adtam fel azt, hogy valaha újra vezetőedző legyek, de ki akartam próbálni ezt a munkát is, és élvezem. A Premier League-ben olyan sok pénzzel gazdálkodhat egy menedzser, hogy bármit kitalálhat, például felállíthat egy tíztagú tudósbrigádot. A CSZKA-nál másként van ez, ezért próbáltam az anyagi lehetőségeken belül egy kis Premier League-gondolkodásmódot becsempészni.

Visszatér még az angol futballba?
Rob Warren, Slough
Azt hiszem, hamarosan újra edző leszek, és a következő munkám vélhetően otthon lesz majd. Muszáj realistán gondolkodnom: még sohasem mentem olyan helyre, ahol a klub ne küzdött volna nagy gondokkal. De azt hiszem, volt elég időm, hogy felkészüljek rá. (FFT: Fordulhat még a szerencséje, ahogyan a southamptoni feladat után történt?) Emlékszem, mindenki úgy beszélt David Moyesről, mint akinek vége, amikor megváltak tőle a West Hamnél az első időszakát követően. Hasonló pályát járunk be, és ebben az idényben elképesztően jól teljesített a West Ham élén. Ha valakiben megvan a képesség – és szeretném azt hinni, hogy bennem megvan –, annak csak ki kell várnia a jó lehetőséget. Így történt ez Moyesszal is, és most ő lehet az Év edzője.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi számában.)