Ferguson keze alatt nevelkedett – nagyinterjú Alex McLeish-sel

Interjú Arthur Renard

Az Aberdeen játékosaként a fiatal Alex McLeish Alex Ferguson keze alatt nevelkedett, és irányításával háromszor lett skót bajnok, illetve megnyerte az 1982–83-as KEK-et is. A döntőben a Real Madrid volt az áldozat.

Miután 16 éven át volt aktív hőse a klubnak, edzőként is számos sikert ért el. A Motherwell és a Hibernian jelentette a tapasztalatszerzést, majd következett a Rangers, amellyel két alkalommal is az utolsó játéknapon lett bajnok, a másodikon, a 2002–03-as idényben triplázott a csapat. Több Premier League-kispadon is látott el szolgálatot, a Birmingham élén alaposan meglepte az Arsenalt, amikor megnyerte csapatával a Ligakupát. Ezt követően a nagy rivális Aston Villa vezetőedzője lett.

Két különböző időszakban a skót válogatott szövetségi kapitánya volt, és három világbajnokságon irányította a nemzeti tizenegyet. Mindezek ellenére várnia kellett, hogy fiatalon felfedezzék, és már azt fontolgatta, hogy könyvelőként helyezkedik el.

„Amikor tizenöt éves voltam, a barátaim már szerződtek a Rangers vagy a Celtic korosztályos csapataival – mondja. – Ez engem is inspirált, és végül csodás pályát futottam be.”

Az egész Északkelet-Skóciában kezdődött, amikor Ferguson megtette csapatkapitánnyá az Aberdeen élén. Hamarosan feldúlták Európát.

Mennyire volt jó csapat az az Aberdeen, amelynek játékosa volt? Megkapta azt az elismerést, amit megérdemelt?
craigmurphy1977, Instagram
A nyolcvanas évek elején mi voltunk Európa egyik legjobb együttese. Úgy nyertük meg a KEK-et 1983-ban, hogy megvertük a Bayern Münchent és a Real Madridot, majd a Hamburggal is elbántunk a Szuperkupáért. Csodálatos utat jártunk be, az egyik legnagyobb teljesítményt értük el, amit kis klub elérhet. Nem hiszem, hogy még egyszer megtörténik majd ilyesmi. Már akkor éreztem, hogy valami nagy van készülőben, amikor 1980-ban huszonöt év után újra bajnokságot nyertünk. Tisztán emlékszem, amikor Alex Ferguson boldogan rohant a kapusunk, Bobby Clarke felé, ő ugyanis tizenöt éve volt a klub játékosa, de egyszer sem lehetett bajnok. Mindketten sírtak, ugráltak és ölelgették egymást. Akkor értettem meg, mennyire fontos eredményt értünk el.

Milyen volt a játékosélet Fergie keze alatt? Van olyan, amit tőle lesett el az edzői munkához?
@spursdab, Twitter
Vitt minket előre. Ma már mindent adatokkal vagy videókkal elemeznek, ő egyszerűen csak a nyelvét használta. Amikor például a Rangers vagy a Celtic ellen léptünk pályára, azt javasolta, hogy gyorsan végezzük el a bedobásokat és a szabadrúgásokat, mert arra számítanak, hogy a kisebb csapatok inkább húzni akarják az időt. Hirtelen elkezdtünk meccseket nyerni Glasgow-ban. Arra sarkallt, hogy tempós focit játsszak gyors passzokkal. Saját csapataimtól is mindig ezt a sebességet vártam el. Ferguson nagyon erős volt szóban. Ha rád kiabált, tudtad, hogy többet nem hibázhatsz. Ez kis mentális terhet jelentett, de olyanokra támaszkodott, akik bírták az ilyesmit. Akik megnyerték az 1983-as KEK-et, mind erős jellemek voltak. Kreatív is volt. Emlékszem, egyszer hibáztam egyet az első félidőben, amire a szünetben azt mondta, hogy a középső középpályás állandóan leszakad rólam, figyeljek oda jobban. Mondtam neki, hogy ez csupán egyszer fordult elő. Felemelt hangon megismételte, hogy állandóan. A második félidőben nem történt meg újra. Edzői munkámban megtanultam óvatosabbnak lenni, mert a mai futballisták nem úgy kezelik az élőszót, ahogyan a régebbiek. Nekünk ez még feküdt, és Ferguson nagyon jól bánt velünk. Ha kimaradtál a csapatból, behívott az irodájába, és elmagyarázta, hogy miért. Így aztán nem okozok nagy meglepetést: ezt átvettem tőle. Nagy szerencsém van, hogy elleshettem tőle néhány fogást.

Igaz, hogy Ferguson még az után is próbálta rávenni, hogy végezze el a könyvelői iskolát, miután egyszer már meghívták a skót válogatottba?
Fergus Cook, Westhill
Nagyjából igen. Amikor az Aberdeen játékosa lettem, gyakornokként egy könyvelőirodában dolgoztam, és még tanultam. Nappal edzésekre jártam, este iskolába. A csapatnál amolyan cseléd futballista voltam, én pucoltam a cipőket, takarítottam az öltözőket, meg minden ilyesmi. Amikor Ferguson megérkezett, először nem szerepeltem a tervei közt, mert nagyon fiatal voltam. Azt mondta, előbb a vizsgáimon legyek túl. Aztán, amikor először szerződést kötött velem, mégiscsak félbehagytam a tanulmányaimat. Ennek ellenére ez a tapasztalat nem jött rosszul, többször volt szükség tűzoltásra, amikor csökkenteni kellett a költségeket, és odafigyelni, hogy a bevételek és kiadások egyensúlyban vannak-e.

Gondolom, a Bayern München ellen a negyeddöntőben szerzett gólja lehetett a KEK-sikersorozat legkedvesebb pillanata…
Killian McLaughlin, Aberdeen
Igen, de azért is, mert valószínűleg az volt a legszebb este, amit az Aberdeen szurkolói valaha is megélhettek a stadionjukban. A gól nélküli odavágó után Skóciában kétszer is hátrányba kerültünk, de mindkét alkalommal visszajöttünk, és három kettőre nyertünk. Én szereztem a második gólunkat, ami egy szabadrúgás után született. Úgy csináltunk, mintha lenne egy kis vita, hogy ki lője, a Bayern játékosai pedig bevették, és elaludtak. Pedig nagyon résen voltunk, és végül sikerült befejelnem. Mintegy húsz alkalommal kipróbáltuk edzésen, és biztosak voltunk benne, hogy nem fog működni, de a végén tökéletesen ment. Amikor a müncheni meccs előtt bevonultunk terepszemlére az Olimpiai Stadionba, segédedzőnk, Archie Knox azt mondta, ha ebben a gyönyörű arénában nem játszunk jól, akkor mégis hol. Volt ebben egy olyan, hogy muszáj teljesítenünk, mert ki tudja, mikor jutunk el ismét ilyen helyre.

Hogyan emlékszik vissza a Real Madrid elleni sikerre a döntőben?
Eden Reid, Glasgow
Mi uraltuk a meccset. Eric Black hamar gólt szerzett szabadrúgásból. Egész nap esett Göteborgban, a pálya nagyon vizes volt. Kértem a játékosainkat, egy kicsit magasabban passzoljanak, hogy a labda eljusson a másikhoz, végül mégis én hibáztam, amikor hazaadtam a kapusnak. Egy madridos lecsapott, és megkerülte Jim Leightont, aki lerántotta. Tizenegyes lett, belőtték. Túltettük magunkat rajta, és a hosszabbításban nyerni tudtunk.

Végül tizenhat éven át volt az Aberdeen futballistája. Igaz, hogy Ferguson vinni akarta magával a Manchester Unitedba?
Robin Smith, Oldham
Igaz. Az elején, amikor az Old Traffordra távozott, az volt az egyik feltétel, hogy nem szerződtethet engem vagy Willie Millert. Joe Miller is a kiszemeltjei között volt, mivel ő vitte az Aberdeenbe, amikor Joe még gyerek volt. Megkérte a klubot, hogy jelezzék neki, ha eladóvá válik, de egyszer csak elpasszolták a Celticnek. Erre felhívott, és azt mondta, rendben, akkor most már nyílt lapokkal megy a játék, visz magával. Heteken át tárgyaltunk, és azt hiszem, 1.75 millió fontig elment értem, aztán egyszer csak közölte velem, hogy sajnos tovább kell lépnie. Megkeresett a Tottenham is, de nem lett belőle semmi. Aztán évekkel később találkoztam az Arsenal egykori edzőjével, Terry Neill-lel. Bemutatkoztam neki, mire azt mondta, jól ismer, mert tíz évvel korábban meg akart venni, de Ferguson elmondta neki, hogy menjen a hová is… Pályafutásom vége felé majdnem otthagytam az Aberdeent, mert tárgyalásokba kezdtem a Newcastle-lal. Szinte biztos volt, hogy odamegyek, de a végén mégis meghiúsult. Néhány évvel előtte tárgyaltam a PSG-vel is, de a külföldiekre vonatkozó szabály miatt végül nem mentem oda. A legendás Ray Wilkins helyét vettem volna át. Ugyanakkor boldog voltam Aberdeenben, a csapat jól szerepelt a nemzetközi színtéren, és a családom is beilleszkedett. Csodálatos pályafutásom volt, nem bánom, hogy maradtam, bár egy kicsit mindig ott van bennem, hogy mi lett volna a Tottenhamben vagy az Arsenalban, esetleg ismét Alex Ferguson munkatársaként a Manchester Unitedban.

Milyen volt a Brazília elleni 1982-es világbajnoki mérkőzés? Nagyon nehéz volt tartani velük a lépést?
Francis Green, Edinburgh
Rémisztően jók voltak. Éder, Zico, Sócrates; micsoda csodálatos csapat! A közelükbe sem jutottunk, hiába szereztük mi az első gólt. Visszajöttek a meccsbe, és úgy éreztük, bármikor gólt szerezhetnek. Ugyanakkor jó érzés volt, hogy ott lehettünk, és játszottam az 1986-os és az 1990-es világbajnokságon is. Egyszer sem jutottunk a kieséses szakaszba, ami szégyen. Néhányszor közel kerültünk hozzá, és ez annyira tipikusan ránk vall, de jó volt, hogy ott lehettünk, és láthattuk a szurkolóinkat az utcákon vonulni, különösen úgy, hogy ma már huszonkét éve nem történt ilyen.

Ott volt azon az 1985-ös estén, amikor Jock Stein meghalt, miután Skócia egészen későn kiegyenlített Wales ellen. Tudták, hogy mi történik?
Adam Roberts, Dundee
Semmit sem láttunk, amíg a pályán voltunk, csak arra gondoltunk, hogy meg kell menteni egy pontot a nagyon erős Wales ellen. Ez végül meg is lett, és elkezdtünk ünnepelni, mert kiharcoltuk a helyünket a pótselejtezőben. Ekkor azonban Alex Ferguson a válogatott egyik edzőjeként besétált az öltözőbe, becsukta az ajtót, megkért, hogy maradjunk csendben, és közölte, hogy Jock Stein halott. A hangulat nagyon hirtelen megváltozott, össze voltunk törve.

Büszke rá, hogy a Motherwell élén edzőségének első idényében rögtön a második helyen végzett a Celtic előtt?
Andy Jackson, Hamilton
Igen, csodálatos volt. Váratlanul kértek fel 1994-ben, hogy legyek a Motherwell játékos-edzője. Kezdetben egyáltalán nem terveztem, hogy edző leszek. Felhívtam Fergusont, és megkérdeztem, hogy szerinte készen állok-e. Azt felelte, honnan tudhatnánk, hogy készen állunk. Persze, hogy készen állok, hiszen évek óta jelen vagyok a labdarúgás világában, és jól bánok az emberekkel. Minden jól ment. Tele voltunk jó játékosokkal, és végül a második helyen végeztünk a Rangers mögött, három ponttal megelőzve a Celticet. A Hibernian élén töltött időszakra is szépen gondolok vissza. Sikerült megszereznünk olyanokat, mint Franck Sauzée, Mixu Paatelainen és Russell Latapy. Remekül egészítették ki az amúgy is nagyon jó csapatot. Huszonhárom pont előnnyel nyertük meg a másodosztályt. Ezután bejelentkezett a Rangers, és ismét felhívtam a főnököt. Azt mondta, el kell vállalnom, nem számít, mik a feltételek, mennyit fizetnek, a világ egyik legnagyobb klubjáról van szó. Mindig is nagyra tartottam a tanácsait. Amikor a Birmingham hívott a Premier League-be, ismét megcsörgettem. Szimpatikus volt neki a gondolat, mert az apja is ott dolgozott. A mai napig kapcsolatban vagyok Sir Alex Fergusonnal. Mindig is része lesz az életemnek és a sikereimnek.

„LÁTTAM, A HELIKOPTER MÁR ELINDULT A BAJNOKI SERLEGGEL A MOTHERWELLHEZ”

Öt évet töltött a Rangers élén, mennyire volt intenzív az élmény?
Darren Toms, Newcastle
Nagyon. Azt hiszem, sokan meglepődtek, hogy éppen én kaptam meg az állást, mert valószínűbbnek tűnt, hogy a klub inkább Angliából vagy máshonnan külföldről szerez vezetőedzőt, ez volt a módi. De már fiatal, feltörekvő edzőként bizonyítottam a Motherwell és a Hibernian élén, emiatt megkaphattam a munkát. Csodás játékosokat örököltem, köztük volt Claudio Caniggia, Arthur Numan, Barry Ferguson, Lorenzo Amoruso, Ronald de Boer és még sokan mások. Dick Advocaat sportigazgató és David Murray tulajdonos megbízott bennem. Az első másfél évben öt trófeát emelhettünk a magasba. Sosem fogom elfelejteni a 2002–03-as idény utolsó napját, amikor egyetlen gólnyi különbséggel lettünk bajnokok a Celtic kárára. Folyamatosan kaptuk az eredményeket, miközben a Kilmarnock otthonában küzdöttünk. Drámai nap volt. Viszont miután tripláztunk, már csak lefelé mentünk. Numan visszavonult, Amoruso és Ferguson a Blackburnbe távozott, Neil McCann a Southampton játékosa lett. Tömegesen távoztak a legjobbak.

Igaz, hogy érdeklődni kezdett Lionel Messi iránt, amikor a fia felfedezte őt a Football Managerben?
James Sutton, Hampstead
Nem teljesen, de a történet majdnem elvezetett egy másik, hihetetlen igazoláshoz. A fiamat nagyon beszippantotta a Football Manager, és egy nap azt mondta nekem: „Apa, egy nap ez az ember még szenzáció lesz, ő lesz a világ legjobbja”. Ennek ellenére nem próbáltuk megszerezni, nagyon fiatal volt még, és a Barcelona is tudta róla, hogy világsztár lesz. Beszélgettem erről Jan Woutersszel, a holland segédemmel, aki azt javasolta, hogy hívjuk fel Henk ten Catét a Barcelonánál, és kérdezzük meg, nincs-e egy alkalmas, fiatal középpályása, aki beleillene a skót labdarúgásba. Wouters jóban volt vele és Frank Rijkaarddal. Felhívtuk tehát, mire azt mondta, ott van a fiatal és tehetséges Iniesta, talán néhány hónapra oda tudják adni. Szóljunk vissza hétfőn. Megnéztük, azon a hétvégén Iniesta csere volt, és megkérdeztem Wouterst, biztos-e a dologban. Újra telefonáltunk, de azt a választ kaptuk, hogy nem adhatják kölcsönbe, túl jó már ahhoz. Izgalmas időszak volt!

Hogyan sikerült csökkentett költségvetéssel is bajnokcsapatot faragni a 2004–05-ös idényben?
Euan Graham, Glasgow
Miután 2003-ban számos játékosunkat elveszítettük, az utolsó pillanatban szerződtettünk ismert és tapasztalt labdarúgókat. Nem működött a dolog, sokkal jobban szeretem, ha előre tervezhetek. A következő idényben sokkal alaposabban felkészültem, és már előre figyeltem, hogy kiknek jár le a megállapodása. Tudtam, hogy Dado Prso, aki nagyon szépen teljesített a Monacóval a Bajnokok Ligájában, hamarosan szabaddá válik. Valakitől megtudtam, hogy nagyon élvezte a Rangers Monaco elleni meccsét az Ibroxban, és azt mondta, egyszer el tudná magát képzelni ott. Beszéltünk az ügynökével, aki megerősítette ezt. Elutaztam megnézni a Real Madrid elleni meccsüket, és ízekre szedte a spanyolok védelmét. Rögtön azt gondoltam magamban, miért akarna az a srác épp a Rangersben futballozni, amikor Európa bármelyik csapatát választhatná. Ő azonban kitartott mellettünk, annak ellenére is, hogy érdeklődött iránta a Milan. Minket választott Jean-Alain Boumsong is, ingyen érkezett az Auxerre-ből. Rajta is elcsodálkoztam, főként, hogy nagyra tartották Franciaországban. Hat hónappal később nyolcmillió fontért adtuk el a Newcastle-nak. Ami az anyagiakat illeti, kettejükkel húztam a legjobbat menedzserként.

Valóban hitt benne, hogy a Rangers megszerezheti a bajnoki címet a Celtic előtt a híres 2005-ös „Helikoptervasárnapon”?
rossduckett, Instagram
Nem, valójában nem hittünk benne, hogy a Celtic kikaphat a Motherwelltől, de azt hangsúlyoztam, hogy a saját jóérzésünk érdekében muszáj nyernünk. Elmondtam a csapatomnak, hogy ha kikapunk a Hiberniantól, de a Celtic sem nyer, egész életünkben bánni fogjuk a dolgot. Nem is tudom, hányszor mondtam ezt el nekik. Betaláltunk a második félidőben, majd hallottam, hogy a szurkolóink a vége felé felzúgnak. Egészen beleborzongtam. A meccs után megpillantottam a helikoptert, ami már elindult a bajnoki serleggel a Motherwell otthonába, de aztán visszafordult Edinburgh-ba. Hihetetlen volt! Korábban leírtak bennünket, mégis bebizonyítottuk, hogy mi vagyunk a legjobbak.

Tíz hónapon át volt a skót válogatott szövetségi kapitánya is 2007-ben. Miért nem jutott ki a csapat a 2008-as Európa-bajnokságra?
@adidasmanden, Twitter
Fantasztikus volt, hogy sikerült Párizsban megvernünk Franciaországot, és ezzel elérhető közelségbe került az Európa-bajnokság. A meccs előtt azt olvastam a L’Équipe-ben, hogy a franciák négy középpályással állnak ki, köztük lesz Claude Makélélé is, aki hátrébb szokott helyezkedni. Így aztán nyitva maradt egy kis hely, ahová James McFaddent szántam, és végül ő szerezte a győztes gólt. Ukrajnát nagyon szép játékkal vertük meg, utána viszont kikaptunk Grúziától, ami valódi sokkot jelentett. Kemény helyszín volt őrült szurkolókkal, de ha csak annyira koncentrálunk, mint a nagyobb csapatok ellen, biztosan nem kapunk ki. Magunknak köszönhetjük a bajt. Ezzel együtt voltunk azon a szinten, hogy megálljuk a helyünket az Európa-bajnokságon is, ha kell. A játékvezető ellenünk dolgozott az utolsó csoportmeccsen, ahol az olaszok az utolsó percekben szerezték a győztes gólt, bár végül nem számított, hogy döntetlen lesz-e, vagy vereség.

A Birmingham élén állítólag elég közel állt ahhoz, hogy 2010 januárjában megszerezze Gareth Bale-t a Tottenhamtől hárommillió fontért. Igaz ez?
Darren Walsh, Facebook
Közel állítunk hozzá, bár csak kölcsönbe érkezett volna. Akkoriban balhátvédet játszott, és mi is oda képzeltük el. Felhívtam Harry Redknappet, és nem úgy tűnt, hogy bármi probléma volna a dologgal. Szerintem Bale-nek is jót tett volna, ha egy olyan csapatban játszhat, ahol nem túl nagyok az igények. Ezt követően azonban Redknapp egy kicsit előrébb tette őt, nagyon jól teljesített, mire közölte velem, hogy ne is számítsak Bale-re, megtartja. A Birmingham élén megpróbáltam megszerezni Roman Pavljucsenkót is, de egy kicsit drága volt.

Hová tenné edzői sikerei közt az Arsenal 2011-es legyőzését a Ligakupa döntőjében?
Barry O’Loughlin, Facebook
Stratégiai értelemben életem egyik legnagyobb sikere volt, főleg, hogy senki sem várt tőlünk győzelmet. Az Arsenal szárnyalt akkoriban, de nagyon szépen megterveztünk mindent, tanulmányoztuk, hogyan játszanak más csapatok a nagyobbak ellen. Emlékszem, megnéztem a Rubin Kazany BL-meccsét a Barcelona ellen, és azt figyeltem, milyen az, amikor az oroszok néha hat védővel próbálkoznak. Annak a mérkőzésnek végül egy egy lett a vége, és ezen elgondolkodtam. Azért mi nem játszottunk hat védővel, bár néha úgy tűnhetett. Amikor az Arsenal megpróbált betörni a szélről, azonnal elzártuk az utat. Mindegyik játékosunk csodálatosan értette a szerepét. Persze egészen másként is alakulhatott volna a döntő. Lee Bowyer néhány perc elteltével áttörte a védelmet, a kapus, Wojciech Szczesny buktatta, mire a partjelző lest ítélt, ami persze egyáltalán nem volt. A szünetben a játékvezető és a segédje is bejött hozzám bocsánatot kérni. Ha akkor helyes döntést hoznak, az Arsenal tíz emberrel fejezte volna be a meccset. Ennek ellenére így alakult a legjobban, mert ha veszítenek egy embert, borul a teljes tervem!

Ha visszamehetne az időben, és elintézhetné, hogy 2011-ben ne a Birmingham nyerje meg a Ligakupát, viszont bent maradhasson a Premier League-ben, megtenné?
Jack Rawlins, Birmingham
Szerintem bárki feláldozna egy kupát azért, hogy az élvonalban maradjon, ugyanakkor az is igaz, hogy ezt a trófeát már senki sem veheti el a Birminghamtől. Egy idénnyel korábban a kilencedik helyen végeztünk a Premier League-ben, de sajnos ebből nem tudtunk meríteni. Nem voltak meg az anyagi forrásaink, hogy felturbózzuk a csapatot, és ez szégyen. McFadden térdsérülés miatt az egész idényt a pályán kívül töltötte, majd a Ligakupa döntője után elveszítettem Obafemi Martinst is, akinek eltört a lába, illetve Nikola Zsigicset, akit ágyéksérülés gyötört. Az idény második felében nem voltunk képesek betalálni, és végül harminckilenc ponttal estünk ki. Az Aston Villa az előző idényben harmincöttel bent maradt.

Miért vállalta el az Aston Villa irányítását, holott a csapat ádáz riválisa a Birminghamnek?
Redhotlovertone, Instagram
Szerettem volna még egy idényt maradni a Birmingham élén, de megtudtam, hogy a klubvezetők olyan játékosokat akarnak megvenni, akiket én nem. Kétség sem fért hozzá, hogy mennem kell. Alig két kilométerrel odébb folytattam, amivel többeket elkeserítettem, bennem viszont csak az motoszkált, hogy bebizonyítsam, én vagyok az alkalmas ember a munkára. Ha egy klub bajban van, miért ne vegyek részt a jobbá tételében? Végül ez lett életem egyik legnehezebb munkája. Célul tűztem ki, hogy olyan előkelő helyen végezzünk az élvonalban, amennyire csak lehet, miközben jelentősen csökkenteni tudjuk a bérkiadásokat. Ashley Young és Stewart Downing a nyáron távozott, míg Shay Given, Richard Dunne és Darren Bent sokat kihagyott az idény során sérülés miatt. Aztán ott volt még Sztilijan Petrov, akinél leukémiát diagnosztizáltak. Elvesztettük a csapatkapitányt. Nagyon kemény idény volt, de végül bent maradtunk. Folyamatosan azon dolgoztam, hogy kezeljem a sérüléseket, csökkentsem a béreket, de közben pontokat is gyűjtsünk.

„HA AZ ARSENAL TÍZ EMBERREL FEJEZI BE A MECCSET, BORUL A TELJES TERVEM!”

Hogyan került Egyiptomba a Zamálek élére 2016-ban?
adamcooper_, Instagram
Két héten át hívogatott egy ügynök, aki folyamatosan az al-Ahliban és a Zamálekben rejlő lehetőségekkel kecsegtetett, de folyton nemet mondtam. Egy idő után viszont arra gondoltam, hogy minden héten nyerhetnék, és nem a tüzet kellene oltanom. Akkor már csak a Zamáleket választhattam. Találkoztam néhány ügynökkel Londonban, és megállapodtunk. Végül csak rövid időre maradtam. Volt néhány csodálatos pillanat, például amikor az afrikai Bajnokok Ligájába vihettem a csapatot, de hamar látszott, hogy nem tart majd sokáig a dolog. Hiányzott minden állandóság. Az ilyesmiben nem vagyok hajlandó a kompromisszumra, világos volt, hogy jobb lesz távozni. Hasonló élményeket szereztem a Nottingham Forestben. Amikor néhányan távoztak, azt kértem, hogy januárban erősítsünk, de végül nem vettünk meg senkit. Semmi értelme, ha nem kapom meg a támogatást. Jól kijöttem a klubtulajdonossal, de őszintén elmondtam neki, hogy nem fog működni, és megállapodtunk, hogy szerződést bontunk. Furcsa, hogy miért épp azt az embert szemelik ki, amikor pontosan tudják, hogy ki milyen.

Vajon mi nem sikerült a második skót szövetségi kapitányi kinevezése során?
sarahgibb04, Instagram
Tulajdonképpen kísérleti év volt a 2018- as, mert hosszú ideig nem volt tétmérkőzésünk, a lehető legtöbb játékost akartam kipróbálni. Emiatt nem értünk el látványos sikereket. Amikor fiatalok érkeznek, nem adnak mindenre választ, de azért jó látni őket. Mindent meg akartam nézni, és ilyenkor ebben benne van néhány vereség, de természetesen nem akartam három nullra kikapni Kazahsztántól. Viszont megnyertük a Nemzetek Ligája-csoportunkat, és a tétmeccseken hatvanhat százalékos volt a győzelmek aránya. Talán maradhattam volna addig a nyárig, de a szövetség más döntést hozott. Nem is annyira bánom, hogy feláldoztak, mert nem élveztem annyira, amennyire előtte gondoltam, hogy fogom.

Nemrégiben beszélt egy olyan pillanatról, amikor nem találta a szavakat a San Marino elleni válogatott mérkőzés előtti beszéd során, és ki kellett mennie az öltözőből. Ilyen nagy volt a nyomás?
Freddie Paton, Livingston
Nem, azt hiszem, egyszerűen csak túlságosan akartam abban a pillanatban. Nemrég láttam egy fickót a hírekben, aki beszélt, beszélt, majd egyszer csak hirtelen megállt, és nem jutottak eszébe a szavak. Velem is ez történt. A Kazahsztán elleni vereség hatalmas pofont jelentett, és utána úgy akartam szólni a csapathoz, mint Winston Churchill. Nem kellett volna túlbonyolítanom, végül is csak San Marino ellen léptünk pályára, őket bármikor illik megvernünk. Semmilyen egészségügyi probléma nem játszott szerepet, ahogyan azt pletykálták. Évente járok vizsgálatokra, és pokolian jó egészségnek örvendek!

Miért nem jutott ki Skócia 1998 óta egyetlen nagy tornára sem?
Ese Agboaye, Facebook
Szerintem ennek számos oka van: nagyon sokat veszítettünk a minőségből, miután bejött a Bosman-időszak. Ennek köszönhetően a legtöbb skót klub külföldről hozott játékosokat. A jelenség nem kedvezett a válogatottnak és a skót labdarúgóknak. A másik nagy terület a befektetések hiánya. Anglia itt van mellettünk egy ugrásra, ez a világ leggazdagabb futballnemzete, ami annak is köszönhető, hogy a tévétársaságok, például a Sky és a BT hatalmas összegekkel támogatják a labdarúgást. Szomszédként ezzel nem lehet versenyezni. Ami a jövőt illeti, nagyon fontos, hogy az új generáció játéklehetőséget kapjon. Nagyon jó például, hogy Billy Gilmour a Chelsea-ben lehet, de ezeknek a fiataloknak pályára kell lépniük a meccseken, hogy töretlenül fejlődjenek.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)