Nagyinterjú: Damien Duff

Interjú Chris Flanagan Fotó Mark Duggan Fordítás Marosi Gábor

Van még egy óránk a Damien Duff-fal a dublini városközpontba megbeszélt találkozóig, ezért néhány háztömbbel odébb betérünk egy kávézóba, ahol, mit ad Isten, épp riportalanyunkba botlunk.

„Látom, megtaláltátok a környék legjobb kávézóját” – mondja nevetve. Nem sokkal később együtt bandukolunk a megbeszélt találkozó helyszínére, a Hogan’s pubba.

„Nem túl sűrűn interjúztam életemben, ezt is csak azért teszem, mert a FourFourTwo-ról van szó – mondja a 37 éves korábbi játékos. – Azóta olvasom a magazint, hogy gyerekként átköltöztem Angliába, úgyhogy a véremben van! Már nyilatkoztam nektek valamikor 1996–97-ben.”

Húsz évvel később érdemes visszatérnünk a Blackburn Rovers akkor még fiatal tehetségére. Mint kiderül majd, nem is alakult olyan rosszul a pályafutása.

Igaz, hogy kinevettek a tanáraid, amikor a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre egyetlen választ adtál: labdarúgó?
Glen Helliwell, Liverpool
Igen! Mindenki azt írta be, hogy ügyvéd vagy informatikus, egyedül én azt, hogy labdarúgó. Mindennél jobban akartam, hogy a futballal foglalkozhassak. Barátokra sem vágytam. Órákig eljátszadoztam az utcán egyedül. Így indultam el a pályán.

Hét évet töltöttél el a Blackburnben, végignéztük, ahogy ifjoncból kiváló élvonalbeli futballistává fejlődtél. Miként sikerült ez?
Luke Baines, Facebook
Kétségtelen, hogy akadt némi tehetségem is a játékhoz, egyébként meg éppen akkor kerültem a Blackburnbe, amikor a csapat bajnok lett, és elképesztő stáb dirigálta az edzéseket. Kenny Dalglish, Terry Darracott, Alan Irvine, Ray Harford és Tony Parkes volt a névsor. A Blackburn játékosmegfigyelői felfedeztek engem Írországban. Átruccantunk hát Angliába, ahol a Blackburn és a Huddersfield is harcba szállt értem. Nagyon szerettem a Huddersfieldet is, de Neil Warnock vezetőedző stílusa talán nem annyira feküdt nekem. A Blackburn volt a jó választás. Kenny Dalglish meghívta az anyukámat és az apukámat is, hogy a saját szemükkel lássák, milyen az edzőpálya, amely épp akkor épült, és a kocsija csomagtartóján ismertette a terveket. Azon tanakodtam, vajon igaz-e, amit látok.

Mekkora teljesítménynek számított, hogy elhoztátok a Worthington-kupát a Tottenham ellen 2002-ben?
Tony Barber, Clitheroe
Ezzel a klub visszakerült oda, ahova mindig is tartozott. Három-négy évvel azután, hogy megnyertük a bajnokságot, a csapat kiesett, és ez egész egyszerűen hihetetlen. A kiesést nehezen dolgoztam fel fiatalemberként, de az ilyen esetekből lehet tanulni a legtöbbet. Annyira megtetszett, hogy utána még kétszer búcsúztam a Newcastle-lal és a Fulhammel is. Viszont az, hogy újra feljutottunk, és aztán sikerült a Liga­kupát is megnyerni, remek érzés volt. Kiváló társ volt például David Dunn, Dwight Yorke és Andy Cole. Mark Hughes középső középpályásként játszotta végig azt a mérkőzést, lehetett vagy ötvenkét éves akkoriban, de még így is ő lett a meccs embere. Nagyon szerettem Graeme Souness-szel dolgozni. Szegény rengeteget kapott amiatt, hogy nem foglalkozik eléggé az ír és katolikus játékosokkal, de ez marhaság. Velem például mindig nagyon jól bánt.

Mennyire álltál közel ahhoz, hogy a Liverpoolba igazolj?
Nigel Walters, Birmingham
Kétszer-háromszor is közel kerültem hozzá. Az első alkalommal két évvel azt megelőzően kerestek, hogy aláírtam a Chelsea-hez. Szívesen mentem volna, de a Blackburn nagyon sokat kért értem, ezt akkoriban nem sok klub tudta volna kifizetni. Amikor a Chelsea-től távoztam, megismétlődött az eset.

Mi történt valójában Roy Keane és Mick McCarthy között a világbajnokságon?
Van Benis, Facebook
Szerintem ezt már tényleg mindenki tudja. Volt egy kis összezörrenés, Roy ment a feje után. Csodálom őt, hogy ennyire kiáll amellett, amit gondol. Tudom, hogy a hazánkat nagyon idegesítette, ami történt, de engem nem is annyira, csak szerettem volna, ha minden megy simán. Tény azonban, hogy bizarr napokat éltünk akkoriban. Ma már csak mosolyogva gondolok minderre, de abban is biztos vagyok, hogy Mick nem. Nem jött jól, hogy nélkülöznünk kellett Roy tehetségét, ki tudja, meddig juthattunk volna vele.

Honnan jött a Szaúd-Arábia elleni bólintós gólörömöd?
Michael Smyth, Twitter
A szállodában találtam ki. Épp fogat mostam, és közben azon gondolkodtam, milyen jó is lenne egy gól a világbajnokságon, minthogy ezzel nem sok ír büszkélkedhet. A hotelban mindig mindenki bólintással fejezte ki a tiszteletét, ez amolyan japán módi volt. A fénykép ikonikussá vált, és számtalan ázsiai szurkolóra tettem szert akkor. Voltak, akik a Chelsea és a Fulham meccseire is eljöttek.

Hízelgőnek tartottad, hogy te lehettél Roman Abramovics egyik első igazolása?
Emma Stroud, London
Nem így közelítem meg, de arra szívesen emlékszem vissza, hogy másnaposan feküdtem az ágyban, amikor felhívtak. Derült égből jött, mint a villámcsapás. Néhányszor odautaztam hozzájuk, mert nem voltam biztos benne, hogy ez a jó döntés, de végül kiderült, hogy igen. Egy hónapon belül további százötvenmillió fontot költöttek el olyan futballistákra, mint Hernán Crespo és Juan Sebastián Verón.

A BL-t 2004-ben a Chelsea-nek kellett volna megnyernie, ehhez képest az elődöntőben elintézte a csapatot a Monaco.
Andrew Lambert, Dorchester
Nem tudom. De az biztos, hogy az az idény Mourinhóról és a Portóról szólt a BL-ben, és még ha túl is jutunk a Monacón, valószínűleg a portugálok nyerték volna a sorozatot. Nem hiszem, hogy akadt volna, aki megállítsa őket. Én egyébként sérülés miatt nem játszhattam azon az elődöntőn. Ezt nehezen éltem meg.

Claudio Ranieri rakta össze annak a csapatnak a gerincét, amelyik később bajnok lett. Vele is meglett volna a Premier League-győzelem?
Keith Clarges, Facebook
Feltehetőleg igen. Ő igazolta Petr Cechet és Arjen Robbent, mielőtt még José megérkezett volna. Briliáns edző volt, minden játékosa szerette. Abban az egyetlen idényben is lehettünk volna már bajnokok, amikor együtt dolgoztunk, de nem akadt, aki megállítsa az Arsenal Legyőzhetetlenjeit. Amikor Abramovics lett a tulaj, mindenki érezte, hogy Ranieri napjai meg vannak számlálva, és nagyot változott a csapat mentalitása, amikor megérkezett Mourinho.

Milyen volt a futball Mourinhóval?
Devin Vin, Kuala Lumpur
Kétség sem fér hozzá, ő a legjobb vezetőedző, akivel valaha is dolgom volt. Hihetetlen, milyen edzéseket tartott, az utolsó csepp energiát is kisajtolta belőlünk. Az első napjától kezdve azt sugározta: bajnokok leszünk. Az első idényében gőzhengerként mentünk át mindenkin. Még ha nem is voltunk formában, éreztük, hogy nyerni fogunk.

Arjen Robben és te egy év alatt szétcsaptátok a Premier League-et. Az volt a legjobb formád?
Andy Murphy, Gloucester
Igen, különleges időket éltünk egy különleges csapattal. Amikor Ranieri megvetette Robbent a klubbal, nekem épp kiment a vállam, és nagyon aggódtam, hogy fölöslegessé válok. Nagyjából három-négy meccsbe tellett, hogy biztossá tegyem a helyem Mourinho csapatában. Ez kicsit felrázott. De ha valaki teszi, amit kell, a végén mindig rendbe jönnek a dolgok. Mihelyst sikerült megvetnem a lábam az együttesben, ott is ragadtam. Szerintem José sem úgy tervezte, hogy mindketten szerephez jutunk, egyszerűen így alakult. Mindketten ügyesen boldogultunk bármelyik szélen, jól alkalmazkodtunk a megváltozott helyzetekhez.

Milyen volt az első húsz perc 2005-ben, amikor te is betaláltál a kapuba, és egy ideig három nullára vezettetek a Barcelona ellen?
Louis Atyeo, Liége
Egyszerűen földbe döngöltük őket, Mourinho erre készült hosszabb ideje. Meg is mondta, hogy szeretné, ha a Barcelonát kapnánk. Azt gondoltuk, megőrült, minthogy náluk játszott például Ronaldinho és Samuel Eto’o. De mint mindig, most is igaza lett. Örültem a gólomnak, de azért Ronaldinho is megmutatta, mit tud.

A Camp Noun játszott első találkozó előtt Mourinho azt mondta, nem te játszol majd, hanem Eidur Gudjohnsen. Tudtad, mi az igazság?
Evan Daniels, London
Sérüléssel küszködtem, és José arra kért, ne melegítsek. Megsúgta, hogy játszani fogok, de más csapatot jelent be a sajtótájékoztatón. Ez is a játszmája része volt. Az ilyesmit nagyon szerette. Engem is megijesztett, de végül kezdő lehettem, és szerepem lett egy nagyon fontos, idegenbeli gólban.

Igaz, hogy Mourinho a Chelsea felszerelését tárolni hivatott szennyeskosárban bújt el a Bayern München elleni 2005-ös találkozó alkalmával?
David Cain, Norwich
(Nevet.) Nem mondhatok semmit, annak következményei lehetnek. Értsétek a válaszomat úgy, ahogy akarjátok! Azon a meccsen nagyon fontos szerepe volt, efelől senkinek se legyenek kétségei, de hogy mennyire volt közel hozzánk, azt nem tudnám megmondani. Legyen elég annyi, hogy nem volt messze.

„Mourinho nem úgy tervezte, hogy egy csapatban játszunk Robbennel. Úgy véltem, azért érkezett, hogy a helyemre kerüljön”

Milyen érzés volt, amikor a Bolton otthonában nyertetek a Chelsea-vel, és ezzel bajnok lett a csapat?
Steve Walker, London
Akkor már ötven éve nem nyert aranyérmet a klub, úgyhogy hatalmas élmény volt, ennek ellenére az a hétvége keserédesre sikerült. Másnap már a Liverpool elleni BL-elődöntőre készültünk, amikor megsérült a térdem. Emlékszem, ott sírtam a pályán, mert tudtam, hogy mennyi ideig nem számíthatnak rám.

Nem sajnálod, hogy véget ért a történeted a Chelsea-nél 2006-ban?
Ryan Darby, Torbay
Akkoriban minden egyes mérkőzésen pályára akartam lépni. A klub akkor vette meg Michael Ballackot és Andrij Sevcsenkót, én meg hol bekerültem a keretbe, hol nem. Úgy éreztem, baj lesz. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Mourinho jelezte: ha jól megy a játék, és egészséges vagyok, játszhatok. Sajnálom, általában nem így oldom meg a dolgaimat. A legtöbbször maradok és küzdök. Sírtam a távozásom napján, és ebből már sejthettem volna, hogy rosszul döntöttem, mert amikor a Blackburnt, a Newcastle-t, a Fulhamet hagytam ott, nem bőgtem.

Mennyire voltál közel ahhoz, hogy a Tottenhambe igazolj, miután távoztál a Chelsea-től?
Gavin Mills, Belfast
Martin Jol megkeresett, de miután a nagy sikereinken felbuzdulva Chelsea-szurkoló lettem, nem akartam hozzájuk szerződni. A Newcastle-ban voltak barátaim, például Scott Parker és Shay Given, úgyhogy gondoltam, megpróbálom, de katasztrofálisan sikerült.

Az az öngólod jelentette a pálya­futásod legalját, amivel kiesett a Newcastle?
Lee Nolan, Newcastle
Ha így teszed fel a kérdést, akkor igen. De abban az idényben összesen harmincnyolc mérkőzésen érdemeltük ki a kiesést. Elég sokat kaptam azért az öngólért, talán túl sokat is. Sosem néztem meg újra. A döntetlen is elég lett volna, hogy bennmaradjunk, erre azt látom az eredményjelzőn, hogy „Duff – öngól”. „Mi van?” – gondoltam magamban. Ennek mégis mennyi az esélye?!

Miért a Fulhamet választottad a Wolver­hampton helyett 2009-ben? A döntésedben Roy Hodgson személye is szerepet játszott?
Bobby Todd, London
Igen. Már a Blackburnben töltött első, teljes idényemet is neki köszönhettem. A döntéseim nem a pénzről szóltak, boldog akartam lenni. A Chelsea után kevesebbet kerestem a Newcastle-ben, majd ezt követően a Fulhamben. Roy remek edző és kiváló gentleman. Sajnálom, ami vele történt az Eb-n, és örülnék, ha visszatérhetne.

Egyszer azt mondtad, hogy nagyon szeretsz aludni. Ez még mindig így van?
Barry Parkinson, Blackburn
Minden délután ledőlnék, ha nem lenne két gyerekem. Ők azonban nem hagynak! Tizennyolc és huszonnyolc éves korom közt egyedül éltem, és minden áldott délután lefeküdtem egy kicsit. A csapattársaim ismertek, tudták, hol vagyok. Nagyon szeretem, minek is tagadnám. Ettől ilyen fiatalos az ábrázatom.

Milyen érzés volt 2010-ben, hogy Henry „kézilabdája” miatt nem vehetett részt Írország a világbajnokságon?
Richard O’Leary, Limerick
Felfoghatatlan, hogy modern korunkban is megúszható az ilyesmi. De én sem tettem volna másképp. Nem haragszom Henryra, tette a dolgát, de ezt az eredményt volt a legnehezebb feldolgoznom életemben. A 2002-es vb után még hittem, hogy kijuthatok majd egy másikra, de már nem jött össze.

Emlékszel, hogy megittál velünk egy sört a 2010-es Európa-liga döntőjét követően?
Y. J., London
(Nevet.) Igen, emlékszem! Hajnali négykor Fulham-melegítőben cigiztem, miközben még be is rúgtam. Azt hiszem, ez az ír módi: alkoholba fojtjuk a bánatunkat. Egy kiskocsmában ültünk szurkolókkal, szerintem le sem feküdtem. De azért amíg odajutottunk, adtunk néhány felejthetetlen élményt a szurkolóinknak. Például azt, hogy a nyolcaddöntőben a nyolcvanadik percben még négy egyre állt összesítésben a Juventus. A Sahtar Donecket is elintéztük, pedig az egyik legjobb csapat volt azok közül, akik ellen valaha is pályára léptem. De elbántunk a Wolfsburggal és a Hamburggal is. Ez szinte kizárólag Roy érdeme. Még az Atlético Madrid is csak a hosszabbítás végén talált be ellenünk a döntőben.

Miért döntöttél úgy, hogy az ausztrál Melbourne City játékosa leszel?
Oliver Jarman, Twitter
Újfajta élettapasztalatra tehettem szert. A Fulham épp akkor esett ki a Premier League-ből. A Melbourne City izgalmas pályának tűnt.

Nem bántad meg, hogy a Shamrock Rovers csapatát erősítetted 2015-ben?
David Kent, Ashbourne, Írország
Nem volt könnyű történet. Hazavágytam, és szerettem volna leróni a hálámat, ezért másfél évre elszerződtem. De vagy ezért, vagy éppen amazért, alig léphettem pályára. Elvesztettem a lelkesedésem, és elegem lett.

Nemrégiben azt nyilatkoztad, hogy egymagad kibéreltél egy kispályát. Nem kemény ez egy kicsit?
Andrew Smith, Hereford
Annak tűnhet, de valójában csak az történt, hogy három-négy hónapja megkívántam egy kis örömfocit, és minden barátom dolgozott éppen. Úgyhogy leugrottam egy órára egyedül. Elképesztő, mi mindenre lehetsz képes így is! Gyakoroltam a lövést jobbal, bár mivel visszavonultam, nem is tudom pontosan, miért. Gondolom, a golfozók is így ütögetnek kedvükre.

El tudod képzelni, hogy edző legyél valamikor Írországban?
„The Final Third”, Twitter
Igen. Már megvan az UEFA A-licenc, a pro hátra van, de még nem dőlt el, pontosan mihez is akarok kezdeni az életemmel. Dolgozom az ír U15-ös válogatottnál, és foglalkoztam a Shamrock U16-osaival is. Most ugyanott a felnőtteknél vagyok, meglátjuk, mi jön ki ebből az egészből.

Milyen a mostani Chelsea ahhoz képest, amelyikben te játszottál?
Brian Pearson, London
A sajátomat venném előbbre, még ha részrehajló is vagyok. Antonio Conte sokat változtatott a csapaton, úgyhogy nem tudom, mi ment az eggyel korábbi idényben Mourinhóval. Azzal, hogy José elment a Manchester United élére, ismét fellángolt a gyerekkori szerelmem a csapat iránt. (FFT: Szerinted megnyerheti egyszer a Premier League-et a Uniteddal?) Nem könnyű a helyzete, hat csapat verseng a legelőkelőbb helyért, de Mourinho személye garancia. Nem lesz könnyű, de szerintem sikerülni fog.

Elkezdtél már Kim Kardashianná válni? Egyszer azt nyilatkoztad, ez a legnagyobb félelmed a visszavonulásod utáni időszakra vonatkozóan.
Eddie O’Connell, Dundalk
(Nevet.) Nem tudom! Akik visszavonulnak, gyakran tűnnek fel a vörös szőnyegen, és sűrűn járnak megnyitókra. Igyekszem ezektől távol maradni. A hegyekben élünk a feleségemmel és a gyerekekkel, és csak akkor szerepelek, ha az ír televízióban kommentálok meccset. Nagyon kemény meló, nagy a nyomás, de szeretem.

Tényleg te vagy Homer Simpson kedvenc sörének, a Duffnak a gyártója?
Graham Green, Twitter
(Nevet.) Ezt már többen kérdezték az évek során, de semmi közöm ahhoz az italhoz. Valaki vett is nekem egyet, de nem ittam meg. Hogy reklámoznám-e? Homer Simpson még nem keresett ez ügyben.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. májusi lapszámában.)