Interjú Bodnár Zalán Fotó AFP, Getty Images
Amikor beszélgetünk, hat mérkőzés után az ötödik helyen álltok a lengyel bajnokságban. Hogy értékeled az idényrajtot?
Nagyon jól kezdtünk, nem úgy, mint tavaly. A lemaradásunk mindössze négy pont az éllovashoz képest, és játékban is jók vagyunk. Az előző bajnokság végén voltunk ilyen formában, aztán remekül sikerült a nyári felkészülésünk is. Úgy érzem, ütőképesebbek vagyunk, mint az előző évadban.
Mind a hat meccsen játszottál, és szereztél három gólt is. Tekintve, hogy a korábbi másfél évben összesen egy gól jött össze a bajnokságban, mondhatjuk, hogy most vagy a legjobb formában, amióta Lengyelországba igazoltál?
Az első másfél évben nem igazán ment a szekér, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Kevés játéklehetőséget is kaptam. Elkezdtem magamban keresni a hibát, és a nyár elején elhatároztam, hogy össze kell szednem magam. Keményen dolgoztam, és sikerült nemcsak fizikálisan, de fejben is összekapnom magam. Többet edzettem, főleg a láberő fejlesztésére koncentráltam. Megnőtt az önbizalmam is, és a csapattársaim is elkezdtek jobban bízni bennem. A miénk alapvetően védekező együttes, nekem is nagy szerepet kellett vállalnom a védekezésből, és ez nem volt igazán az erősségem. A mostani idény előtt úgy döntöttem, inkább arra koncentrálok, amiben jó vagyok. Persze, a védekezésben is ellátom a feladataimat, de bátrabban megyek előre. Meg is lett az eredménye, már a felkészülési meccseken is kétszer eredményes voltam, és a bajnokságban is jönni kezdtek a gólok.
Az előző idényben a hatodik lett a csapat. Mi a cél most?
Konkrét célt nem tűztünk ki magunk elé, mindig a következő feladatra fókuszálunk. Nincs ugyan kimondva, de egyértelmű vágyunk, hogy kijussunk az európai kupaporondra. És nagyon jó lenne megnyerni a Lengyel Kupát, szeretnék már a magasba emelni egy trófeát.
Másfél éve távoztál Dunaszerdahelyről. Nem bántad meg a klubváltást?
Nehéz kérdés, mert a DAC-ot is nagyon szerettem. Nem indult jól a lengyelországi történet, mert megérkezésem után két héttel jött a járvány, és otthon ültünk két és fél hónapot. Nagyon megszenvedtem azt az időszakot. De nem bántam meg, mert szeretem a kihívásokat, és egy erősebb ligába kerültem, ahol újra bizonyítanom kellett. Úgy érzem, ez az idény meghozza az áttörést, most jó formában vagyok, végre a szurkolóknak is bizonyíthatom, hogy érdemes volt szerződtetni engem.
Milyen a mindennapi életed Gliwicében? Jó hely?
Gliwice nem nagy város, igaz, Dunaszerdahely még kisebb volt, nincs ezzel semmi baj. Azt tudni kell, hogy nem a legnevesebb futballváros Lengyelországban, viszonylag kevés szurkolónk van, a tizenegyezer férőhelyes stadionunk legfeljebb félig szokott megtelni. De szeretünk itt élni a feleségemmel és a kutyánkkal. Van egy gyönyörű városközpont, a csapattársaimmal ott szoktunk időt tölteni az edzések után. Ami kicsit problémát jelent, hogy kevesen beszélnek angolul. Könnyen tanulok nyelveket, de a lengyel nagyon nehéz.
Hosszú időn át a magyar utánpótlásban nevelkedtél, voltál a Goldball, a Vasas, a Videoton és a Honvéd ifistája is, de felnőttként még sohasem futballoztál magyar klubcsapatban. Nem is tervezel?
A magyarországi utánpótlásban a Honvéd volt a leginkább meghatározó a számomra, az ott töltött két évben nagyon sokat fejlődtem. Onnan kerültem ki Hollandiába, a Twentéhez, aztán úgy alakult, hogy folyton külföldön maradtam. Nagyon fiatalon kikerültem, igyekeztem megállni a helyem. Mindig szerettem járni a világot és keresem a kihívásokat, fontos volt számomra, hogy több külföldi országban is bizonyítsak. Ebben a tíz évben, amióta kinn vagyok, nagyon sokat fejlődött a magyar bajnokság, minden téren, mind a stadionok tekintetében, mind szakmailag. Egyáltalán nem zárom ki, hogy egyszer majd az NB I-ben fogok futballozni.
Hollandia mit adott neked? Nagyon sokat!
Talán az volt a legjobb időszak az életemben. Öt évig éltem ott, megtanultam a nyelvet, gyakran járok vissza, sok barátom van ott. Rengeteget fejlődtem, és ott mutatkoztam be a felnőttek között. Nagyon jó döntés volt a Twente második csapatától a De Graafschaphoz szerződni, amely akkor ugyan másodosztályú volt, de rögtön feljutottunk, ami csodás élmény volt. Több mint tizenöt meccset játszhattam az Eredivisiében, és sohasem felejtem az Ajaxnak lőtt gólomat.
Sokszor voltál magyar korosztályos válogatott, és a felnőtteknél is többször szóba került már a neved, de még nem szerepeltél a nagyok között. Ennek is eljön majd az ideje?
Ez továbbra is nagy álmom. Amikor jobb időszakaim voltak, olyankor gyakran felvetődött a nevem a válogatottnál, de a keretbe eddig csak egyszer hívtak meg, az Azerbajdzsán és Wales elleni mérkőzésekre. Ráadásul azokat is a lelátóról néztem, a meccskeretbe már nem kerültem be. Bízom benne, hogy valamikor magamra ölthetem a címeres mezt, akár már az októberi selejtezők során is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)
