Interjú Bodnár Zalán
Már két teljes idény van mögötted az angol másodosztályban, a Championshipben. Mik a legfontosabb tapasztalataid?
Úgy látom, ez az egyik legkompetitívebb bajnokság, a legtöbb élvonalbeli ligánál is erősebb. Meglehetősen direkt a foci, még úgy is, hogy ma már nem a klasszikus „rúgd és fuss!” stílust kedvelik a csapatok, és néhány együttes próbálja tényleg játszani a futballt. De azért voltak olyan meccsek, amelyeken beállt a nyakam a középpályán, mert folyton a levegőben volt a labda. A nézők is visszatérhetnek, úgyhogy végre a hangulat is fantasztikus lesz.
Az előző idényben a tizenkilencedik helyen végeztetek. Mi a cél az új bajnokságban?
Pedig jól kezdtünk, az évad első felében még a feljutásért küzdöttünk, de aztán jött egy hullámvölgy, amelyből nem tudtunk kikászálódni. Most a járvány miatt egyik csapatnak sincs túl sok pénze, úgyhogy kiegyenlítettebb lehet a mezőny, sok meglepetésre számítok. Bízom benne, hogy harcban leszünk a feljutásért.
Változott a játékstílusod, amióta Angliában futballozol?
Nem gyökeresen, de azért igen. Komplexebb játékos lettem, sok mindenben tudtam fejlődni. Ezekre a tapasztalatokra máshol talán nem is tehettem volt szert, pedig már Olaszországban is próbáltam minden új impulzust magamba szívni. Továbbra is a labdatartásra épülő futball fekszik nekem, de ma már bevállalok direktebb megoldásokat is, és agresszívabb is lettem.
Amikor Angliába szerződtél, sokan azt mondták, a te fizikumod nem a Championshipbe való. Sikerült rácáfolni a kétkedőkre?
Mondhatjuk, hogy rácáfoltam, de azért volt benne igazság, hogy nem ez a liga illik hozzám a legjobban, az ellenfelek középpályásai láttán sokszor érzem úgy, mintha ketrecharcosok ellen kellene küzdenem. De örülök, hogy vállaltam ezt a kihívást. Az én játékomnak más előnyei vannak, de igyekeztem alkalmazkodni is.
Hosszú távú terveid vannak Bristolban? Vannak máshonnan ajánlataid?
Nyílt titok a klubon belül, hogy úgy gondolkodom: mikor váltsak, ha nem most? Szeretném megméretni magam a piacon, megnézni, mik a lehetőségeim. Ha jönne olyan ajánlat, amely a sportszakmai előrelépésemet jelentené, például a spanyol vagy az olasz első osztályból – amelyben úgy érzem, most már jobban helytállnék, mint első próbálkozásra –, akkor azt hiszem, élnék a lehetőséggel.
Hogyan értékeled az Eb-szereplést?
Csodálatos élmény volt két telt házas, hazai mérkőzésen pályára lépni, ilyenre vélhetően soha többé nem lesz lehetőségünk nagy tornán. Magával ragadó volt az atmoszféra. Szép eredményt értünk el, de csak akkor fejlődhetünk, ha azt mondjuk: több volt ebben. Kicsit keserédes az emlék, van bennem, bennünk hiányérzet, mert bár szép eredményt értünk el, karnyújtásnyira voltunk a csodától.
A 2016-os és az idei Eb-n is három- három meccsen játszottál. Melyik torna az emlékezetesebb számodra, és melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?
Nehéz eldönteni, mert Franciaországban csoportelsők lettünk, továbbjutottunk, és például Marseille-ben Izland ellen is olyan sok szurkolónk volt kinn, hogy úgy érezhettük, hazai pályán játszunk, de azt mégsem lehet felülmúlni, hogy most a Puskás Arénában hatvanezer néző előtt játszhattunk a világbajnok ellen. Kimondottan a játék szempontjából pedig az osztrákok elleni találkozó volt a legjobb, mert negyvennégy év után játszhatott Magyarország újra az Eb-n, és az első meccsen rögtön megvertük egy szomszédos ország csapatát.
A következő nagy cél a vb-szereplés lehet, amihez viszont épp Angliát kellene megelőzni a csoportban.
Borzalmasan bánt, hogy épp az angolok elleni budapesti meccset kell kihagynom eltiltás miatt. Nem is nagyon tudtam örülni a győzelemnek Andorra ellen, miután megkaptam a sárga lapot, mert rögtön eszembe jutott, hogy nem léphetek pályára az angolok elleni találkozón. Azon a találkozón senkinek sem kell majd extra motiváció. A papírforma persze nem mellettünk van, de volt ez már így néhányszor az elmúlt időszakban.
Az Eb előtti felkészülés során posztoltál magadról egy képet „hetyke” bajusszal, Szalai Ádám is trollkodott a kommentekben. Miért váltál meg a bajusztól?
Reméltem, hogy mozgalmat indítok el ezzel a csapaton belül, hiszen a magyar emberhez régen hozzátartozott a hetyke, huszáros bajusz, de sajnos a többiek nem voltak elég bátrak hozzá, így én is lemondtam róla. De nem örökre! Jót tett a hangulatnak az edzőtábor közepén egy kis feszültségoldó móka.
Előzőleg Olaszországban játszottál, most Angliában. Kinek szurkoltál az angol–olasz Eb-döntőn?
Úgy éreztem, ezen a meccsen az egész világ Anglia ellen volt, és bevallom, én is a világgal voltam, vagyis az olaszoknak drukkoltam. Mertem is volna az angoloknak, amikor olasz szövetségi kapitányunk van!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. szeptemberi számában.)
