Interjú Emanuel Rosu
Mindig is vezetőedzői karrierről álmodott?
Igen, ez határozott célom volt, érdekelt a játék szellemi része, szeretek elemezni. Nem a szerencsén múlott, hogy huszonnégy évesen a válogatott csapatkapitánya lettem. Gyakran összehívtam a játékosaimat a szobámban, hogy a futballról beszélgessünk.
Milyen volt Románia szövetségi kapitányaként a kommunizmus alatt?
Minden külföldi utazásunk előtt probléma akadt a vízumokkal. A hatóság attól tartott, hogy bizonyos játékosok nem fognak hazatérni. Személyesen kerestem fel a politikusokat, hogy a segítségüket kérjem. Egy alkalommal Milan Miljaniccsal, a Real Madrid és a jugoszláv válogatott egykori edzőjével beszéltem a szerb és román klubok találkozója kapcsán. Szerettem volna, ha nyugat-romániai és észak-szerbiai csapatok mérkőzhettek volna egymással, de kiderült, hogy Ceausescunak nagyon nem tetszik az ötlet. Azt mondta, hogy ő az egyetlen, akinek ilyesmi eszébe juthatna. Később az állambiztonság kihallgatott.
Amikor 1990-ben az akkor élvonalbeli Pisához került, a fiatal Diego Simeone is a csapatában volt. Mit tudott kihozni az argentinból?
Technikailag katasztrofális volt, ugyanakkor kimagaslóan intelligens. Közvetlenül a csatár mögött játszott, de nem voltak meg a szükséges képességei ehhez a szerephez, sem cselezésben, sem lövésben nem volt kimagasló, mégis tökéletesen átlátta a játékot. Nem lepett meg a későbbi útja az Atlético Madridnál és az Internél, ahogy az edzői pályafutása sem. Mindig is nagyszerűen fejezte ki magát.
Andrea Pirlo az ön edzősége alatt debütált a Bresciában.
Figyelemmel kísérem az ő útját is. Tizenöt éves volt, amikor esélyt adtam neki a Bresciában. Erősen hittem benne, így küldtem őt pályára. Nagyszerű pályafutás kerekedett belőle, egyszer igazán megkaphatta volna az Aranylabdát is.
Az 1998–99-es idényben mindössze huszonkét meccs jutott az Internél. Mi történt?
Az elnök, Massimo Moratti azt mondta, én vagyok az egyetlen, aki megérti Roberto Baggiót, majd azt, hogy én vagyok a kedvenc edzője. Támadófutballt játszottunk, huszonöt gólt szereztünk öt hazai meccsen, majd az újságokban megjelent, hogy az idény végén Marcello Lippi veszi át az irányítást. Tíz embernek járt le a szerződése azon a nyáron, mindanynyian rám ugrottak. Moratti imádta Baggiót, hiszen az irányítókat mindenhol megbecsülik. Nálunk viszont négy is akadt, így lehetetlen volt őket egyszerre a pályára küldeni.
Milyen volt Ronaldóval dolgozni?
Öröm volt nézni a játékát, de sajnos csak rövid ideig edzettem őt. Különleges kapcsolata volt Morattival. A Manchester United ellen játszottunk a Bajnokok Ligájában, amikor Ronaldót lecseréltem Nicola Ventolára. Kisétált a stadionból, egyenesen a reptérre ment, és felszállt egy brazíliai járatra. Amikor kerestem őt, megtudtam, hogy az elnök engedte el, mert az édesanyja beteg volt. A karnevál idejére Rióban maradt.
Tizenkét évig vezette a Sahtar Donecket, amivel nyolc bajnoki címet, 2009-ben pedig Európa-ligát nyert.
A klub fantasztikusan fejlődött, ami a tulajdonos, Rinat Ahmetov érdeme. Annak örülök a leginkább, hogy háromszor is újra tudtuk építeni a csapatot. Sokan távoztak, de a helyükre újak jöttek, akikkel lehetett alkotni. Az elnök rendkívül intelligens, és a döntéseit sosem az érzelmek vezérlik. Minden teljesen másképp alakult volna, ha a Donyec-medencében zajló katonai konfliktus nem veri szét a csapatot. Leginkább arra vagyok büszke, hogy öt korábbi játékosom a brazil válogatottba került. Egy vagy kettő még lehetne véletlen, öt már nem. Beérett a munkám gyümölcse. Fernandinho nemrég üzenetben köszönt meg mindent, amit a pályafutásáért tettem. El sem lehet magyarázni, milyen érzés volt ezt olvasni.
Milyen volt a Sahtar edzőjeként, miután kitört a háború, és a játékosok nem voltak hajlandóak visszatérni Ukrajnába?
Az ügynökök próbálták kimenekíteni a futballistáikat. Egyszer hajnali kettőkor felkeltett valaki, és így szólt: „A focisták menni akarnak”. Mérges lettem. Mindent elmagyaráztam a fiúknak, mondtam, hogy bármit megteszek, hogy nagyobb klubokhoz kerülhessenek, ahogy eddig is csináltam. De nem így, menekülve. Szerencsés voltam, hogy azok, akikre igazán szükségem volt, maradtak.
Milyen a kapcsolata a világ legjobb edzőivel?
Ha valakinek információra van szüksége egy játékosról, akkor természetesen beszélünk. Mostanában Sir Alex Fergusonnal vagyok közelebbi viszonyban. Gyakran találkozunk UEFA-rendezvényeken. Mi vagyunk a legidősebbek!
Jelenleg a Sahtar legnagyobb riválisa, a Dinamo Kijev kispadján ül. Miért?
Hiányzott az edzői munka, miután távoztam a török válogatottól, ráadásul Ukrajnában mindig jól éreztem magam. A Dinamónál sok a fiatal, akikből a legtöbbet akarom kihozni. A Sahtar nagyszerű kaland volt, de már vége. Sosem fogom elfelejteni azt az időszakot. A Dinamo éppen hullámvölgyben volt, így szerettem volna tenni értük valamit.
A Dinamo ultrái tüntettek ön ellen. Ezt hogy élte meg?
Semmi problémám a szurkolókkal. Tisztában voltam a kihívással, nem is mindenki vállalta volna. Remélem, egy napon átértékelik a drukkerek a helyzetet, és felismerik a szándékomat, megbecsülik a bátorságomat. Napról napra szeretnék építkezni, remélem, az egészségem is lehetővé teszi ezt. Úgy látom, a hetven felettiek értenek meg igazán, ők a legnagyobb rajongóim. Ahhoz, amit tettem, bátorságra volt szükség.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. decemberi számában.)
