Interjú Marcus Alves
Te vagy az utolsó aktív tagja a vébégyőztes brazil keretnek. Élvezed még a játékot?
Persze! Nincs más választásom, ha még a negyvenes éveimben is a pályán akarok lenni, és naponta edzésre járni. A Brasiliense tagja vagyok, ez egy kis csapat a szülővárosomban. Amíg képes vagyok magas színvonalon futballozni, nem hagyom abba.
Milyen a brazil negyedosztály?
Brutálisan különbözik mindentől, ahol eddig megfordultam. Annak ellenére, hogy már nagyon fiatalon külföldre mentem, tudtam, itt mire számíthatok. A körülmények szerényebbek, de legalább van lehetőségem azt csinálni, amit szeretek, miközben továbbadhatom a tapasztalatomat kisebb gyerekeknek. Még mindig szeretem a labdarúgást. Számomra ez több mint hobbi.
Az ellenfelek motiváltabbak, amikor téged kell legyőzniük?
Igen, látom a szemükben! Nyilván elszántabbak, ugyanakkor tisztelnek, sőt néha kérnek egy közös képet is. Ez elképzelhetetlen lett volna a pályám csúcsán. Itt példaképként tekintenek rám: ő az a srác, aki eljutott Európába, aztán világbajnok lett.
Tartod a kapcsolatot a csapattársaiddal a 2002-es válogatottból?
Igen, rendszeresen beszélek Cafuval, Kakával, Gilberto Silvával, Marcosszal, Ronaldinhóval és Edmílsonnal.
Mit szólnak hozzá, hogy még játszol?
Őrültnek tartanak. Szerintük át kellene engednem a helyet a fiataloknak, otthon maradnom, és a gyerekeimmel foglalkoznom. De a barátaim, ezért tiszteletben tartják a döntéseimet. A visszavonulás rendkívül személyes döntés.
A világbajnok válogatottban kulcsszereplő voltál. Milyen érzés volt a vb-győzelem?
Álomszerű. Én voltam az egyetlen játékos a brazil válogatottban, aki a döntőig vezető út minden percét végigjátszotta. Emiatt hálával tartozom Scolarinak. A selejtezők alatt a szállodában összefutott az anyukámmal, aki éppen lekísért az előcsarnokba. A szövetségi kapitány kérte az anyámtól, hogy bátorítson engem, hogy nyissam ki a számat, legyek beszédesebb. Azt mondta, „a maga fia jó gyerek, udvarias, szorgalmas, de túl csendes”. Nagyon zavarba hozott. Mindig is félénk voltam, de attól a naptól fogva megváltoztattam a hozzáállásomat a pályán. Bejött.
Emlékszel még Michael Owen góljára a negyeddöntőben?
Hibáztam. Valaki hosszan előreívelte a labdát a tizenhatosunk felé, a szemem rajta tartottam, és észre sem vettem, hogy a labda a lábamról pattant le. Ilyen hibát senki sem engedhet meg magának. Ennek ellenére próbáltam összpontosítani és küzdeni, mert ez volt az egyetlen módja, hogy jóvátegyem. Az öltözőben Big Phil azt mondta, hogy ugyanannyira bízik bennem, mint előtte. A csapattársaim sem éreztek másképp.
Melyik szereplésedre vagy a legbüszkébb?
A Németország elleni 2002-es döntőre. Fizikailag és taktikailag is szinte hibátlanul sikerült.
José Mourinho fontos szerepet töltött be az életedben?
Ő a világ legjobb edzője, a legjobb, akivel valaha találkoztam. Sokat követel, de észszerűen. Azt akarja, hogy fejlődj, jól motivál. Győztes alkat. Van, akit megrémít, de ez teszi őt a legjobbá. Életemnek egy nagyon nehéz szakaszában találkoztunk. Előtte Louis van Gaal, aki nem szánt elég időt arra, hogy megismerjen, elküldött a Bayerntől. Ez nagyon megsebzett. Aztán jött az Inter és a Bajnokok Ligája. Vajon a harminckét csapat közül melyik ellen játszottuk a döntőt? Nyilván a Bayern ellen. Mourinho mondta, hogy ne kezeljem bosszúként. Négyszemközt megkeresett az öltözőben a meccs előtt, és ezt mondta: „tudom, mi történt veled a Bayernnél, de kérlek, ne próbáld egyedül eldönteni a meccset”. Mi vittük haza a trófeát.
Mikor vonulsz vissza?
Jövőre már talán elkezdem tervezni az edzői pályafutásomat. De előbb tanulni szeretnék és tapasztalatot szerezni. Persze játékosként már van némi, de azért az más. Jövő év májusáig van szerződésem, azután beiratkozom egy tanfolyamra Brazíliában vagy Európában. Ha azt látom, hogy van hozzá érzékem, akkor edzőként folytatom, mivel imádom a focit. A legjobbaktól tanultam.
Milyen lenne az edzői stílusod?
A fegyelem, a kemény munka és a magabiztosság lennének az alapértékeim. És egy kicsit lemásolnám azt, ahogy José motivált minket, ahogy igényeket támasztott, és azt, ahogyan támogatott.
Van Gaaltól nem emelsz át semmit?
Természetesen nem. Nem akarok előítélettel élni, és megpecsételni egy játékos sorsát, mielőtt megismerném. Nem akarok senkit elítélni azért, mert egy adott országból jött.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. szeptemberi lapszámában.)
