Interjú Bodnár Zalán Fotó Getty Images
Hogy érzed magad Hollandiában, ahová augusztusban kölcsönbe kerültél Felcsútról?
Remekül, minden nagyon jó eddig! A város, Leeuwarden nagyjából akkora, mint a szülővárosom, Győr, mintegy százezren lakják, és nagyon szép. Az emberek kedvesek, barátságosak, így a csapattársaim is. Egyébként is könnyen megtalálom a közös hangot mindenkivel, és semmilyen probléma nem is volt a beilleszkedéssel, mindenki nagyon segítőkész. Az időjárás lehetne egy kicsit jobb. Mivel két víz között vagyunk, nagyon gyakori a szél és az eső. De próbálom a jó oldalát nézni: edzeni jobb ilyen időben, mint kánikulában.
A holland futball mennyiben más, mint amilyenre számítottál?
Tisztában voltam vele, hogy magasabb szintű, de azt azért nem gondoltam, hogy ennyivel. Óriási az eltérés. Már az edzések is nagyon kemények és pörgősek, iszonyatosan elfáradok a végére mindig. A mérkőzéseken pedig még inkább kijön ez a nagy különbség, mondjuk a magyar bajnoksághoz képest. Az első mecscsem rögtön a PSV ellen volt, és bár csak egy félidőt játszottam, negyvenöt perc alatt is úgy elfáradtam, mintha végigjátszottam volna a kilencven percet. Az Ajax elleni meccsről már nem is beszélve…
Azért nagy élmény lehetett az amszterdami óriás ellen pályára lépni.
Természetesen az volt, még úgy is, hogy csereként beállva mintegy fél órát kaptam. Viszont a kilenc nullás vereség nagyon fájó. Hiába voltam harminc percet a pályán, alig értem labdába, elképesztő volt testközelből látni, milyen gyorsan futballozik az Ajax. Nagy tanulság volt az a mérkőzés, mert megmutatta, hogy ha el akarom érni azokat a célokat a futballban, amiket kitűztem magam elé, akkor milyen sok munka vár még rám.
Viszont szinte állandó játéklehetőséget kapsz, a lapzártánkig lejátszott nyolc bajnoki mérkőzésből hétszer a pályán voltál, és már gólod is van.
Kezdőként kétszer kaptam lehetőséget, a többi alkalommal csereként álltam be. Nehéz volt felvenni a ritmust, de az edzőnk is tisztában van vele, hogy a magyar bajnokságból érkeztem, és nagyon türelmes velem. Igyekszem ezt meghálálni, úgy érzem, ebben a másfél hónapban sikerült sokat fejlődnöm, és egyre jobb tempóban tudok játszani. Négy három hármas felállásban futballozunk, bal- vagy jobbszélsőként is számítanak rám. Mindkettőnek megvannak az előnyei, jobblábasként balról jól be tudok törni középre, a jobbon pedig meg tudom húzni a szélt, próbálom kihasználni a gyorsaságomat.
Milyen volt megszerezni az első gólodat a holland élvonalban?
Felemelő! A Go Ahead Eagles elleni öt kettes siker során jött össze. Akkor is csereként álltam be, négy egyre vezettünk már, és olyan szituációból találtam be, amelyet gyakoroltunk edzésen: az ellenfél labdakihozatalánál a belső védőt kellett megtámadnom, akitől sikerült is megszereznem a labdát, és a kapussal szemben értékesítettem is a ziccert. Óriási élmény volt egy ilyen nagy és lelkes szurkolótábor előtt gólt szerezni, hiába az ötödik gólunk volt azon a meccsen, így is szinte felrobbant a stadion. Akár győzelemre állunk, akár vesztésre, végig ugyanazzal az elánnal szurkolnak, akármennyi is az állás, ilyet nem tapasztaltam Magyarországon.
Hogyan jött a hollandiai lehetőség, és mennyit gondolkodtál azon, hogy elfogadd-e ajánlatot?
Mindig is az volt a célom, hogy kipróbáljam magam egy erős külföldi bajnokságban, így nagyon örültem a megkeresésnek, és egyből igent mondtam az ajánlatra. Hiányposzt volt a Cambuurnál a szélső támadó, és úgy tudom, statisztikai adatok alapján figyeltek fel rám, aztán megnézték néhány mérkőzésem online, végül élőben is láttak. Egyáltalán nem bántam meg, azon vagyok, hogy napról napra fejlődjek, és megvessem itt a lábamat.
Nagyon fiatalon robbantál be idehaza, tizenhét évesen győztes gólt szereztél az utolsó percben a Ferencváros ellen az új szombathelyi stadion első bajnoki mérkőzésén. Milyennek látod az eddigi pályafutásodat, ott tartasz-e most, ahol ennyi idősen szerettél volna?
Örömteli, hogy ilyen fiatalon bemutatkozhattam, mert így hamar tudtam tapasztalatokat gyűjteni. A célom mindig a külföldi karrier volt, és szerintem nem vagyok elkésve semmivel, húszévesen a holland első osztályban futballozhatok. Most az az első, hogy mielőbb stabilizáljam a helyemet, minél több gólt szerezzek és gólpasszt adjak, hogy az egy év kölcsön után a klub éljen az opciós jogával, és végleg a Cambuur játékosa legyek. Ez most már csak rajtam áll.
A korosztályos válogatottakban rendre szerepet kaptál. Célként lebeg a szemed előtt az A-válogatott is?
Persze, a másik nagy vágyam, hogy magamra ölthessem a címeres mezt a felnőtteknél is! Nagyszerű lenne pályára lépni a lenyűgöző Puskás Arénában, már az is boldoggá tenne, ha csak ott lehetnék a keret tagjaként. Most a klubomra fókuszálok, de egyikből következhet a másik, ha ott jól játszom, akkor könnyebben megnyílhat előttem a válogatott ajtaja is.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi számában.
