Még csak 27 éves vagy, de sorozatban a nyolcadik bajnoki győzelmet szerezted meg a Celtic színeiben a 2018–19-es idényben. Biztos vagy benne, hogy nem csak álmodod az egészet?
Persze! Mesébe illő, hogy ennyi trófeánk van, és hogy ilyen hosszú ideje hozzájárulhatok a klubom sikereihez. Itt szeretnék maradni, ameddig csak lehet. Különösen jó volt az előző idény, mivel a csapat által elért sikereket a megingathatatlan magabiztosságunk alapozta meg.
Tizenegy bajnoki győzelmével Bobby Lennox a Celtic rekordere a 20. század második felében. Viszont hamarosan te is megközelíted ezt a számot…
Tudom! Sokan emlegetik ezeket a fura statisztikákat, de én nem hinném, hogy sok értelme lenne vele foglalkozni, amíg aktív játékos vagyok, azonban igaz, hogy mindig többet akarok elérni. Kilenc éve erősítem az első csapatot, és az utóbbi néhány idényben rájöttem, hogy idősebb fejjel jobban tisztelem a Celtic nagyságát, az eredményeinket, és azt, hogy tagja lehetek ennek a klubnak.
Szerinted meglesz a tizenegyedik is?
Mostanában csapatunk legnagyobb erénye a bajnoki győzelmek bezsebelése. Nem arra koncentrálunk, hogy tízet vagy tizenegyet szerezzünk, hanem arra, hogy a soron következő meglegyen. Ellenfeleink évről évre erősödnek, a küzdelmek egyre kiélezettebbé válnak. Ha túl messzire tekintünk, akkor előbb-utóbb elbukjuk a soron következő csatát.
Aztán ott van még Scott Brown is, aki kilenc bajnoki győzelmével előtted jár. Mivel már 34 éves, lassan meggyőzhetnéd, hogy vonuljon vissza, és így te lehetnél a csúcstartó!
Nemrég épp ezt magyarázta néhány haverom. Scott még mindig nagyon ütőképes. Nem hinném, hogy egyhamar átadná a stafétát.
Neil Lennon helyettesítette februártól Brendan Rodgerst. Visszatérése segített a bajnoki győzelem és a skót kupa megszerzésében. A többi játékos könnyen alkalmazkodott a váratlan változásokhoz?
Ó, persze. Úgy gondolom, hogy a vártnál jobban ment a váltás, mivel Neil már dolgozott itt menedzserként. Kétségtelenül jót tett, hogy egy ismerős arcot láthattunk viszont, mivel a változás szinte egyik napról a másikra történt. Az öltözőben és a lelátókon is mindenkit váratlanul ért a hír, hogy Brendan a Leicesternél folytatja. Meg kellett oldani a helyzetet, amit a klub végtelenül profin kezelt.
A 2018–19-es idényben megnyerted a skót Év játékosa-díjat, miután öt gólt szereztél az UEFA Nemzetek Ligájában. Mit szóltál az elismeréshez?
Álomszerű volt az a néhány nap. A válogatottban szerzett első góljaim fontos meccseken születtek. Muszáj volt nyerni, hogy bejussunk a rájátszásba. Eddig ez a nemzetközi szereplésem csúcspontja. Persze örülök, ha túlszárnyalhatom magam.
Oroszországgal és Belgiummal kemény csoportba kerültetek a 2020-as Eb selejtezőjére. Gondolod, hogy a Nemzetek Ligájában szerzett gólokkal bejuthattok a pótselejtezőbe, ha nem jön össze az egyenes továbbjutás?
Iszonyatos erővel fogunk küzdeni az Eb-selejtezőkön, ugyanakkor örömteli, hogy bízhatunk a pótselejtezőben. Az első néhány eredményünk nem a legjobb, de egyáltalán nem esélytelen, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra. A Nemzetek Ligája-meccsek után nagyon jó volt a válogatottunk megítélése, és a Celticnél is sokan emlegetik, hogy Skóciának ott lenne a helye a jelentősebb tornákon.
Azt hallottuk, hogy fiatalon nagyszerű teniszező voltál. Csak nem te leszel a következő Andy Murray?
Nem! Játszottam ugyan, de egyáltalán nem tűntem ki a többiek közül. Valaki kitalálta ezt a pletykát, hogy jó voltam.
Virgil van Dijk is a csapattársad volt a Celticnél néhány idénnyel korábban. Tudod, milyen nagy játékos lett belőle?
Hogyne. Az U21-es skót válogatottal volt szerencsém játszani ellene Hollandiában, így amire a csapathoz jött, már ismertem. Két évig maradt a Celticnél, ahol mindenki elismerte a tudását. Azóta kipróbálhatta magát a holland válogatottban, a Southamptonban és a Liverpoolban is. Jó srác, akit mindenki kedvelt az öltözőben, és páran még mindig tartják vele a kapcsolatot, örülünk a sikereinek.
Néhány hónapja új szerződést írtál alá a klubbal. Abban reménykedsz, hogy a Celtic lesz a pályafutásod első és egyetlen csapata?
Igen, hosszú ideje itt vagyok, és még maradnék. A Celtic erős és folyamatosan fejlődik, így a játékosok is rá vannak kényszerítve a fejlődésre. Nehéz lesz megtartani a helyemet. Ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy itt lehetek, és nagy megtiszteltetés lenne, ha a Celticnél fejezhetném be a pályafutásomat.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
