Interjú Martin Harasimowicz
Te lettél a negyedik francia játékos a Bayern Münchenben. Csábító lehetőség volt helyet kapni a bajoroknál Lucas Hernández, Kingsley Coman és Corentin Tolisso mellett?
Ez nem igazán befolyásolt. Beszéltem Tolissóval és Comannal, de nem volt szükség rá, hogy győzködjenek. A Bundesligában akartam maradni, így egy másodperc alatt döntöttem, amikor a Bayern ajánlatát megkaptam.
Angliából is érdeklődtek irántad?
Sok ajánlatot kaptam, főleg a világbajnokság után, de engem csak a Bayern érdekelt. Ez volt az első számú célpont. Eltökélt voltam, hogy a klubnál folytassam, ezért most boldog vagyok, hogy az álmom valóra vált.
Mennyire viselt meg, hogy a világbajnoki győzelmed után kiestél az élvonalból a Stuttgarttal?
Nehéz helyzet volt. Az ehhez hasonló fájdalmas szituációkból is sokat lehet tanulni, de ezt leszámítva semmi okom nem volt az örömre. Közösségként nem megfelelően dolgoztunk, és ez azért is szomorú, mert nagyszerű szurkolótáborunk volt. Másképp akartam elköszönni, de végül így alakult. A csapat pocsék volt abban az évben, ennek ellenére a Stuttgart nagyszerű klub, és szívből remélem, hogy jövő nyáron visszatér a Bundesligába.
Amikor 2016-ban Németországba igazoltál, akkor a Stuttgart szintén a másodosztályban játszott. Ez nem volt kockázatos lépés részedről?
A Lille-nél több edző is bizalmatlan volt velem, szóval a Stuttgart egyfajta menekülőutat jelentett. Meg kellett mentenem magam, ők pedig nagyon vártak engem, tehát jó lehetőségnek bizonyult. Tudtam azt is, hogy nagyszerű klubról van szó, még ha ideiglenesen ki is estek az élvonalból. Az első idényem során vissza is jutottunk az első osztályba, aztán a vébé előtt volt még egy szuper évem. A világbajnoki szereplésről nem is álmodhattam volna, ha előtte nem csatlakozom a Stuttgarthoz, és most nagyjából hasonló helyzetben vagyok a Bayernnel is. Minden nagyon kedvezően alakult.
Pályafutásod során több poszton is szerepeltél. Melyik a kedvenced?
Azt hiszem, hogy középhátvédként vagyok a legjobb, bár a világbajnokságon jobbhátvéd voltam. Ezt az edzőnek kell eldöntenie, hiszen én is csak egy tagja vagyok a csapatnak. A Bayern vezetőedzője, Niko Kovac tudja, hogy rugalmas vagyok, és akár meccs alatt is tudok posztot váltani. Már értem annyira a játékot, hogy alkalmazkodjak az új helyzetekhez.
Mit gondolsz a Bayern előző idényéről? Tetszett, ahogyan felálltak a padlóról, hogy végül bajnokok legyenek?
Az előző idény elején mindenki azt mondta, hogy a Dortmund lesz a bajnok, hiába hangoztattam, hogy ne becsüljék alá a Bayernt. Biztos voltam benne, hogy megtalálják a módját, és győzni tudnak. Számtalanszor bebizonyították, hogy nehéz helyzetekben is össze tudják szedni magukat, így most sem lepődtem meg.
Várhatunk jobb eredményt a Bajnokok Ligájában, mint a legjobb tizenhat közé jutás a 2018–19-es idényben?
Legalább az elődöntőben lenne a helyünk, de egy ilyen kaliberű csapatnak a győzelem sem merész álom. Nagyon is esélyesek vagyunk. Ez az egyik oka annak, hogy itt vagyok.
A futballtörténelem számos nagy alakja sosem emelhette a magasba a világbajnoki trófeát. Neked milyen érzés volt, hogy huszonkét évesen sikerült?
Ezen majd ráérek gondolkodni, ha a pályafutásom véget ért. Úgy viszonyultam a vébémeccsekhez, mint az átlagos találkozókhoz: megpróbáltam nyerni. Persze a döntő előtt már kezdtem érezni, hogy különleges helyzetben vagyunk. A diadal után a gyerekkoromra gondoltam. Egyke voltam, és a szüleim nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy az álmaim valóra váljanak. Tizenegy évesen akadémiára mentem egyedül, távol az otthonomtól. Rettenetesen nehéz volt. A világbajnoki győzelmet a szüleim tiszteletére ajánlom.
Mitől különleges a mostani francia válogatott?
A szövetségi kapitány jól válogatta össze a játékosokat, így nem volt feszültség köztünk. Didier Deschamps mindig mindenkivel szót értett. Szeretnénk kvalifikálni a 2020-as Európa-bajnokságra, majd megnyerni azt.
Argentína ellen bombagólt szereztél a vébén. Sikerült valaha is ennyire jól eltalálnod a labdát?
Amikor labdához jutottam, semmire sem gondoltam, egyszerűen lőttem. A gól után úgy éreztem, hogy azon a meccsen semmi rossz nem történhet már velünk. Olyan magabiztossá váltunk, hogy szinte legyőzhetetlennek hittük magunkat. Izland ellen majdnem sikerült egy hasonló találatot szereznem, szinte ugyanúgy lőttem, de az sajnos kimaradt. Hogy meglepett-e, hogy Argentína ellen bement? Nem, mivel remek helyen álltam, és pontosan tudtam, hogyan kell lőni. Tudtam, hogy mit csinálok!
Milyen érzéseid voltak a gól után? Nagyon fontos volt a franciák számára.
Erre még csak gondolni sem tudsz a meccsen. A gólomnak köszönhetően egyenlítettünk kettő kettőre, és még volt hátra fél óra. Minden rezdülésemmel a játékra figyeltem. Most legalább van miről beszélnem életem végéig, hidd el, nem kevesen kérdezgetnek. Nem tagadom, jó néhányszor megnéztem a felvételt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. októberi lapszámában.)
