Interjú Sean Cole
Márciusban távoztál a Siontól, miután a klub kilenc játékossal szerződést bontott, akik nem fogadták el a fizetéscsökkentést. Mi történt pontosan?
Sajnos ennek is a világjárvány az oka. Mi még akkor is együtt voltunk az öltözőben és gyakoroltunk a pályán, amikor már mindenki más otthon maradt, de nem értettük, hogy miért. Aztán egyszer csak jött egy üzenet a Whats Appon, hogy nincs több edzés, maradjunk otthon. Később újból üzentek: mindannyian fogadjuk el a bércsökkentést. Mivel nem a pénzért mentem a Sionhoz, nem foglalkoztatott a dolog, mások viszont magyarázatot követeltek. Az sem volt világos, hogy később visszakapjuk-e a rendes fizetésünket. Mivel nem igazán kaptunk válaszokat, a legtöbben nem fogadták el az új feltételeket, ezért kilenc embert kirúgtak.
Te pedig a bíróságra vitted az ügyet…
Ahogy mondtam, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a kérdéseinkre nem kaptunk választ. Azt akarták, hogy szó nélkül fogadjuk el a változtatásokat. Megnyertem a pert a klub elnöke ellen: rossz módszerrel akarta elérni a célját. Arra számítottam, hogy leülünk megtárgyalni a dolgokat. Bár minden lehetőségünk megvolt a személyes beszélgetésre, egyáltalán nem keresett, csak a titkárnőjén keresztül üzent. Érthetetlen helyzet alakult ki.
A Neuchatel Xamaxnál töltött rövid időszakot követően a dán Nordsjaellandnál kötöttél ki, ami a harmadik klubod 2020-ban. Hogy érzed magad?
Nagyszerűen. Fejlődésben lévő, jó kultúrájú és fiatal játékosállományú csapathoz kerültem. Úgy érzem magam, mint az Arsenalnál. Boldog vagyok, hogy harmincnégy évesen ilyen élményben lehet részem.
Ez az ötödik klub, amióta távoztál az Arsenaltól. Milyen utat jártál be azóta?
Tíz évig voltam Arsenal-játékos, majd öt évet töltöttem Németországban. Amikor lejárt a szerződésem a Hamburgnál, négy évre aláírtam a Montpellier-nél, de ott nem volt az igazi: egy korábbi térdsérülésem miatt felfedeztek valamit a mozgásomban, ami nem tetszett nekik. Az Antalyaspor következett, ahol Samuel Eto’o és Samir Nasri is szerepelt, de egy napon alapos felfordulás kerekedett. Távozott az elnök, mi pedig egyre nehezebben kaptuk meg a pénzünket. Mivel nem fizettek ki, szabadon távozhattam. Játszottam a 2018-as világbajnokságon Oroszországban, majd a SPAL színeiben folytattam Olaszországban. A térdfájdalmaim miatt hat hónap után szerződést bontottam, és egy évet a gyógyulásra szántam.
Szerettél Arsene Wenger irányítása alatt futballozni az Arsenalban?
Apaként tiszteltem őt. Tizenöt évesen kerültem a csapathoz, ahol egy hét próbajátékon voltam, és Robert Piresszel, Kolo Touréval, Nwankwo Kanuval és Dennis Bergkamppal gyakorolhattam. Egy hét elteltével az edző azt mondta, nagyon szeretné, hogy hozzájuk kerülnék, és Angliában sok mindent elérhetek. Nem hittem a fülemnek.
Mi volt a legszebb pillanatod a londoni klubnál?
Szívesen mondanám, hogy ennek vagy annak a címnek a megszerzése nagyszerű volt, mivel mindig nagyon közel álltunk a győzelemhez. A 2011-es, Barcelona elleni BL-nyolcaddöntő első meccse tényleg felejthetetlen volt, mivel hátrányból fordítva nyertünk.
Bosszant, hogy nem sikerült trófeát szerezned az Arsenallal?
Ha a játékunk minőségéhez mérjük, akkor természetesen frusztráló. Sokak szerint mentálisan nem voltunk eléggé erősek a győzelemhez, vagy éppen hiányzott belőlünk a nyerni akarás. Holott aki pályára lép, az nyerni akar. Ami valóban hiányzott, az a tapasztalat, mivel rendkívül sok fiatal játékos volt akkoriban. Viszont a 2011-es Ligakupát tényleg meg kellett volna szereznünk. A döntőben vezettünk a Birmingham ellen, a végén különös módon mégis kikaptunk, ami alaposan megtépázta az önbecsülésünket.
Szerepeltél a United elleni megalázó, nyolc kettes kudarccal végződő meccsen a következő idény elején…
Akkoriban a stabilitásunk gyenge, sok játékos jövője pedig bizonytalan volt. Jól kezdtünk, de összeomlottunk.
Hetvenhatszoros svájci válogatott vagy, három világbajnokságon szerepeltél. Mi a legszebb emléked?
A 2014-es vébé fenomenális volt, mivel számomra Brazília a futball hazája. Sajnos a legjobb tizenhat között elbuktunk, de volt egy jó meccsünk Argentína ellen, ahol farkasszemet néztünk Messivel és Higuaínnal. A brazil közönség őrjöngött a stadionban, amikor labdát szereztünk. Bár vesztettünk, de a hazatérésünket követően hihetetlen tisztelet övezte a válogatottat.
Mit tervezel a visszavonulásod után?
A pszichológia és a színészkedés érdekel, nagy céljaim vannak. Az is terv volt, hogy labdarúgó leszek, sikerült is valóra váltanom. A színészkedést élvezném, ezért remélem, hogy sikerül elérnem, amit szeretnék. Imádom Denzel Washingtont, és nagyon tisztelem Dwayne Johnsont, a Sziklát a pályafutása miatt. Kezdetben amerikai futballista volt, utána lett pankrátor, most pedig színészként is zseniális.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. májusi számában.)
