Interjú Andy Mitten
Az elmúlt két idényben a dubai al-Naszr színeiben szerepeltél. Hogy érzed magad?
Teljesen más itt az élet, Dubai semelyik városhoz sem hasonlítható, ennek ellenére jól érzem magam. Az időjárás nagyszerű, az emberek barátságosak. Úgy érzem, kölcsönös tisztelet áll fenn a klub és köztem.
Kinek drukkoltál gyerekkorodban?
A Rayo Vallecanónak, mivel a családom a Madridhoz tartozó Vallecasból származik, amelyet többnyire szerény munkáscsaládok laknak. A kapu mögött, az ultrák társaságában szurkoltunk a testvéreimmel és a barátaimmal. Apám egy mérkőzést sem hajlandó kihagyni. Tizenkilenc évesen bekerültem az első csapatba, emiatt mindenki büszke volt rám.
Aztán jött a Real Madrid…
Abban a reményben igazoltam oda, hogy bekerülhetek az első csapatba, de túl sok jó játékos vett körül. A B-együttesben ott volt Juan Mata, Filipe Luís, Javi García, Borja Valero, Roberto Soldado és Álvaro Arbeloa. Lehetetlen lett volna, hogy mindannyian szerepeljünk az első csapatban. Egyébként élveztem a játékot alacsonyabb szinteken is, mivel rajongok a fociért, és így a testvéreim közelében lehettem. Jelenleg is pénzt fektetek a televízióban másod- és harmadosztályú mérkőzéseket közvetítő Footers cégbe. A kisebb klubok szurkolóinak ez sokat számít.
Kettőezer-hétben a La Ligában szereplő Almeríába igazoltál.
Jó döntés volt, mivel a Real Madridban hét csatár volt előttem a sorban. Huszonkét évesen játéklehetőségre vágytam. Sikerült: az első idényem során tizenhárom, a második alatt tizenkilenc gólt szereztem. Bebizonyítottam, hogy gólerős vagyok az élvonalban is.
A Real Madrid élt a jogával, és ötmillió euróért visszavásárolt, de két hónap múltán ismét távoztál a klubtól. Miért?
Bonyolult döntések következménye volt. A visszatérésem után Manuel Pellegrini őszintén elmondta, hogy máshol több lehetőséghez jutnék. Jó helyzetben voltam: kevés választott el attól, hogy a spanyol válogatott tagja legyek.
Aztán a Sevilla tizenötmillió eurót fizetett érted…
Pályafutásom legszebb pillanatait élhettem át a Sevillánál. Mellette képviselhettem hazámat a 2012-es Európa- bajnokságon, amelyet megnyertünk. Az volt a legelső trófeám, de a klubomban nem voltam minden meccsen kezdő, mivel Frédéric Kanouté és Luís Fabiano kemény vetélytársam volt. Imádtam a Sevilla otthonát, a Ramón Sánchez Pizjuánt. A hangerő letaglózott, főleg a Betis elleni rang adókon. Pont erre a hangulatra vágytam, mivel Rayo-meccseken nevelkedtem.
Két idényben is a La Liga gólkirálya lettél, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Manchester Cityben folytathasd. Hogy érezted magad Angliában?
Manchester nagyszerű város, boldogan éltünk ott. Ideális hely egy focistának, ha békére vágyik, bár az eső eshetne kevesebbet. Pablo Zabaleta, David Silva és Sergio Agüero a barátom lett, Juan Matát pedig már régről ismertem. A Cityvel megnyertük a Premier League- et és a Ligakupát. Sok játéklehetőséget kaptam, amit az első idényemben huszonhárom góllal háláltam meg. Agüero, Silva és Yaya Touré mellett könnyű dolgom volt, de egy vállsérülés visszavett a lendületemből, és a menedzser úgy döntött, hogy inkább más csatároknak ad lehetőséget. Ennek ellenére jó döntés volt a City, hiszen Anglia legjobb csapatának és a világ legjobb bajnokságának lehettem részese.
Miért távoztál mindössze egy év után a Valenciához?
Hogy játszhassak. Eleinte kölcsönbe mentem, de október közepéig nem léptem pályára. Benne is voltam a csapatban, meg nem is. Ha magabiztos akarsz maradni, szükséged van a folytonosságra. Miután váltottam néhány szót az edzővel a taktikánkról, többé nem lettem kezdő, de nem csak ez volt a baj. A Valencia éppen hullámvölgyben volt, és egy éven belül három edző váltotta egymást. Egy kis ideig Gary Neville ült a kispadon, akinek az irányítása alatt sok lehetőséget kaptam, de a csapat éppen rossz időszakát élte. Gary és a testvére, Phil nagyszerű emberek, a Valencia azonban éppen pocsék helyzetben volt. És ha a csapat nem nyer, akkor elsőként a szakvezető repül.
Aztán visszatértél Angliába, a Middlesbrough-hoz.
A Middlesbrough-nak nemcsak spanyol edzője, sok spanyol játékosa is volt. Nem nagy, de barátságos, családias hely. Szerettem. Eleinte úgy tűnt, sikerül bent maradnunk, de a végén kiestünk.
Ettél parmót?
Persze! Bár egy hivatásos labdarúgónak nem ez a legmegfelelőbb étel, de néhányszor ettem, mert nagyon ízlett.
Ezek után a Besiktas következett…
Sohasem hallottam annál nagyobb hangzavart, mint amilyen a Besiktas meccsein uralkodott. Imádtam a csapatot és a szurkolókat, sok gólt lőttem. Egyetlen döntésemet sem bántam meg. Néha szerencsém volt, néha nem, de sokat játszhattam és szép helyeken élhettem. Nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
