Interjú Marcus Alves
Hogy érzed magad a Monacóban, ahol 2019 januárjától kölcsönben szerepelsz?
Nagyon élvezem. Vegyes eredményeink vannak, de a tabella éllovasai sem mindig nyernek. Kár, hogy nem állt össze korábban a csapat: amire mindenki megérkezett, már túl voltunk öt mérkőzésen. Ennek ellenére egyre jobban teljesítünk.
Milyen Cesc Fábregas mellett futballozni?
Nagyszerű labdarúgó, akinek a pályafutásában most új szakasz kezdődött. Nem várhatjuk tőle, hogy ugyanúgy szerepeljen, mint régen, de még így is rengeteget segít. Hatalmas megtiszteltetés mellette játszani és meghallgatni a tanácsait.
A Monacót a tehetséges fiataljairól ismerik. Kiket említenél?
Leginkább a középhátvéd Benoit Badiashile nyűgözött le. Még csak tizennyolc éves, de a tudása rendkívüli.
Miért a Monacónál folytattad?
Több játéklehetőségre vágytam. Ez lehetetlennek tűnt a Leicesternél, bármennyire is igyekeztem. Aztán jött a Monaco, és az összes lehetőség közül ez volt a legjobb. Ha veled van a családod, több szempontot is figyelembe kell venned. Itt jól érzik magukat.
Vissza tudtad szerezni az önbizalmad?
Igen, szerencsére. Reméltem, hogy sok időt tölthetek a pályán, mivel szeretnék visszatérni a portugál válogatottba a 2020-as Eb-re. Minél többet játszom, annál nagyobb rá az esélyem.
Bruno Fernandes és Rúben Neves jelenlétével mekkora a harc a középpályás posztért?
Mindig is nagy volt, ebben nincs változás. Ha a legjobb formámat nyújtom, és hiszek a sikerben, akkor nyugodt lesz a lelkiismeretem. Az öltözőben nagyszerű a hangulat, így nem csoda, hogy mindenki részese akar lenni az Eb-kalandnak.
Hogyan értékeled a Leicesternél töltött időszakot?
Azt hiszem, szembe kellett néznem pályafutásom legnagyobb akadályával. A nehéz kezdés után mindig azt éreztem, hogy vonathoz rohanok, ami már rég elment. Vissza kellett lépnem, hogy ne vesztegessek több időt. Ez persze önmagában nem elég a változáshoz. Egyébként büszkén tekintek vissza mindenre, leszámítva azt a hat hónapot, amikor nem játszhattam. Bekerültem a válogatottba, ott lehettem a vébén. Bár a trófeát nem szereztük meg, számomra a szereplés is győzelemmel ért fel.
A Leicester 2017 augusztusában szerződtetett, de tizennégy másodperccel lekéste az átigazolási határidőt, aminek következtében januárig nem játszhattál. Hogy kezelted ezt a helyzetet?
Olyan dolgokon mentem keresztül, amelyekre sem fizikailag, sem mentálisan nem voltam felkészülve. Egyedül kellett összeszednem magam, csak az edzőként dolgozó testvéremre és a barátaimra számíthattam. Egyedül maradtam, nem edzhettem a csapattal. Miután csatlakozhattam hozzájuk, éjt nappallá téve gyakoroltam, hogy behozzam a lemaradást.
Hatással volt a szerencsétlen kezdés a Leicesternél nyújtott teljesítményedre?
Igyekeztem nem túlmagyarázni a dolgokat. Ahelyett, hogy kifogásokat kerestem volna, mindig a jövőre és a visszatérésemre koncentráltam. Most már elmondhatom: az események, többek között a két menedzserváltás, nem kedveztek.
A városban könnyen megtaláltad a helyed?
Egyáltalán nem, mivel teljesen más volt az életünk Lisszabonban. Leicester merőben eltérő. A gyerekek mindig fáztak, és nem igazán tudtunk mit kezdeni magunkkal. Egyáltalán nem illeszkedtünk be. Otthon megvolt mindenünk: nagyszerű város, fantasztikus helyek, tenger, folyó. Ám ezekből az élményekből is tanultunk.
Nem sokkal az előtt, hogy a Monacóba távoztál, nevezték ki Brendan Rodgerst a Leicester menedzserének. Miről beszéltél vele?
Rövid ideig dolgoztunk együtt, amikor az idény előtti felkészülésre visszatértem Leicesterbe. Nagyon élveztem vele az edzést, remek ötletei vannak. Örülök, hogy jól tud együttélni a csapattal.
Visszatérhetsz még a Leicesterbe?
Érvényes szerződésem van még egy évre, így ők döntenek a jövőmről. Jelenleg nem tervezem, hogy bárhová is távoznék. Arra összpontosítok, hogy jól futballozzak a Monacóban, és visszajussak Fernando Santos válogatottjába.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. márciusi lapszámában.)
