„A United ellen úgy tűnt, az Ajax ismét a csúcson van”

Interjú Paul Wilkes

„FERGETEGES VOLT A MENETELÉS AZ EURÓPA-LIGÁBAN. ÚGY TŰNT, AZ AJAX ISMÉT A CSÚCSON VAN”

Kik voltak a példaképeid gyermekkorodban?
Először Kaká a Milanban. Később nagy rajongója lettem a Manchester Unitedban játszó Cristiano Ronaldónak. Az Ajaxban középpályásként kezdtem, és sajnos sosem lehettem csatár, bár még mindig van ilyen ambícióm.

És védőként kit tisztelsz a leginkább?
Egy csomó nagyszerű, jelenleg is aktív hátvédet említhetnék, például Sergio Ramost, Gerard Piquét, Giorgio Chiellinit vagy Jérome Boatenget. A legnagyobbakra mindig felnézek, szeretnék tanulni tőlük.

Az Ajax nyáron igazolt két tapasztalt labdarúgót Dusan Tadics és Daley Blind személyében. Milyen pluszt adott a klubnak a két érkező?
A minőségi játék és a tapasztalat olykor hiányzott a csapatból az előző idényben. Sok fiatal és tehetséges focistánk van, ami nagy erényünk, de a trófeák megszerzéséhez tapasztalt emberek kellenek. Remek, hogy idén ebben is gazdagodtunk.

Az Ajax körül több legendás holland játékost is látni. Marc Overmars és Edwin van der Sar az igazgatóságban dolgozik, Aron Winter pedig a csapat másodedzője. Mit éreznek ebből a futballisták?
Hatalmas ösztönzést jelent nekünk. Nagyon magasra jutottak, és azon dolgoznak, hogy nekünk is sikerüljön. Beszélnek a sikerük titkáról, arról, hogy keményen kell dolgoznunk, türelmesnek és alázatosnak kell lennünk. Jót tesz a csapatnak, ha találkozunk velük a pálya szélén.

Milyen érzés volt tizenhét évesen az Európa-liga 2017-es döntőjében szerepelni a Manchester United ellen?
A vereség szörnyű kudarc volt, de a szereplés lehetősége nagyon megtisztelő. Aki ilyen esélyhez jut tizenhét évesen, annak elégedettnek kell lennie. Remélem, ezt átélhetem még többször. A bajnokság fergetegesre sikerült, és úgy tűnt, az Ajax ismét a csúcson van. Olyan volt, mintha 1996-ot írnánk, amikor legutóbb szerepeltünk a Bajnokok Ligája döntőjében. Jót tett a klubnak, és jót tett Amszterdamnak is.

Dávinson Sánchez is a társad volt a pályán, aki jelenleg a Spurs játékosa. Milyennek látod őt?
Nagyon kedves, de amikor futballozik, teljesen megvadul. Egyébként rendkívül csendes és szerény, talán még félénk is, de játék közben rá sem lehet ismerni.

Te voltál a holland válogatott legfiatalabban bemutatkozó játékosa 1931 óta. A 2018-as, Bulgária elleni kudarcos vb-selejtezőn mégis lecseréltek a félidőben. Mi történt?
Természetesen tudom, hogy milyen gyengén szerepeltem. „A pi…ába, mi történt velem?” – kérdeztem magamtól. Tudtam, milyen nagy a tét, de az nem az én napom volt. Ennek ellenére nem törtem meg, hanem próbálom bebizonyítani, hogy jó vagyok. Nem olyan nehéz ez, mint sokan mondják. Bízom magamban.

Mit szólsz ahhoz, hogy a Manchester City és a Barcelona is érdeklődött utánad mostanában?
Nincs mit mondanom erről. Mindenfélét írnak az újságok. Mivel én nem hallottam semmiről, ezért csak az Ajaxra koncentrálok. Nagyszerű, ha ilyen klubokkal hozzák hírbe az embert, de mivel engem senki sem keresett, ezért nem foglalkozom vele.

Az Ajaxnál különleges játékfilozófiát követtek. Mennyire lehet ez meghatározó a pályafutásodat illetően?
Nagyon. Az ifjúsági csapatban középpályásként edzettem, így most védőként igen jól bánok a labdával. Jó védő vagyok, de máshol is megállom a helyem, így fontos, hogy olyan csapatom legyen, ahol szükség van a játékomra. Ha egy csapat taktikája a hosszan előreadott labdákon alapszik, az nem igazán nekem való, annak ellenére, hogy helyt állnék. Ezeket a szempontokat meg kell vizsgálni, mielőtt valaki csapatot vált.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. novemberi számában.)