Zidane-nal teljes Pérez „álomtizenegye”

---

1 – Vicente del Bosque (2000-2003) A bajszos mester még Lorenzo Sanz elnöksége alatt került a Realhoz, és a semmiből rögtön BL-t nyert a csapattal, amellyel előtte senki nem tudott mit kezdeni. Aztán a már akkor nagyokat ígérő Florentino Pérez került hatalomra, s bár Del Bosque később is bajnoki címre illetve BL-győzelemre vezette a csapatot, végül mennie kellett, állítólag azért, mert túl hagyományos módszerekkel dolgozott. Ezt a döntését Pérez talán azóta sem tudja megmagyarázni.

2 – Carlos Queiroz (2003-2004) Sir Alex Ferguson egykori segítője pont azért került a Realhoz, hogy vele majd a játékosok jobban elsajátítják a modernebb edzésmódszereket. Ráadásul David Beckham is Queirozzal egy időben szerződött a királyi gárdához, így hát elméletileg minden adott volt a teljes harmóniához. De csak elméletileg, merthogy Queiroz az őszt leszámítva nem tudta kezelni az egyéniségeket, és az idény végére történelmi összeomlást produkált csapatával. Végül üres kézzel, bukottan távozott.

3 – José Antonio Camacho (2004) A másik Real-legendával Pérez szerette volna újjáéleszteni a régi, egyszer már működő Del Bosque-féle vonalat, azonban hamar kiderült, Camacho bármennyire is kötődött játékosként a klubhoz, edzőként más fából faragták, mint bajszos elődjét. Már érkezése elején sokat panaszkodott játékosai egoista hozzáállására, s végül már négy hónap után bedobta a törülközőt.

4 – Mariano García Remón (2004) Camacho távozása után egy másik Real-szimbólumon, az egykori remek kapuson, García Remónon volt a sor. Az ideiglenesen kinevezett új tréner nem kezdett rosszul, de aztán a Barcelona elleni El Clásicót nagyon simán elveszítette, s később a Sevilla elleni évzáró bajnokit is elbukta hazai pályán. A BL-csoportkörből azért továbbkormányozta a megtépázott állapotban lévő Realt, de az év végén így is mennie kellett.

5 – Vanderlei Luxemburgo (2004-2005) Pérez látszólag megunta a spanyol vonalat, és a Brazíliában nagyon sikeres Luxemburgo kinevezésével igyekezett kedvezni a keretben lévő dél-amerikai játékosoknak. A kemény edzésmódszereiről és európai felfogásáról is híres Luxe nagyon jól is kezdett a Realnál, amely helyenként régi önmagát idézte. Az idény végén azonban vele sem tudott trófeát nyerni a csapat, a BL-ből is korán kiesett, s mivel az új idény már határozottan gyengén indult, a brazil edzőnek és teljes pereputtyának is mennie kellett.

6 – Juan Ramón López Caro (2005-2006) Luxemburgo távozása után vészmegoldásként a Castillánál már sikereket elérő López Caro került az együttes élére. A halk szavú, tapasztalatlan mester az eredményeket tekintve nem kezdett rosszul, ennek ellenére hosszú távon már látható volt, hogy a sztárokkal teletűzdelt Real vele végleg elveszítette egyedi stílusjegyeit. A csapat játéka lassú és kiszámítható lett, ráadásul a Zaragoza elleni kupaelődöntőben becsúszott egy történelmi, 6-1-es vereség is. A BL-ben az Arsenal korán kiejtette a madridiakat, López Carónak pedig az idény végén megköszönte Pérez elnök.

7 – Manuel Pellegrini (2009-2010) A második – jelenleg is tartó – Pérez-korszak Pellegrini sokat vitatott kinevezésével kezdődött. A chilei elsősorban az akkori sportigazgató, Jorge Valdano ötlete volt, s az ekkor még bőven építés alatt álló új-Real sokszor igen biztatóan is futballozott. Ami a problémát jelentette, hogy Pellegrini és csapata a legfontosabb meccseket nem hozta, oda-vissza alulmaradt a Barcelonával szemben, s hiába volt a dicsőséges bajnoki menetelés, végül csak nem jött össze egyetlen trófea sem. Papírforma, Pellegrininek mennie kellett.

8 – José Mourinho (2010-2013) A sok sikertelen év után a kiéhezett szurkolók mát trófeákat követeltek. Ennek szellemében érkezett napjaink egyik legnagyobb edzőfejedelme, Mourinho, aki rögtön új röppályára helyezte a Realt. A Special One egy kontrákra építkező, erőtől duzzadó csapatot álmodott meg, s ennek szépen lassan meg is lett az eredménye: Mourinho az első évben kupát nyert a csapattal, a második évben pedig pontrekorddal behúzta a bajnokságot. Az áhított BL-cím azonban nem jött össze, s mivel Mourinho harmadik – egyben utolsó – idénye már tele volt balhéval, végül a felek közös megegyezéssel szerződést bontottak. Mindazonáltal, Mourinho volt az az edző, aki hosszú idő után visszahelyezte Európa élmezőnyébe a királyi gárdát.

9 – Carlo Ancelotti (2013-2015) A zaklatott Mourinho-éra után Pérez a nyugalomra szavazott, és Ancelottit nevezte ki a csapat élére. A fő cél a La Décima (Tizedik) elhódítása volt, amire az olasz tréner tökéletes választásnak tűnt, hiszen a Milannal korábban kétszer is megnyerte ezt a sorozatot. Ezúttal nem is csúszott hiba Pérez számításaiba, Ancelotti ügyesen tette hozzá a szükséges pluszt a Mourinho által épített alaphoz, ez pedig BL-sikert és spanyol kupagyőzelmet ért a klub számára. Ancelotti második évében azonban trófea nélkül maradt, Pérez pedig nem adott neki javítási lehetőségét, megvált a Décima atyjától.

10 – Rafa Benítez (2015-2016) A madridi születésű tréner érkezését sokan kétkedve fogadták, s akik így voltak ezzel, nem is tévedtek. Benítezben nem bízott a sajtó, az öltöző, a szurkolók, és a végén már az elnökség sem. A legnagyobb baj az volt, hogy a Real nagyon gyengén teljesített a nagyobb csapatok ellen a spanyol bajnokságban, s a játék képe sem érte el az elvárható szintet. Beníteznek hat hónap jutott, mennie kellett.

11 – Zinedine Zidane (2016-) Ha csak az elődök sorsát nézzük, sok jóra – és legfőképp időre – a nagy Zizou sem számíthat. Aztán ki tudja?…

T. Z.