Völgyi Dániel hátvéd létére gólokat is lő
Völgyi Dániellel, a bajnok Győri ETO FC 25 éves balhátvédjével Meronka Péter, a kisalföldi csapat sajtómunkatársa segítségével készítettünk interjút.
Hová mész nyaralni? Adria, Phuket, Tahiti?
Előbb tisztességgel le kell játszanunk a még hátra lévő két bajnoki meccsünket. Aztán lesz egy röpke szünetünk a BL-selejtezők kezdete előtt. Lemegyek Szegedre a szüleimhez, aztán belefér még egy hazai wellness-hétvége a menyasszonyommal. Ennyi…
Mi az ETO titka? Másképpen: miért pont most nyertetek bajnokságot, és nem tavaly vagy tavalyelőtt? Hiszen a csapat már akkor is nagyon jó volt…
A futballhoz – mint minden máshoz – szerencse is kell. Ez most megvolt. De nagyon alaposan felkészültünk minden ellenfelünkből, általában, az egész felkészülésünk nagyon jól sikerült. Ez a siker igazi titka.
Hogyan jellemeznéd a stílusotokat?
Volt, hogy kontráztunk – az erősebb ellenfelekkel szemben -, volt, hogy megpróbáltunk dominálni. Visszalépő centerrel, vérbeli középcsatár nélkül játszottunk, akár Marek (Strestik – a szerk), akár Tarmo (Kink – a szerk.) volt papíron a középcsatárunk.
Valahogy úgy, ahogy a Barcelona is…
Nem akartam én kimondani, mert nagyképűségnek tűnt volna. De Pintér Attila mindig azt magyarázza nekünk, hogy figyeljük a Barca játékát, és próbáljunk meg valami hasonlót előadni. Ők is azonnal visszatámadnak, ahogy elvesztették a labdát, és másodpercek alatt visszaszerzik. Mi is ezt próbáltuk megvalósítani, persze a magyar viszonyok között. Nekem ebben a rendszerben folyton fel kell mennem a támadásokkal, ez kedvemre való. De három védőnek mindig hátul kellett maradnia, a biztonság mindenek előtt való!
Szóval, lelkiismeretes felkészülés és csipetnyi szerencse.
Meg mindent elsöprő akarat.
Tényleg, meg is akartam kérdezni, volt-e pillanat, amikor kételkedtél a bajnoki címetekben.
Egyetlen csapat sem képes hullámvölgy nélkül végigjátszani a szezont, mi sem vagyunk kivételek.
Hadd tippeljek. Ha négy nyeretlen meccs után Újpesten lezakóztatok volna a 26. fordulóban, akkor bizony nagyon meleg lett volna a pite. Négy pontra megközelített volna benneteket a Videoton, és még négy forduló hátra volt!
Ez igaz, de a Szusza Ferenc Stadionban nem kaphattunk ki! Igaz, egy-nullra égtünk a szünetben, de úgy jöttünk ki az öltözőből a második félidőre, hogy akkor is fordítunk, ha a gatya leszakad rólunk. És fordítottunk.
A 93. percben…
Erről beszéltem az előbb. A csipetnyi szerencséről.
Mintha a Debrecen elleni kupadöntőben ez a féktelen győzni akarás hiányzott volna. Talán már nem volt meg a motiváció?
Nem erről van szó. Egy-nullra vezettünk, rúghattunk volna simán még egyet, uraltuk az első félidőt. És nagyon akartuk a magyar Kupát, én kiváltképpen, mert korábban már két döntőt elvesztettem. Csakhogy a Loki a második félidőre úgy jött ki, ahogy mi az Újpest ellen pár nappal korábban. És nekünk már nem sikerült felpörögnünk erre a fordulatszámra.
Várod már a BL-selejtezőket?
Nagyon. Bár előbb még egy kis pihenésre szükségem lesz. Igazából a sorsolást várom nagyon. Jó lenne kifogni egy verhető ellenfelet…
Ch. G. A.
