Visszatekintő: a Marseille útja a csúcsra

A világbajnok francia csapat kapitánya Didier Deschamps már korábban is megmutatta, hogy edzőként is nagyon tehetséges: elvezette a Monacót a Bajnokok Ligája-döntőbe, és visszajuttatta a Juventust az első osztályba. Két év pihenő után, tavaly nyáron elfogadta korábbi csapata ajánlatát, és átvette Franciaország legnépszerűbb klubjának az irányítását. A klub 1993 óta semmit sem nyert, és a szurkolók nagyon éheztek a sikerre.
Érdekes módon Deschamps szerint a klub sikere a Benfica elleni Európa-liga fiaskóra vezethető vissza: „paradox, és lehet, hogy nem kellene mondanom, de szerintem a Benfica elleni kiesésünknek köszönhetjük azt, hogy most itt állunk. Ha az európai kupasorozatban is játszanunk kellett volna, és minden szombaton és szerdán futballoznunk kellett volna, akkor nem tudtuk volna mindezt elérni.” Erről Deschamps Laurent Blanc-t és Claude Puel-t is megkérdezhetné, hiszen a Bordeaux és a Lyon is sokáig jutott a Bajnokok Ligája-sorozatban, és meg is látszott a két csapat gyenge teljesítményén tavasszal. Különösen a Bordeaux fáradt el a szenzációs őszi szereplés után, hiszen februárban még nyolc ponttal vezették a tabellát. És nem a Marseille előtt. Karácsonykor, miután hazai pályán kikapott a Marseille az Auxerre-től, és 11 ponttal volt lemaradva az éllovas mögött, a szezon favoritját teljesen leírta a sajtó. A legélesebb kritika pont a Deschamps által leigazolt játékosokat érte. Souleymane Diawara és Gabriel Heinze rengeteget hibázott a védelemben, Stéphane Mbiának nem ízlett a védekező középpályás posztja, Lucho González pedig nehezen lendült formába a nyári sérülése után. A dolgok nem javultak a téli szünet után sem. A Montpellier is legyőzte a Marseille-t 2–0–ra, ezzel bejelentve igényét a bajnoki címre. Diawara ekkor azt mondta: „azután a meccs után kimondtuk a dolgokat. Amikor hatodik vagy, nem beszélhetsz a bajnoki címről, csak a meccsek megnyerésére összpontosíthatsz. Ha a dolgok nem állnak jól, akkor azt ki kell mondani, és ezt senki sem veszi rossz néven.” Ezután nemcsak a játékosok kapták össze magukat, hanem Deschamps is változtatott. Mbia középhátvéd lett, és Heinze a balszélre került. Eduard Cissé lett a szűrő a középpályán. Lucho végre ledolgozta az erőnléti hátrányát, és formába lendült. Átvette a pontrúgásokat, és lényegében fél szezonnyi jó játékkal a liga passzkirályává vált holtversenyben. Mathieu Valbuena az őszi mellőzés után remekül játszott tavasszal, főleg a ligakupában. Valbuena góljai nagyon kellettek akkor, amikor Mamadu Niang elhagyta a góllövő cipőjét.
A Marseille miután kiesett az Európa-ligában, Taye Taiwo bombájával 2–1–re verte meg a Lyont, és ezzel egy hétmeccses győzelmi sorozat vette kezdetét, aminek a végén a Marseille megelőzte az üldözőbolyt. Pont abban az időszakban, amikor a Lyon és a Bordeaux a BL-ben menetelt, míg a meglepetéscsapatok, a Lille és a Montpellier kifulladtak. A másik nagy lökést a bajnoki cím felé a Bordeaux elleni 3–1–es Ligakupa-siker adta. A Francia-ligakupa jelentősége kicsi, de a kikötőváros 1993 után újra ünnepelhetett, és a csapat játékosainak parádét szerveztek. Lehet, hogy ekkor kezdték elhinni Deschamps játékosai, hogy megnyerhetik a bajnokságot is. És lehet, hogy a Bordeaux focistái ekkor vesztették el végleg a hitüket. Deschamps még akkor is időt kért a szurkolóktól, amikor már beindult a Marseille. Cissé erről így vélekedett: „Deschamps edzőként rengeteget követel. Fél évnek kellett eltelnie, hogy klappoljanak a dolgok közte és a csapat között.” Ennyi idő kellett Luchónak is ahhoz, hogy megszokja Franciaországot. Deschamps tavasszal el is mondta, hogy most tudják csak meg, hogy milyen fontos játékos az argentin középpályás. Deschamps ezzel a bajnoki címmel végleg Marseille-i legenda lett, ahogy Cissé fogalmazott: „bárhova megy, trófeákat nyer.”
Bolgár Gábor
(ligue1.com)