Vanczák: Huszonkét embernek kell legyőznie a románokat!

Szerda este a Lausanne ellen a Svájci Kupában elért 2–0 Sion-győzelem válogatott védőnk, a találkozón gólt szerző Vanczák Vilmos számára kifejezetten emlékezetes volt, mint ahogy ez volt az új játékos-edző, a futballistaként világbajnok, kétszeres BL-győztes olasz Gennaro Gattuso számára is, aki ezen a meccsen debütált a svájci csapatban. A két dolog összefügg – ahogy ez kiderül a Vanczákkal készült beszélgetésünkből.
Gratulálunk a gólodhoz a kupában! Bár védő vagy, nem ritka, hogy betalálsz Svájcban, ez már a huszonnegyedik gólod a Sion mezében. Mégis, ezúttal mi segített hozzá, az új edző esetleg más taktikai utasításokkal látott el?
Nem, ugyanúgy jobbhátvéd voltam, ugyanaz volt a feladatköröm is, mint korábban mindig, sőt még inkább a védekezésre kellett figyelnem, nem arról van szó, hogy most Gattusónál esetleg szabadabban előre kalandozhattam – egy szabadrúgás után fejjel találtam a kapuba. Neki leginkább azt köszönhetem, hogy első meccsén azonnal bízott bennem, és visszatett a csapatba, hiszen az előző edző az utóbbi időben már nem számolt velem.
Gondolom, nagyon örülsz akkor Victor Munoz edző eltávolításának?
Igen, nem titok, hogy sok volt rá a panaszunk, az egész csapat örül, hogy a klubvezetőség a váltás mellett döntött és jöhetett Gattuso. Én mindenképpen jobban jártam, de az eredmény alapján a csapat is.
Mi volt a baj vele? Igazából sok probléma volt. Nagyon határozott elképzelései voltak a futballról, sajnos túlságosan határozottak is, ami merevségbe ment át. Nem vette figyelembe a játékosállomány adottságait, a taktikát nem a játékosokra alkalmazta, hanem ráerőszakolta az elképzeléseit a keretre. Ellenvéleményeket nem hallgatott meg, amit előre elhatározott, attól nem lehetett eltérni. Nem hallgatott meg minket egyáltalán, nem volt rugalmas személyiség.
És milyen edzőnek ismertétek meg eddig ebben a pár napban Gattusót? Edzőként is úgy motivál, mint játékosként tudott? Egyelőre csak jót tudok róla mondani. Két dolog nagyon fontos nála: a taktikai fegyelem és a motiváció. Olaszként talán nem csoda, hogy a taktika előtérben van nála, és egy olasz segítővel érkezett, a taktikát együtt dolgozzák ki, ő pedig a pályán és az öltözőben is irányít. Nagyon jól motivál, remek hangulatot teremtett a csapatnál, pedig néhány napja még nagyon magunk alatt voltunk. Remek mentális képességei vannak, és a pályán is a vezérünk. Most is végig a pályán volt, csak az utolsó öt percben cserélte le magát.
A visszakerülésed a csapatba és a gól jól jött a közelgő magyar-román vébé-selejtező előtt. Mit gondolsz, milyen szerepet szán neked Egervári Sándor szövetségi kapitány, várható, hogy a kezdőcsapatban kapsz helyet? Bárhogy lesz is, akár kezdő leszek, akár csere, azt mondom: annak a huszonkét játékosnak kell megnyernie ezt a fontos meccset, aki a keretben van, nem csak tizenegyen küzdünk majd. Mindenki olyan módon kell, hogy segítse a nagy célunkat elérni, ahogy módja van rá, és én bármilyen szerepet is kapok a kapitánytól, annak szeretnék megfelelni.
Milyen meccset vársz a románok ellen? A nézők hiánya milyen hatással lesz a találkozóra? Első hallásra nyilván úgy tűnik, hogy zárt kapuknál, nézők nélkül még nehezebb dolgunk lesz Románia ellen, hiszen egyébként is nagyon erős ellenfél, és még a nézők segítségére sem számíthatunk. De elképzelhető, hogy emiatt a kellemetlen döntés miatt így lesz bennünk majd még nagyobb a harci kedv, a bizonyítani vágyás, mert meg akarjuk mutatni, hogy ilyen körülmények között is képesek vagyunk a győzelemre. Az biztos, hogy különös lesz, még soha életemben nem játszottam nézők nélküli meccset – kivéve a most februári, fehéroroszok ellenit a törökországi edzőtáborban, aminek pont az volt a célja, hogy szokjuk az ilyen légkört. A csapat nagy lehetőség előtt áll, élnünk kell vele!
Interjú: Bodnár Zalán Fotó: Takács József