Az 1995-ös bécsi BL-döntőben – miután Marcel Desailly majdnem lerúgja Jari Litmanen fejét – hihetetlen átéléssel imitálta a mozdulatot a partjelzőnek. Jól emlékszünk: Van Gaal akkor az Ajax edzője volt, a meccset 1-0-ra nyerte meg a 19 éves Patrick Kluivert góljával az amszterdami gárda.
Néhány hónappal később az Ajax megérkezett a Ferihegyi repülőtérre – érdekes megfigyelni, hogy az utazást szervező Hertzka György zavartalanul dohányzik a váróteremben, akkor még más idők jártak… -, a Ferencváros elleni BL-összecsapásra. Mi, magyarok leginkább a Fradi-szurkolók rasszista huhogása keltette hisztériára emlékszünk. Van Gaal a szünetben állítólag nem akarta visszaengedni a pályára játékosait, az más kérdés, hogy a csapat szálláshelyén, a Margitszigeten külön asztalnál ebédeltek az Ajax edzői, a fehér játékosai, és a jobbára Suriname-ból származó paramaribói klán fekete futballistái: Bogarde, Reiziger, Kluivert, Davids, Seedorf. Ennyit a rasszizmusról és a kettős mércéről…
A kandi kamera azonban azt is rögzítette, ahogy Van Gall orrtisztítást végez a megérkezés után a csapatbuszon – 1:19-nél.
A következő epizódról – sajnos – nincs videofelvétel, csak Luca Tonit, a Bayern egykori olasz csillagát tudjuk idézni a www.yahoo.com alapján: „Van Gaal mindig is hangsúlyozta, hogy ő egy partiállat, imád bulizni, mindig mondta nekünk, hogy játszadozzunk a feleségünkkel, a barátnőnkkel meccsek előtt. Engem nem csípett, ki is penderített a csapatból, sőt, az egyik edzésen még azt is mondta nekünk, hogy nem fél senkitől, elég tökös gyerek ahhoz, hogy bármelyikünket kivágja. Azzal letolta a gatyáját, és hosszú másodpercekig mutogatta a tökeit…”
Ch. Gáll András
