Van der Saron nem látszik az idő múlása

A Vörös Ördögök holland portása októberben tölti be 40. életévét és egyelőre úgy tűnik, akár még az sem elképzelhetetlen, hogy megdöntve Billy Meredith rekordját, ő legyen a klub valaha volt legidősebb pályára lépő játékosa. A szélső 46 évesen játszott utoljára a klub színeiben, 1921-ben. Van der Sar azon kevés United-játékos közé tartozik, aki pályafutása során viszonylag későn érkezett a klubhoz, így nem meglepő, hogy a sajtó által már rég visszavonultatott kapus már többször is meghosszabbította szerződését. 34 éves korában, 2005-ben szerződött Manchesterbe a Fulham együttesétől, ahol azóta Bajnokok Ligája-győzelemmel, három angol bajnoki címmel, FIFA klubvilágbajnoki címmel bővíthette amúgy sem üres önéletrajzát. Múlt februárban újabb egy évre elkötelezte magát a csapathoz: „Egyszerűen boldog vagyok, hogy itt lehetek" – kezdte Edwin. „A világ legjobb játékosaival edzhetek együtt és hétről hétre mellettük játszhatok. Minden mérkőzésen teltház van, és a Bajnokok Ligájában szerepelhetek. Ezek mind olyan okok, amik a folytatásra sarkallnak." „Ha a klub, a menedzser és a játékostársak örülnek, hogy itt vagyok, akkor folytatni fogom. A klubnál kell, hogy elégedettek legyenek. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezték, nem tudot azt a teljesítményt nyújtani, amit elvárnának tőled, akkor az egy jel a befejezésre." „Amikor elérkezik az a pillanat, hogy már nem élvezed azt, amit csinálsz, akkor nehéz bármilyen motiváló tényezőt találni. De ez jelen pillanatban nem áll fent. Továbbra is nagyon örülök, hogy itt lehetek." „Minden reggel úgy kelek fel, hogy várom már, hogy munkába mehessek, különben nem is csinálnám már. Minden ezen múlik." „Nem félek tőle, hogy eljön az a nap, amikor már nincsenek céljaim a jövőben. Már így is túlszárnyaltam a saját elvárásaimat, úgyhogy ez egyáltalán nem zavarna." „Amikor fiatalabb voltam, úgy gondoltam, hogy a harmincas éveim jelentik majd pályafutásom végét. De amikor fiatalabb vagy, akkor az teljesen normális, hogy azt gondolod, az ilyen korban lévő játékosok visszavonulnak." „Azt hittem, hogy ez az az idő, amikor egyértelműen szögre kell akasztani a stoplisokat, de karrierem szempontjából nagyon későn kerültem a Unitedhez, ezért még mindig nagyon élvezem, hogy itt védhetek. Az hogy az Old Traffordra jöttem, az életem egy új fejezetét nyitotta meg."

Az előző szezon során Edwin van der Sar kétszer is kidőlt rövidebb-hosszabb időre, előbb kettős ujjtörés, majd térdproblémák miatt. Először Ben Foster ugrott be a holland kapuvédő helyetteseként, aki tíz mérkőzést kapott a bizonyításra Sir Alex Fergusontól. Bár a skót menedzser akkortájt Anglia jövőbeli egyes számú kapusaként aposztrofálta, Foster nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel, és azóta már a Birmingham City kapuját védi. Másodjára már Tomasz Kuszczak helyettesítette Edwint, azonban hiába nyújtott több alkalommal is kiemelkedő teljesítményt, amint idősebb vetélytársa visszatérd térdsérüléséből, ismét csak a kispadra ülhetett le. A szurkolók vélhetőleg nem bánják, hogy a két tartalékkapusnak csak viszonylag kevesebb lehetőség jutott a bizonyításra, hiszen Edwin gyors visszatérései nagyban meghatározták, hogy újabb egy évre elkötelezte magát a klubnál.
„Ha elérsz egy bizonyos kort, akkor minden évben elérkezik az idő, hogy átgondod, mit fogsz csinálni. Egyelőre azonban még nem értem el abba a szakaszba, hogy a visszavonuláson gondolkodjak." „Amikor nem játszol, akkor mások kapnak lehetőséget. Ben is játéklehetőséget kapott, majd Tomasz is. De amikor már megfelelő erőnléti állapotban voltam, mindig én kerültem vissza a kapuba, ami egy olyan jel volt számomra, amely meggyőzött arról, hogy még mindig bíznak bennem és a képességeim is megfelelően a folytatásra." „Mindig jó érzés, ha keményen dolgozol és annnak gyümölcseként az első adandó alkalommal visszakerülsz a kezdőbe. Jó érzés tudni, hogy a menedzser még mindig hisz bennem. Ez nagyon fontos az önbizalmamnak." Van der Sar még ma is ugyanolyan soványnak és fürgének tűnik, mint amikor pályafutása kezdetén, 1988-ban beállhatott az Ajax kapujába. Az érintett azonban úgy véli, a formula, amely idáig segítette, nem palackozható. „Csakis olyan dolgokat csináltam, amiket a többi játékos, a többi kapus csinált" – tette hozzá. „Manapság mindenkinek megvan a saját, szakértők által összeállított edzésprogramja, emellett ott vannak azok az italok, amiket a mérkőzések után fogyasztunk. De nincs varázsszer!" Fontos kérdés lehet, hogy vajon van-e valamilyen olyan korai megérzése, amely alapján tudni lehetne, hogy miként dönt, amikor a klub újabb szerződéshosszabbítást ajánl fel számára. „Annyit mondhatok, hogy minden ugyanolyan, mint az elmúlt négy évben. Majd meglátjuk." Míg klubszinten való visszavonulását egyelőre jegeli, Edwin van der Sar válogatott szinten megingathatatlan a visszatérést illetően, pedig a világbajnokságon végül ezüstérmes holland válogatottban számítottak volna rá. Egyszer azért már meggondolta magát, amikor a sérülések miatt kapuskrízis volt az Oranjenél, de vajon nem bántja-e, hogy végül nem volt tagja a Dél-Afrikában vb-döntőt játszó válogatottnak? „Az ember egy életre hoz döntéseket és én ezt meg is tartom" – fejezte be.
(Manutdfanatics.hu ; Manchester Evening News)
Lakner Péter