Fotó: Takács József/FFT
OK, ez utóbbi rám nézve is érvényes, engem viszont pont azért fizetnek, hogy járjon a pofám, őket meg azért, hogy több gólt rúgjanak, mint amennyit kapnak, de ha ez nem is sikerül, a két szám közötti különbség lehetőség szerint ne legyen hét.
Az első parádés nyilatkozatot Dzsudzsák adta még Bukarestben:
“Azon leszünk, hogy szépítsünk ezen a bizonyítványon, de tudom, hogy a drukkereknek ez volt a mindent vagy semmit mérkőzés.”
Ezt követően nemzeti tizenegyünk néhány napig lapult, mint ninja a fűben, majd az észtek elleni derék teljesítmény után ismét Dzsudzsák tett ki magáért:
“Nagyon büszke vagyok a csapatra, magunkért játszottunk… Nagyon remélem, hogy azért pár embernek örömet tudtunk okozni, legalább a hozzátartozóinknak, akik őszintén tudnak örülni ennek a sikernek… Felesleges bármit mondani jelen pillanatban, ellenségeskedni sem szeretnék… Az a nyomás, ami az elmúlt három napban ránk nehezedett, nem biztos, hogy normális… Elvileg szeretnek bennünket, úgyhogy meglátjuk…
Aztán kiutaztunk Amszterdamba egy nyolcasért, ahol ígérem, hogy ma utoljára, de megint Balázst idézném:
“Ilyenekre az ember nincsen felkészülve. Amikor az ember világsztárok ellen játszik…”
És persze lehetőség nyílt az alábbi Devecseri-gyöngyszemek megszületésére:
“Szerintem jól is szálltam be, első megmozdulásommal leszereltem Arjen Robbent, majd megelőztem egy csapattársát is… Nem fogadtam el a segítséget, nem akartam kimutatni, hogy megtörtem.”
A tortára a hab Szalai mai nyilatkozatával, vagy inkább közleményével került fel, aki hirtelen felindulásból megtartotta a magyar futball őszödi beszédét.
Srácok! Szóval az van, hogy néha nem kell megszólalni. Főleg akkor, ha annyira jól ráadásul nem is megy. Talán eddig nem volt egyértelmű, de aki kérdez, az jó eséllyel le fogja írni, amit mondtok és akár évekkel később is az orrotok alá lehet dörgölni, hogy mit hordtatok össze.
Balázs! A bukaresti meccs nem a szurkolóknak volt mindent vagy semmit meccs, hanem neked, nektek kellett volna, hogy az legyen! Erre kellett volna készülni hónapok óta! Az a csapat, amelynek te vagy az egyik kulcsembere, már a Himnusznál kikapott, amikor a szemekben tűz helyett csak a rettegés látszott.
Amit meg a holland meccs után mondtál, azt ugye te is viccnek szántad, csak elromlott a tapsgép… Annyit keresel egyedül, mint egy magyar kisváros és nem vagy felkészülve arra, hogy világsztárok ellen fogsz pályára lépni? Hallod te ilyenkor magad?
Szilárd! Ezúton is szeretnék gratulálni, hogy néhány perc erejéig sikerült hozni azt, amire évtizedek óta tenyésztenek és megállítottál egy csatárt, aztán megelőztél egy másikat. És külön köszönöm, hogy nem akartad kimutatni, hogy megtörtél. Ez senkiben nem merült fel, miközben nagyjából tíz másodperce feküdtél fűbe temetett arccal az ötösön.
Ádám! Nem nagyon értek hozzá, de azt hiszem, hogy sok érdekes és fontos dolgot mondtál. Idővel jó eséllyel iktatjuk Huszti levele mellé. De ha valakinek, egy csatárnak nagyon kell tudnia, mennyire fontos a jó időzítés. És ezt most rosszul időzítetted.
Azért, mert ennyire közeli a 8-1. Azért, mert te nem is léptél pályára. Azért mert 24 órával ezelőttig te is részese voltál az egész színjátéknak.
Nekem már nincsenek nagy elvárásaim. Én már attól is boldog lennék, ha sokat futnánk, megszakadnánk a pályán, viszont nem mi adnánk az ellenfélnek a gólpasszokat, és nem csak a saját kapunkba lőnénk akciógólokat.
De van egy fiam, akit eddig két alkalommal tudtam leültetni a tévé elé: a románok és a hollandok elleni meccsen.
Tőrös Balázs
Sport TV
