Tottival a romantika távozik majd a futballból (jegyzet)

---

---

Emlékszem, amikor a szép emlékű 90-es évek végén vasárnap esténként hattól ültem a tévé előtt, és lázasan néztem a Rai 1-et, ahol ment a hagyományos hétvégi olasz bajnoki összefoglaló. Kihagyhatatlan program volt, egy olyan időből, amikor még nem az interneten vadásztunk a gólokra, nem ismertük a YouTube-ot, és még volt létjogosultsága a mindenféle unalmas külcsínt nélkülöző gólösszefoglalóknak.
No, én akkor láttam először az akkor még szemtelenül fiatal Tottit, akit a legnagyobb olasz ígéretnek kiáltottak ki. Később, ahogy teltek az évek, Totti már nem ígéret volt, hanem szimplán a világ egyik legjobb játékosa – akit 2005-ben leigazolt volna a galaktikus Real Madrid. De nem tette, mert Totti nem akarta elhagyni élete csapatát, a Romát.
Hogy rosszul tette? Mi nem tehetjük meg, hogy a helyébe képzeljük magunkat, és megítéljük ezt. Azért azt hiszem, egy Aranylabdája bánta. De számomra Totti több más dolog mellett (még oldalakat tudnék hozsannázni róla, de felesleges) egy hagyatékot is jelent a labdarúgás egyik klasszikus időszakából, amely sokkal szebb, de legfőképpen gazdagabb volt, mint a mostani. Amikor befejezi, vele együtt tűnik el a romantika is a labdarúgásból.
Tóthpál Zoltán