Tóth László: A rövid távra gondolkodás miatt elsikkadt a jövő

A sajtótájékoztatót úgy fejezted be, hogy „velünk vagy valaki mással". Hogyan értetted ezt? Soha sem lehet tudni, mit hoz az élet. Amikor Diósgyőrbe kerültem, Nagy Béla ügyvezető igazgatóval egy hosszú távú stratégiáról beszéltünk, amely nem egy-két hétről vagy hónapról szólt. Ennek alapfeltétele egy első osztályú csapat, egy másodosztályú, például a Bőcs, és az NB III-ban szereplő DVTK tartalék, ahol 18-20 éves játékosok bontogathatják szárnyaikat. Mindezek alatt van a futball akadémia. A szurkolók is, és én is el vagyok keseredve, de a Diósgyőr sorsa nem ezen az egy hónapon fog múlni. Két-három-négy éven belül stabil NB I-es csapatot akarunk kialakítani, mögötte olyan utánpótlás-bázissal, amely minden évben "felad" az első csapatnak néhány tehetséges játékost.
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy jöjjenek a helyi játékosok. Azt gondolom, hosszú távon csak úgy működtethető a Diósgyőr, ha rengeteg magyar, helyi kötődésű játékossal töltjük fel a keretet. Persze akár bent maradunk, akár kiesünk, az előzőek nem jelenthetik azt, hogy ismét kisöpörjük az öltözőt. Kell egy átmeneti időszak, hogy az átalakulás ne menjen az eredmények rovására. Az elmúlt évek játékos politikája nem jó irányba ment el, többször lecserélődött a játékoskeret, elengedtünk olyan játékosokat, akiket nem kellett volna, mert a rövidtávú elképzelések mindig felülírták a hosszú távú célokat. Sportigazgatóként ebben nekem is szerepem volt, felvállaltam rossz döntéseket annak érdekében, hogy a vezetőedző valamennyi igényét teljesítsem – mondom ezt úgy, hogy nem akarok visszafelé mutogatni. A keret teljes újjáépítésében mindig benne van az a veszély, hogy emberileg, mentálisan nem megfelelő a választás, főleg a külföldiek esetében, és ez ellen sem a vezetőedző, sem a klub vezetése nem tud védekezni.
Hogyan tovább a szezon hátralévő részében? Nem vagyunk jó helyzetben, de azért vagyunk edzők és vezetők, hogy felülemelkedjünk a gondokon. Nyilvánvaló, hogy nem adtuk fel a bennmaradásért folytatott harcot. Lehet, komikusnak tűnik, de a Haladás és a Zalaegerszeg elleni mérkőzéseken összesen három pontot számoltam, így ha Zalaegerszegen egy nagy bravúrt tudnánk végrehajtani, akkor ugyanott járnánk, mintha megvertük volna a Haladást.
Milyen út vezet a bravúrhoz? Az biztos, hogy nagyon fel kell rázni a csapatot, a rendelkezésre álló pár napban többet érhet egy-egy beszélgetés, mint egy kemény tréning. A hétfői edzés után például elvittem három fiatalt horgászni, hogy kötetlenül tudjunk beszélgetni, jusson idő a megnyílásra. Ami igazán fájó nekem, hogy a csapat az utóbbi mérkőzéseken nem kapta meg azt a támogatást a szurkolóktól, ami átlendítette volna őket a holtpontokon. Ezt nem magamnak kérem, hanem a fiatal játékosoknak, akiket ez pozitívan tudna befolyásolni. Persze, meg tudom érteni a szurkolókat is, az elmúlt fél évben rengeteg kudarc érte őket, de nehéz helyzetünkben elkelne egy kis biztatás. Bízom benne, hogy a Nyíregyháza, és a Ferencváros elleni mérkőzéseken ismét egymásra talál a csapat és a közönség és a segítségükkel tudunk majd meglepetést okozni.
Mi az oka annak, hogy ismételten sok egyéni hiba volt? A csapat idegileg mélypontra került, az elmúlt hetek-hónapok sikertelensége most csúcsosodott ki, most döbbentek rá a játékosok, hogy ennek bizony kiesés is lehet a vége. Egy-két játékos nem igazán tudott ezzel a teherrel megbirkózni, amit edzőként nem tudok elfogadni, hiszen profi labdarúgókról van szó.
(dvtk.eu)