Torres sokat dolgozik, de ettől jobb csatár nem lett

---

Fernando Torres pályafutásának fordulópontja mindenképpen 2011. január 31-e volt, amikor három és fél szezon után elhagyta a Liverpool FC-t, hogy egy fővárosi riválishoz, a Chelsea-hez igazoljon. A szurkolók szerint pedig olyat tett, amit egy kedvencnek sosem szabad: szívét az országon beül vörösről kékre cserélte, és egy olyan helyről lépett le, ahol klubikon lehetett volna. De nem lett, sőt, Liverpoolban egy életre meggyűlölték, a Chelsea pedig hiába adott érte angol rekordnak számító 50 millió fontot, a londoni csapat szurkolói is ellenszenvvel fogadták. Ő pedig igazából azóta sem tudja beváltani azokat a reményeket, amelyekért Roman Abramovics milliárdos klubtulajdonos ennyi pénzt ölt bele, és ilyen teljesítményel már arra sincs semmi esélye, hogy a Stamford Brdge-en olyan legenda legyen, mint mondjuk Didier Drogba. Pedig lehetősége lett volna rá, több mint akárkinek. Mégis, hiába nyúzza már ötödik edzőt a Stamford Bridge-en – Carlo Ancelottit, Andre Villas-Boast, Roberto Di Matteót, Rafael Benitezt, és most José Mourinhót – eddig nem került szóba komolyan a távozása, talán Abramovics várt mindig, hogy a csatár egyszer csak beindul, és visszahoz valamit abból a temérdek pénzből, amit beleölt. Az orosz azonban eddig hiába volt ilyen türelmes, és spanyol kedvencének szerződése csak 2016 nyarán jár le. Piaci ára olyan most 15-20 millió euró között lehet, ergo jól járni – vagy csak minimálisan rosszul – rajta már semmiképpen sem lehet. Még ha holnap elkezdené szórni a gólokat – mint ahogy nem fogja -, akkor sem. Nem is kapkodnak érte a tehetősebb klubok – ők IGAZI csatárokat vettek -, a legkomolyabb érdeklődő eddig a játékos egykori egyesülete, az Atlético Madrid volt. Talán mindenki jobban járna, ha Torres visszatérne Spanyolországba, de úgy látszik, Abramovics most Mourinhót is meggyőzte, amihez nyilván az is hozzájárult, hogy a portugál a Paris Saint-Germain ellen 3-1-re elbukott Bajnokok Ligája meccs után teljesen kibukott azon, hogy nincs egy vérbeli középcsatára. A világ- és Európa-bajnok spanyollal viszont most már ő is békülékenyebb, akárcsak elődei, és újra megadja neki az esélyt. "Hogy van-e nálam jövője? Persze hogy van – mondta Mourinho. – A szerződése él, igazi profi. Mindent megtesz a csapatért, aminek rengeteget segít. Természetesen tőbb gólt várunk tőle, de ugyanezt akarja ő is. Azokat a játékosokat sosem lehet hibáztatni, akiken látod, hogy mindent beleadnak. Az ilyen típusú játékosokat nagyon tisztelem." Ettől azonban még Torres nem lesz jobb csatár, a szezonban szerzett kilenc gólja (ebből mindössze négy bajnoki) ugyananyi marad, bármennyiszer is nézünk bele a statisztikáiba. Mégis, sem Demba Ba (22 meccs, 5 gól), sem Samuel Eto'o (31 meccs, 11 gól) nem kap annyi lehetőséget, mint ő. Érzi ezt a portugál is, és most azon van, hogy megszerezze az Atléticótól Diego Costát, akiért akár ötvenmilliót is kifizettetne Abramoviccsal, a rossz nyelvek eddig Torres-Costa cseréről is beszélnek. A portugál az Evertonnál kölcsönben játszo húszéves Romelu Lukakuról (26 meccs, 13 gól) pedig valamiért nem akar beszélni. A konklúzió tehát az, hogy Torresnek legalább annyira van jövője a Stamford Bridge-en, mint amennyire nincs, mert a klub még sosem volt ennyire határozatlan egy játékosával sem: el is adnák, meg nem is, reménykednek benne, meg nem is, türelmesek is vele, meg nem is. A Chelsea szurkolói pedig csak egyre őszebbek.