"Törököt" fogott az MLSZ

Mostantól új szerepkörben is bemutatkozik, az MLSZ elnöksége ugyanis legutóbbi ülésén döntött arról, hogy Török Gábor a jövőben a Budapesti Társadalmi Elnökség elnökeként segíti a hazai labdarúgást (a politológus néhány hónapja a FourFourTwo magazin VIP-páholy című rovatának vendége volt). A kinevezés után Borbély Zoltán, az MLSZ jogi igazgatója és szóvivője készített interjút az újdonsült vezetővel.Ebből közlünk részleteket: A politikában nyilván rengeteg van, de a futballal kapcsolatosan mi a legnagyobb élménye? Sokan nem értik, hogy miképpen lehet megnézni szinte az össze magyar NB I-es meccset a tévében, de nekem néha tényleg sikerül. Nem állítom, hogy közben olykor nem olvasok vagy alszom el, de nekem akkor is a magyar foci az igazi. Amikor elárasztották a csatornákat a külföldi topbajnokságok, egy darabig próbálkoztam a váltással, de amikor Király Gábor angliai bemutatkozó edzőmérkőzése miatt egy alig kivehető rádióadást próbáltam hallgatni az interneten, rájöttem, hogy engem ott is igazán csak a magyarok érdekelnek.
Akkor Török Gábor is "reprezentatív minta", hiszen az MTVA és a Sport TV nézettségi adatai szerint a magyar bajnokikat többen nézik, mint Európa topbajnokságainak mérkőzéseit… Persze, megnézem a külföldi nagy meccseket is, követem az eredményeket, de egy Liverpool-Arsenal helyett biztos, hogy a Győr-Kecskemétre kapcsolok. Az abszolút kedvenc pedig továbbra is a Haladás, minden meccsét igyekszem megnézni, vagy a tévében, vagy személyesen. Az elmúlt három évtizedben, amióta meccsekre járok, szinte mindig akadt olyan szombathelyi focista, akiért lehetett rajongani. Hozzá kell tennem, hogy egy ideje a női focinak is nagy szerelmese vagyok, amikor a Copa America zajlott, azt vettem észre, hogy egyre többször a női vébére kapcsolok. Tényleg nem csupán a résztvevők szebbek, de gyakran a játék is érdekesebb, az U20-as vébé például most elképesztően izgalmas és magas színvonalú.
Milyen "programmal" indul a BLSZ társadalmi elnökeként? Nagymegtiszteltetésnek tartom a felkérést, régen voltam ilyen lelkes, mint most, hogy tehetek valamit a magyar fociért. Egyelőre még csak ismerkedem, de amit eddig láttam, nagyon biztató. Az igazgatónk, Lovász Tamás szerencsére mindent tud, amit a budapesti fociról kell, én pedig egyrészt igyekszem tanulni tőle, másrészt pedig a kapcsolataimat felhasználva próbálok segíteni ott, ahol lehet. Szeretnénk egy olyan elnökséget, amely a média, a politika és a gazdaság irányába is kulcsot jelent, és persze vannak terveink is. Most úgy néz ki, hogy az egyik legkomolyabb munka az lehet, hogy megfordítsuk a trendet: az elmúlt két évtizedben megállíthatatlannak látszó ütemben csökkent a fővárosi pályák száma, talán lehet ezen változtatni. De erről inkább majd akkor beszéljünk, ha lesznek már konkrétumok.
Mit vár a magyar válogatottól a vb-selejtezőkön egy társadalmi elnök? Amikor 1986-ban a szovjet-magyar negyedik percében a focit nem nagyon kedvelő nővérem bejött a szobába, ahol teljesen összetörten néztem a tévére (ugye, ekkor már 0:2 volt), és érdeklődést színlelve megkérdezte, hogy mennyi az eredmény, soha nem gondoltam volna, hogy évtizedeken keresztül várni fogok egy újabb hasonló pillanatra. Márpedig azóta is erre várok, akkor is, ha józan ésszel, a magyar csapat erejét és játéktudását, valamint a riválisokat ismerve egyelőre nem tűnik túl valószínűnek egy újabb világbajnoki fellépés. Őszintén szólva most leginkább egy olyan válogatott csapatot szeretnék látni, amely a Videoton nemzetközi meccsein látott tudatossággal és szervezettséggel lép pályára. Amit ott láttam, az az elmúlt években szinte teljesen hiányzott a magyar fociból: egy olyan csapat játszott, amely tisztában van helyével, lehetőségeivel, és szinte mindent alárendel a nagy célnak. A Videoton-Trabzonspor meccsen tapasztaltam igazán először, hogy a helyszínen nézve mennyire szép lehet egy harmonikusan mozgó, két négyesből álló, szinte áthatolhatatlan védővonal. A Török Gáborral készült interjú teljes terjedelmében az MLSZ honlapján, itt olvasható.