Top 11 játékos, akik pályafutásukat egyetlen klubnál töltötték

11. Paul Scholes (Manchester United, 1994-2013) A Fergie-bébik egyike, játékos-pályafutásának vége gyakorlatilag egybeesett Sir Alex Ferguson menedzseri búcsújával. Az egyben harcos és hasznos, ugyanakkor rendkívül technikás és intelligens középső középpályás prototípusa. Xavi is példaképének tartotta. A Uniteddal két Bajnokok Ligája-serleget, 11 angol bajnoki címet és három FA-kupát nyert.
10. Wolfgang Overath (1. FC Köln, 1962-77) A világbajnoki arany-, ezüst- és bronzérmes (1974, 1966, 1970) nyugat-német középpályás egy olyan Kölnből lett a világverő NSZK válogatottjának alapembere, amely ugyan jóval erősebb volt, mint manapság, de azért akkor sem a Bayern München szintje volt. Bundesliga-aranyból így „csak” egy (1964) jutott a 81-szeres válogatottnak, ám mindenért kárpótolhatta, hogy ott lehetett a müncheni vb-döntőben a Cruyff-féle Hollandia ellen 1974-ben.
9. Sárosi György (Ferencváros, 1931–48) A „Gyurka” ötször lett aranyérmes a magyar bajnokságban, ötször ezüstérmes és ötször bronzérmes a Fradival – háromszor pedig gólkirály. Nyert KK-t is 1937, valamint szerepelt két világbajnokságon (1934, 1938) is. Utóbbin könnyen lehet, hogy világbajnok is lett volna, ha nem olyanok a világpolitikai viszonyok 1938-ban, amilyenek… így „csak” vb-ezüstérmes. Edzőként már nem volt ilyen hűséges, tucatnyi olasz csapatnál megfordult, máig az egyetlen magyar edző, aki bajnoki címet nyert a Juventusszal (1952).
8. Ryan Giggs (Manchester United, 1990-2014) A másik Fergie-bébi, aki mindvégig maradt, egy évvel még túl is élte Fergusont a MU-nál. Összesen 15 éven át szolgálta rendíthetetlen szorgalommal és kitartással a Vörös Ördögöket. Óriási dolog egy csapatnál, ha a középpálya egyik széle 15 évre meg van oldva. Mivel összesen öt évvel tovább volt a klubnál, trófeagyűjteménye még Scholes-énál is veretesebb: két BL-győzelem, 13 angol bajnoki cím, négy FA-kupa…
7. Giampiero Boniperti (Juventus, 1946-61) Persze ez vitatható, minden kornak megvan a bálványa, de ha azt mondjuk, hogy Boniperti volt az olasz rekordbajnok Juventus történetének valaha volt legnagyobb játékosa, olyan túl nagyot nem tévedhetünk. Félelmetesen termelékeny gólvágó volt, a Juventus mezében 178 gólt szerzett a Serie A-ban. Öt scudettót nyert a torinóiakkal, a válogatottban azonban nem úgy jött ki neki a lépés, ahogy szerette volna.
6. Carles Puyol (Barcelona, 1999–2014) Amikor bemutatkozott a katalán csapatban, még sokan tréfálkoztak vicces megjelenésén és eleinte sokszor suta benyomást keltő mozdulatain. Kevesen gondolták, hogy a klubtörténet egyik legnagyobb ikonja lesz, pedig Barcelonában azért van kiből válogatni. Világ- és Európa-bajnok a spanyol nemzeti csapattal, és a hat spanyol bajnoki címével sem kell szégyenkeznie.
5. Fritz Walter (Kaiserslautern, 1937-59) Ha nem volna elég, hogy az 1954-es világbajnokságon az Aranycsapatot legyőző NSZK válogatottjának a legjobb játékosa volt, akkor álljon is gólmutatója a német bajnokságból: a Lautern színeiben 411 bajnokin 380 (!) gólt szerzett. A világháborúban egy román munkatábort és a szovjet Gulagot is megjárt labdarúgó nevét viseli ma a kaiserslauterni stadion.
4. Giacinto Facchetti (Internazionale, 1960-78) A catenaccióval világhódító, Helenio Herrera-féle Inter védelmének legfontosabb tagja, a felfutó balbekk egyik első prototípusa. A két BEK-serleg (1964, 1965) mellé négy olasz bajnoki címet is bezsebelt, 1968-ban pedig Európa-bajnok lett a squadra azzurával.
3. Franco Baresi (AC Milan, 1977-1997) Már a Berlusconi-korszak előtt is a Milan alapembere volt, az 1982-es olasz világbajnok csapat tagja. A későbbi miniszterelnök 1986-ban kezdődő regnálásával a világ csúcsára repülő Milanban aztán ő kapta meg a vezérszerepet a védelem tengelyében, és alacsony termete (177 cm) ellenére olyan középhátvéd volt, amilyet keveset hordott még hátán a Föld. Hat scudetto, három BEK/BL-győzelem lett a jutalma a világbajnokságokon szerzett arany-, ezüst- és bronzérme mellé.
2. Lev Jasin (Dinamo Moszkva, 1949-71) Minden idők legjobb kapusa Dzsudzsák Balázs jelenlegi klubjánál töltötte az egész pályafutását, összesen 22 idényt húzott le a Dinamónál. A moszkvai klub kapuját 326, a szovjet válogatottét 78-szor védte. Előbbivel ötször lett szovjet bajnok és háromszor kupagyőztes (ráadásul 1953-ban a Dinamo jégkorongcsapatának kapusaként is bajnok lett!), utóbbival 1956-ban olimpiai bajnok, 1960-ban Európa-bajnok lett. 1963-ban Aranylabdát kapott, máig ő az egyetlen kapus, aki ezt kiérdemelte. Megkapta a második legmagasabb szovjet állami kitüntetést, a Lenin-díjat is, a FIFA 2000-ben az Évszázad kapusának választotta, emlékére a világbajnokságok legjobb kapusát Jasin-díjjal tüntetik ki.
1.Paolo Maldini (AC Milan, 1984-2009) Sikerekben felfoghatatlanul gazdag pályafutás, amihez a klasszikus korokat idéző elegancia párosult a ’80-as, ’90-es évek brutálisan kemény játékfelfogásával szemben. Ha elmondjuk, hogy 126-szor volt olasz válogatott, hétszer olasz bajnok, nyolc alkalommal szerepelt BEK/BL-döntőben (ebből ötöt megnyert), akkor még nem mondtunk el semmit Paolo Maldiniről. Mert ha igaz, hogy a stílus maga az ember, akkor Paolo Maldini maga a stílus…

Bodnár Zalán