Új stadion, emberi, kulturált környezet, na és évtizedek elteltével újra bajnokcsapat van Győrben. Mégsem biztos, hogy erre vágytak a szurkolók. A vezetők ugyanis azt gondolják, nekik az a dolguk, hogy megszabják, mit kiabálhat egy drukker, és mit nem. Minden szerdán, a Sopron elleni Ligakupa meccsen kezdődött. Az 1-1-es döntetlennel végződő meccset kevés néző látta – az a kevés viszont igen hangosan adott hangot nemtetszésének. Ez viszont Pintér Attila vezetőedzőnek és Tarsoly Csaba tulajdonosnak nem tetszett. Fogták is magukat, és odamentek a szurkolókhoz. Na azért olyan bátrak nem voltak, hogy ezt kettesben tegyék meg, így a biztonsági szolgálat embereivel vették magukat körbe.
És nem, nem baráti csevejre hívták a drukkereket. Épp ellenkezőleg: felelősségre vonták őket, hogy mit képzelnek, mit kiabálnak? Mondjuk ez Pintér részéről meglepő, úgy látszik a tréner gyorsan elfelejti, mennyire fel volt háborodva amikor a Ferencvárostól azért küldték el, mert a játékosoknak nem tetszett az, ahogy kiabált, beszélt velük. Akkor Pintér szerint nem ezzel, hanem az eredményekkel kellett volna foglalkozni. A tulajdonos részéről állítólag elhangzott, hogy szívesen visszafizeti a bérlet árát, de a kritizálók inkább ne jelenjenek meg a meccsen. Sőt, a mérkőzés után a vezető felkereste a hazai meccsek biztonságért felelős céget, és arra utasította a partnert, hogy a jövőben vezessék ki a nézőtérről azokat, akik bírálják, szidják a csapatot, és/vagy a vezetőedzőt.
A nem várt fordulat itt következett be az ügyben, a biztonsági cég vezetői ugyanis rájöttek, a pénz (mármint a biztosításért kapott összeg) nem minden. Rájöttek, itt bizony egy komoly diktatúra jellemzői kezdenek kibontakozni. Épp ezért finoman szólva is beintettek a vezetőknek, attól sem rettentek meg, hogy a klub vezetői a szerződés felmondásával fenyegetőztek.
Sőt! A cég saját maga mondta fel a szerződést, és bár az ügyvezető, Bauer László nem kívánt az üggyel kapcsolatban nyilatkozni, bátran állítható, hogy sokak számára példaértékű tettet hajtott végre.
Mert azon már lassan a drukkerek is átlépnek, hogy mindenféle regisztráció szükséges ahhoz, hogy megnézzenek egy NB I-es meccset – na jó, egyes szurkolói csoportok igen nehezen lépnek át ezen a tényen – de az már mégiscsak sok, hogy egy edző vagy egy tulaj mondja meg, mit kiabálhat a szurkoló a lelátótól. Mióta futball a futball, sőt, mióta létezik a sport, a szurkolói, lelátói kritika mindig, mindenhol, minden országban, minden stadionban jelen van. És ez így a jó. Ez a világ rendje. És ezt egy olyan arrogáns viselkedéssel sem lehet megváltoztatni, mint amilyet Tarsoly Csaba bemutatott. Mert az, hogy ő felajánlja: visszafizeti a bérlet árát, csak a szurkoló ne menjen meccsre, azért, mert nem tetszik neki az, amit a lelátótól hall, azért minden határon túlmegy.
Sőt, minden viselkedési formán túlmutat. Azt közvetíti: ide csak akkor jöhetsz, ha azt csinálod, ha azt kiabálok, amit én mondok. És ha ezt nem teszed meg, kivezettetlek. Ugye senkit nem kell emlékeztetnem arra, az elmúlt száz év történelmében kik, mikor és hogyan alkalmazták ezt az elvet?! Tény, a klub, sőt, a magyar futball is sokat köszönhet a tulajdonosnak, aki saját vagyonát önti bele immár évek óta a klubba. De Tarsoly elfelejti, hogy még mindig ők, a csapat, a játékosok, hogy még mindig a futball vagy a szurkolókért, és nem fordítva. Sőt, ha a szurkolók nem lennének, nem lenne futball sem. Sem Győrben, sem máshol. Fehér György
