Szemtől szemben a Bundamaffiával

---

Apja példáján keresztül Perumal arra is rájött, hogy kétkezi munkából csak élőhalott lehet az ember egy jobbára földművelésből élő városban Szingapúr északnyugati részén. “Ha harminc napot melózok egy hónapban, talán összejön ezerötszáz dollár, sportfogadással meg annyit kaszálhatok egyetlen meccsen. Egyszerű a matek” – ez járt Perumal fejében, mielőtt belevágott volna. És belevágott. Nem érdekeltek a jövő lehetőségei, csak az, amire még aznap rátehette a kezét. Aztán gyorsan rájött arra is, hogy egész más falusi bundameccseket szervezni, mint együtt úszni a cápákkal. A becsvágyán kívül semmije nem volt, de ez elégnek bizonyult, hogy maga is cápává váljon. Becstelenné, gátlástalanná és mohóvá. A kilátástalansággal küzdő, gyarló emberen kívül a felelős nem más, mint a sportfogadás. A sportfogadási piac ugrásszerűen növekedett az utóbbi évtizedben, a fogadási piac illegális szegmense pedig hírhedt bűnözői csoportok kezébe került. Az Interpol számításai szerint évente csaknem egytrillió dollárt játszanak meg a fogadók futballmérkőzéseken. Az ázsiai bukik szerint a valós összeg ennek többszöröse. Eközben maga a labdarúgás, mint üzletág – a játék üzleti részét mozgató tv-jogdíjaknak és a szponzoroknak köszönhetően – mindössze évi 25 milliárd dolláros üzlet. Ez is egyszerű matek.

Wilson Raj Perumal
Perumal végigjárta a lépcsőfokokat. A haverokból szervezett kamucsapatokkal kezdte, aztán jöttek a nemzetközi utánpótlásmeccsek, kisebb európai bajnokságok, olimpiai tornák, végül arra is rájött, felesleges játékosokkal bohóckodni. Meg kell venni a komplett szövetséget, és kész-passz. Jöjjenek a házi bírók, a meg sem rendezett fantommecsek. Ha kellett, a baseball ütőt vette elő céljai érdekében, ha kellett, a pénztárcáját, a modorát, nőket, drogokat, vagy a stadion technikai személyzetét, akik a kellő meccsállásnál kiiktatták a reflektorokat. Milliókat kaszált és vesztett egyetlen hétvégén, de mindig megmenekült, hülyét csinált a fél világ rendőreiből, és a fél világ maffiózóiból. Néha persze magából is: ötéves szingapúri börtönbüntetését egy ostoba parkolócédulának köszönhette – volna, ha meg nem szökik az országból. Csak egy embert, a bulldogtermészetű Chris Eatont nem tudta soha lerázni. A FIFA biztonsági bizottságának egykori első embere annyira konok és rámenős, hogy egy idő után saját szervezete fejére nőtt. Őrült Willy Fogként utazta körbe a világot az embere után kutatva Finnországtól Ausztráliáig, de Budapestre is követte Perumalt, pedig már nem is volt a hivatalában. Egyszerűen azért, mert „rács mögött akarja látni a rohadékot”. Brett Forrest hamarosan magyarul is megjelenő könyvében, a Bundamaffiában Wilson Perumal pályafutásán keresztül mutatja be az író, hogyan lett az online sportfogadás térnyerésével együtt világméretű probléma a futballmeccsek manipulálása, amelyben Magyarország is nyakig benne van.
Az eredeti könyv szerzője, Brett Forrest és a FIFA korábbi biztonsági igazgatója, Chris Eaton egyébként pénteken Budapestre látogatnak, ahol mindketten találkoznak a sajtó képviselőivel.