Százmilliós lufi

---

Volt egyszer egy tehetséges fiatal csatár, Ferenczi István. A győri születésű futballista a helyi klubnál nevelkedett, és az ETO-ban mutatkozott be az NB I-ben is 1995-ben, 18 évesen. Fiatal volt és ügyes, és nem ő volt az első, sem az utolsó, akire azt mondták, ő lehet az új Puskás, a magyar futball oly régóta várt megmentője. Szerződése 2000 nyaráig volt érvényes Győrben. 1998 nyarán jártunk, még nem töltötte be a 21. életévét sem, 34 NB I-es meccsnél tartott, ezeken öt gólt szerzett. Ekkoriban a sportegyesületeknek is valódi piaci szereplőkké kellett válniuk (az úgynevezett Professzionális Nemzeti Bajnokságban előírták,hogy csakis gazdasági társaságok csapatai vehetnek részt), Győrben is megszűnt hivatalosan a Győri ETO FC felnőttcsapata, és az ETO FC Kft. működtette tovább az együttest. Ehhez szükséges formalitás volt, hogy a klub alkalmazottjainak, így a játékosoknak is új szerződést kellett aláírniuk, ami már a kft-hez kötötte őket. Ám Ferenczi István ezt nem volt hajlandó megtenni. Az egyesület ezt persze nem nézte jó szemmel, ezért a juniorcsapathoz száműzte a rebellis ifjú csatárt. Ezután – ügyvédje, dr. Búza János által – Ferenczi arra kérte a klubot, 2000-ig érvényes szerződése ellenére hadd távozhasson, mert nem érzi jól magát Győrben.
Kíváncsi vagy a teljes Ferenczi-sztorira? Keresd a FourFourTwo magazin januári lapszámát, amely továbbra is kapható az újságárusoknál!