Szabó József, a Videoton gólkirálya: A válogatottság elmaradása karrierem legfájóbb pontja…

"Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod!" (Fotó: vidi.hu)


– Engedje meg, hogy mi is boldog születésnapot kívánjunk! Nagy ünnepség volt? – Köszönöm szépen! Nem volt olyan vészes – három napig tartott. Persze, nem arra kell gondolni, hogy napokon át ünnepeltünk! Pénteken a Videotonnál köszöntöttek az utánpótlás edzőkollégák, szombaton egy baráti körrel az egyik ismerősöm pincéjében volt egy kis eszem-iszom: nagyot beszélgettünk, borozgattunk, és persze, az ilyenkor szokásos sonka, szalonna sem maradhatott el. Vasárnap pedig családi körben ért nagy meglepetés: lányaim, Krisztina és Nikolett szervezkedtek „ellenem”. Gyanútlanul mentem el hozzájuk, és a lakásban a teljes dorogi rokonság fogadott! – Meghatódott? – Persze… Nagyon nagy meglepetés volt, hála Istennek nagyon jól sikerült az összejövetel: elmentünk közösen egy étterembe. Még a 11 hónapos unokám, Vanda is bírta a strapát! Viccesen azt is mondhatom: most pihenjük ki a fáradalmakat… – Talán nem mindenki tudja: mivel foglalkozik jelenleg? – A Videoton utánpótlásában, pontosabban a női szakágban dolgozom. Az U15-ös, U-17-es, U-19-es csapatok technikai vezetője vagyok, és emellett a 17 éves korosztály vezetőedzője vagyok. – A lányok tudják, hogy egy legenda az edzőjük? – Ha eddig nem voltak tisztában a pályafutásommal, most biztos, hogy megtudták! Rengetegen felköszöntöttek, nagy publicitást kapott a 60. születésnapom, és a Facebookon is több százan gratuláltak. Nagyon jólesett! – A Videoton ikonjaként talán a legemlékezetesebb mérkőzése az 1984/85-ös UEFA Kupa-menetelés kapcsán a Partizan Beogradnak rúgott négy gólja volt. Miként emlékszik vissza a mérkőzésre? – Minden egyes mozdulat előttem van, az egész sorozatot nem lehet elfelejteni! A múlt évben, a 30 éves jubileum kapcsán elég sokat foglalkoztak a meneteléssel, még film is készült a sorozatról. Csodálatos élmény volt mindegyik mérkőzés, jó visszaemlékezni rájuk. Ezt már senki nem veszi el az embertől… – Az egész sorozat gólkirálya lett, mégis „csak” egy görögországi szerződés jött össze. Igazán nagycsapat nem kereste vagy nem is mehetett? – Nem mehettem… Az UEFA Kupa-döntő után, 1985 nyarán sokkal jobb helyekre is igazolhattam volna. A finálé előtt, Madridban már a Sevilla képviselőivel tárgyaltam, mindenben megegyeztünk, de mondtam nekik: a Videotonnal is meg kell állapodniuk. Azóta sem jelentkeztek… Ekkor még élt az a szabály is, hogy 30 éves kor előtt nem lehetett külföldre szerződni, nos, én 29 és fél voltam. A spanyolokon kívül a német 1. FC Köln és az osztrák Rapid is élénken érdeklődött, végül az egészből nem lett semmi… Aztán ’85 decemberében csak összejött az Arisz Szalonikivel egy szerződés. Nagyságrendekkel rosszabb körülmények fogadtak, mint a korábbi kérőim esetében, ráadásul sérülten igazoltam hozzájuk, nem is úgy sikerült az az egy év, ahogy terveztem. Mindegy, ennyi jutott, a miérten már kár „filózni…” – Korának egyik legismertebb gólvágója volt, 266 NB I-es mérkőzésen 121 gólt szerzett. A válogatottság mégsem jött össze… Mi lehetett az ok? – Ez talán a legfájóbb pont a karrieremben… Nem tudtom megmondani, hogy miért nem számítottak rám a válogatottnál, pedig egyszer kétszer talán megérdemeltem volna. Az 1983/84-es bajnokság gólkirálya, a 1984/85-ös UEFA Kupa-sorozat legeredményesebb játékosa voltam, mégsem kaptam meghívót. Igaz, hogy akkoriban voltak jó centereink, de talán mégis kipróbálhattak volna…
– Mit vár a magyar válogatottól a nyári Európa-bajnokságon? – Nem kerültünk rossz csoportba, nagyon bízom a fiúkban, hogy egy győzelmet és egy döntetlent összehoznak. Sőt: Portugália ellen is van esélyünk! 4 ponttal simán továbbjutunk, utána pedig már minden mérkőzés ajándék lesz. Nem féltem a csapatot: abban egészen biztos vagyok, hogy nem három „zacskóval” jövünk haza…