Szabadságharcos a pályán – Rudolf jól megvan menedzser nélkül is

Azt mondta a kapitány, nem gondolta volna, hogy ilyen jó formában vagy. Az ember nem felejt el futballozni, itt igazából azon van a hangsúly, hogy minél hamarabb visszanyerjem a sérülésem előtti fizikai állapotomat és minél jobb állapotba kerüljek. Mielőtt megsérültem, jó formában éreztem magam, de szerintem rövid időn belül hasonló állapotban leszek, mint a sérülésem előtt és ugyanaz leszek, mint aki voltam. Hol nagyobb a konkurencia a csatárposzton: a Diósgyőrben vagy a válogatottban? Diósgyőrben is van jó pár értékes futballista elől, a válogatottban is vannak jó csatárok. De ez így van rendjén: ha eredményt akarunk elérni, akkor kellenek a jó játékosok. Az lenne a nagyobb gond, ha nem így lenne. Veled kapcsolatban gyakran felvetődik, hogy a tudásod alapján külföldön lenne a helyed. De mégis a magyar labdarúgásban játszol. Ne mondd azt, kérlek, hogy a Diósgyőr profi klub, nagyon jól felépített, bla-bla… Így alakult… Lehetett volna jobb is. Amikor hazajöttem, mindenki azzal foglalkozott, hogy úristen, mennyit keresek. Ha csak a pénz motivált volna, akkor Genovában maradok, mert volt még egy kétéves szerződésem, amit aztán felbontottunk. Jóval többet kerestem volna, ha kint maradok. De engem a játék motivált, a sok sérülés miatt a tavalyi szezonom nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Pedig ahogy indult… Gondolok itt a svéd és a moldovai-meccsre. Balszerencsésnek tartod magad? Nem, nem feltétlenül. Ha megnézzük, minden játékos életében van ilyen, a sérülések sosem jönnek jókor. Nekem is pont olyan pillanatban jött, ami a lehető legrosszabb volt, de nem tudtam mit csinálni. Majd egy évvel tovább focizok… Ezt így fogom fel, nem könnyű megélni ezt az időszakot. Itthon ebben óriási a lemaradásunk, nem értjük meg, ha a játékos sérült… Igen, de neked nagyon elhúzódott a sérülésed. Három sérülésem volt. Egy lágyék, egy combizom,- majd egy vádliszakadás, utána egy combizomhúzódás. Nyilván nem felejtettem el futballozni, de volt egy olyan időszak, amikor meg kellett volna erősödnöm ahhoz, hogy újra el tudjam kezdeni a munkát. Különben folyamatosan rásérülök a sérülésemre. Ezt az időszakot teljesen kihagytuk. Elkapkodtad a visszatérésedet? Nem én kapkodtam el… Nyomás alatt voltál? Egyértelműen. 2012 szeptemberében a Panathinaikoszban futballoztam, és akkor ott jött elő, ott kezdődött minden. Nem tudták, hogy mi a bajom, teljesen felesleges dolgokat csináltunk. Szerencsére a elvittek a görög válogatott orvosához, aki nyugtatgatott, hogy ezzel semmi teendő nincs. Meg kell erősíteni az ínt, amelyik letapadt. Ahogy erősítettem, a rákövetkező héten már tudtam edzeni. Ez volt a lágyéksérülésem. Előtte szanaszét „szurkáltak”, injekcióztak… ebben Olaszországban és nyugaton előrébb járnak az orvosi háttérben. Ha valamit észlelnek a játékosnál, akkor onnantól kezdve teljes a leállás, nincs mozgás… Ha a Debrecent összehasonlítod a mostani Diósgyőrrel… Nem hiszem, hogy össze kéne őket hasonlítani. Két erős, jó klubról van szó, Diósgyőrben is azon dolgozunk, hogy olyan jó eredményeket érjünk el, mint anno a Debrecennel. És erre most megvan minden lehetőségünk. A Diósgyőr rohamléptekkel halad előre, biztos vagyok benne, hogy hamarosan nagy csapat lesz, amelyik a nemzetközi kupában is szerepel. Hány évre írtál alá? Háromra. Hosszú távra tervezel Magyarországon? Három évre írtam alá… 27 éves vagyok… Bele fog férni a pályádba még egy külföldi légióskodás? Fogalmam sincs.

Rudolf Gergely és Gosztonyi András (fotók: Takács József, fourfourtwo.hu)
Volt olyan dolog, amit megbántál? Egyik döntésemet sem bántam meg. A Filipoviccsal való szakítást sem? Azt pláne nem. Filipovics nyilatkozta, hogy mindent elkövet, hogy téged feljelentsen a FIFA-nál. Ebből mi valósult meg? Nem tudom, de ez már a múlté. Én futballozom, csinálom a dolgom. Most van menedzsered, aki veled foglalkozik? Nincs. Jobb ez így? Nekem igen, a menedzsereket nem tartom hasznosnak, Nyilván a mai futballban kellenek, de ha egy fiatal játékos a futballra teszi fel az életét, és ezen ők nyerészkedjenek, gazdagodjanak, és olyan bőrt húzzanak le a játékosról, ami teljesen irreális. Nem tudom… a menedzserek egy darab húsnak tekintik a játékost. Egy árucikknek, amit adnak-vesznek, és ez nem feltétlenül jó a futballistának. A mai világban a menedzser egy szükséges rossz. De én örülök, hogy nekem nincs menedzserem. Azért valaki csak segített Diósgyőrbe szerződni! Nem, én intéztem! Nem mondod! Én tárgyaltam a Diósgyőrrel, semmilyen közvetítés nem volt. Hatalmas szabadságharcos vagy! Ha a játékosok csak a felét tudnák annak, hogy mik történnek a hátuk mögött, amiről ők nem tudnak, akkor nem itt tartanánk. Amúgy erről a témáról szeretnék hosszabban is beszélni, ha eljön majd az ideje. Mindenképpen megér egy misét, hogy erről részletesen beszéljünk. Most még a foci az, ami leköt, de biztos vagyok benne, hogy egyszer sokat fogok erről beszélni.
Szilágyi László (Belek)