Soha ne tégy pikáns megjegyzést magyarul egy svájci nőre!

A Basel szerda esti sajtótájékoztatóján a St. Jakob Parkban nem kis feltűnést keltett, amikor a több mint kéttucatnyi férfi újságíró közé belibbent egy fiatalosan középkorú, feltűnően csinos szőke nő. Rendkívül jól szituált volt, valakihez németül, másokhoz franciául szólt oda, sürgött-forgott, láthatóan csaknem mindenki ismerte. A sajtótájékoztató végeztével hozzánk hasonlóan azonnal munkához látott a laptopján, telefonálgatott nagyjából minden hivatalos svájci nyelven (van belőle négy, bár a rétorománt aligha ismerném fel), és mintegy fél órája ült mellettünk, amikor – mielőtt jól magyar szokás szerint szánkra nem vettük, mert ugye külföldön bármit mondhatunk magyarul… – ici-pici akcentussal megszólalt magyarul. Így hát nem tehettünk mást, mint hogy azonnal kikérdezzük, kiféle-miféle, és hogy-hogy szép hazánk nyelvét is beszéli? Eva Tedesco pedig átnyújtotta névjegyét: ő a „20 Minutes” című zürichi ingyenes napilap és online futballszakírója. Állítása szerint ez a legolvasottabb svájci lap, ő pedig tudomása szerint az egyetlen, szinte kizárólag futballal foglalkozó női sportújságíró egész Svájcban (ugye, mi is mindig mondjuk, hogy csak a foci számít!…).

Megtudtuk, Éva édesapja 1956-ban hagyta el Szentgotthárdot és választotta Ausztriát új hazájaként. Nyolc testvére közül hat ugyanezt választotta, a hetedik Amerikát, egyetlen nővére maradt itthon, Szentgotthárdon, akihez a mai napig hazajárnak, igaz, már egyre ritkábban. „Én már Ausztriában születtem, de a szüleimmel együtt a nagyszüleim is velünk jöttek 1956-ban, ők pedig csak magyarul beszéltek hozzám gyerekkoromban, úgyhogy egész jól beszélek magyarul – mondja Éva. – Sajnos ma már alig van kihez magyarul szólnom, úgyhogy soakt felejtettem. Régen gyakran utaztunk Magyarországra, főleg a Balatonra, azok fiatalságom legszebb emlékei.” Egy svájci kiránduláson aztán megismerte a későbbi férjét, Zürichbe költözött, és 1988 óta sportújságíró. Édesapja futballista volt Ausztriában, minden meccsén ott volt kisgyermekkorától fogva, mint mondja, nem tudna magának más foglalkozást elképzelni, mint azt, hogy a futballal foglalkozzon. Bát szinte biztosak voltunk a válaszban, de azért megkérdeztük tőle: egy magyar és egy svájci csapat közötti meccsen kinek szurkol? „Itt élek Svájcban, ez már a hazám, szerintem természetes, hogy nekik szurkolok. Egyedül a síelésben az osztrákoknak. De nem voltam szomorú, amikor a Videoton meglepte a Baselt legutóbb, egyébként pedig itt Svájcban és különösen Bázelben nem tartják fontosnak a szurkolók az Európa-ligát. A Basel legtöbbször a Bajnokok Ligájában szerepel, az előző idényben olyan csapatok távoztak vesztesen a St. Jakob Parkból, mint a Manchester United vagy a Bayern München, nem sok embert hoz lázba ezek után az Európa-liga. Jövőre Svájcnak már két csapata lehet a Bajnokok Ligájában, az az, ami igazán fontos, nem az Európa-liga-szereplés.” Meg kellett kérdeznünk, ismeri-e Vanczák Vilmost a Sionból? „Persze – derült fel Éva arca. – Vili nagyon jó futballista, nagyon jóban vagyunk, kedves fiú!” Azt, hogy kedves fiú, itthon sem vitatja senki. Mint ahogy azt sem, hogy Eva Tedesco őszintén mondta, mikor búcsúzóul odaszólt nekünk: „Remélem találkozunk a meccsen is.” Bodnár Zalán Fotó: Takács József