Sikerrecept: a Szerethető-játék nyertesei megkapták légiósaink mezeit (fotók)

Noha az évzáró rosszul sikerült a válogatott számára (Magyarország–Norvégia 0–2) és nehéz elfelejteni a hollandok elleni csúfos zakót is, összességében elégedett lehet a magyar futballszurkoló, mert kifejezetten jó évet produkált a nemzeti együttes. Az Egervári-csapat sikereihez a FourFourTwo.hu olvasói is hozzátették a magukét: több százan játszottak a Szerethető recept című Facebook-alkalmazásunkkal, vb-selejtezők és felkészülési meccsek előtt is rengetegen javasolták a kapitánynak, milyen összeállításban küldje pályára a Szerethetőt.
Mint azt a játék indításakor ígértük, értékes ereklyével ajándékoztuk meg azt a két szerencsést, aki elkészítette a receptet egy-egy mérkőzés előtt – és a sorsoláson nyert.

A héten eljuttattuk Juhász Roland BL-meccsen viselt Anderlecht-mezét, és Huszti Szabolcs Európa-liga-találkozón használt Hannover-dresszét a győzteseknek.
A Budapesten élő Kata (akinek az FFT szerkesztősége nevében ezúton kívánunk boldog névnapot) nagyon örült Juhász mezének, és elmondta: bár ő is szereti a focit, a felsőt kedvesének ajándékozza.

„Figyelemmel követem a válogatott meccseit, a törökök ellen nagyon jók voltak a fiúk – mondta Kata, aki azt is elárulta: a Barcelona a kedvenc csapata, de magyar bajnokin is volt már, a Vasas meccsét nézte meg Fáy utcában. – Kár, hogy a hollandok ilyen könnyedén elbántak velünk, ha azt a meccset is hoztuk volna, akkor már most arról beszélhetnénk: van esélyünk kijutni a vébére. Honnan a szakértelmem? A barátomtól! Tuti, jól áll majd neki Roland trikója!”
Huszti Szabolcs hannoveri dressze Viktorhoz került. Találkozásunkkor kiderült: nála jobb helyre aligha kerülhetett volna a középpályás ajándéka.

„Én is futballoztam, és bár mostanában nem járok meccsre, néhány éve nem hagytam ki válogatott találkozót – mondta Viktor. – Ám valami megváltozott: még Koemant is kedveltem, de Egervári nagyon nem szimpatikus. Sok olyan kritikával egyetértettem, amit többek között a FourFourTwo.hu-n is olvastam. Lehet, pesszimista vagyok, de én semmiféle fejlődést nem láttam a csapaton. Jó, nyertünk egy-két edzőmeccset, hoztuk a kötelezőt, meg szerencsével legyőztük a törököket. És? Majd tavasszal örömködjünk. Vicces, de ahogy a kapitány úr, úgy én is Pomázon élek. De én nem tartozom azok közé, akik – állítása szerint – a vállát veregetik a győzelmek után. Az én csapatomban Huszti Szabi amúgy biztos kezdő, ő a legjobb magyar futballista, szomorú, hogy nem tagja a válogatottnak. Ezt a mezt baráti focikon hordom majd.”
Na, ugye, hogy megérte játszani!?